Géher István Esztendők éve – Godine godine

Géher István

1940. január 15. – 2012. június 11.

Esztendők éve a hatvankettedik, amikor ezt leírja, már elmúlt, mögötte van, amit visszatekintve megfelez, hogy legyen, aki fiatalosan egy kopasz fejet közszemlére tesz. (egy kortárs írta épp akkoriban, hogy "élek-e még kétennyit? ez a kétely zár, ez a kétely nyit.") maga se tudja most már, miután megélték, megélné-e a felének felét, ha lenne is jövője, amiért még itt maradna... lehajtja a fejét az előtt, aki lesz, jöhet a vénség motyogva, hogy még mindig nem elég - mert amíg él a test, a lélek el nem hiszi, amit tud: hogy az élet elment.

Godine godine šezdesetdruga, kad to napiše, već je prošla, iza njega je šta pogledajući unazad polovi da bude neko ko će mladalački jednu ćelavu glavu javno izložiti. (jedan savremenik baš u to vreme napisao „živeću li još dvostruko? ta sumnja zatvara, ta sumnja otvara.“) ni sam više ne zna, nakon što su doživeli, dal će polovinu polovine doživeti, i da ima budućnosti zbog čega bi još ostao... sagne glavu ispred onoga što će biti, mrmljajući može doći starost, pa još uvek dosta nije – jer dok telo živi duša ne veruje u ono što zna: život prođe. Prevod: Fehér Illés



Vajdics Anikó Tegnapról holnapra – O juče za sutra

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Tegnapról holnapra Olyan végtelenül könnyű lesz minden. A kérdések, mint a sarkig tárt ajtók, befogadnak minden választ. A test megszabadul felesleges súlyától, és a lélek, mint a bábból elővergődő lepke, megtanulja, hogy szárnya van. Az ég kibontja szirmait: lila, kék, zöld, sárga, narancs, piros. S az úton, amin tegnap még agyagléptek döngtek, holnaptól már pipacsok nyílnak.

O juče za sutra Postaće sve tako beskrajno lagan. Pitanja, kao širom otvorena vrata, svaki odgovor prihvataju. Telo se oslobađa od viška težine a duša, kao iz ličinke izrastao leptir, nauči da poseduje krila. Oslobađa latice nebo: lile, plave, zelene, žute, narandžaste, crvene. A na cesti, koju su još juče teški koraci nabijali, od sutra cvetaće već bulke. Prevod: Fehér Illés

Pintér Tibor Teljes zavar – Potpuna konfuzija – Totally Confused

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

Teljes zavar Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés után jól alakultak a dolgok, a gyermek megjelent. Az autók mindensége, a létezés fix pontjai. Persze menekülés az óvodától, persze a túlspilázott így becsatornázhatatlan, de érthető féltés. Hinta-palinta a játszón, helyzetek. Odafelé kérte, hogy fogjam a kezét. Beletúrt az avarba majd megpuszilta a kezem. Ilyen zavart még nem éreztem. Mikor jössz el hozzám, kérdezte? Bármikor… Már ott is vagyok.

Potpuna konfuzija Danas se razvedrio, posle zbrkanog početka dobro je krenulo, dete se pojavio. Svet automobila, fiksne tačke bivstvovanja. Naravno beg od obdaništa, naravno prekomerna, tako neuhvatljiva ali shvatljiva strepnja. Klackalica na igralištu, stanja. Onamo zamolio da mu ruku uhvatim. Čeprkao po ševarju pa mi ruku poljubio. Ovakvu zbunjenost još nisam osećao. Kad ćeš me posetiti, pitao je? Bilo kad... Već sam tamo. Prevod: Fehér Illés

Teljes zavar Ma derűs idő kerekedett, zaklatott kezdés után jól alakultak a dolgok, a gyermek megjelent. Az autók mindensége, a létezés fix pontjai. Persze menekülés az óvodától, persze a túlspilázott így becsatornázhatatlan, de érthető féltés. Hinta-palinta a játszón, helyzetek. Odafelé kérte, hogy fogjam a kezét. Beletúrt az avarba majd megpuszilta a kezem. Ilyen zavart még nem éreztem. Mikor jössz el hozzám, kérdezte? Bármikor… Már ott is vagyok.

Totally Confused It turned to be a bright day, agitated start, then things changed, got better - the child arrived. The world of cars, stable points of existence. Of course shunning kindergarten, of course over-reacted and thus unmanageable, but understandable worries. See-saw on the playground, events. On the way he asked me to hold his hand. He dug into the fallen leaves, then kissed my hand. I have never felt so confused. When are you coming to me? he asked. Any time… I’m already there. Translated by N. Ullrich Katalin

Anselm Hollo Pomology – Pomológia – Pomologija

Anselm Hollo

Helsinki April 12, 1934 – Boulder January 29, 2013

Pomology An apple a day is 365 apples. A poem a day is 365 poems. Most years. Any doctor will tell you it is easier to eat an apple than to make a poem. It is also easier to eat a poem than to make an apple but only just. But here is what you do to keep the doctor out of it: publish a poem on your appletree. Have an apple in your next book.

Pomológia Naponta egy alma az háromszázhatvanöt alma. Naponta egy vers az háromszázhatvanöt vers. Többnyire. Kérdezd csak meg a doktort, könnyebb almát enni, mint verset költeni. És könnyebb verset enni, mint almát költeni, bár éppen csak hogy. De megmondom, mit tégy, hogy távol tartsd a doktort: verseid tedd közzé almafán. Új könyvedben nőjön alma. A fordító jegyzete: "Naponta egy alma a doktort távol tartja" - ez a régi angol intelem adja e pomológia -- alma-tan -- szavait és ötletét a költőnek.  Fordította: Kodolányi Gyula

Pomologija Dnevno po jedna jabuka 365 jabuka. Dnevno po jedna pesma 365 pesama. Uglavnom. Rećiće ti doktori lakše je jabuku jesti nego pesmu praviti. I lakše je pesmu jesti nego jabuku praviti ali samo sad. Ali evo šta ćeš uraditi da doktora od sebe udaljiš: svoje pesme na jabuci objavi. Nek ti u novoj knjizi jabuka zri. Opaska mađarskog prevodioca: Ideja pesme „Pomologija“ potiče iz stare engleske poslovice: „Dnevno jedna jabuka doktora od tebe udalji“. Prevod: Fehér Illés



Röhrig Géza A lufi – Balon

Röhrig Géza Budapest, 1967. május 11. –

A lufi Megtaláltam a lányom lufiját a padláson. Egy hároméves lufi. Még van benne szufla, még nem engedett ki, csupán megráncosodott, de azt is olyan szépen, órák óta nézem, az én kicsi lányom lehellete benne; nem hagyta, hogy segítsek neki fújni, szinte teljesen eltakarta már a pöffeszkedő gumi, olyan rózsaszín, s valami durrant, berontottam a szobába rögtön, de nem a lufi, hanem egy pisztoly volt, a lányom ijedten rohant az ölembe, mondtam: most gyorsan elmegyünk, a lufit nem hozhatod, bácsik lövöldöznek egészen közel, a kerten át biztosabb, vedd már a cipődet, legalább hadd pukkasszam ki én, bömbölt a lányom, majd kipukkasztod, ha visszajöttünk. Hát így. Még egy csomót kötök a vén lufi nyakára.

Balon Našao na tavanu balon moje kćerke. Trogodišnji balon. Još ima unutra nešto zraka, još nije sve ispušteno, samo se naborao, ali i to tako lepo, satima gledam, unutra je dah moje kćerke; nije dala da joj duvati pomognem, nabrekla guma skoro ju je pokrila, tako ružičasta, i nešto prasnulo, u sobu odmah dojurio, ali nije balon, pištolj je bio, kćerka mi je u krilo uplašeno jurila, rekao: sad brzo idemo, balon ne možeš poneti, čike sasvim blizu pucaju, sigurnije je preko vrta, uzmi već cipele, makar da ja raspuknem plakala kćerka, raspuknućeš po pvratku. Pa tako. Na vrat balona još jedan čvor vežem. Prevod: Fehér Illés



Tolnai Ottó Captatok – Hodam

Tolnai Ottó Magyarkanizsa, 1940. július 5. –

Captatok captatok körbe-körbe a hátsó udvaron kaptatok már eleget mondom a libáknak captatok captatok körbe-körbe captatok kaptatok már eleget mondom a disznóknak captatok inkább a falat rugdosom mezítláb mint a disznószalonnát captatok egész nap captatok kaptatok eleget kaptatok captatok captatok captatok kaptatok már eleget mondom a marháknak captatok kaptatok captatok captatok captatok ha így hasra vágódok a sárban akkor nem captatok akkor én kapok akkor nem captatok akkor csak mondom hogy captatok captatok akkor csak mondom mondom hogy captatok mondom hogy kaptatok kaptatok most én kapok én kapok captatok captatok körbe-körbe a hátsó udvaron captatok captatok captatok A Wilhelm-dalokból

Hodam Hodam u zadnjem dvorištu unaokolo dao sam vam dovoljno govorim guskama hodam hodam unaokolo hodam dao sam vam dovoljno govorim svinjama hodam bos rađe zid cakam nego slaninu hodam čitav dan hodam dao sam vam dovoljno dao sam hodam hodam hodam dao sam vam dovoljno govorim kravama hodam dao sam hodam hodam hodam ako tako u blato padam onda više ne hodam onda ja dobijam onda ne hodam onda samo brbljam da hodam hodam onda samo brbljam brbljam da hodam brbljam da hodam hodam sad ja dobijam ja dobijam hodam hodam u zadnjem dvorištu unaokolo hodam hodam hodam Iz ciklusa pesama Wilhelm Prevod: Fehér Illés



Déri Balázs Fogyatkozás – Smanjivanje

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

Fogyatkozás „Áronnak, a papnak fiai közül” (Lv 21,21) Még emlékeznek rá az idegek: kihúzott fog, csonkolt kéz, láb, tőből levágva fájhat így. Egy ideig éles, tompul aztán, majd csak időjárás-változáskor. El is fogadom – vannak pótszerek, ezt tudom takarni, abba, hogy látják, beletörődöm. Éhen sem halok: ehetek húst, kenyeret. Nemzetségem nem vet ki magából. Valahogy odacsúszom vagy el sem mozdulok. De az érintés! Csak a függöny!, csak a függöny anyagának megfoghatatlan emlékezete!

Smanjivanje „Aronu, jednom od popovih sinova” (Lv 21,21) Nervi ga se još sećaju: izvađen zub, okrnjena ruka, noga, odrezana može tako boleti. Jedno vreme oštro, pa se štiša, kasnije samo promenom vrmena. Ta prihvaćam – postoje surogati, to mogu pokriti, pomirim se tim što se vidi. Niti umirem od gladi: mogu jesti meso, hleba. Moj narod me neće izopćiti. Nekako ću se približiti ili ni neću se pomaknuti. Ali doticaj! Samo zavesa!, samo neuhvatljivo sećanje na materijal zavese! Prevod: Fehér Illés