Szabó Palócz Attila Mondd, mit érlel... 2016 – Reci, šta dozreva... 2016

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –



Mondd, mit érlel... 2016 Mondd, mit érlel annak a sorsa, aki mindent hátrahagyva útra kél, gyalogszerrel, vagy úszva, lélekvesztőn kelve át a gyilkos tengeren evezve, csúszva szétlőtt városából menekíti gyermekeit, családját, életét, lesve a legcsekélyebb reményt? Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek helyben maradása nem maradt fikarcnyi sem, fegyverektől fenyegetve az értelmetlen öldöklés elől menekülni kényszerült, még ha soha sem vágyott el onnan, hol minden őse álomra szenderült? Mondd, mit érlel annak a sorsa, aki menekültek útját járja, s reményt vesztve, üres zsebbel kóvályog a nagyvilágba'; akinek sehol nem jut kapanyél; a bajszán nem billeg morzsa, s csak setét gondok közt henyél; kis munkától megváltást remél? Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki gyalog teszi meg a kilométereket, százakat, ezreket, véres lábát kitöri a cipő a Balkán vándorútján, botja végére lehullott faleveleket tűz, ha már támaszkodni sincs mire, s útját rémült szemek kísérik, tekintet nélkül a sebeire. Mondd, mit érlel annak a sorsa, aki megmondani, felbecsülni is képtelen már, hogy mely sebek a mélyebbek, azok-e, amelyeket testén cipel magával, véres bokáján, vagy inkább a lélek sebei vájnak mélyebb, pusztítóbb ereket a húsba, a fájdalom nyomába. Mondd, mit érlel annak a sorsa, ki a vérével hagy nyomokat az út porában, s nem azért teszi, mint a régi mesékben az elkóborolt gyerekek, hogy majdan hazataláljanak, nem; s így megyen, nyomot hagyva, könnyen követhetőt, a napnyugtába? Mondd, mit érlel annak a sorsa, akinek kontinensnyi gyűlölet kíséri reményvesztett útját, miközben halálos fenyegetés elől keres magának alkalmas szállást, munkát, menhelyet; s mit érlel meg benne a sors, vajon miféle számvetést?

Reci, šta dozreva... 2016 Reci, šta dozreva sudba onog ko ostavivši sve na put krene, peške, ili plivajući, preko ubitačnog mora u smrtnjaku veslajući, iz razrušenog grada decu, porodicu, život puzeći spašava, i najmanju nadu vrebajući? Reci, šta dozreva sudba onog ko za ostanak u rodnoj grudi ni trunke šanse nema, ugrožen od smrtonosnih oružja ispred nerazumnog klanja u beg je prisiljen mada mesto gde mu preci večno miruju napustiti nikad nije hteo? Reci, šta dozreva sudba onog ko putem izbeglica hoda, beznadežno, praznim džepovima u belom svetu luta; kome drška motike nigde ne sleduje; kome na brkovima mrvica ne titra, među tmurnim mislima tumara; u nekom posliću traži spasa? Reci, šta dozreva sudba onog ko stotine, hiljade kilometara pešice prevali, putem Balkana okrvavljenim nogama korača, na kraj štapa otpalo lišće bode kad više nema na što da se nasloni i njegov put prestravljene oči prate ne obazirući se na njegove rane. Reci, šta dozreva sudba onog, ko više nije ni sposoban proceniti koje rane su dublje, one koje na svom telu, na krvavim člancima nosa, ili rane duše dublje, još više razarajuće žile dube u meso, u trag bola. Reci, šta dozreva sudba onog, ko u prašinu ceste krvave tragove ostavlja, i ne radi to zato, kao u davnašnjim pričama da zalutala deca jednom put do doma nađu, ne; tako ide do sutona ostavljajući za sobom trag što se lako prati? Reci, šta dozreva sudba onog, čiji beznadežan put mržnja kontinenta prati, dok ispred smrtonosnih pretnji traži sebi prikladan smeštaj, posao, konak; i sudba u njemu šta dozreva, kakvu vrstu računicu? Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Sinkovits Péter Miniatúrák – Miniature

Sinkovits Péter Zenta, 1946. május 26. –

Stratégia kioltott tüzek eldobott azbesztruhák boldogan minta vakondok Egysoros Mi úgy tanultuk, a háború volt. Áthangolódás és most megmentelek szólá a hang fogadalmaimból kiszabadítva

Strategija ugašene vatre odbačena odela od azbesta sretno poput krtice U jednom redu Mi smo tako učili, rata je bilo. Preokretanje i spasiću te sad reče glas oslobađanjem iz mojih zaveta Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/14841/hid_1990_04_05_sinkovics.pdf

           http://adattar.vmmi.org/cikkek/16651/hid_2000_06-07_11_sinkovits.pdf

Szögi Csaba Itthon – Kod kuće

Szögi Csaba  Szabadka, 1975. november 30. –

Itthon Egy döglött macskába botlasz az úton. Mohón megzabálod a felét, majd kiköpve egy férget, elmélázol a tetem felett, hogy milyen rőd vagy. Ámbár jobb így, mint józanon. Belerúgsz egyszer, s továbblépsz a hideg kristályrácsok felett...

Kod kuće Na cesti naletiš na neku crkotinu mačke. Polovinu s lakoćom poždereš, pa crv ispljunivši, iznad crkotine počinješ razmišljati, koliko si prost. Mada bolje je ovako, nego trezno. Nogom ju jednom udariš, i iznad hladnih kristalnih rešetaka dalje kreneš… Prevod: Fehér Illés

Forrás: A „Korai orgazmus” c. kötetből



Danyi Zoltán Miniatúrák II. – Miniature II.

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Tévedés Minden tévedésed egy elmulasztott szürkület, egy elveszített hajnal. Naspolya Ereszkedő köd és szitáló eső mossa a kertben a naspolyafát. Ebben a lassú szitálásban vagy, ebben a szelíd ereszkedésben - Rejtély Madár, fakérgen lekúszó napfény – nem lehetetlen, az árnyék földet ér. Sohase tudod meg, ki tette.

Omaška Svaka tvoja omaška je jedno propušteno sumračje, jedno izgubljeno svitanje. Mušmula  Mušmulu u vrtu magla koja se spušta i lagana kiša pere. U tom sporom rominjanju si, u tom pitomom spuštanju – Zagonetka Ptica, na kori drveta silazeći sjaj sunca – nije nemoguće da će senka prizemniti. Nikad nećeš saznati, ko je učinio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://terebess.hu/haiku/danyiz.html



Beszédes István Szerető – Ljubavnik

Beszédes István Zenta, 1961. szept. 12. -

Szerető Azon napokon (melyeknek dátuma nincs, korszakolásnak nem esnek alá, idejüket legfeljebb színnel mérni, s meghatározóak, mint egy festői esemény. Azon napokon, melyeket valamiért rendkívülinek kellett tudni) szerette őt a fekhely, ami majd később, más korszakolhatatlan időben eszébe jut még, mikor az éjjeli álom kerékbe töri… Azon napokon önmagát karolva aludt, miután régen elfeledte, ez milyen, miután oly soká csak mást ölelve feküdt, más öleléséből merített nyugalmat… Miután már elfeledte belül a tárgy magaölelő, szomorú-boldog magányát, hogy a szerelem leginkább önmaga forrása, s benne a mozdulatlan testek mind magukat ölelők, hogy ilyen a szerelem a hideg földön, csak önmagát szereti, legjobban önmagát kell szeretnie a szeretőnek, mert ez az, ami a korpuszt a hideg talajtól elemeli.

Ljubavnik Tih dana (koji datume ne poseduju, ne podležu vremenskim razdobljima, čije vreme eventualno bojama se meri i sudbonosni su kao zadivljujući događaj. Tih dana koje zbog nečega vanrednima treba smatrati) ležalj ga je voleo, što kasnije, u drugom vremenu van epoha, pašće mu na um, kad će ga san noću na točak smrviti... Tih dana sam sebe grleći spavao, kad je već odavno zaboravio, šta to znači, nakon što poduže samo druge grleći je ležao, smiraj iz tuđih grljenja crpio... Nako što je zaboravio samogrleću, unutrašnju, setnu-sretnu samoću predmeta, da je ljubav uglavnom vlastiti izvor i u njoj nepomična tela sami sebe grle, da  na hladnoj zemlji takva je ljubav da samo sebe voli, ljubavnik najviše sam sebe treba voleti jer to je to što korpusa od hladne zemlje uzdiže. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/130/beszedes1.htm



Tari István Kéjsóvár párák, tavirózsák – Pare, vodene biljke željne naslade

Tari István Zenta, 1953. május 15. –

Kéjsóvár párák, tavirózsák Régi gerendákat bársonnyal, barna szakállú álmodozással elárasztó moszatok buja testét őrzi a Tó, melyben kéjsóvár párák, tavirózsák nyílnak: poklok kénes bűze ölelgeti lustán itt a betegségek lobogó kínját, kisugárzó krátereit, meg a vízen járók üdvözülését.

Pare, vodene biljke željne naslade Bujna tela algi koje negdašnje grede baršunom, braun bradatom sanjarenjem preplavili čuva Jezero u kojem pare, vodene biljke željne naslade cvetaju: plamteću jad bolesti, njene isijavajuće kratere i spas onih koji na vodi hodaju tu sumporast smrad pakla grli. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/16626/hid_2000_05_06_tari.pdf



Szabó Palócz Attila Sejtetés – Navod na slutnju

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Sejtetés Nem a homály az, ami riasztó, hanem benne a sejtés…

Navod na slutnju Nije tama to što straši nego u njoj taj nagoveštaj... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző