Hervay Gizella Vers a törvényekről – Pesma o zakonima

Hervay Gizella

Makó, 1934. október 14. – Budapest, 1982. július 2.

Vers a törvényekről Én sokáig csak azért írtam, hogy helyem legyen a rendben, s fölöslegessé ne váljak valahogy, mint petróleumlámpa kormos üvege, mely szekrény tetején hányódik - villanyfényben. Később értettem csak meg, hogy nem kell igyekeznem, nincs oly kicsi élet, mely igazolásra szorul, s ha szólni tudok, hát erről szóljak, erről, hogy hatalmat s alázatot ad az élet, mely önnön súlyától terhes, s új életeket teremt, s a halál is csak a születésért van ezen a földön. Önnön törvénye szerint kering a nedv a fűben, fában. A virág nem vétkezik; elnyeli az odatévedt bogarat, ha nyelnie kell. A természet nem büntet, föl sem emel, csak munkáját végzi, végzi, amit végeznie kell. Eltipor, ha megzavarod. De ha hagyod a folyót folyni, amerre folynia kell, hátára vesz és visz közönyösen. Mindez egyszerű: a törvényeket ismerni kell. (1958)

Pesma o zakonima Dugo sam samo zato pisala da bi mesto u redu imala i da ne bi na neki način postala suvišna, kao čadžavo staklo petrolejke što je – u električnoj rasveti – na ormaru leži. Samo sam kasnije shvatila da ne trebam se truditi, nema tako bezvrednog života, koju opravdati treba, i ako znam oglasiti se, onda o tome da govorim, o tome, da život moć i poniznost daruje, koja je sama sebi bremenita i nov život stvara, i smrt na ovoj zemaljskoj kugli samo zbog rođenja postoji. Sokovi u travi, drvetu prema vlastitim zakonima kruže. Cvet ne greši; zalutalog insekta proguta, ako gutati treba. Priroda ne kazni, niti diže, samo svoj posao vrši, vrši, što vršiti mora. Zgazi te, ako ju ometeš. Ali ako dopustiš da reka teče gde teći treba, na leđa te uzme i nosi, ravnodušno. Sve je to jednostavno: zakone treba poznavati. (1958) Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hervaygizella.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=20&p=1116#50



Ady András Összetevőnként – Po sastavnim delovima

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Összetevőnként milyen jó volna, ha átszitált lisztje, vízzel-velem kevert kovásza, a másnapi sütés előtt hozzáadott élesztője, sója lennék kenyerednek, ha én lehetnék saját letakart pihenésem éjszakája, a reggeli dagasztás, kelesztés, a kemence és láng, hogy téged táplálóan létrejöjjek milyen jó lenne, ha megszegnél, ha csak engem szegnél meg!

Po sastavnim delovima kako bi bilo dobro, kad bi prosejano brašno, vodom-samnom izmešana maja, pre sutrašnjeg pečenja dodan kvasac, sol tvom hlebu bio, kad bi noć vlastitog prekrivenog odmaranja, jutarnje mesenje, kiselenje, peć i plamen mogao biti, da bi tebe hraneći nastao kako bi bilo dobro, kad bi me načela, kad bi samo mene načela! Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=45154

Tolnai Ottó Indigókockák – Kocke indiga

Tolnai Ottó Magyarkanizsa, 1940. július 5. –

Indigókockák az indigókockák sehol de a kocsin a szép végtelen gumikerekű speditőrön egy fehér ló fekszik messziről zöld vízen hattyúnak vélhetnéd és akkor végre megérkezünk berohanunk a konyhába hát domingéz vág egy nagy halat előbb nyakon aztán le éppen azt édes istenem éppen azt amelyik tudott kötni egy sima egy ferkelt egy sima egy ferkelt az indigókockák meg továbbra is sehol nincsenek is indigókockák miért is lennének indigókockák ne is legyenek indigókockák és a sintér is majd csak akkor jöjjön ha a szép végtelen fehér ló döglött lóra kezd hasonlítani egy döglött ló a speditőrön mert hát éppen ez volt a cél a végső cél hogy egyszer ő is felülkerekedjen felül a kerekeken a fekete kerekeken messziről zöld vízen hattyúnak vélhetnéd az indigókockák után meg ne búsulj kis kópé nem maszatolnak össze nem készítik el kópiád ha játszol velük mert hát játszhatsz velük azt mesélik az utolsó pillanatban püspöklilában játszott bábel is

Kocke indiga nigde kocke indiga ali na kočiji na beskonačnom špediteru gumenih točkova beli konj leži iz daljine na zelenoj vodi mislio bi da je labud i tad konačno stižemo utrčimo u kuhinju pa domingez upravo jednu veliku ribu reže prvo vrat onda niže baš onu dragi moj bože baš onu koja je plesti znala jedan pravi jedan obrnut jedan pravi jedan obrnut i dalje nigde kocke indiga ni ne postoje kocke indiga zašto bi i postojale kocke indiga neka ni ne budu kocke indiga i strvoder neka tek tad dođe kad lep beskonačan beli konj počinje na crknutog konja ličiti jedan crknut konj na špediteru jer baš je to bio cilj konačan cilj da jednom i on bude negde iznad iznad točkova crnih točkova iz daljine na zelenoj vodi mislio bi da je labud i za kockama indiga nemoj tugovati vragolane neće te uprljati kopiju ti neće napraviti ako se igraš s njima jer bi mogao igrati se sa njima pričaju da u zadnjem momentu i babel je u biskupljubičastom titrao Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.litera.hu/hirek/a-het-verse-tolnai-otto



Pethes Mária Add a kezed – Daj mi ruku

Pethes Mária – Péli Tamás rajza

Add a kezed Mielőtt elsodornának a hétköznapok Mindennapos kis háborúinkban egymáson újabb sebeket ejtünk Add a kezed Mielőtt rádöbbensz milyen kiábrándítóan én is csak nő vagyok Add a kezed Mielőtt elillan életünk mint nagyanyám süteményének mindent belengő fahéj illata Add a kezed Mielőtt a simogatás mozdulatát feledné kezünk és csak ökölbe szorított ujjaink merednek nyirkos tenyerünkbe Add a kezed S az éjszakák azok a borzalmas éjszakák mikor partra vetett sima testű delfinként szomjazunk a csókra és riadtan várjuk a feloldozó hajnalt az elmaradt ölelés mozdulatában lelkünk sírva egymásért remeg Add a kezed

Daj mi ruku Pre no što bi nas svakodnevnice odnele U našim uobičajenim malim ratovima nanovo jedan drugog ranjavamo Daj mi ruku Pre no što shvatiš koliko razočarajući i ja sam samo žena Daj mi ruku Pre no što nam život isčezne kao sveobuhvatan miris cimeta na kolaču moje bake Daj mi ruku Pre no što bi naše ruke pokret milovanja zaboravile i u vlažne dlanove samo u šaku stisnuti prsti stršili Daj mi ruku I one noći one strašne noći kad poput na obalu bačenog delfina glatkog tela za poljupcem čeznemo i prestrašeno spasonosnu zoru čekamo u izostanom pokretu zagrljaja naše plačne duše jedna drugu potražuju Daj mi ruku Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Choli Daróczi József Ars poetica helyett – Umesto ars poetike

Choli Daróczi József, Bedő, 1939. május 26. –

Ars poetica helyett Koponyát szorító vaspánt, sötétség glóriája, letéplek fejemről! S ha bőröm ragaszkodik hozzád, lenyúzom, a vályoggödör sarkába dobom. Szemem csak új sugarakban fürdik. Csontom visszaver minden színtelen színt. Tenyeremen a Nap parazsa ég. Árnyainkra visító átkot mondok, és kést fenek megmaradt nyomorunkra.

Umesto ars poetike Željezno kopčo lobanje, glorijo tame, otkidam te s moje glave! I ako te moja koža ne pušta, oderaću i baciću na dnu ćerpičjame. Oči moji samo u novim zracima se kupaju. Kosti svaku neobojenu boju odbijaju. Na dlanu mi žar Sunca gori. Naše senke glasno proklinjem i protiv naše preostale bede sečivo oštrim. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ezredveg.vasaros.com/html/2009_10/09102.html



Szilágyi Domokos A szomszéd asztalnál – Kod susednog stola

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

A szomszéd asztalnál ül egy szép kislány a szép kislányokat persze nem lehet leírni nem is szabad és nem is érdemes a szép kislányok mindig a szomszéd asztalnál ülnek pocsék fiatalemberekkel s ettől bosszantóan még szebbek de ez a kislány egyedül ül és én is egyedül ülök és és semmi több borzasztó hogy én sosem ülök a szomszéd asztalnál

Pored susednog stola lepa devojka sedi naravno lepe devojke je nemoguće opisati niti se sme niti vredi lepe devojke uvek pored susednog stola sede naravno sa musavim mladićima i zbog toga ljutio se ili ne još su lepše ali ta devojka sama sedi i ja sam sedim i i ništa više strašno je da ja nikad pored susednog stola ne sedim Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://mek.oszk.hu/02900/02916/02916.pdf



Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm – Hvala Ti, hvala, hvala

Ady Endre

(Érmindszent 1877. november 22. – Budapest 1919. január 27)

Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok. Köszönöm az én értem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sirást, Köszönöm tört szivü édes anyámat, Fiatalságomat és büneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zugása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

Hvala Ti, hvala, hvala Sunčevih je zraka šum, što čujem U ustima topi se tvoje ime, Oči gledaju svete gromove, Gospode moj, gospode, gospode, Bunovna duša sve mi prizna juče: Ti beše uvek u svemu svuda. U sretnim mojim traganjima, U nežnim dodirima, U oštrim, tužnim pogledima. Danas hvalim tren, u kome beše ti, Gde moj život ispunjen osetih, I gde su oltari rušeni, dizani. Zahvaljujem za postelju mi datu, Hvala Tebi na prvom plaču, Hvala za slomljena srca majku, Za moje greške i moju mladost, Hvala za sumnju, za veru, Za poljubac i bolest, Hvala što dugovao nisam nikom, Za sve Tebi samo, nikom drugom. Sunčevih je zraka šum, što čujem, U ustima topi se tvoje ime, Oči gledaju svete gromove, Gospode moj, gospode, gospode, Laknulo duši, jer priznaje jasno, Ti život, bol, poljubac, radost bi, Što i smrt bićeš, zahvaljujem Ti. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Forrás: http://epa.oszk.hu/00000/00022/00076/02302.htm