Dvorák Etela Végül is – Na koncu konca

Dvorák Etela Udvard 1955. augusztus 16. –

Végül is végül is a mindenség meglehet te magad vagy fölismered ébredéskor megtörténik minden nap a csoda szenvedés gyengédség szívdobbanás megújuló csontig hatoló emberközelség göröngyök felett gyönyört trillázó nyitnikék

Na koncu konca Na koncu konca moguće je da ti sama si vasiona prepoznaješ prilikom buđenja čudo svakog dana se ponovo rodi iskušenje ganuće otkucaj srca obnavljajuća do kosti prodreća blizina čoveka nad gromadama o nasladi cvrkuće ševa Prevod: Fehér Illés



Pethes Mária Létkép – Slika života

Pethes Mária

Létkép ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó embereknek ki cserél izzót az energiatakarékos szívekben ki emeli föl a kilátástalanság bermuda- háromszögében eltűnt napokat ki menti meg a hajótörött célokat ki szabadítja ki a szerelmet szomorú roncsaiból ki szelídíti meg a töviseket lődöző virágot ki teremt biztonságot a gyermekkor kapszulákban őrzött homokszemeiből ki varázsol új édent a fák forgácskupacából ki terít meg az embernemzetség utolsó vacsorájához

Slika života ko pretvara grimizan san očajnih majki u belo ko pevuši uspavanku u džbunovima strepnji sakrivenim ljudima ko menja sijalicu u srcima na štednju energije naviknutima ko diže u beznadežnom trokutu bermuda nestale dane ko spašava brodolom doživele ciljeve ko oslobađa ljubav iz tužnih olupina ko pripitomi cvet iz kojeg bodlje strše ko stvara sigurnost iz zrnca peska dečjeg doba koji su u kapsulama čuvani ko čara novog edena iz gomila iverja ko postavlja stol za zadnju večeru ljudskog roda Prevod: Fehér Illés



Ajnuša Horozović Rub – Perem

Ajnuša Horozović, Banja Luka 11. juli 1952. –

Rub čuj glas otrgnute sjene vidik klizi niz rub mjeseca moja se ljubav vraća i budi me.

Perem hallgasd az elszakított árny suttogását a hold pereméről lecsúszik a vidék visszatér szerelmem és ő kelt fel. Fordította: Fehér Illés

William Butler Yeats Leda and the Swan – Léda és a hattyú – Leda i labud

William Butler Yeats

Dublin, June 13, 1865 – Roquebrune-Cap-Martin, Jan. 28, 1939

Leda and the Swan A sudden blow: the great wings beating still Above the staggering girl, her thighs caressed By the dark webs, her nape caught in his bill, He holds her helpless breast upon his breast.  How can those terrified vague fingers push The feathered glory from her loosening thighs? And how can body, laid in that white rush, But feel the strange heart beating where it lies? A shudder in the loins engenders there The broken wall, the burning roof and tower And Agamemnon dead. Being so caught up, So mastered by the brute blood of the air, Did she put on his knowledge with his power Before the indifferent beak could let her drop?

Léda és a hattyú Egy gyors ütés! A roppant szárnycsapás, a rémült lány combját cirógató hártyás fekete láb – nyakába vás a csőr: nyílt mellén tollak, mint a hó. E tollas test malasztját kis keze mint űzze oldódó combjaitól? E fehér forgatagban érez-e mást, mint hogy a roppant szív hol dobol? Egy lágyékborzongás okozta vert falak omlását, tornyokét, tetőkét, s Agamemnon halálát. Győztesen ha már az ég nyers vére szállta meg, erőt s tudást kapott-e, mielőtt még a csőr elejtette közömbösen?                              Fordította: Görgey Gábor

Leda and the Swan A sudden blow: the great wings beating still Above the staggering girl, her thighs caressed By the dark webs, her nape caught in his bill, He holds her helpless breast upon his breast.  How can those terrified vague fingers push The feathered glory from her loosening thighs? And how can body, laid in that white rush, But feel the strange heart beating where it lies? A shudder in the loins engenders there The broken wall, the burning roof and tower And Agamemnon dead. Being so caught up, So mastered by the brute blood of the air, Did she put on his knowledge with his power Before the indifferent beak could let her drop?

Leda i labud Iznenadan nalet: još biju velika krila puna žudi Nad devojkom što posrće, bedra joj miluju Tamne opnice kandži, zatiljak zarobljen u kljunu, Na svoja prsa on pritiska njene bespomoćne grudi. Kako mogu da odgurnu ti uplašeni, neodlučni prsti  Pernatu slavu s opuštenih bedara? I telom Zar može da ne oseti pod navalom belom Udare neobičnog srca kako su u ležištu čvrsti. Onda u bokovima nastane trzaj koji Izrodi probijen zid, plamen gusti na krovu i na kuli; Agamemnona mrtvog. Savladana kad je bila Zverskom krvlju vazduha, da li je mogla da spoji Njegovo znanje sa njegovom snagom pre no što je pusti Ravnodušni kljun, da klone i padne niz krila? Prevod: Miodrag Pavlović



József Attila Kertész leszek – Vrtlar biću

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Kertész leszek Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek, nem törődök semmi mással, csak a beojtott virággal. Minden beojtott virágom kedvesem lesz virágáron, ha csalán lesz, azt se bánom, igaz lesz majd a virágom. Tejet iszok és pipázok, jóhíremre jól vigyázok, nem ér engem veszedelem, magamat is elültetem. Kell ez nagyon, igen nagyon, napkeleten, napnyugaton – ha már elpusztul a világ, legyen a sírjára virág. 1925. április

Vrtlar biću Vrtlar biću, drvo rašću, s milim suncem ustajaću, neću brinuti o drugom sem o cvetu kalemljenom. Svaki cvet moj kalemljeni biće meni omiljeni, pa neka je i kopriva, u cvetu mom je istina. Pušim lulu, pijem mleko, dobar glas svoj čuvam slepo, nevolja na mene neće posadiću samog sebe. I baš treba, baš to znači, kada svane, kad se smrači - kad već propada ovaj svet, nek bude mu na grobu cvet. aprila 1925.



Déri Balázs Újra a labirintus – Ponovo lavirint

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

Újra a labirintus A fonál végét megfogni, az volt nehéz. És kivárni előtte, hogy a nő arra jár, és azt a nőt fölismerni, az volt nehéz: arca kissé püffedt, járása tétova lett. Ahogy bemutatkozott, semleges volt a kézfogása. Álomlátás intette, szólt a férfi, hogy térne vissza. Álomlátás, szólt a nő, és szenvtelen adta át a vörös gombolyagot. A férfi a legbelső teremig nem állt meg. A fonál addig ért. Iszamós földet gondolt, bűzt, szörnykarok szorítását, rejtekből rátörve. De csak egy kupac csontot talált a fáklya fényénél, a sarokban. S némi száraz vért a falakon. A dulakodás nyomait. Leült és várt. Szörnyre. S még ez volt nehéz: mielőtt ellobbant a fáklya, meggyújtotta a fonált. Meggyújtotta a fonált a férfi.

Ponovo lavirint Spojiti kraj sa krajem, to je bilo teško. I pre toga dočekati da se pojavi žena i onu ženu prepoznati, to je bilo teško: lice joj nešto nabreklo, hod nesiguran postao. Kako se predstavila, njeno rukovanje je nedokučiv bio. Privid sna opomenula, reče on, da bi se vratila. Privid sna, reče ona i crven smotuljak ravnodušno predala. On nije stao do zadnje odaje. Nit je dotle dosezala. Memljivu zemlju osetio, vonj, stezanje nemana, što se iz skrovišta izbija. Ali u uglu, u svetlu baklje, samo gomilu kostiju našao. I na zidovima osušene mrlje krvi. Tragove tuče. Seo i čekao. Nemana. I što je još teško bilo: pre no što se baklja ugasila, nit je zapalio. On je zapalio nit. Prevod: Fehér Illés



Cselényi Béla éleny nem kell többé – kiseonika više ne treba

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –

éleny nem kell többé piros kabátból fehér kesztyű nő ki ismerős szaladgálás megbolydult méhkas mindenki fehér nadrágban először elmegy a kerekes hordágy egy szál piros válltáskával aztán elmegy egy nővér laza szövésű fehér műanyagzsákban sűrű szövésű fehér lepedővel végül elszállítják az oxigénes palackot ahogy a lombok meglebegnek összeáll az esemény a 428-asba fél nyolcig nem lehet bemenni nekem az után sem mert női kórterem hever most fehér lepedőben a sovány aktualitás Budapest, 2015. V. 11.

kiseonika više ne treba iz crvenog kaputa bela rukavica viri poznata jurnjava uskomešan pčelinjak svi su u belim pantalonama prvo nosila na točkovima prolazi sa jednom crvenom tašnom zatim jedna sestra prolazi u belom rastresitom veštačkom džaku sa gusto tkanim belim pokrivačem bocu sa kiseonikom otpremaju sa treptajem krošnji događaj se razbistri u 428. sobu do pola osam pristup nije dozvoljen meni ni posle jer je ženska bolesnička soba mršav aktualitet sad u beloj plahti leži Budimpešta, 11. V. 2015. Prevod: Fehér Illés