Keresés ebben a blogban

2015. január 10., szombat

Csoóri Sándor Gólya – Roda

Csoóri Sándor (Šandor Čori)  Zámoly, 1930. február 3. –


Gólya

Remeg a kékség s napfénnyel keveredik.
Falum fölött a nyár
vibráló arany-álom.
Fehér templomunk: lomha,
féllábon álló gólya,
magasba néz, hogy égi tóra szálljon.

Roda

Treperi plavet sa zracima sunca se meša.
Leto nad našem selu
drhtav zlatan san.
Naša bela crkva: tunjava,
na jednu nogu propinjana roda,
u vis gleda da bi se na nebesko jezero spustila.

Prevod: Fehér Illés



2015. január 9., péntek

B. Tomos Hajnal Mementó – Memento – Memento

B. Tomos Hajnal portréja

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –


Mementó

Elmentél nem tudni
milyen utakon,
miféle egekbe –
ki sejtheti
csontod pora
milyen füvekben
növekszik?
De néha kiválsz
a vak térből
s legtisztább hangomon
megszólalsz.

2015. január 5.

Memento

Neznanim cestama
si krenuo,
u kakva nebesa –
ko bi mogao slutiti
pepeo tvojih moštiju
u kakvim travama
raste?
Ali iz slepog prostora
kat-kad se izdvojiš
i mojim najčišćim glasom
progovoriš.

5. januar 2015.

Prevod: Fehér Illés
Memento

You left, unknown
which roads
what heavens - 
Who can divine
what weeds
your bone meal
nurtures?
At times, you cast 
against the blind space
on my clearest voice
you break the silence.

January 5. 2015. január 24.

Translated by Andrea Van Horn



Pató Selam Poromból felmerülve – Iz vlastitog pepela vaskrsnuvši


Pató Selam Budapest, 1975. 05. 10. –


Poromból felmerülve

Gyönyörű, ahogyan
égek Benned
ahogyan megidézlek
ahogyan benső
egünkbe nézek
S mint ősi szikrát
magamban megtalállak
kivetítelek, újra látlak
megérinthető
fény-fehér fátylat
Alkotok lényegedből
felgyújtlak vágyaimmal
s mennyei máglyád
táncoló lángját
kibomló szárnyaimmal
Lelkembe ölelem...
Főnixszé válsz velem,
ahogyan önként
bár akaratlanul
valómba hatolsz
Már sejtjeimben is
birtokolsz, - talán
már az a gyönyörű
ahogyan átsejlünk
önmagunk falán
Ahogy már Te vagy
az, aki bennem ég -
Ezüstös füstünket
magával ragadja,
felrepíti a lég
s a végtelenben hinti szét
Míg alant hamvaim
újjáteremtenek
hogy kivetíthessenek
éledő álmaim

Magamból
Magunknak
ismét
ahogyan
már…

Iz vlastitog pepela vaskrsnuvši

Krasno je kako
u Tebi gorim
kako te prizivam
kako naše nutarnje
nebo gledam
I poput iskonske iskre
nalazim u sebi te
projiciram te, vidim te
skuta sjajno-belog
stvarnog
Tvojim bićem stvaram
žudnjom te palim
nestašan plamen tvoje
nebeske lomače
raširenim krilima
u svoju dušu pretačem...
Sa mnom u Feniks se pretvaraš
kako dobrovoljno
mada nehotice
u meni prodireš
Već i moje ćelije
poseduješ, - možda
je sama divota to
što preko
vlastitih zidova prelevamo
Kako si već Ti
taj ko u meni gori –
Naš srebrni dim
vazduh sa sobom povlači,
u vis baci
i rasu u beskraj
Dok u dubini moji ostaci
ponovo te stvaraju
da bi mi oživljeni snovi
mogu te projicirati

Iz sebe
Za nas
ponovo
kao što
već...

Prevod: Fehér Illés

2015. január 8., csütörtök

Eörsi István Elégtétel – Zadovoljština


Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


Elégtétel

Elégtétellel tölt el,
hogy a bankkártyáikat
nyereg alatt
puhító hunok
vérsóvár rítusait
vigyorom olykor
mégis csak megzavarta.
Ha elképzelem, hogy
halálom
kiket hangol majd
miféle örömre,
egészen elmegy
a kedvem az elmúlástól.

Zadovoljština

Sa zadovoljstvom konstatiram
da krvoločne rituale
Huna koji
bankovne kartice
ipod sedla grejali
koji put moj cerek
ipak zbunio.
Ako zamislim da
mi smrt
koga će na kakvu
radost naštimati,
prođe mi volja
za preminućem.

Prevod: Fehér Illés

2015. január 7., szerda

Tandori Dezső A damaszkuszi út – Damaskovska cesta


Tandori Dezső (Deže Tandori) Budapest, 1938. december 8. –


A damaszkuszi út

Most, mikor ugyanúgy, mint mindig,
legfőbb ideje, hogy.

Damaskovska cesta

Sad, kad je isto tako kao uvek,
krajnje je vreme, da.

                             Prevod: Fehér Illés

2015. január 6., kedd

Szilágyi Domokos Hajnal – Zora

Szilágyi Domokos
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.


Hajnal

A csönd lüktet a félhomályban,
hulló lombokat ringatón,
szépségektől terhesen,
mint ahogyan ver a szívem.
Hajnalodik – a nappal ásít
álom-ittasan, fél-éberen,
akárcsak én; - táguló tüdejébe
szívja a kocsonyásan-remegő ködöket,
s mint az ember szeme,
– ha könnyíthet lelkén,
gondjai kevesbednek -,
lassan tisztul a táj.

Várom, hogy mozduljon a hajnal,
friss lendülettel lépjen
a világosság felé,
a hajnal is vár engem.
Farkasszemet nézünk. Tétovázunk,
biztatgatjuk egymást.
Nehéz az első lépés,
csábító a kába álom.

De aztán mégis: egymásra nevetünk,
s megindulunk vidáman, kéz a kézben,
mint szerelmesek,
hogy huszonnégy órán keresztül
gyűjtsük az erőt és a kedvet,
amellyel holnap - újrakezdjük.

(1957)

Zora

Kao što moje srce kuca,
ljuljajući lišće u padu
opterećeno lepotama
u svitanju tišina kljuva.
Zora je – snom opijeno
u polusnu zeva dan
kao i ja; – u raširena pluća
poput sulca drhtavu maglu uvlači
i kao ljudsko oko
– ako može dušu olakšati,
kad se smanjuju brige –,
kraj se polako bistri.

Čekam da se zora pomeri,
neka svežim naletom krene
prema svetlosti,
i zora me čeka.
Izazivajući se merkamo. Kolebamo se,
jedan drugog bodrimo.
Težak je prvi korak,
mami onesvešćen san.

Onda ipak: nasmešimo se
i vedro krenemo, rukom u ruci,
poput zaljubljenih,
da kroz dvadesetčetiri sata
sakupimo snagu i volju
kojom sutra – opet počinjemo.

(1957)

Prevod: Fehér Illés



2015. január 5., hétfő

Petri György Egy emlék – Uspomena

Petri György
Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.



Egy emlék



„Jó rendező voltam.”
Ezt mondta nem sokkal halála előtt.
(A körülmények ismeretesek.)
Nem: „Egész jó rendező voltam.” – így
mondta. Ennyi érzelgés
az adott helyzetben megengedhető volt.
Nehézkesen felállt,
s míg súlyától szabadultan
a szék kopott bársonya kidomborult,
és ülés közben összegyűrt nadrágja
kezdett kisimulni: a fentieket mondta.
Méltatlan életet a művészet méltóságába így vont.
Manírozott szerénységgel ugyan. De esetében
bizonyos lelkierő kellett
az – épp ilyen – manírhoz.
És a mondat időzítése, íve
– hibátlan. Sőt: pompás!


Borító

Molnár Imre: Egy arc - Jedno lice

Uspomena

„Bio sam dobar reditelj.“
Nešto pre svoje smrti je to rekao.
(Poznati su okolnosti.)
Ne: „Bio sam sasvim dobar reditelj.“ – ovako
reče. Toliko sentimentalnosti
moglo se dozvoliti u datoj situaciji.
Otežano ustade
i dok se izlizan baršun stolice
oslobođeno od tereta ispupčio
i tokom sedenja izgužvane hlače
počele izravnati se: reče gore navedeno.
Dostojanstvo umetnosti nedostojnog života ovako sumirao.
Doduše sa friziranom skromnošću. Ali u njegovom
slučaju trebalo je duševne snage
za – upravo takav – manir.
I tempiranje rečenice, svod
– besprekoran. Dapače: sjajan!

                             Prevod: Fehér Illés



*A vers Gellért Endréről, a Nemzeti Színház rendezőjéről szól. Többször kísérelt meg öngyilkosságot, állítólag egy lakáscsere alkalmából kinézett az ablakon, és azt mondta: nem elég magas. A zárójelbe tett harmadik sor (A körülmények ismeretesek) mutatja azt, hogy mennyire bezártnak éreztem a saját helyzetemet, hogy én tényleg a szűk baráti körnek írok. A mondat különben igen nagy valószínűséggel tényleg elhangzott. Több forrásból megerősítették. Ami engem ebben izgatott, hogy egy rendező megrendezi a saját Abgangját, amikor már halálra megy a játék. Tehát azt éreztem Gellért Endre gesztusában, hogy megkísérli az életeseményt műalkotássá változtatni. Ugyanakkor erkölcsi erő kell ahhoz, hogy valaki a saját betervezett halálát műalkotássá formálja. Ez valami olyasmi volt számomra, mint ha egy kötéltáncos olyan kötélre lép, amiről biztosan tudja, hogy el fog szakadni, és azt is tudja, hogy nincs alatta háló.
A szerző jegyzete

*Pesma govori o Endri Gelert, reditelju Mađarskog Narodnog Pozorišta. Više puta je pokušao izvršiti samoubistvo, navodno prilikom jedne zamene stana pogledavši preko prozora rekao: nije dovoljno visok. Treći red u zagradi (Poznati su okolnosti) pokazuje to koliko sam vlastit položaj osećao zatvorenim da ja ustvari samo uskom prijateljskom društvu pišem. Inače je citirana rečenica najverovatnije stvarno izrečena. Iz više izvora su potvrdili. Stvarno me je zainteresiralo to da jedan režiser ustvari vlastiti Abgang režira kad je već igra u fazi život ili smrt. Dakle u gestu Andrea Gelerta osećao sam pokušaj da stvaran događaj u umetničko delo pretvori. Istovremeno i moralna snaga treba za to da neko vlastitu planiranu smrt u umetničko delo pretvori. To je za mene bilo tako nešto kao kad pehlivan na takvu žicu krene o kojoj sigurno zan da će puknuti, istovremeno i to zna da ispod njega nema mreže.

Zabeleška autora