Rafi Lajos Prológus – Prolog

Rafi Lajos

Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.

Prológus Minek lehet nevezni azt az állapotot, amikor az ember érzi, hogy szétveri lassan koponyáját a rágalom? „Mint nagy vizek zúgása” Őrlő agyam ez a zuhanó társadalom. Rám kiablják, hogy semmi vagyok. Mégis csak fúvom a bolond dalom. Nem figyelek már, Nincs erőm, Kicsi vágyaimban Szeress, kicsi nőm. Deres homlokomat Belepi a kín. Testem szétszakítja, Kegyetlen a sír. Csókoljál meg, babám, Tüzem a tied. Minden vagyonomat Gyújtsa meg az ég.

Prolog Kako bi se mogao nazvati ono stanje, kad čovek tako oseća da mu kleveta polako lobanju razdire? „Kao šum velikih voda“ Razmrvljen mozak mi je to društvo u propadanju. Da sam niko i ništa stalno dobacuju. Ipak nastavljam svoju pesmu suludu. Više ne pazim, Snagu izgubio, Neznatne su moje želje, Voli me, sitna moja ženico. Injem posuto čelo moje Patnjom je prekriven. Telo mi razdire, Grob je nesmiljen. Poljubi me, ljubo moja, Tvoja je moj oganj. Neka nebo zapali Čitav moj mal. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://pozitivgondolatok.wordpress.com/2015/12/08/rafi-lajos-prologus/



Vajdics Anikó Ofélia álma – San Ofelije

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Ofélia álma leszedem az almát úgy ahogyan kérted a pirosakat a fűbe a fehéreket egy fekete kendőre gyűjtöm golden sztarking sztarking golden sorolom az ágak felé nyújtózkodva a karom kihúzható és betolható mint az esernyő nyele az egyik kezem almát szed a másik már egy seprűvel bajlódik sok a por itt fent és csak még több lesz gyűlnek a kupacok lágy zene szól a férgekkel mi lesz nem tudom vermet kellene ásni de már csak arra van engedélyem hogy elimádkozzam a verset amit tőled tanultam a teraszon fekszem és az ajtót bámulom ami mögött a boldogság mással hentereg a földön alszom még időben megágyaztam emelkedik a víz belelóg a hajam nem számít

San Ofelije ubrala sam jabuku baš tako kako si molio crvene na travu bele na crnu maramu sakupljam golden starking starking golden nabrajam pružeći se prema granama ruka moja kao da je drška kišobrana može se izvući i ugurati jedna ruka jabuku bere druga već sa nekom metlom se bahće ovde gore je puno prašine i biće još više gomilaju se gomile muzika je prijatna šta će biti sa crvima ne znam trebalo bi jamu iskopati ali jedino mi je odobreno da ispričam onu pesmu koju sam od tebe naučila na terasu ležim i buljim u vrata iza kojih blaženstvo sa drugom osobom se valja na zemlji spavam krevet sam još na vreme pospremila voda se diže kosa mi je umočena nije bitno Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/1478-vajdics-aniko-versei-ofelia-alma-az-ebrenlet-jegen-vakon



Paulovics Tamás Cigánymeggy – Divlja višnja

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Cigánymeggy Segítenem kellett cigánymeggyet szedni Nagyanyámnak. Lehettem tizenkettő-tizenhárom éves. Untam nagyon az egészet. Indultam volna le a strandra Sarokfogózni. Tördeltem az ágat, tépdestem a meggyet, megszorítottam, vöröslő vére serkent. Aztán egyszerűen elszöktem, otthagytam Nagyanyámat. Késő délután, amikor hazaértem, a kicsi öregasszony még ott ült a sámliján a tépett koronájú meggyfa alatt és halkan sírdogált. Nem mertem a szeme elé kerülni.

Divlja višnja Pri brebi divlje višnje sam trebao pomoći Baki. Imao nekih dvanajst-trinast godina. Sve mi je dosadno bilo. Krenuo bi na plažu Igrati se vije. Lomio granje, čupao višnju, stiskao, njenu crvenu krv cedio. Potom sam jednostavno pobegao, ostavio Baku. Kasno popodne, kad sam se vratio, starica je još uvek na podnožnjaku ispod počupane višnje sedela i tiho plakala. Nisam smeo njoj se približiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/paulovics-tamas--ciganymeggy.html



Cselényi Béla az arc és a kéz - lice i ruka

Cselényi Béla Kolozsvár, 1955. április . 04. –

az arc és a kéz az arc és a kéz ennyi maradt az ősi meztelenségből Budapest, 2015. XII. 15.

lice i ruka lice i ruka tol΄ko je ostalo od drevne nagosti Budimpešta, 15. XII. 2015. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=46976

Kőhalmi Ildikó Öröm – Radost

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Öröm szín erő fényesebb oldal kék zafír mellett a sárga topáz

Radost boja snaga svetlija strana pored plavog safira žuti topaz. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Fekete Vince Kizökkent idő – Vreme izbačen iz koloseka

Fekete Vince Kézdivásárhely 1965. április 7. –

Kizökkent idő (Sz.L. levele K.E-nek, W.S. fordítása közben) (A 14. Shakespeare-szonett kezdősorára) ,,Nem fejtem a csillagok titkait, nem kémlelek, sem földet, sem eget: mit érdekelne, mi új, s mi avítt, jövő vagy múlt, a lehet, nem lehet? Csak azt tudom, hogy míg te vagy, vagyok, s amíg Veled, némán áll az idő, s egy kurta óra sokkalta nagyobb, mint a hiány, mi belőle kinő.- Pedig az óra, s a perc is: ,,lopott", s aztán fullasztó hetek, hónapok, bő lakomára ínséges torok jönnek, míg megint újra felragyogsz: s a titkunk a csillagok titka lesz: kié vagy, tőlem mindig visszavesz,"

Vreme izbačen iz koloseka (Pismo S. L.-a K. E.-u, tokom prevođenja W. S.-a) (Na početni stih 14. Šekspirovog soneta) „Ne zaboravljam tajne zvezda, ne ispitujem ni zemlju, ni nebo: budućnost, prošlost, novina, starina, može, ne može što bi me kopkao? Samo to znam, dok postojiš, postojim, dok sam s Tobom, vreme nemo stoji, i prolazan sat je daleko veći od manjka što iz njega sledi. – Ta i sat, a i minut je: „zakidan“, pa stižu zagušljive nedelje, meseci, nakon izobilja oskudica dok tvoj lik ponovo ne zasja: i naša tajna biće tajna zvezda: čija si, od mene te i oduzima. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.lato.ro/article.php/Kiz%C3%B6kkent-id%C5%91/2846/



Hurt Judit Történetünk – Naša istorija

Hurt Judit Budapest, 1957. november 06. –

Történetünk Két ponton biztos egyforma az életünk, születünk, halunk. Két pont között te és én abban változunk, hogy más az élettörténetünk.

Naša istorija U dve tačke život naš zasigurno sliči, rodimo se, umiremo. Između te dve tačke ti i ja utoliko se menjamo, što su nam putevi života različiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző