Obren Ristić Ако бих град зидао – Ha várost építenék

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ако бих град зидао
 
Ако бих град зидао дворе и куле камене
Несвакидашње насеобине на сунчевом блеску
Не онакве какве се граде сред реке на песку
Јер вечност припада светлости Песак и стене
 
Вода односи у неки други свет Књигу о томе
Старопланинску Поезију жића у саму зору
Капима росе тим мастилом светим на извору
Сричу у минулим вековима остављени што доме
 
Се кротки на раскршћима путева горских
Они које каткад у сну виђам јер време ово мним
Не иште обичне већ оне што погледом смерним
 
Мисли броде пре давних киша Зрак у стих
Јер такви градови нове људе творе
Овде бих древне довео мајсторе
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
Ha várost építenék
 
Ha várost építenék napsütötte kastélyokat
Kőtornyokat különleges településeket emelnék
Nem a folyó partján a homokon megszokottakat
Mert az öröklét maga a fény A homok a bérc
 
A víz martaléka már egy másik világban él Könyvet
Erről Staraplaninai¹ Költeményt hajnalok hajnalán
Harmatcseppekkel szent tintával ír a forrásnál
Meg a múlt századokban hagyottak énekelnek
 
Azok aki a hegyi utak kereszteződéseiben élnek
Azok akiket néha álmaiban látok álmokat kergetek
Nem a közönségeseket keresem a szerény tekintetűeket
 
Akik képzelete egykori esők előtt jár Versbe fuvallatot
Mert ilyen városokat új emberek építenek
Ide mégis ősi mesterek jőjjenek
 
¹Stara planina – hegység: 560 kilométer hosszúságban vonul Szerbia keleti részéből keleti irányban Bulgária középső részén keresztül a fekete-tengeri Emine-fokig.
 
Fordította: Fehér Illés

Bak Rita: Őrület – Ludilo

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Őrület   Őrültek. Őrültek a szerelemtől, őrültek a kudarctól, őrültek a vágyakozástól. Megőrülnek a méltányosságért. Az őrületben koncentrálódik a csalódás, öröm, a sorscsapások, a méreg, a társadalom sorscsapásai, kibomló virágként, vagy csillogó kirakatként  testesülnek meg az utcán. Az őrület a városi látkép, az utolsó, mindent meghatározó puzzledarab. Ha a társadalom nem tudja elviselni, kialszik, hagyd nyugodni, lobotomizáld. Zárd el, titkos elmegyógyintézetekbe. Minden társadalomnak megvan a maga szőnyege, amely alatt eltűnnek az őrültek. Az, hogy odasöprik őket és mindenki rájuk tapos, még nem jelenti azt, hogy meghalnak majd. Egy pillanatra eltüntették őket, eltüntették a költészetet is, becsukják a szájukat, összekötözik őket, hogy ne tudjanak táncolni, de még ott vannak, mint a könyvek, melyeket senki sem vesz meg, katakombákban fekszenek.

Ludilo   Ludi. Ludi zbog ljubavi, ludi zbog neuspeha, ludi zbogčežnje. Polude za pravednošću. U ludilu se koncentrira razočaranje, radost, zlosreća, ljutnja, udari društva, poput rascvetalog cveta ili blistavog izloga se otelovljuju na ulici. Ludilo je prizor grada, zadnji komad slagalice što sve određuje. Ne može li društvo da podnese, izumreće, ostavi na miru, lobotomiziraj. Zatvori, u tajnu duševnu bolnicu. Svo društvo ima svoj tepih, ispod kojeg nestaju luđaci. To, da ih tamo sakriju i svako ih gazi, ne znači da će i da umru. Uklonili su ih na trenuta, uklonili su i poeziju, začepili im usta, svezali ih  da ne mogu da plešu, ali su još tamo, kao knjige koje niko ne kupuje, u katakombama leže.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/bak-rita-orulet/

Balázs F. Attila Sorsok – Sudbine

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Sorsok   pókhálón vergődő pók megrepedt márvány bimbójába fojtott virág patakkal nyelvelő kövek tükrök örök hűtlenségben megrészegedett ágak álmokkal táplált holnap bebútorozott koponyák közagyaktól kölcsönzött eszmék örökbe hagyott szavak illúziók az íróasztal fiókjában örökre elnapolt kapuállítás sorsunk epilógus de túléljük ezt a csendes vihart

Sudbine   pauk se muči u paučini napukli mramor pupoljak mu je ugušen cvet sa potokom prepirajući beluci ogledala u večnoj neveri pijane grane snovima hranjena sutra zazidane lobanje od mnoštva pozajmljene ideje u nasleđe ostavljene reči iluzije u pretincu pisaćeg stola zauvek odloženo otvaranje kapije epilog je naša sudba ali preživećemo taj tihi vihor   Fordította: Fehér Illés

Forrás: mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf

Hajnal Éva Összeér – Spaja se

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Összeér
 
Petri György: Hogy elérjek a napsütötte sávig című versének továbbgondolása, Petri modorában
 
Épp az egyik kapualjban hánytam.
Minden kijött.
Talán a Szigony utcában,
de az is lehet, hogy ez már a Práter utca elején történt,
vagy a Losonci téren.
Nem emlékszem, hány kocsmát jártam végig,
csak azt tudtam, hogy a Mari vár, hát, siettem.
Hányni is.
Akkor szólított meg a múltkori hajléktalan nő.
A szám keserű epe,
ez meg itt jön, hogy megint dugni akar velem.
Kell a francnak!
Büdös, koszos, csöves kurva.
Közel lakom,
összeszedem magam, már csak két utcányit kell tántorognom.
Mit szólogat be folyton ez a nő? Kattant.
Nem mondom, jobban néz ki, mint a múltkor,
szépen domborodik rajta az a kék blúz.
Szűk fekete szoknyája alatt szerintem pucér lehet.
Kiélt arca vastagon vakolt.
A szája ígéretes, már-már izgató. [*]
 
Elmúlt éjfél.
A Hold néma eminenciás,
köpenyén apró aranygombokként hunyorognak a csillagok.
A nő magához húz.
Már gombolja a nadrágomat.
Akkor veszem észre, hogy nincs foga.
Egy sincs neki.
Ez majdnem elveszi a kedvem, végül húsos szája meggyőz.
Ott, a mellékutca hideg kövén, fogatlan, puha szájával tesz magáévá.
Mindenem vörös, mintha véreznék.
Ő is tétován törülgeti az arcán bohócmód szétkenődött olcsó rúzst.
Mielőtt indulnék, kezébe nyomom a múltkori húszassal együtt a mostanit. [**]
 
Elered az eső.
Utcalámpa pislog,
apró cseppek szikráznak a flaszteren.
A nagy mennyei orgazmus lám, itt most összeér a földivel.
 
[*] Pontosítok: vastag, túlzóan megrajzolt, vörösre rúzsozott szája ígéretes. Felizgat. Lesír róla, hogy nagy örömmel, gyakorlottan kényeztetne vele.
Ilyen vöröset még nem is láttam. Talán a vérpiros, a cinóber és a rubin együtt lehet ilyen intenzív.
 
[**] Amit azóta se fizettem ki neki, mert csak ötvenesem volt. Jó, hogy végre rendezhetem ezt a különös tartozást. Hadd nézze ez a nő két példányban a legszebb alakú sportembert! (Szerencsétlennel egy eltévedt golyó végzett 56-ban. Talán Hegedűs volt a neve? István, vagy Károly? Azt hiszem, talán István.)
 
 
Spaja se
 
Nastavak pesme Da stignem do suncem osvetljene zone Đerđa Petrija¹ u stilu Petrija
 
Baš sam u jednom haustoru povraćao.
Sve je izašlo.
Možda u ulici Sigonj,
ali moguće je da se desilo na početku ulice Prate
ili na trgu Lošonci.
Ne sećam se koliko bircuza sam posetio
samo sam znao da me Marija čeka, pa žurio sam se.
I povraćati.
Tad me je oslovila ona beskućnica od pre nekoliko dana.
Usta su mi gorka,
a ova dolazi, opet želi da prca sa mnon.
Do đavola!
Smrdljiva, prljava uličarka bez kutka.
Blizu stanujem,
sabiram se, samo još dve ulice treban da teturam.
Što me stalno doziva ta žena? Dokučio.
Pa, od prošli put bolje izgleda
plava bluza lepo se ispupčila na njoj.
Ispod uske crne suknje po mom je gola.
Njeno otupelo lice je debelo namaza
Usta obećavaju, skoro su uzbudljive. [*]
 
Prošlo je ponoć.
Mesec je nema eminencija,
na kaputu mu zvezde poput zlatne dugmadi sijaju.
Žena me privuče.
Već hlače raskopčava.
Tad primećujem, nema zuba.
Ni jedan jedini.
To me je skoro oneraspoložio ali njene debele usne su ubedljive.
Tamo, na hladnom kamenu sporedne ulice mekanim ustima me prisvaja.
Sve je crveno kao da krvarim.
I ona briše sa lica baš smešno razmazan jeftin ruž.
Pre polaska gurnem joj u  ruku dvadeseticu zajedno sa onim od prošlog puta. [**]
 
Počela je kiša da pada.
Ulična svetiljka žmirka,
na flasteru sitne kapi iskre.
Veliki orgazam neba evo, tu, sada, spaja se sa zemaljskim.
 
[*]Da pojasnim: njene debele, crvenim karminom preterano nacrtane usne obećavaju. Uzbuđuje me. Vidi se na njoj da bi me s njima rado, uvežbano mazila.
Takvo crveno još nisam video. Možda krvavo crvena, cinober i rubin bi mogli da budu zajedno tako intenzivne.
 
[**] Nisam joj platio ni do danas, tad sam imao samo pedeseticu. Dobro je da konačno mogu da sredim to neobično dugovanje. Neka gleda ta žena sportistu najlepšeg lika u dva primerka!
(Nesretnika je jedan zalutali metak ubio 56. Možda se zvao Hegediš? Ištvan ili Karolj? Verujem, ipak Ištvan.)
 
¹Đerđ Petri (Petri György, 1943. – 2000.) istaknuti mađarski pesnik.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 78-79. old.

Miodrag Jakšić Nerođenu ljubav ubiti možeš – Megölheted a meg nem született szerelmet

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Nerođenu ljubav ubiti možeš   Nerođenu ljubav ubiti možeš, načinom kako to, inače, ubice čine. Resetovanjam osećanja, do nultog stanja.              Ničega.                                Čedomorom, po stopi usidrenja udruženi, gaze i traže, da mržnja i zavist... Osvoje poprište, pretnjama unište. Nadu.   Nada i kajanje, oduvek, suvišni u dogadjaju, jesu... Umoritelju kvare pir. Mora duša da prska, kad je spopada drska, ženština.   Nerođenu ljubav ubiti možeš, skockane uverenost zla, usrećeni da biti neće... Najezde očekivanja, seksa i milovanja... Pre smrti.

Megölheted a meg nem született szerelmet   Megölheted a meg nem született szerelmet, ahogy különben a gyilkosok teszik. Érzéseket törölve, zéró szintre. A semmire.   Csecsemőgyilkosok, együttesen tipornak és keresnek, a gyűlölet és az irigység… Leigázza, fenyegetésekkel elpusztítja. A reményt.   A remény és a vezeklés, felesleges két izé… Rontják a gyilkos lakomáját. Roppan a lélek, ha eléri a nőkre jellemző gőg.   Megölheted a meg nem született szerelmet, a gonosz ünnepélyes bizonyosságát, boldog senki sem lesz... Elvárások áradata, szex, simogatások... A halál előtt.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Grujičić Светлост и звуци– Fény és hangok

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Светлост и звуци   У пролећна поднева светлост је најчистија на јајету које кокош снесе крај бунара. Можеш на њему да се огледаш, а нос некако велики. Слику поправиш над водом у чатрњи. Преко су врбак и планина у сунцу. Треба ми бар брзина звука да све што видим и опипам. У јулу река пуна купача. Цика ме најежи као стара музика. И даје снагу да пливам. Левом па десном – мршав преко воде. Из вира ноћу изађе сом и попасе ливаду.

Fény és hangok   Tavasszal délutánonként a fény a kút mellett frissen tojt tyúktojáson a legtisztább. Rajta megnézheted magad, orrod igencsak hosszú. A képet a vízgyűjtő vize felett javítod ki. Távolabb a füzes és a hegy napsütésben. Legalább fénysebességre van szükségem, hogy mindent, amit látok, megérinthessek. Júliusban a folyó fürdőzőkkel telt. A zsivaj jólismert dallamként buzdít. És erőt ad az úszáshoz. Jobbal, ballal – cingáran szelem a vizet. Az örvényből éjjel harcsa mászik ki és lelegeli a mezőt.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Šaula Lavirint – Útvesztő

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Lavirint   Lavirint je zamka za mudrace koji žele pobjeći od sebe samih.   Nisam imao izbora, našao sam se u lavirintu. Već mi se i noć smijala naporu, postiđen, nasuprot zla čekao sam milost onu tihu, Božansku, da se spusti i izvede me. Ukazalo mi se prase, krenuo sam za laganim roktavim glasom i sitnim papkom. Kruna je sinula, mjesec je izblijedio, prase je nestalo, sam sebi trčao sam u susret.

Útvesztő   Az útvesztő az önmaguktól menekülő bölcsek csapdája.   Nem választhattam, útvesztőben találtam magam. Erőfeszítésemért már az éj is kinevetett, megszégyenítetten, a gazsággal szemben a könyörületet vártam, azt a csendeset, az Istenit, hogy hozzám érve vezessen ki. Malac jelent meg előttem, a könnyed röfögő hang és a kicsiny paták után indultam. Korona villant, kifakult a hold, eltűnt a malac, önmagam felé rohantam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.literaryworkshopkordun.com/latinica/strana/3583/ilija-saula-lavirint