Ady András Hajót a csónakhoz! – Uz čamca lađu!

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Hajót a csónakhoz! ha éppen bolondos-követelőn szétszeretsz, tudod, olyan az, mintha óceánként nem érdekelne, hogy én mindössze egy csónak vagyok, ilyen hosszú hullámháti utazásra képtelen, csak süllyedésben jártas, csupán hánykolódóan törékeny; ha viszont együttalszunk, kikötő vagy, nyugodt víz, mely nem dobál, csak tükrözi kiváróan, miként épít pár száz álom tengerbíró bátor hajót alám, nekem, körülöttem

Uz čamca lađu! ako baš šašavo-zahtevno me u ljubavi rastaviš, znaš, to je tako, kao da poput okeana ne bi te zanimala da sam svega jedan čamac, nesposoban na takvo dugačko putovanje na valovima, vičan samo u tonenju, lomljiv u prevrtanju; ali kad zajedno snivamo, luka si, smirena voda, koja ne baca, tek isčekujući odražava, kako stotinu snova čvrstu hrabru lađu grade ispod mene, meni, oko mene Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=44916

B. Kiss Tamás A fogkefe – Četka za zube

B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

A fogkefe Édesanyám emlékére, élt 2013-ig Gyerekkoromban egyszer megkérdezte, mostam-e fogat. Mondtam, igen. Megmutatta a száraz fogkefémet. Azóta nem hazudtam. Csepel, 2014. január 9.

Četka za zube U spomen moje majke, doživela 2013. Jednom u doba detinjstva upitala, dal sam oprao zube. Odgovorio, da. Pokazala moju suhu četku za zube. Lagao nisam od onda. Čepel, 9. januar 2014. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Cseke Gábor Síró-kacsintó Mária – Plačna-šerna Marija

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Síró-kacsintó Mária

Könnyező Máriáról beszéltek, kisdeddel az ölében:

sírdogál a Szent Szűz, miközben gyermekét eteti.

Jeladás ez a világnak arról, hogy mindenkit utolér

előbb-utóbb a sors, mentse magát, aki teheti.

Tódultunk a templomba fényes nappal csoda-látni

könyökök alatt, vállak felett, ágaskodva meredni a képre,

nem sokat láttunk, inkább csak a sokaság ringott

jobbra-balra, előre-hátra, merőn figyelt az életrekelt mesére.

Figyeltem Mária arcát, szemét, de a bánat helyett

huncut fény szikráját lobbantotta felém:

míg a tömeg rajongva áldotta csodás zokogását,

cinkosan rámkacsintott a bájos tünemény.

Egy korzón forgolódtam gondolatban,

hol egyre-másra nyüzsögnek a nők,

ámde hiába – valahány arcban

én csak egyet láttam kacsintani: Őt.

Bárhogyan is telt-múlt az életem azóta,

hittem a nekem szóló titokzatos jeladásban,

a legendák mindig könnyező Máriáról szóltak,

én pedig csak egy virgonc kismamát láttam,

amint életet kínál éhező fiának,

kibontva keblén az áttetsző, lágy selymet,

kacsintása olykor izgat, máskor türelemre szólít:

sírva-nevetve gyakorold a kegyelmet!

Csíkszereda, 2015. szeptember 27.

A Koholt mesék című, készülő versciklusból.

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=44893

Plačna-šerna Marija

Sa detencetom u naručju o suznoj Mariji pričali:

plače Sveta Devica dok deteta hrani.

Znak je to svetu da svakoga pre ili kasnije

sustiže sudba, ko može neka sa spasi.

Hrlili u crkvu usred bela dana čudo videti,

ispod lakata, iznad ramena, na prstima stojeći buljili sliku,

nismo puno videli, ustvari levo-desno, napred-nazad,

samo se masa pomerala, pomno promatrajući oživljenu priču.

Promatrao lice, oči Marije, ali mesto tuge

prema meni vragolastu iskru svetla bacila:

dok je narod njen čudotvoran jecaj zanešeno blagoslovio,

krasna pojava na mene saučesnički namignula.

U mislima, gde su lepojke vrvele,

na nekom šetalištu se kretao,

ali zalud – u svakom licu

samo jedan mig video: Njeno.

Od onda bilo kako mi je život prolazio,

verovao u meni upućenom tajanstvenom signalu,

legende uvek o uplakanoj Mariji pričale,

a samo jedna živahna majka mi je u sećanju

kako na grudima prozirnu, mekanu

svilu otkrivši, svom gladnom detetu život nudi,

njen mig me katkad nervira, katkad na strpljenje poziva:

milost deliš smešeći-plačući!

Mijercureja Čuk, 27. septembra 2015.

Iz ciklusa u pripremi: Izmišljene priče.

                             Prevod: Fehér Illés

Tóth István Lecke – Zadatak

Tóth István - Tóth István emléktábla

Tenkegörbed, 1923. október 25. – Marosvásárhely, 2001. szeptember 16.

Lecke A földtől és a házaktól tanulj: nem bólintnak, nem szólnak semmit ők, csak ajtót nyitnak szótlanul a kopogtató életek előtt.

Zadatak Uči od zemlje i konaka: ne klimaju, ništa ne kažu, samo šutke otvaraju vrata ispred onih koji pokucaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  http://kafe.hhrf.org/?p=44962

Szilágyi Domokos Szerelmek tánca – Ples ljubavi

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Szerelmek tánca

hazafelé menet szeretnél ilyen otthoni meleget

mint a mai éjszakáé

egybefonódott testek melege

szem melege

lásd így kellene tudnunk megérteni ahogy ölelni tudunk

mert több vagyunk mint a megkívánás

               pördül a szél

               táncol a szél

               vijjog a szél

                         ne félj

                         ne félj

ölelésem boldog erőit tebenned tovább álmodom

          tebenned tovább érlelem

nem suhanhat el nyomtalanul fejünk fölött az értelem

          szerelmes tüzek táncán

               ujjong az ég

          amint elmentél megláttalak egészen

búcsúzó zsebkendőjük lengetik künn a hópihék

Forrás: http://mek.oszk.hu/02900/02916/02916.pdf

Ples ljubavi

prilikom povratka kući bi voleo takvu udobnu toplinu

kao ove noći

toplina isprepletenih tela

toplina oka

vidiš ovako bi trebali razumeti se kao što grliti znamo

jer od same žudnje smo više

              okreće se vetar

              pleše vetar

              zavija vetar

                    ne boj se

                    ne boj se

sretnu snagu mog zagrljaja u tebi dalje sanjam

          u tebi dalje sazrevam

iz naših glava razum bestraga nije nestala

          nebo na plesu vatrene ljubavi

               od ushićenja klikće

          čim si otišla u celini sam te video

vani pahuljice snega maramicama oproštaja mašu

                             Prevod: Fehér Illés

Vajdics Anikó Álomajtó – Vrata snova

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Álomajtó

B. Kiss Tamásnak 55. születésnapjára 

Csillagkapuk az ajtók. Álomvilágokat kötnek össze.
Kilépek az egyikből, besétálok a másikba. Lelépek.
Átlépek. Ide-oda közlekedem. Az egyikben könyvekkel
telezsúfolt, idegen lakásban kerengek. Férfiak ácsorognak
benne. A kezükben talpas pohár. A pohárban ragacsos,
fekete folyadék. Meleg van. Súlyos kérdésekről vitatkozunk.
Hogy mi legyen a világgal. Ki teremtsen benne világosságot.
És ehhez hasonlókról. Nem értek velük egyet, és nem tűnnek
túl meggyőzhetőnek, hát lelépek. Van is itt egy ajtó. Egy másik
világba vezet. Üres lépcsőházban kisgyerek ücsörög. A lépcső
alján játszik a hideg kövön. Egy léggömb nyúlványait ütögeti
olyan magárahagyatottan, hogy nézni is alig merem.
Óvatosan lépek oda hozzá. Megérintem. A karomba veszem.
Meglep, milyen könnyű. Finom és vékony, szinte átlátszó a bőre.
A keze puhán a nyakam köré fonódik. Arca az arcomhoz simul.
Hány éves vagy, kicsim, kérdem tőle. Három éves, feleli, ma van
a születésnapom. Három éves, nézek rád jelentőségteljesen.
Mert akkor már ott állsz te is ötvenkét évvel később vizes
pohárral a kezedben. A pohárban kristálytiszta, fénylő folyadék.
Ott állsz az ajtóban. Két világ határán. A karomban a gyerek.
A keze a nyakam körül. Az arca az arcom mellett. Három éves.
Nem merem magamhoz szorítani. Olyan törékeny.

Vrata snova

Za 55. rođendan Tamaša B. Kiš

Vrata su zvezdane kapije. Svetove snova spajaju.

Izlazim iz jednog, ulazim u drugi. Silazim.

Prelazim. Amo-tamo koračam. U knjigom punom,

nepoznatom stanu se vrtim. U njemu muškarci

tumaraju. U rukama sa peharima. U peharima lepljiva,

crna tekućina. Toplo je. O sudbonosnim temama raspravljamo.

Šta da bude sa svetom. Ko da u njemu svetlost stvori.

I još o sličnim. Ne slažem se s njima, niti ima izgleda

da ću ih ubediti, pa odlazim. I tu su neka vrata.

U drugi svet vode. U praznom stubištu dete sedi. Na zadnjoj

stepenici na hladnom kamenu se igra. Tako tiho, samotno

udara produžetke nekog balona da ga jedva smem pogledati.

Oprezno mu prilazim. Dotaknem ga. U naručje uzimam.

Iznenađujuće je lagan. Koža mu je fina, tanana, skoro prozirna.

Sa rukama mi vrat mekano obavija. Uz moje lice se priljubio.

Koliko imaš godina, malecki moj, pitam ga. Tri, odgovara,

danas mi je rođendan. Tri godine, gledam ga začuđeno.

Jer tad već pedesetdve godine kasnije sa čašom vode u ruci

i ti tamo stojiš. U čaši kristalna, bistra tekućina. U vratima

stojiš. Na granici dva sveta. Deteta držim u ruci. Rukama mi

vrat obavija. Njegovo lice je pored mog. Tri godine ima.

Ne smem ga prigrliti. Toliko je nežan.

                             Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/2287-vajdics-aniko-versei-korkoros-romok-alomajto



Eörsi István Szerepek – Uloge

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Molnár Imre: Maszka – Maska

Szerepek Lehetséges szerepeim közül a kölyökét csak maszkkal játszhatnám már, ami feszélyez s Don Quijote sem megy amióta megettük Rocinantét és bedőltek a szélmalmok, viszont a donjuani szerepkörre még rátermett volnék noha termetem nem elég sudár és hibádzik az üstök - forradalmár is lettem volna de a darabból a szerepet törölték, marad még a bohóci lehetőség, de sajna felszökött a rizspor ára, nem kapok foltot pepita gatyámra s vidám szögek villognak a porondon hol kézenjárok és bukfencezek.

Uloge Od mogućih mojih uloga derana bi samo s maskom mogao odigrati što me sputava a od kad smo Rosinanta pojeli ni Don Kihot ne prolazi i vetrenjače su se srušile, međutim donžuanska uloga bi mi pristala mada stas mi nije dovoljno vitak te fale vlasi – postao bi i revolucionar ali uloga je brisana, preostaje mogućnost pajaca al povećana je cena rižinog praha, ne dobivam fleku na karirane gaće i u areni gde človito hodam i premećem se veseli ekseri svetlucaju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://hycry.wordpress.com/category/versek/eorsi-istvan/page/2/



Molnár Imre: Maszkok – Maske