Déri Balázs Pályám emlékezete – Podsećanje na moj životopis

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

Pályám emlékezete                    „oda nem mehetsz be” (Dt 34,4) Magamnak adtam nevemet – örmény püspök s dédapám után. Bengálban vörös lombu fa, arabul „szabad”, „pénztelen”. Magam kerestem sorsomat, idejét – ütem és kapkodás –, irányát – egyszerre bent és kifelé –, s terét is: a prést, a réseket. Én választottam hitemet: Róma-hű, keleti, zsidó. Magam alkottam kánonom, belefoglalva nemest, nemtelent. Ez itt az én nevem. Ez itt az én sorsom, hitem, betűm. Mostantól kint vagyok. Mostantól bemegyek.

Podsećanje na moj životopis                    „tamo ne možeš ući (DT 34,4) Ime sam sebi dao – prema armenijskom biskupu i čukumdedi. U Bengalu drvo s crvenom krošnjom, na arapskom „slobodan“, „siromašak“. Svoju sudbu sam tražio, vremena – takt i užurbanost – pravca – istovremeno unutra i prema vani – a i prostora: stegu, pukotine. Svoju veru sam birao: Veran Rimu, istočnjak, Jevrejin. Svoj kanon sam stvarao obuhvatajući plemenito, neplemenito. To tu je moje ime. To je moja sudba, vera, slovo. Od sad sam vani. Od sada ulazim. Prevod: Fehér Illés



Pethes Mária Az a november – Taj novembar

Pethes Mária

Az a november Az a november elrabolta a jászolmeleget az átható szalmaillatot Anyámmal együtt sírba szédült a világ Mellkasomban kucorgó szívemre hangtalan hó hullik Dadogó imákkal közelít az éj és könny nélkül csikorgó szememre csillagpor szitál 2002. 12. 20.

Taj novembar Oteo taj novembar toplinu jasle prodoran miris sena Zajedno s mamom svet u grob se utonuo Uznemireno moje srce u mojim grudima bezglasan sneg pokriva Noć se mutavom molitvom približava i na moje bez suza škripajuće oči zvezdana prašina pada 20. 12. 2002. Prevod: Fehér Illés



Hilde Domin Haus ohne Fenster – Ház ablak nélkül – Kuća bez prozora

Hilde Domin

Köln 27. Juli 1909 – Heidelberg, 22. Februar 2006

Haus ohne Fenster Der Schmerz sargt uns ein in einem Haus ohne Fenster. Die Sonne, die die Blumen öffnet, zeigt seine Kanten nur deutlicher. Es ist ein Würfel aus Schweigen in der Nacht. Der Trost, der keine Fenster findet und keine Türen und hinein will, trägt erbittert das Reisig zusammen. Er will ein Wunder erzwingen und zündet es an, das Haus aus Schmerz.

Ház ablak nélkül A fájdalom egy ablak nélküli házba temet bennünket. A nap, mely virágokat bont, a ház éleit kiemeli. Hallgatás-kocka: ház az éjszakában. A vigasz be akarna térni, de nem talál ajtót, sem ablakot; elkeseredtében rőzsét gyűjt. Csodát akar kicsikarni, és felgyújtja a fájdalom házát. Fordította: Benő Eszter

Haus ohne Fenster Der Schmerz sargt uns ein in einem Haus ohne Fenster. Die Sonne, die die Blumen öffnet, zeigt seine Kanten nur deutlicher. Es ist ein Würfel aus Schweigen in der Nacht. Der Trost, der keine Fenster findet und keine Türen und hinein will, trägt erbittert das Reisig zusammen. Er will ein Wunder erzwingen und zündet es an, das Haus aus Schmerz.

Kuća bez prozora Patnja nas u neku kuću bez prozora pokopa. Sunce, što cveće razvija, samo pojačava njene konture. Ta kuća je kocka šutnje u noć. Uteha bi svratila unutra al ni prozora, ni vrata ne nalazi, ogorčeno suvad skuplja. Čudo želi iskamčiti i zapali kuću očaja. Prevod: Fehér Illés

Röhrig Géza zsoci – žoci

Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –

zsoci egy gyorsétterem mosdójában történt ”kérsz paradicsomlevest?” kérdezte s megtöltött egy műanyagpoharat melegvízzel az ingyenketchupból belenyomott vagy ötöt elkeverte fölemelte ”kell ennél jobb?” lelkendezett gelencsér zsolt nyújtott kezet zsoci tudta miről beszélek ”mondj egy érvet arra hogy éljek” gondolkozik töpreng valami jót keres kissé félve kérdi ”paradicsomleves?”

žoci desilo se u toaletu jednog ekspresrestorana ”želiš li supu od paradajza?” pitao i plastičnu čašu toplom vodom napunio dobrano punio badava kečapom pomešao podigao ”treba li nešto bolje?” pa se oduševljavao žolt gelenčer ruku pružio o čemu pričam žoci je znao ”razloži zbog čega bi živeti trebao” nešto prikladno traži smišlja razmatra bojažljivo pita ”supa od paradajza?” Prevod: Fehér Illés

Ady András ”Oda”- vidék – ”Tamo”-kraj

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

”Oda”- vidék Mindig úgy szerettem volna lenni, lélegezni és képzelődni, hogy nyugodtan követhessem magam, abba a „valahovába”, teljes értelmi fegyverzetben; álmodni lett volna jó apró- cseprő halálkákat halni, oly biztos tudattal: az odaát ittenivé fordítható, csak kényem- kedvem legyen hozzá, akaratom, éhségem elég, s megharapni- vágyam, tisztelgő haragom a mennyet, ahol bizony egy ideje szeretteim háromnegyede tengeti a nemlétet, fogaim vájni abba a habcsók-birodalomba, hogy igazi-e, neki való, jobb nincs-e, s ez tényleg nekik való? Mindig úgy akartam élni, hogy gond nélkül, de akár veszélyben elvihessem magam oly messzire, visszahozni csak te tudj, egy percre, maradásnyi öröklétre, egyetlen gondolatnyi erőfeszítésre, míg végül a bizalom miatt, csakis, megnyílik a szájam és hallom, nem is hiszem, hogy én kérdem, kintről-bentről figyelem magam – magamat szinte idegenné téve: én csak így akarok létezni, s te, te mondd, képes lennél? Tudnál, akarnál, oda, ahova én térkép nélkül el-eltűnök velem jönnél-e? 2015. május 15.

”Tamo”-kraj Uvek bi tako voleo postojati, disati i maštati, da bi mirno mogao sebe u „tamo negde“ u punoj opremi razuma pratiti; bilo bi dobro sanjati sa pouzdanom svešću sitne smrti doživeti: tamo se u tu može pretvoriti samo da mi je stalo do toga, volja, glad mi je dovoljna i željan sam ugristi svoju čežnju, u besu nebesu gde već neko vreme trećina od mojih voljenih nebit preživljava, zubima ono carstvo penastog poljupca proveriti, dal je stvaran, nema li boljeg, i to zaista njima odgovara? Uvek sam bezbrižno hteo živeti, ali tako da bi i u opasnosti tako daleko mogao sebe odneti da me vratiti samo ti mogla, za tren, za zadržanu večnost, za jedan jedini momentalni napor, dok na kraju zbog vere, isključivo, otvaraju mi se usta i čujem, ni ne verujem da ja pitam, izvan-iznutra promatram sebe – samog sebe skoro strancem stvoreći: ja samo tako želim postojati, a ti, reci, bi bila sposobna? Bi mogla, bi htela, tamo, gde ja i bez putokaza kat-kad nestajem sa mnom doći? 15. maj 2015. Prevod: Fehér Illés

Cselényi Béla Deperszonalizáció – Depersonalizacija

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –

Deperszonalizáció Amilyen jó érzés a múlt egy boldog szögletét (jelen) átéléssé kinagyítani, olyan elviselhetetlen, amikor a jelen elhomályosul és meggyengül, mintha csak emlékeznénk rá, (mármint a jelenre). Kezdő ivók érezhetnek hasonlót egy féldeci tömény után, de a búskomorság bizonyos fajtájánál bármely ital, kábító- vagy ajzószer nélkül is beáll ez az emlékszerűen homályos, mégis jelenidejű önfigyelés. Azt hiszem, ezt nevezik a szakkönyvek elszemélytelenedésnek, vagy ha nem, az elszemélytelenedés is ugyanilyen rossz lehet, mint a fenti állapot, amit egy thaiföldi gyorsétkezdében is átélhetsz, a tenger gyümölcseit kanalazva. Budapest, 2015. IV. 2.

Depersonalizacija Koliko god je prijatno jedan sretan kutak prošlosti (u sadašnjosti) uveličati, toliko je napodnošljivo kad se sadašnjost zatamni, oslabi kao da se sećamo (naravno na sadašnjost). Verovatno tako nešto osećaju pijanci početnici nakon prvih žestokih, ali kod nekih vrsta seta i bez ikakvog pića, sredstva za omamljivanje ili dopinga nastupa u sadašnjosti to vlastito promatranje kao da je maglovito sećanje. Pretpostavljam da stručnjaci to stanje nazivaju depersonalizacijom, a ako ne i depersonalizacija može biti isto tako loše stanje, kao gore opisano, što u eksperes restoranu Tajlanda doživljavaš kad se plodovima mora hraniš. Budimpešta, 2. IV. 2015. Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente Régen – Nekad

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Régen régen a tűz a kő az álom és ami még belefér egyet jelentett hozzáfűzni mást most már illetlenség lenne

Nekad nekad vatra kamen san i sve što još s tim ide imali isto značenje sad već nešto dodati bilo bi nepristojno Prevod: Fehér Illés