Keresés ebben a blogban

2015. április 17., péntek

Györe Balázs A szólamvezetőre – Za zagovornika

Györe Balázs Budapest, 1951. május 8. –


A szólamvezetőre

már harmadik napja
csak tóth lajosra gondolok
tömött bajuszára
elárvult cseresznyefájára
autója gázpedáljára
ádám fiára
szülővárosára
fűnyírójára
pontosságára
ébredésére
és halálára

mi lesz a hegedűjével
tenisztáskájával
könyökvédőjével
hosszabbító zsinórjával
kertkapujával
telefonszámával
villanyszámlájával

nem volt a barátom
csak sporttársam
magas és botladozó
kinyílt a hetedik ajtó

Za zagovornika

već trećeg dana
samo na lajoša tota mislim
na njegov gust brk
osirotetu trešnju
papučicu gasa
na njegovog sina adama
rodnog grada
kosačicu trava
na njegovu tačnost
buđenje
i preminuće

šta će biti sa njegovom violinom
torbom za tenis
laktobranom
produžnom vrpcom
kapijom
telefonskim brojem
računom

nije mi bio prijatelj
samo drug sa igrališta
visok i nezgrapan
otvorila se sedma kapija

Prevod: Fehér Illés


2015. április 16., csütörtök

Ladányi Mihály Nyolc sor – Osam redova – Eight lines

Ladányi Mihály (Mihalj Ladanji)
Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.


Nyolc sor

Nem is tudom
mi van a gyönyör alján
hogy reggelre
mintha nem is lett volna
hogy reggelre
mindegyik szerelem
kitömött kék madár
pereg a tolla

Osam redova

Ni sam ne znam
šta je na dnu slasti
jer ujutro
kao da i nije bila
jer je ujutro
svaka ljubav
preparirana plava ptica
otpadaju joj perja

Prevod: Fehér Illés
Eight lines

I do not know
what is at the bottom of pleasure
so by morning
as if it had not been
so by morning
every love is
stuffed blue bird
it feather flows

Translated by Pintér Tibor and Fehér Máté


2015. április 15., szerda

Vajdics Anikó Lélegezz – Diši

Portré: Ady András
Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  


Lélegezz

Ügyetlenül rejtőzködsz.
Mintha valaki rád parancsolt
volna, hogy olvadj egybe a tájjal.
Mi elől menekülsz? Félrerajzolt
magányodat nem takarja több,
mint Ádám szégyenét a falevél.
Álnév. Álélet. Állélek. Álhalál.
Valaki helyetted beszél. Hány
réteget kell lebontanod magadról,
mire rátalálsz? Ne gyere közénk,
zúgják reggelente a fák, amíg
gyökeret nem eresztesz, nem
ismerünk. Keress tovább.
És lélegezz. Ki hitette el
veled, hogy nem élsz?

Diši

Nespretno se skrivaš.
Kao da ti je neko naredio
da se sa okolišom stopiš.
Od čega bežiš? Tvoju nakrivo
crtanu samoću ne pokriva više
no list Adamove sramote.
Lažno ime. Lažan život. Lažna duša. Lažna smrt.
Neko mesto tebe govori. Koliko
slojeva trebaš skinuti dok
sebe nađeš? Nemoj među nas
doći, šušte ujutro stabla,
dok ne pustiš korenje ne
poznajemo te. Traži dalje.
I diši. Zbog koga si
poverovao da ne živiš?

Prevod: Fehér Illés

2015. április 14., kedd

Pintér Tibor Cyborg – Kiborg – Bionico



Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

Borító

Cyborg

Éles tekintetű kíbernők bebámulnak
Néha estelente mind ragadozóarcú
Szemsíkban előremeredő
A zsákmányon időző
Mélyen eltökélt tekintet
Ilyenkor a Visszatérés* hősének
Érzed magad
Mint ős-tulok
Megjöttél Fomalhautról áthibernált
Fényévek seregén
És a szünetben szopogass
Fresh Airt halál ellen
Hova hülyülünk el
Lassan kérdezni is értelmetlen

*Visszatérés (Powrót z gwiazd) Stanisław Lem regénye.
Kiborg

Oštrim pogledima zure kiberne
Katkad uveče licem grabljivice
U razini očiju stršećim
Na plenu ostavljenim
Krajnje odlučnim pogledom
U tom trenu osećaš se
Kao junak Povratka*
Kao pra-vol
Preko hiberniranih armija svetlosnih
Godina stigao sa Fomalhauta
I u pauzi protiv smrti
Svež Vazduh sisaj
Što se pretvaramo u kretene
Besmisleno je i pitati

*Povratak (Powrót z gwiazd): roman Stanisława Lema

Prevod: Fehér Illés

Cyborg

Éles tekintetű kíbernők bebámulnak
Néha estelente mind ragadozóarcú
Szemsíkban előremeredő
A zsákmányon időző
Mélyen eltökélt tekintet
Ilyenkor a Visszatérés* hősének
Érzed magad
Mint ős-tulok
Megjöttél Fomalhautról áthibernált
Fényévek seregén
És a szünetben szopogass
Fresh Airt halál ellen
Hova hülyülünk el
Lassan kérdezni is értelmetlen


*Visszatérés (Powrót z gwiazd) Stanisław Lem regénye.
Bionico 

A volte di sera donne bioniche dallo sguardo
Tagliente guardano dentro tutte dal viso rapace
Con lo sguardo ostinatamente fisso
Puntato in avanti sulla preda
Nello spazio visuale
In questi casi ti senti
L’eroe de Il ritorno*
Sei arrivato da Fomalhaut
Come un bue – ancestrale
Ibernato sulla fascia degli anni luce
E succhia nella pausa
Un Fresh Air contro la morte
Fino a che punto siamo rincretiniti
Quasi anche a chiederselo è senza senso


*Il ritorno (Powrót z gwiazd) romanzo di Lem Stanislaw.

Traduttore: Ibolya Cikos

Borító

Hárs Ernő Utolsó kérdés – Poslednje pitanje

Hárs Ernő
Magyaróvár, 1920. szeptember 26. – 2014. június 4.



Utolsó kérdés

Az álom és a halál közti rokonság kézenfekvő,
de amiképpen az alvásunkról sohasem az elalvás,
hanem mindig csak a felébredés pillanatában
szerezhetünk tudomást – micsoda ébredésre lesz
szükség, hogy halálunk ténye kiderüljön
számunkra?


Poslednje pitanje

Očigledna je srodnost između sna i smrti,
ali kako o našem spavanju nikad u zaspalosti
nego samo u trenutku buđenja možemo
dobiti saznanje – kakvo li buđenje biti
potrebno da se za nas činjenica smrti ispotavi?

                             Prevod: Fehér Illés



2015. április 13., hétfő

Bella István A világ születése – Rađanje sveta

Bella István
Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.


A világ születése

Megcsobban a láng.
Kavics hull a tóba.
Elkezd lenni a lenni.

És a fény árnyai,
a semmibe gyűrűző
Isten-karimák

fölgyűrődnek remegni

A gyerek lehajol újra,
és csillagot lel az ujja.

Körkörös karikák.

Minden mintha mozdulna:
önmagán áttolulva,
előtt és után tolva,
átbucskázva, áthullva,
önmagába átbukva
tolja, tolja és tolja
az első molekulát.

Láng csobban, ég ég újra.

Születik a világ.

Rađanje sveta

Zapljusne plamen.
U jezero belutak pada.
Biti počinje biti.

I sene svetla,
u ništa uvijajuće
obodi Boga

naboraju se drhtati

Dete ponovo saginje
i prstima zvezdu dotiče.

Kružne karike.

Kao da se sve miče:
preko sebe gomilajući,
ispred i iza gurajući,
spoticajući, padajući,
preko sebe prelivajući
gura, gura i gura
prvu molekulu.

Zapljusne plamen, opet gori, gori.

Rađa se svet.

Prevod: Fehér Illés


2015. április 12., vasárnap

Pintér Tibor Velencei duett – Duet iz Venecije – Duetto Veneziano

Portré: Stojičić, Milenko

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –


Borító
Paolo Caliari (Veronese), c 1570: Portrait of a Gentlewoman and Gentleman

Velencei duett

avagy vérfagylalt amorella

A férj

Beppó voltam az ékszerész
nálam szebben gyöngyöt
nem foglalt aranyba senki
nőm vitt a gyászos végbe

Gyanakodva nyomába eredtem
mikor a Mercatón sietve átvágott
s egy hírhedett kéj-apácák
lakta házba osonva buzgón

követtem a falhoz lapulva
majd úgy mentem be a házba
mint kit férfivágy igen hevít
s emígyen léptem be az ajtón

hol szerelmesen egy ifjút ölelt
kivontam a tőrt bosszúra készen
mikor felrobbant az ég körülöttem


A feleség

Egy különös ifjú nyűgözött engem
barna arcán szelíd pír bolyongott
mikor álmodozó pillantással rám
emelte epedő tekintetét bogárzón

Többször forrtam véle kapcsosan
össze mire hitvesem Beppó
gyanút fogott s utánunk lesvén
gyilkolni vágyva tört mireánk

Tőrét emelintve közelgett
de lovagom a mordállyal
sebtében szeme közé lőtt

Értünk jöttek az X-ek röppent
a spádé s forró vére égre ömölt
Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!
Duet iz Venecije

odnosno amorela sladoled krvi

Muž

Bio sam juvelir Bepo
bisere lepše od mene
u zlato niko nije optočio
u žal žena me je odnela

Sa podozrenjem pratio nju
kad je žurno presecala Merkato
i u neku zloglasnu kuću
bludnih opatica ušuljala uz zid

skrivajući revnosno nju pratio
pa tako sam u tu kuću ušao
kao neko koga žudnja žari
i s tom namerom prešao prag

gde zaljubljeno mladića grlila
bodež na osvetu spremno vadio
kad se oko mene nebo rasprsnulo


Supruga

Mene je neobičan mladić čarao
na braun obrazu krotko rumenilo sjalo
kad me je garnim očima sanjara
pogledom pun čežnje pogledao

Više puta sam se s njim u vatri
stapala dok moj suprug Bepo
postao sumnjičav i za nama šunjajući
spremno na ubistvo na nas nasrnuo

U ruci s bodežom se približio
al moj junak svojim koltom
među očima ga je pogodio

Po nas X-ovi došli letela sablja
i njegova krv na nebo šiktala
Gospodaru Neba, svoju sirotu Monu ne ostavi!

Prevod: Fehér Illés


Velencei duett

avagy vérfagylalt amorella

A férj

Beppó voltam az ékszerész
nálam szebben gyöngyöt
nem foglalt aranyba senki
nőm vitt a gyászos végbe

Gyanakodva nyomába eredtem
mikor a Mercatón sietve átvágott
s egy hírhedett kéj-apácák
lakta házba osonva buzgón

követtem a falhoz lapulva
majd úgy mentem be a házba
mint kit férfivágy igen hevít
s emígyen léptem be az ajtón

hol szerelmesen egy ifjút ölelt
kivontam a tőrt bosszúra készen
mikor felrobbant az ég körülöttem


A feleség

Egy különös ifjú nyűgözött engem
barna arcán szelíd pír bolyongott
mikor álmodozó pillantással rám
emelte epedő tekintetét bogárzón

Többször forrtam véle kapcsosan
össze mire hitvesem Beppó
gyanút fogott s utánunk lesvén
gyilkolni vágyva tört mireánk

Tőrét emelintve közelgett
de lovagom a mordállyal
sebtében szeme közé lőtt

Értünk jöttek az X-ek röppent
a spádé s forró vére égre ömölt
Egek Ura, ne hagyd el szegény Monnád!

Duetto Veneziano

Ossia l’amarella gelato al sangue

Il marito

Mi chiamarono Beppo il gioielliere
incastonare una perla in oro puro 
meglio di me non sapeva nessuno
la mia donna mi condusse alla perdizione

Pieno di sospetto mi misi a tallonarla
mentre attraversò il Mercato di fretta
sgattaiolò dentro una famigerata casa
dimora delle donne belle di notte

appiattito al muro la stavo inseguendo
poi entrai in casa come può solo un uomo
dal desiderio maschile parecchio eccitato
varcando così la soglia della casa dove

innamorata teneva stretto un giovanotto
sguainai il pugnale alla vendetta pronto
quando intorno a me scoppiò il cielo


La moglie

Mi conquistò un strano giovanotto
con un lieve rossore sul viso scuro
alzava su di me il suo languido sguardo
i suoi occhi neri brillavano spasimando

Ci siamo uniti tante volte con impeto
sin quando il mio consorte Beppo
avuto il sospetto e cominciò a seguirci
e si accanì contro di noi per ucciderci

S’avvicinò tenendo il pugnale in alto
ma il mio cavaliere con la sua carabina
gli sparò tra gli occhi senza preavviso

vennero a prenderci i Dieci vibrava la sciabola
versava il suo sangue bollente al cielo
Signore dei cieli, non abbandonare la tua povera Monna!

Traduttore: Ibolya Cikos

Borító
Paris Bordone: The Venetian Lovers