Keresés ebben a blogban

2015. február 14., szombat

B. Tomos Hajnal A paradicsom után – Posle raja

B. Tomos Hajnal portréja

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –


A paradicsom után

Csak egy alma
áldozatai vagyunk,
tudni akartuk,
mi van a folyó
túlsó partján,
a napba pislogó
messzi sziklán
és tovább, tovább –
körbejártuk magunk,
mint farkába
harapó kígyó
és a táj
bár meghallgatott,
sohasem válaszolt.
(talán csak
hajszálnyit változott)

Posle raja

Žrtve smo samo
jedne jabuke,
pitali smo
šta je na drugoj
obali reke,
na dalekoj
suncem opijenoj steni
i u daljini, u daljini –
sebe smo obišli
kao zmija koja
vlastiti rep grize
a okoliš
mada nas je poslušao
odgovora nikad nije dao.
(možda samo
za nijansu se promenio)

Prevod: Fehér Illés

2015. február 13., péntek

Justus Pál Vasfekete szerb éjszakában – U gvozdenocrnoj srpskoj noći

Justus Pál
Pécs, 1905. április 7. – Temesvár, 1965. december 28.


Vasfekete szerb éjszakában

E vasfekete szerb éjszakán
mint a dolgok rejtett tulajdonságai
(hegyből távoli ágyúszó, csordába
taposott emberekből a magány)
úgy kezd a sötétből, oly természetesen
tegnapi arcod világítani.

(Bor, 1944.)

U gvozdenocrnoj srpskoj noći

U toj gvozdenocrnoj srpskoj noći
kao skrivene osobine stvari
(sa brda dalek topot topova, samoća
iz pogaženih čopora ljudi)
tako počinje iz tame, sasvim prirodno
tvoje jučerašnje lice sjati.

(Bor, 1944)

Prevod: Fehér Illés


2015. február 12., csütörtök

Rafi Lajos Morfondírozás – Predomišljanje

Rafi Lajos
Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.


Morfondírozás

I.

Kezem nyomát hányszor kell még
megélje az anyag, amíg
felnőnek a gyermekeim?

II.

A megtébolyodott harangozó
nyolcvan éves. Él a templom
szomszédjában.
Ha kell, ha nem, húzza a
harangot.
Ismeri őt a falu... és hagyják:
húzza.

Predomišljanje

I.

Koliko puta treba materija da
doživi dodir mog dlana, dok
mi deca porastu?

II.

Osamdeset godima ima
pomahnitali zvonar. U susedstvu
crkve živi.
Treba li, ne treba,
zvoni.
Poznaju ga meštani... i puste:
neka zvoni.

Prevod: Fehér Illés



2015. február 11., szerda

Cselényi Béla Meghalt Vízy Dorka – Umrla je Dorka Vizi

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –


Meghalt Vízy Dorka

*Sopron, 1973. V. 29–2014. XII. 24., Budapest+

Meghalt Vízy Dorka.
Felfoghatatlan.
Bőrnadrágja gyűrődésein
elcsitult az északi fény.
Egy jegesmedve valahol
jégkorongot tesz fel a patefonra,
leül
és bámul kokszszemekkel.
Hosszan tartó,
súlyos country-zene.

Umrla je Dorka Vizi*

*Šopron, 1973. V. 29–2014. XII. 24., Budimpešta+

Umrla je Dorka Vizi.
Neshvatljivo.
Utihnula polarna svetlost
na borama njene kožne pantalone.
Negde beli medved
na patefon pak stavlja,
sedne
i garnim očima zuri.
Dugotrajna
teška kantri muzika.

*Dorka Vizi – slavna mađarska reporterka.

Prevod: Fehér Illés



Eörsi István Katicabogaramról – O mojoj bubamari

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.


Katicabogaramról

Katicabogaramnak
csupán hat pöttye van,
reggeli rózsalevélen
napozik gondtalan.

Arra jár néhány társa,
hétpöttyös katicák,
ugratják, majd gyalázzák
egy délelőttön át.

"Csúnya vagy!" - mondják -, "Kripli!" -
"Elfajzott!" - "Idegen!"
Ő meg örül a napnak,
s hogy olyan, amilyen.

O mojoj bubamari

Moja bubamara
tek šest pega ima,
na jutarnjem listu ruže
bezbrižno se sunča.

Njene kolege okolo vrzmale,
bubamare sa sedam pega,
zadirkivale nju, potom kaljale
tokom čitavog prepodneva.

„Ružna si!“ – kažu –, „Nakaza!“ –
„Izrod!“ – „Čudovište!“
Ona pak uživa u suncu
i da je takva kakva je.

Prevod: Fehér Illés


2015. február 10., kedd

Balla Zsófia Ameddig élsz – Dotle živiš

Balla Zsófia Kolozsvár, 1949. január 15. –


Ameddig élsz

Amíg az ősz a sziklavár
amíg a fecske visszajár
Csak addig élsz
csak addig élsz
amíg lerogy a gesztenye
parázs a forró avaron
amíg kihűl a tó vize
hal szeme szűkül kékül
a tó az őszben kifakul
és ringva jár a köd szelíd
kutyák ugatnak tépdesik
az ehetőt rossz lábbelit
szegény rokonok fölveszik
Csak addig élsz míg mondhatod
van házad és van asztalod
mögötted gumitalpú árny
hangodon sókristály sirály
az ablakodban rózsa ég
fehér üvegből vízpalást
hogy átöleld a tornyokat
hogy este betakard anyád -
Csak addig élsz míg van kivel

Házadból majd a zaj kiver
hideg tél fogja lábadat
fagy rángatja kabátodat
csókák röpítnek négy kerék
összeráz földdé légy derék
bogáncssűrű vezényszavak
csapdossák szíved Hófalak
Csak addig élsz míg bőrödet
fagy égeti az őrödet
a szégyen mint a hallgatás
húsodba kap a földbe ás
csak addig élsz
csak addig élsz
amíg e földön
míg a félsz
ott suttog minden hajnalon
ősz-vonaton sínhajlaton

a szíved bírja bírja még
a megnevezett kisdedé
akit karodban átölelsz
síkos az ősz
csak vele élsz

Dotle živiš

Dok je jesen palata
dok se lasta vraća
Samo dotle živiš
samo dotle živiš
dok se sruši kesten
žar na vrućem ševarju
dok se voda jezera ohladi
oči ribe sužavaju poplave
jezero u jesen izbledi
i pitoma magla kruži
psi laju kidaju
jestivo isluženu cipelu
siromašni rođaci nosaju
Samo dotle živiš dok smatraš
poseduješ kuću i nameštaj
iza tebe senka gumenih tabana
na tvom glasu ptica kristalizirana
u prozoru ti ruža gori
vodeni plašt od belog stakla
da bi tornjeve grlila
da bi uveče majku pokrila –
Samo dotle živiš dok imaš nekoga

Iz kuće isteraće te graja
noge ti hladna zima hvata
kaput mraz ciba
čavke te hitaju u zemlju četiri kotača
pretvaraju budi valjana
poput čička guste naredbe
srce ti snežne Stene ranjavaju
Samo dotle živiš dok ti kožu
mraz žari a stražu tvoju
sram kao šutnja
mišiće te zgrabi u zemlju ukopa
samo dotle živiš
samo dotle živiš
dok na toj zemlji
zebnja
svake zore na svakom vozu jeseni
na svakom prevoju tračnica krešti

drži se još ti se srce drži
pripada detencetu
koga rukama grliš
klizava je jesen
samo s njim živiš

Prevod: Fehér Illés



Fodor Ákos Jókívánság – Želja – Good Wish

Fodor Ákos Budapest, 1945. május 17. –


Jókvánság

Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.


Želja

Budi dovoljno
jak pa ostavi to što
ne možeš dići

                             Prevod: Fehér Illés


Good Wish

Be strong enough to
leave below to what you have
no strength to lift up.

                             Translated by N. Ullrich Katalin