Keresés ebben a blogban

2015. április 8., szerda

Bella István Szanaszét széledt ujjaimmal – Na sve strane razišlim prstima

Bella István
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.


Szanaszét széledt ujjaimmal

Szanaszét széledt ujjaimmal
elveszett koponyám most megkeresem,

szanaszét széledt ujjaimmal
elveszett koponyám most
elveszejtett arcom elé emelem,

– Hadd nézzék egymást!

Egyiket a másik.

Na sve strane razišlim prstima

Na sve strane razišlim prstima
sad svoju izgubljenu lobanju tražim,

Na sve strane razišlim prstima
svoju izgubljenu lobanju sad
ispred svog izgubljenog lica dižem,

– Neka gledaju!

Jedan drugoga.

Prevod: Fehér Illés


2015. április 7., kedd

B. Tomos Hajnal Nem-tánc – Ne-ples – Non-dance

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –


Nem-tánc

Láttam a meztelen
táncosokat:
felugráltak a szökőkutakra,
bepörögtek a metróállomásokra,
tangólépésben röpültek át
az utcákon -
könnyűek voltak,
mert nem viselték
az elviseltet,
nem szabódtak
ólom-mintákba,
nem öltötték magukra
cicomák álarcát,
nem szorultak gombok
és cipzárak közé,
csak olyanok voltak,
amilyenek.
Ne-ples

Videla sam gole
plesače:
na fontanama skakali,
u stanicama metroa su se vrtili,
preko ulica
plešući leteli –
lagani su bili
jer nisu nosili
istrošeno,
odbacili
olovne modele,
nisu obukli
kićene čuvide,
nisu se zaglavili
među dugmadima i zipovima,
samo su takvi bili
kakvi jesu.

Prevod: Fehér Illés


Nem-tánc

Láttam a meztelen
táncosokat:
felugráltak a szökőkutakra,
bepörögtek a metróállomásokra,
tangólépésben röpültek át
az utcákon -
könnyűek voltak,
mert nem viselték
az elviseltet,
nem szabódtak
ólom-mintákba,
nem öltötték magukra
cicomák álarcát,
nem szorultak gombok
és cipzárak közé,
csak olyanok voltak,
amilyenek.

Non-dance

I glimpsed the nude
dancers:
they jumped up on fountains,
they whirled by metro stations,
they flew in tango steps
through the streets -
they were weightless,
for they did not wear
the outworn,
were not tailored
by lead-molds,
did not sport
a mask of fineries,
were not constricted
by buttons and zippers,
they were,
just as they are.

Translated by Andrea Van Horn

Ady András Ormon – Na vrhu

Portré: Ady András
Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –


Ormon

olyan
fejnehézzé
tevő,
előrehullást
ígérő
helyen
lakni,
teljes
odaadást
élni,
ahonnan
mindennek
csakis, ám atomokig részletes, madártávlata van,
magasban
létezni,
az
oda
felcipelt
saját
és
másoknak
is
kötelező
értelmekkel,
huszonnégy
órás
állandó
ügyelet,
lepillantás
és
nem lenézés a látó, lehetőleg mindent tudásért,
nap,
mint
nap
fürkészés
és
nem
felügyelet:
te
megteheted,
hogy
lélektraverzek
tetején
legyen
a minden
iránt
barát,
a mindenik
tüzet
távolról
láttató
magasles …
igaz, te a belső tornyokon sosem szédültél, a külsőkön sem

2015. március 27.

Na vrhu

na takvom
mestu
živeti
koja težinu
stvara,
pad
obećava,
doživeti
potpunu
predaju,
odakle
sve
samo, do atoma detaljnu ptičju perspektivu ima,
u visu
za
sebe
i
druge
obaveznim
shvatanjima
koje
sami
odveli
postojati,
dvadesetčetiri
satno
neprekidno
dežurstvo,
osmatračnica
je
pogled a ne prezir, po mogućnosti za znanje,
iz dana
u
dan
ispitivanje
a
ne
nadziranje:
ti
možeš uraditi
da
na vrhu
traverza duše
visinska zaseda
koja
svaku vatru
s visine
pokazuje
prema
svemu
prijatelj
bude...
istina je, na nutarnjim kulama nikad nisi imala vrtoglavicu, a ni na vanjskim

27. mart 2015.

Prevod: Fehér Illés

2015. április 6., hétfő

Demény Ottó Csillagszóró – Prskalica

Demény Ottó
Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Csillagszóró

Én már csak egyre készülődöm
pontosan megrendülés nélkül
amit láttam amit megértem
szép volt nehéz volt sokszínű
örökös készenlét vesződés
a társakkal és önmagammal
olykor még a tárgyakkal is
ráncok buktatók fényhibák
apró zökkenők a szövegben
de hisz én mindenre ügyeltem
nem is mondhat rám rosszat senki
egyedül önmagam bírája
s makacs ura a tartománynak
mégis egyet hadd mondok el:
mikor a csillagszóró árus
elémrakta dobozait
s megkérdeztem mire jó mindez?
azt felelte - már semmire!
s megértettem rossz volt a kérdés
örülni kell a szikrák láttán
a tűzzel együtt kell lobogni
különben minden semmitérő
játékomat jobb ha elejtem

Prskalica

Već samo na jedno se spremam
tačno bez potresa
što sam video i doživeo
bilo je lepo teško mnogobojno
večito u pripravnosti sukobi
sa jaranima i sa sobom
koji put i sa predmetima
nabori stupice svetlosne greške
u tekstu sitni prekidi
pa ja sam na sve pazio
loše o meni niko ne može govoriti
ja sam sebi sam sudija
i svojeglavi gospodar provincije
nešto ipak da ispričam:
kad je prodavač prskalica
svoje kutije ispred mene stavio
i upitao čemu sve to služi?
odgovorio – više ni za što!
i shvatio pitanje krivo postavio
gledajući iskre treba se radovati
zajedno sa vatrom plamtiti
inače bolje je da svaku svoju
bezvrednu igračku ispustim

Prevod: Fehér Illés

2015. április 5., vasárnap

Simon Balázs Jézus harmadik utolsó szava – Treća zadnja reč Isusa

Simon Balázs
Budapest 1966. november 6. – Budapest 2001. június 12.


Jézus harmadik utolsó szava

Csak ülni így a Napnak háttal,
Szinte félálomban, várni, míg,
Elintézi a dolgokat, olyan
Helyzetben, mintha elhinném,
Hogy máshogy is lehet –
Dolgom a csöndes várás, súlyos
Szemhéjjal a félárnyékban,
Amíg vergődik, rókaszínű
Csendben süllyed minden, egy
Szőnyeg, ételmaradék és
Mindenekfelett a test, már
Foszló anginú dunyhák és párna
Közt, egy tolószék félrebillen,
Kék műbőr huzatú és gyógyszerek,
Immár szükségtelen, mintha egy
Megfeszült végakarat bízta volna
Egymásra őket, mint Jézus az anyját
És egy idegent, anyám, ez a fiad,
Súgta, fiú, ő az anyád, utána mondom,
Mint egy gép, anyám, ez a fiad, fiú,
Ő az anyád, még van kinek, még tétje
Van, még tart, rókarege, róka, rege,
Tart még, látom, mint öreg csónaktest,
Pereg szét már a tér körülötte, és
Semmi sincs, csak ez a madárcsönd,
Eső előtt, mikor a róka eltűnik, anyám,
Itt a fiad, mondom.
Treća zadnja reč Isusa

Sedeti tek tako leđima okrenuto Suncu,
Skoro u polusnu, čekati dok
Sređuje stvari, u takvom
Položaju, kao da poverujem,
Da se i drukčije može –
Posao mi je tiho čekanje, teškim
Kapcima u polumraku,
Dok se otima, sve u tišinu
Boje lisice tone, jedan
Tepih, ostatak hrane i
Iznad svega telo među
Perinama i jastucima sa rascepanim
Darovcem, nagnuta kolica za guranje,
Plava presvlaka od umetne kože i lekovi,
Već su nepotrebni, kao da ih je neka
Razapeta poslednja volja jednog drugom
Poverila, kao Isus svoju majku i
Jednog stranca, majko moja, to je tvoj sin,
Šapnuo je, ona je tvoja majka, ponavljam,
Kao neka mašina, majko moja, to je tvoj sin,
Dečko, ona je tvoja majka, još ima kome, još
Ima značaja, još traje, priča lije, lija, priča,
Još traje, vidim, kao starog trupla čamca,
Oko njega već se rasprši prostor i
Nema ničeg samo ta ptičja tišina
Pre kiše kad lija nestaje, majko moja,
Tu je tvoj sin, velim.

Prevod: Fehér Illés


Györe Balázs Születésnapomra – Za moj rođendan

Györe Balázs Budapest, 1951. május 8. –


Születésnapomra

a meg nem száradt pizsamámat
egy zacskóban hurcolom keresztül a városon
a margitszigeten vállfára teszem
míg teniszezem
a villamoson hónom alá szorítom
ki ne csússzon
a múzeumban fogason csüng
néhány elintézendő ügy
az írók boltjában egy szék támláján
figyeli mit ebédelnek a lányok
ha estére megszárad felvehetem

Za moj rođendan

svoju neosušenu pidžamu
preko grada u nekoj kesi teglim
dok na ostrvu Margit igram tenis
na vešalicu stavim
na tramvaju pod pazuhom stiskam
da se ne bi iskliznula
u muzeju na čiviluku visi
neke stvari za rešavanje
u prodavnici pisaca sa naslona jedne stolice
promatra kako devojke ručaju
osušiće li se do večeras obući ću

Prevod: Fehér Illés


2015. április 4., szombat

József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat – Znaš da oprosta nema – Mercy Denied Forever – Du weißt, es gibt kein Verzeihn

József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)


Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. július-augusztus

Znaš da oprosta nema

Znaš da oprosta nema
zalud je zato čama.
Budi, što bi bio: muško.
Trava ti u stopama.

Greh neće biti lakši,
uzalud ćeš plakati.
Što si tu kao svedok
bar za to se zahvali.

Ne kuni se, ne sudi,
sam sebi kriv ne budi,
ne kleči, ne osvajaj,
rulji se ne priljubi.

Svuda višak ostani,
ne vrebaj lica tajni.
Čovek si, tu čovečnost,
od sebe ne odstrani.

Pamti kako si hroptao
i zalud preklinjao.
Na sopstvenom suđenju
krivo si svedočio.

U slomu oca zvao, 
čoveka, kad je bog pao.
U psihoanalizi
bludnu decu našao.

Verovao rečima,
plaćenim okriljima,
gle, niko nikad ne reče,
u tebi dobrog ima.

Lažno su te voleli,
laž ti ljubav kameni.
Sad napeto oružje
na prazno srce stegni.

Sva načela ostavi,
stremi vernoj ljubavi,
kao pas veruj onom, ko
u tebe verovao bi..

jul-avgust 1937.

Prevod: Maša Starec i Fehér Illés


Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. július-augusztus
Mercy Denied Forever

Mercy denied forever,
pain's but a vain endeavour,
be what you should be: manly.
Grass in your footsteps ever.

Sin is beyond endurance,
weeping, vain self-abhorrence.
Even for this, be grateful,
warrant for your existence.

Renounce self-flagellations,
promises, accusations,
both conquest and surrender,
the call of crowds and nations.

Avoid another's uses,
nor spy into abuses.
And do not scorn the human:
you are what it produces.

You begged for pity, croaking,
in vain, remember, choking,
and bore yourself false witness
in your own trial's convoking.

You sought a father, even
on earth, if not in heaven.
In Freud the wicked children
you found, still unforgiven.

You trusted words' illusions,
paid comforters' delusions,
but no one ever trusted
the goodness of your visions.

They loved you by their lying,
your lying killed your loving,
therefore the pistol-barrel
aimed at your blank heart dying.

Or cast out doctrine's power,
hope true love yet will flower,
doglike, you'd trust whoever
trusted you for an hour.

Translated by Ozsváth Zsuzsanna and Frederick Turner


Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.

Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.

1937. július-augusztus
Du weißt, es gibt kein Verzeihn

Du weißt, es gibt kein Verzeihn,
lass also die Reue sein.
Sei, was du wärest: ein Mann,
über dich wächst Gras allein.

Schuld lässt sich so nicht zähmen,
vergeblich deine Tränen.
Um dieses zu bezeugen,
sollst du dich dankbar geben.

Lass Klagen und Beschwören,
du sollst dir selbst gehören,
nicht huldigen, nicht rauben,
auf keine Truppe schwören.

Sollst überflüssig bleiben
und das Geheimnis meiden,
dein Menschsein aber achten,
denn Mensch bist du zu leiden.

Denk an dein vieles Klagen,
dein flehendes Verzagen,
dein falsches Zeugensagen
im eigenen Verfahren.

Suchtest Gott in deiner Not,
Menschen, wenn er sich nicht bot,
analytisch in der selbst
Fandest du den frühen Kot.

Glaubtest den leichten Sätzen,
Leuten, die willig schwätzten,
und sieh, keiner war bereit,
sich für dich einzusetzen.

Sie liebten dich betrügend,
du kannst nicht lieben lügend,
so nimm nun diese Waffe,
dein leeres Herz berührend,

oder meid kaltes Denken,
Lass treu die Liebe lenken,
denen ganz blind zu glauben,
die dir Vertrauen schenken.

Übersetzung: Wilhelm Droste