Keresés ebben a blogban

2015. július 15., szerda

Dvorák Etela Végül is – Na koncu konca

Dvorák Etela Udvard 1955. augusztus 16. –

Végül is

végül is a mindenség
meglehet te magad vagy
fölismered ébredéskor
megtörténik minden nap a csoda
szenvedés
gyengédség
szívdobbanás
megújuló csontig hatoló emberközelség
göröngyök felett gyönyört trillázó nyitnikék

Na koncu konca

Na koncu konca moguće je
da ti sama si vasiona
prepoznaješ prilikom buđenja
čudo svakog dana se ponovo rodi
iskušenje
ganuće
otkucaj srca
obnavljajuća do kosti prodreća blizina čoveka
nad gromadama o nasladi cvrkuće ševa

Prevod: Fehér Illés


2015. július 14., kedd

Pethes Mária Létkép – Slika života

Pethes Mária

Létkép

ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű
álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó
embereknek ki cserél izzót az energiatakarékos
szívekben ki emeli föl a kilátástalanság bermuda-
háromszögében eltűnt napokat ki menti meg a
hajótörött célokat ki szabadítja ki a szerelmet
szomorú roncsaiból ki szelídíti meg a töviseket
lődöző virágot ki teremt biztonságot a gyermekkor
kapszulákban őrzött homokszemeiből ki varázsol
új édent a fák forgácskupacából ki terít meg
az embernemzetség utolsó vacsorájához

Slika života

ko pretvara grimizan san očajnih majki u belo
ko pevuši uspavanku u džbunovima strepnji
sakrivenim ljudima ko menja sijalicu u srcima
na štednju energije naviknutima ko diže
u beznadežnom trokutu bermuda nestale dane
ko spašava brodolom doživele ciljeve ko oslobađa
ljubav iz tužnih olupina ko pripitomi cvet iz kojeg
bodlje strše ko stvara sigurnost iz zrnca peska
dečjeg doba koji su u kapsulama čuvani ko čara
novog edena iz gomila iverja ko postavlja stol
za zadnju večeru ljudskog roda

Prevod: Fehér Illés


2015. július 13., hétfő

Ajnuša Horozović Rub – Perem

Ajnuša Horozović, Banja Luka 11. juli 1952. –

Rub

čuj glas otrgnute sjene
vidik klizi niz rub mjeseca
moja se ljubav vraća
i budi me.

Perem

hallgasd az elszakított árny suttogását
a hold pereméről lecsúszik a vidék
visszatér szerelmem
és ő kelt fel.

Fordította: Fehér Illés

2015. július 12., vasárnap

William Butler Yeats Leda and the Swan – Léda és a hattyú – Leda i labud

William Butler Yeats
Dublin, June 13, 1865 – Roquebrune-Cap-Martin, Jan. 28, 1939

Leda and the Swan

A sudden blow: the great wings beating still
Above the staggering girl, her thighs caressed
By the dark webs, her nape caught in his bill,
He holds her helpless breast upon his breast. 

How can those terrified vague fingers push
The feathered glory from her loosening thighs?
And how can body, laid in that white rush,
But feel the strange heart beating where it lies?

A shudder in the loins engenders there
The broken wall, the burning roof and tower
And Agamemnon dead.
Being so caught up,
So mastered by the brute blood of the air,
Did she put on his knowledge with his power
Before the indifferent beak could let her drop?

Léda és a hattyú

Egy gyors ütés! A roppant szárnycsapás,
a rémült lány combját cirógató
hártyás fekete láb – nyakába vás
a csőr: nyílt mellén tollak, mint a hó.

E tollas test malasztját kis keze
mint űzze oldódó combjaitól?
E fehér forgatagban érez-e
mást, mint hogy a roppant szív hol dobol?

Egy lágyékborzongás okozta vert
falak omlását, tornyokét, tetőkét,
s Agamemnon halálát.
Győztesen
ha már az ég nyers vére szállta meg,
erőt s tudást kapott-e, mielőtt még
a csőr elejtette közömbösen?

                             Fordította: Görgey Gábor


Leda and the Swan

A sudden blow: the great wings beating still
Above the staggering girl, her thighs caressed
By the dark webs, her nape caught in his bill,
He holds her helpless breast upon his breast. 

How can those terrified vague fingers push
The feathered glory from her loosening thighs?
And how can body, laid in that white rush,
But feel the strange heart beating where it lies?

A shudder in the loins engenders there
The broken wall, the burning roof and tower
And Agamemnon dead.
Being so caught up,
So mastered by the brute blood of the air,
Did she put on his knowledge with his power
Before the indifferent beak could let her drop?

Leda i labud

Iznenadan nalet: još biju velika krila puna žudi
Nad devojkom što posrće, bedra joj miluju
Tamne opnice kandži, zatiljak zarobljen u kljunu,
Na svoja prsa on pritiska njene bespomoćne grudi.

Kako mogu da odgurnu ti uplašeni, neodlučni prsti 
Pernatu slavu s opuštenih bedara? I telom
Zar može da ne oseti pod navalom belom
Udare neobičnog srca kako su u ležištu čvrsti.

Onda u bokovima nastane trzaj koji
Izrodi probijen zid, plamen gusti na krovu
i na kuli; Agamemnona mrtvog.
Savladana kad je bila
Zverskom krvlju vazduha, da li je mogla da spoji
Njegovo znanje sa njegovom snagom pre no što je pusti
Ravnodušni kljun, da klone i padne niz krila?

Prevod: Miodrag Pavlović





József Attila Kertész leszek – Vrtlar biću

József Attila
(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton –
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.

1925. április
Vrtlar biću

Vrtlar biću, drvo rašću,
s milim suncem ustajaću,
neću brinuti o drugom
sem o cvetu kalemljenom.

Svaki cvet moj kalemljeni
biće meni omiljeni,
pa neka je i kopriva,
u cvetu mom je istina.

Pušim lulu, pijem mleko,
dobar glas svoj čuvam slepo,
nevolja na mene neće
posadiću samog sebe.

I baš treba, baš to znači,
kada svane, kad se smrači -
kad već propada ovaj svet,
nek bude mu na grobu cvet.

aprila 1925.



2015. július 8., szerda

Déri Balázs Újra a labirintus – Ponovo lavirint

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –


Újra a labirintus

A fonál végét megfogni, az volt nehéz.
És kivárni előtte, hogy a nő arra jár,
és azt a nőt fölismerni, az volt nehéz:
arca kissé püffedt, járása tétova lett.
Ahogy bemutatkozott, semleges volt
a kézfogása. Álomlátás intette, szólt a férfi,
hogy térne vissza. Álomlátás, szólt a nő,
és szenvtelen adta át a vörös gombolyagot.
A férfi a legbelső teremig nem állt meg.
A fonál addig ért. Iszamós földet gondolt,
bűzt, szörnykarok szorítását, rejtekből
rátörve. De csak egy kupac csontot talált
a fáklya fényénél, a sarokban. S némi
száraz vért a falakon. A dulakodás nyomait.
Leült és várt. Szörnyre. S még ez volt nehéz:
mielőtt ellobbant a fáklya, meggyújtotta
a fonált. Meggyújtotta a fonált a férfi.

Ponovo lavirint

Spojiti kraj sa krajem, to je bilo teško.
I pre toga dočekati da se pojavi žena
i onu ženu prepoznati, to je bilo teško:
lice joj nešto nabreklo, hod nesiguran postao.
Kako se predstavila, njeno rukovanje je
nedokučiv bio. Privid sna opomenula, reče on,
da bi se vratila. Privid sna, reče ona
i crven smotuljak ravnodušno predala.
On nije stao do zadnje odaje.
Nit je dotle dosezala. Memljivu zemlju osetio,
vonj, stezanje nemana, što se iz skrovišta
izbija. Ali u uglu, u svetlu baklje,
samo gomilu kostiju našao. I na zidovima
osušene mrlje krvi. Tragove tuče.
Seo i čekao. Nemana. I što je još teško bilo:
pre no što se baklja ugasila, nit je
zapalio. On je zapalio nit.

Prevod: Fehér Illés


2015. július 6., hétfő

Cselényi Béla éleny nem kell többé – kiseonika više ne treba

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –

éleny nem kell többé

piros kabátból
fehér kesztyű nő ki
ismerős szaladgálás
megbolydult méhkas
mindenki fehér nadrágban

először elmegy a kerekes hordágy
egy szál piros válltáskával
aztán elmegy egy nővér
laza szövésű fehér műanyagzsákban
sűrű szövésű fehér lepedővel
végül elszállítják
az oxigénes palackot

ahogy a lombok meglebegnek
összeáll az esemény

a 428-asba fél nyolcig nem lehet bemenni
nekem az után sem
mert női kórterem
hever most fehér lepedőben
a sovány aktualitás

Budapest, 2015. V. 11.
kiseonika više ne treba

iz crvenog kaputa
bela rukavica viri
poznata jurnjava
uskomešan pčelinjak
svi su u belim pantalonama

prvo nosila na točkovima prolazi
sa jednom crvenom tašnom
zatim jedna sestra prolazi
u belom rastresitom veštačkom džaku
sa gusto tkanim belim pokrivačem
bocu sa kiseonikom
otpremaju

sa treptajem krošnji
događaj se razbistri

u 428. sobu do pola osam pristup nije dozvoljen
meni ni posle
jer je ženska bolesnička soba
mršav aktualitet
sad u beloj plahti leži

Budimpešta, 11. V. 2015.

Prevod: Fehér Illés