Cseke Gábor Egyetlen zuhanás – Jedan jedini pad

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Egyetlen zuhanás 1 csak állni fenn a vártetőn egy lépésre a semmitől a rettenet kiül a hóra várni az el nem hangzó szóra mely megtaszít vagy visszatart omlik a kő omlik a part 2 Ha most minden ezután eltévelyedő ember helyett vezekelni lehetne! Ha a világnak elég volna egyetlen biztos zuhanás egyetlen gyász egyetlen könnycsepp a szemedben egyetlen végzetes csók a földnek köveknek arccal lefelé ölelésre ficamodott karral!

Jedan jedini pad 1 samo stajati na vrhu dvorca na korak do ništa na snegu strepnja čekati nikad izgovorenu reč koja te gura ili zadržava ruši se kamen ruši se obala 2 Bar kad bi se nadalje umesto svake zalutale duše moglo ispaštati! Bar kad bi svetu dovoljno bio jedan jedini siguran pad jedna žalost u tvom oku jedna kap suze zemlji stenama jedan fatalan poljubac licem prema dole na zagrljaj iskrivljenim rukama! Prevod: Fehér Illés



Bayer Béla Eltompulás – Otupljenje – Abstumpfung

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –

Eltompulás Noha megfakult gyermekarcom még ott kísért a tagnapok játszóterein, a szertefolyt csodák már végleg odalettek. Akárha ama tükör is, melyben hajdanvolt gyermekarcom tündérkedett. Milliom darabra hullt. A múlt elmálló kövein nem sarjadhat újjá mi tovatűnt. Köd lepi, miként estéli imáimat az űr harangja. Csak az Úr hangja lesz egyre érthetőbbé, s biztosabbá mi nem lesz többé. Az elmúlás reflexei egyre nyilvánvalóbbak. Rejtjeleivel a holnap sem riaszt már. Az „éleselméjűség“ puszta manír csupán. Talán a jelenség, a látszat vonalán nem is több mint komédia. Egy önsajnálat parafrázisa. Az elfuserált írói mindentudásé. Botlik a tollam, csetlik a szó. Kétkedésem lassan eltompul, s a világűr lüktetésévé lesz.

Otupljenje Mada me još moje dečačko lice sa jučerašnjih igrališta prati, dokrajčene su raspršena čuda. Kao i ono ogledalo u kojem moje negdašnje dečačko lice sjalo. Na deliće raspao. Na rasutim stenama prošlosti iščeznuto ponovo niknuti ne može. Magla prekriva kao zvono vasione moje večernje molitve. Tek je glas Gospoda sve jasniji i sigurniji čega više neće biti. Sve očitiji su refleksi prolaženja. Tajnim znacima ni sutra više ne straši. „Bistar razum“ je samo pust manir. Možda je pojava na crti privida od komedije nije ni više. Parafraza samosažaljenja. Kvarno sveznanje pisca. Pero mi se spotiče, reč zastane. Stiša se moja sumnja s krvotokom svemira se stapa. Prevod: Fehér Illés

Eltompulás Noha megfakult gyermekarcom még ott kísért a tagnapok játszóterein, a szertefolyt csodák már végleg odalettek. Akárha ama tükör is, melyben hajdanvolt gyermekarcom tündérkedett. Milliom darabra hullt. A múlt elmálló kövein nem sarjadhat újjá mi tovatűnt. Köd lepi, miként estéli imáimat az űr harangja. Csak az Úr hangja lesz egyre érthetőbbé, s biztosabbá mi nem lesz többé. Az elmúlás reflexei egyre nyilvánvalóbbak. Rejtjeleivel a holnap sem riaszt már. Az „éleselméjűség“ puszta manír csupán. Talán a jelenség, a látszat vonalán nem is több mint komédia. Egy önsajnálat parafrázisa. Az elfuserált írói mindentudásé. Botlik a tollam, csetlik a szó. Kétkedésem lassan eltompul, s a világűr lüktetésévé lesz.

Abstumpfung Obwohl mein verblasstes Kindergesicht noch auf den gestrigen Spielplätzen spukt, sind die damaligen Wunder bereits vorbei. Ebenso ist der alte Spiegel, in dem meine Gesichtszüge weilten, zerbrochen. Auf dem  verwitterten Stein der Vergangenheit kann nichts gedeihen,was vorher gewesen war. Alles ist mit Nebel bedeckt, wie die Abendgebete. Nur die Stimme des Schöpfers wird immer klarer, deutlicher, was nie mehr sein kann. Das Schwinden früherer Reflexe wird offenbarer. Auch die Zukunft erschreckt nicht mehr. Die Scharfsichtigkeit des Autors wandelt sich in pure Gewohnheit. Auf der Ebene des Scheins ist es nur Komödie, Paraphrase des Selbstmitleids. Die Allwissenheit des Literaten ist verpfuscht. Wie meine Feder stolpern auch die Worte. Die Verzweifelung stumpft langsam ab zur Zufriedenheit und wird zum Pulsieren des Universums gekrönt. Übersetzung: Máté Imre

Györe Balázs válásra – za rastanak

Györe Balázs Budapest, 1951. május 8. –

válásra családi bibliát és ezüstöt cipelek a villamoson egy kék ikeás szatyorban korszerűtlen jean veljean apám bélyeggyűjteményével járom a várost eladhatatlan velem marad 1 polip lábú asztal 2 oroszlán lábú szék 1 biedermeier kanapé és 12 tandori-kép nem ágaskodnak többé lovak a hallban a kovácsolt vas csilláron ki segít berda józsef főbérlője égi pákozdi damasztinné

za rastanak u jednoj plavoj kotarici u tramvaju porodičnu bibliju i srebro vučem staromodan žan valžan filatelističkom zbirkom mog oca hodam po gradu ne može se prodati ostaje sa mnom 1 sto s nogama polipa 2 stolice s nogama lava 1 bidermajer sofa i 12 slika tandorija ati više se ne propinju u holu na lusteru od kovanog gvožđa ko pomaže glavni zakupac jožefa berde nebeska žena damastina iz pakozda Prevod: Fehér Illés



Ady András Ketten – Dvoje

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Ketten Maradok, Míg a fény tart, Míg tenyeredben Simogatás habja fröccsen. Maradok, Míg birodalom A sötét, S uralkodó a félelem, Míg szárnyra kap halk szavad, Meleg a maradék alkonyat, S ott, túl, a hideg sejthető. Maradunk egymásnak, Fény és árny közt, fagyott pillanat, Mellettem derengsz, holdbéli táj... Apály, dagály. 2001

Dvoje Ostajem Dok svetlost traje, Dok na tvom dlanu Pena milovanja rastače. Ostajem Dok tama Upravlja I strah vlada, Dok tvoja tiha reč krilo dobija, Topao je ostatak sutona, Al tamo, iza, nazire se hladnoća. Ostajemo jedan drugom, Između svetla i tame, smrznut tren, Pored mene se smrkavaš kao predeo meseca... Plima, oseka. 2001 Prevod: Fehér Illés

B. Tomos Hajnal Hangulat – Raspoloženje – Mood

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Hangulat Nem hasonlitom magamat az árbócrúdhoz, pedig fásultan állok a tömegben, vállam fölött selyemtincs csattog a szélben, körülöttem  hanghullámok ütemes érkezése. Testem a part, szememben homokfelhő - nem látom az ember-tengert.

Raspoloženje Mada ravnodušno stojim u masi, ne uspoređujem se sa jarbolom, nad mojim ramenima u vetru svilena vitica leprša, oko mene ritam zvučnih talasa. Telo mi je obala, u očima oblak peska – more ljudi ne vidim. Prevod: Fehér Illés

Hangulat Nem hasonlitom magamat az árbócrúdhoz, pedig fásultan állok a tömegben, vállam fölött selyemtincs csattog a szélben, körülöttem  hanghullámok ütemes érkezése. Testem a part, szememben homokfelhő - nem látom az ember-tengert.

Mood I don't compare my self to the mast, yet I stand indifferent in the crowd, above my shoulder silken locks flap in the wind, surrounded by the rhythmic arrival of sound waves.  My body is the coast, sand cloud in my eyes -  I don't see the sea-of-men. Translated by Andrea Van Horn

Hárs Ernő Őszi madrigál – Jesenski madrigal

Hárs Ernő

Magyaróvár, 1920. szeptember 26. – 2014. június 4.

Őszi madrigál Csak szín, csak illat vagy mindössze emlék – már nem tudom, valóban mi vagyok – sugárba vonnak őrült naplementék, s beharmatoznak józan hajnalok.

Jesenski madrigal Tek boja, tek miris ili svega uspomena – više ne znam ko sam u biti – sjajom me optoče mahata sumračja i orose trezveni osvici. Prevod: Fehér Illés



Bella István A világ végén – Na kraju sveta

Bella István – Plank Antal domborműve

Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

A világ végén A világ végén végül is ketten maradtak: az árva, árva ember meg az árva, árva, árva emberiség. És elindult fönnhangon kiáltozván az ember az emberiségben:  „Hol vagy barátom, hova lettél?” És elindult fönnhangon kiáltozván az emberiség is az emberben:  „Hol vagy barátom, hova lettél?” És így tekergőztek egymás üregeiben, járataiban, barlangjaiban a világ végezetéig. Mert az ember nem tudott emberiségül, és az emberiség nem tudott emberül.

Na kraju sveta Na koncu konca na kraju sveta dvoje ostali: usamljen, usamljen čovek, i usamljeno, usamljeno, usamljeno čovečanstvo. I na sav glas vičući krenuo čovek u čovečanstvu: „Gde si prijatelju moj, gde si nestao?” I na sav glas vičući krenuo i čovečanstvo u čoveku: „Gde si prijatelju moj, gde si nestao?” I tako su se u međusobnim šupljinama, prolazima, pećinama do kraja sveta se ganjali. Jer čovek nije shvatio čovečanstvo, i čovečanstvo nije shvatio čoveka. Prevod: Fehér Illés