Cseke Gábor hát kinek beszélek – pa kome pričam

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

hát kinek beszélek mikor bevitték kopaszra nyírták szálas szőke haját learatta egy zümmögő törpe kombájn és aztán puff a hátára a vállára ahol érték micsoda dolog hogy nem vallja be ami bevallható bizonyság rá egy vaskos iratcsomó miért néz nefelejcskék szemével oly merőn tán nem kapott eleget vagy mi a túró miért nem pislogsz ebadta még most se rezzensz pedig csak a hús helyenként már csak a csont árulkodik arról hogy megcsúfolva is vérbefagyva péppé puhítva se hallgatsz a jó szóra hát kinek beszélek a kutya úristenit

pa kome pričam kad su ga uhapsili na ćelavo ošišali vlaknastu blondu kosu jedan patuljast kombajn požnjeo a posle bum leđa ramena gde su stigli zar je moguće da ne priznaje što je za priznanje pa debela dokumentacija svedoči svetloplavim očima zašto gleda tako ukočeno zar nije dobio dovoljno šta je bedniče što ne trepćeš još ni sad se ne pomeraš iako samo tu i tamo meso već samo kost dokazuje da ni izrugano krvlju preplavljeno omekšano ne čuješ što ti se govori pa kome pričam boga ti Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/07800/07844/07844.htm#12



Cseke Gábor Körpecsét – Okrugli žig

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. – Kedei Zoltán rajza

Körpecsét néhányszor már-már örökre elbúcsúztam életemtől azt hittem vége ebből kiszállok aztán este valahogy mégis elaludtam magam gyűlölve hajtogattam: még várok pedig semmi se változott a mocsár szaga tovább facsarta orrom a napok is rámrohadtak már csak a megszokás vetett haza csupa szorongás fetrengés görcs és légszomj elegye volt a legtöbb éjszaka életem filmjét játszottam volna vissza kivágni azt mi benne árulás és gyalázat de sehol se leltem megfelelő ollót pedig hányszor felforgattam érte a házat a filmszalagot így muszáj elfogadni gyáva szívem körpecsétje rajta: ezt már csak szerteszaggatni lehetne de jobb ha az ember míg él bevallja

Okrugli žig par puta sam se već skoro zavek oprostio od mog života odlazio verujući da je kraj ali uveče nekako sam ipak zaspao mrzeći sebe ponavljao: još čekam mada ništa se nije promenilo vonj blata dalje mi nos iritirao i dani su istruli samo me je navika vodila doma većina noći bila je pusta mešavina straha valjanja grča i nedostatka vazduha film svog života bi unazad vrtio te isekao to što je izdaja i pogrda ali pogodne makaze nisam našao a koliko puta sam kuću prevrnuo traka ovako mora biti prihvaćena sa okruglim žigom mog jadnog srca: to bi se moglo samo rastrgati ali bolje je ako čovek dok živi prizna Prevod: Fehér Illés

Fortrás: http://mek.oszk.hu/07900/07983/07983.htm#16

Cseke Gábor Ez sem – Ni to nije

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Ez sem az ünnepnek vége csupa rosszarcú ittas hőzöngő tántorog haza feledve a díszlépés feladva a haza belefáradtunk abba hogy mindegyre észben tartsuk amit tőlünk elvettek számolatlanul lehetsz bármilyen ciné mintyé ha nem te vagy az úr Erdélyt szeretni könnyű hiszen úgy hagyja magát szeretni mint egy ágyas aki lelkesen mindenkinek odadobja bevérzett fertőzött sebes farát

Ni to nije kraj proslave mnoštvo ružnih pijanih prilika tetura doma zaboravljeni su strojevi koraci napuštena je domovina umorni smo već od toga da stalno prebrojavamo to što su od nas nebrojeno oduzeli možeš biti bilo tko ako gospodar nisi lako je voleti Transilvaniju jer tako sebe daje kao neka priležnica koja svoju okrvavljenu zaraženu stražnjicu svakome pruža Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/07900/07983/07983.htm#14



Cseke Gábor Éppen egy kis melegre vágytam... – Baš sam zaželeo toplinu...

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Éppen egy kis melegre vágytam... …s a napfény, im, csodaként megjelent – vajon másnak is ennyire hiányzott az elsinkófált téli kegyelem? Mosolya mögül rám se nézett – az idő siklik igy tova – mi nézünk utána rendületlen, mintha nem látnánk többé soha

Baš sam zaželeo toplinu... ...a sunce, evo, kao čudo se pojavio – proćerdana zimska milost dal i drugima toliko falio? Iza osmeha nije me ni pogledao – tako vreme iščezava – za njim nepokolebljivo mi gledamo, kao da ga ne vidimo više nikada Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=49616

Cseke Gábor Kőidő – Kameno vreme

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Kőidő most hogy a 75-höz értem végre megértem miért kell hátranézni még akkor is ha sóbálvánnyá válunk és én bizony hátranéztem kődarab állt mögöttem inkább oszlop szinte bálvány s mintha hozzám tartozna állt a lábán és amíg  átöleltem beleremegtem meleg volt mint egy ember teste pedig már hűvös volt akkor a hegyek közötti éppen leszálló este végigtapogattam és simogattam repedés rajta sehol csak kusza redők apróbb-nagyobb árkok itt-ott egy moha-bibircsók hozzáért ajkam is még mindig érzem dacos csókját mely idegen volt de ismerős is ahogy a kezem rátapadt a kő felszíne remegett minden mozdulatomra némán csodáltam: micsoda kődarab! (ebből egy valamire való szobrász egy életen át farag!)

Kameno vreme sad kad sam do 75. stigao konačno shvatio zašto treba pogledati unazad čak i onda ako se u kip od so pretvaramo a ja sam bogme pogledao unazad iza mene komad kamena stajao radije stub skoro kip i na nozi stajao kao da meni pripada i dok sam ga zagrlio zadrhtao topao je bio kao telo čoveka a tad je već sveže bilo veče u brdima  što se upravo spušta opipavao ga i gladio na njemu nigde pukotina tek zamršene bore manja-veća udubljenja tu i tamo po koja izbočina mahovine i usnama dotaknuo još uvek osećam njegov prkosan poljubac stran je bio ali i poznat kako mi se ruka na njega priljubila na svaki moj pokret površina kamena zadrhtala nemo mu se divio: kakav komad od kamena! (neki bolji vajar bi to čitav život vajao!) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=47046



Cseke Gábor Síró-kacsintó Mária – Plačna-šerna Marija

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Síró-kacsintó Mária

Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:

sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.

Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit utolér

előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.

Tódultunk a templomba fényes nappal csoda-látni

könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,

nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság ringott

jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.

Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat helyett

huncut fény szikráját lobbantotta felém:

míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,

cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.

Egy korzón forgolódtam gondolatban,

hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,

ámde hiába – valahány arcban

én csak egyet láttam kacsintani: Őt.

Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,

hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,

a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,

én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,

amint életet kínál éhező fiának,

kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,

kacsintása olykor izgat, máskor türelemre szólít:

sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!

Csíkszereda, 2015. szeptember 27.

A Koholt mesék című, készülő versciklusból.

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=44893

Plačna-šerna Marija

Sa detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:

plače Sveta Devica dok deteta hrani.

Znak je to svetu da svakoga pre ili kasnije

sustiže sudba, ko može neka sa spasi.

Hrlili u crkvu usred bela dana čudo videti,

ispod lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,

nismo puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,

samo se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.

Promatrao lice, oči Marije, ali mesto tuge

prema meni vragolastu iskru svetla bacila:

dok je narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,

krasna pojava na mene saučesnički namignula.

U mislima, gde su lepojke vrvele,

na nekom šetalištu se kretao,

ali zalud – u svakom licu

samo jedan mig video: Njeno.

Od onda bilo kako mi je život prolazio,

verovao u meni upućenom tajanstvenom signalu,

legende uvek o uplakanoj Mariji pričale,

a samo jedna živahna majka mi je u sećanju

kako na grudima prozirnu, mekanu

svilu otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,

njen mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:

milost deliš smešeći-plačući!

Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.

Iz ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.

                             Prevod: Fehér Illés

Cseke Gábor a föld az ég az út a víz – zemlja nebo cesta voda

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

a föld az ég az út a víz a föld a földön a földön hanyatt a földön hanyatt a fűben fűzfák alatt az ég az égen az égen úszva az égen úszva könnyedén halálra zúzva az út az úton az úton tovább az úton tovább araszol a vézna láb a víz a vízen a vízen által a vízen által gyűrűző csobbanással

zemlja nebo cesta voda zemlja na zemlji na zemlji naleđice na zemlji naleđice u travi ispod vrbe nebo na nebu na nebu oslobođeno na nebu oslobođeno ploviti na smrt zdrobljeno cesta na cesti na cesti bez prestanka na cesti bez prestanka korača noga tanana voda vodu vodu ustalasati vodu ustalasati prskajući preplivati Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://mek.oszk.hu/11900/11954/11954.htm#180  

Cseke Gábor Nevetségesen kicsi hely – Smešno malo mesto

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Nevetségesen kicsi hely vonaton vagy tiszta szobában kórházi liftben műtőasztalon ágyon két lépéssel a tornác előtt üzemi rendelőben s ha úgy történik repülőben útban két nagyváros között mi megszületünk s a ringó fekhely ringató földdé tágul leng a világ e roppant bölcső zümmögő zajjal bőg velünk sustorog alattunk a szalma leng a világ valaki löki hátul

Smešno malo mesto u vozu ili čistoj sobi u liftu bolnice na operacionom stolu u krevetu dva koraka ispred trema u ordinaciji tvornice i ako se tako desi u avionu na putu između dva grada se rodimo a lelujav ležaj se u zemlju koja ljulja širi ljulja se svet ta ogromna kolevka zajedno s nama urla ispod nas slama šušti ljulja se svet neko nas gura Prevod: Fehér Illés

Cseke Gábor Egyetlen zuhanás – Jedan jedini pad

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Egyetlen zuhanás 1 csak állni fenn a vártetőn egy lépésre a semmitől a rettenet kiül a hóra várni az el nem hangzó szóra mely megtaszít vagy visszatart omlik a kő omlik a part 2 Ha most minden ezután eltévelyedő ember helyett vezekelni lehetne! Ha a világnak elég volna egyetlen biztos zuhanás egyetlen gyász egyetlen könnycsepp a szemedben egyetlen végzetes csók a földnek köveknek arccal lefelé ölelésre ficamodott karral!

Jedan jedini pad 1 samo stajati na vrhu dvorca na korak do ništa na snegu strepnja čekati nikad izgovorenu reč koja te gura ili zadržava ruši se kamen ruši se obala 2 Bar kad bi se nadalje umesto svake zalutale duše moglo ispaštati! Bar kad bi svetu dovoljno bio jedan jedini siguran pad jedna žalost u tvom oku jedna kap suze zemlji stenama jedan fatalan poljubac licem prema dole na zagrljaj iskrivljenim rukama! Prevod: Fehér Illés



Cseke Gábor Porszemek játszadozása – Igra zrnca prašine

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Porszemek játszadozása Millió s isten tudja hány apró világ kering          pamacsnyi por libeg,          mokány szekér habarta,          dülöngél a kerék,          s a gazda rajta és mindenik világ izzadt kezemre ül, a nap lesüt reánk          míg botorkál a ló,          a tengely is nyikordul,          elvánszorog az út,          s a táj kifordul mosolygó fényesség, tenyerem terhe táncolva érik, s az élet oly falánk!...          terül a széna, illatozik már          mokány szekér felett az este,          jó sátor ez, és elterül          alatta ember, állat teste millió s isten tudja hány világ néz csillagot magának          majszol a ló, gazdája égre bámul,          az ott lehullt, a másik biztosabb,          a porszemek elültek, álmuk csupa játék,          s csak én hiszem, hogy boldogak az ott lehullt, és jobbat nem találnak.

Igra zrnca prašine Milijuni i bog zna koliko sitninih svetova kruže          kičice pršine lebde,          nezgrapna kočija ih digla,          krivi se točak,          a na njoj gazda i svaki svet na moj oznojen dlan seda, svetlo sunca nas prati          dok konj tetura          i osovina zaškripi,          batrga se cesta,          izvrne se predeo nasmejana svetlost, teret mog dlana u plesu sazreva, život je tako pohotan!...          prostire se seno, nad nezgrapnom          kočijom već veče miriše,          dobar je to čadar, ispod njega          ispruži se telo čoveka, marve milijuni i bog zan koliko svetova bira sebi zvezdu          hrani se konj, gazda nebo promatra,          taj je pao, onaj drugi je sigurniji,          slegle su kičice prašine, igra im je san          i da su sretne samo ja verujem taj je pao boljeg ne nalaze.  Prevod: Fehér Illés



Cseke Gábor Szép volt a világ – Lep je bio svet

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Molnár Imre: Szem (4) – Oko (4)

Szép volt a világ

mikor még szép volt a világ és riszálva
járt előttem csodáltam gyermeki szemmel
ezt a bakasárit
nyakba borulós cafrangos szoknyája alatt
szunnyadó ígérgetések
mit se tudtam combja közt a gyulladásról a fekélyről
táncolva lépdelt a drótkerítésnél
ajka kinyílt olcsó cigaretta füstje
tódult magasba
hallottam a legények férfiak füttyét
láttam a sok integetést
mit sem értettem
mentem
baktattam

ma is baktatok himbáló fara mögött
talán dús legelőre tartunk
tán együvé tartozunk
mióta hogy gyöngén visszeres lábait nézem
egytől rettegek
felszed valakit az első sarkon

Lep je bio svet

dok je još svet lep bio i kukovima tresla

ispred mene dečačkim očima se divio

toj šiparici

usnula obećanja su ispod njene kitaste suknje

kojom glavu može pokriti

o upali čiru među butinama ništa nisam znao

pored žičane ograde skakutala

otvorile su se njene usne dim jeftine cigare

krenuo u vis

čuo zvižduk momaka muškaraca

video mahanja

ništa nisam shvatio

išao

koračao

i danas iza njenih izazovnih kukova koračam

možda prema bujnoj livadi krećemo

možda jedan drugom pripadamo

otkad njene noge s jedva primetnim venama gledam

od nečeg strahujem

nekog će na prvom uglu pokupiti

                             Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: Szem (9) – Oko (9)



Cseke Gábor Egy hang a küszöbről – Glas sa praga

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Egy hang a küszöbről ki a következő harsogja egy hang a küszöbről mintha azt mondaná fürgébben fürgébben bezzeg máskor a sebésznél az ügyvédnél a tejsorban az életben úgy tolongtok mindenki előre könyökölne most miért szeppentetek meg hékáim itt is csak szépen rendre még egyszer kérdem ki a következő

Glas sa praga ko je sledeći čuje se oštar glas sa praga kao da kaže brže brže bogme drugom zgodom kod hirurga advokata u redu za mleko u životu gužvate se svako bi napred hteo što ste sad poplašeni jarani moji i tu samo lepo po redosledu još jednom pitam ko je sledeći Prevod: Fehér Illés



Cseke Gábor Örömök – Radosti

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Örömök vidám leveled lobogtatja a postás becsiccsentett az egész napi járkálás közben nem tudja mit rejt a hetedhétországot bejárt hosszúkás kecses boríték de hiányos fogsorát mutatva vigyorog tudja amit tud kacsint vele ujjong a szívem micsoda örömök amikor sírni kellene olvasom olvasom és mindent elhiszek az utolsó szóig pedig a szavak hát a szavak éppen ők a vidámságot színlelők konganak mit váratlanul felrúgunk üres mosdótál az ágy alatt

Radosti poštar tvojim vedrim pismom maše nacvrkao se tokom celodnevnog hodanja ne zna šta skriva preko sedam država pređena duguljasta ljupka koverta ali krevelji pokazivši nepotpuno zubalo zna šta zna namiguje s njim se i moje srce klikće kakve radosti kad bi plakati trebalo čitam čitam i do poslednje reči sve poverujem mada reči pa reči baš one predskazivači radosti prazno odzvanjaju što iznenada ispod kreveta prazan lavor prevrnemo Prevod: Fehér Illés

Cseke Gábor Egy élet egy halál – Jedan život jedna smrt

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Egy élet egy halál

jól elfutott velünk az élet s mellette mi magunk
a nyelv mit ránk hagytak s magunkba szívtunk ma csúnyán ránkdadog
megroggyant térde gerince félek még összeomlik
kinek a szó kinek a szóköz ami egy volt ma szétszakadt
mondjuk csak mondjuk hát a magunkét lelkesen
belülről hallgatózva mi írunk mi olvasunk mi vetjük a keresztet
bámuljuk a szakadék mélyét melynek szélétől már
csak egy lépés már csak egy fél egy negyed
egy élet egy halál választ el

a választ elfeledtem a szavak szétbogárzanak hová szöktök
hálátlanok szolgáim vagytok mindhalálig
s míg végül rendre somfordálva mégis visszajönnek s összegyűlnek
kegyes szemlét tartva felettük belémdöbben
jó-jó de mi volt a kérdés

Jedan život jedna smrt

projurio je život s nama i mi sami pored njega

jezik što su nam ostavili i u sebi udisali danas ružno nam muca

skrhan mu je koleno kičma bojim se srušiće se

kome reč kome razmak reči što je jedno bilo danas se pocepao

pričamo samo pričamo oduševljeno teramo svoje

iznutra osluškujući mi pišemo mi čitamo mi se krstimo

dubinu ponora promatramo od čijeg ruba već

samo jedan korak već samo pola samo četvrt

samo život samo smrt nas deli

zaboravio odgovor rasprše se reči kuda bežite

nezahvalne sluge ste mi do smrti

ali na kraju šmugnuvši se ipak vraćaju i skupe se

i održavajući nad njim velikodušnu smotru zaprepašćeno se pitam

dobro-dobro ali šta je bilo pitanje

                             Prevod: Fehér Illés