Vincze Andrea Hanyatlás – Opadanje

Vincze Andrea Victória Kazincbarcika, 1972. október 04. –

Hanyatlás ...csendkoszorúban ébredek, koporsóm, s menyországom is a némaság... - a világ éppen csak létezik, és vétkezik minden ami még élhet.. Magamba nézek, hajnali eső mossa le arcomról az emlékeket... - talán végre felébredek... Félelmetes a nyugalom, ahogy áthullámzik bennem és elmerül... - visszafekszem, s tovább hallgatom a lassú csendet belül. Univerzális a tudatom, de azt is elhallgatom, hogy ne legyen rajtam semmilyen fogás, mert szó-felhalmozás csak a jelen, és most még megengedem magamnak, hogy éljek... - de már csak őrlángon égek. Esőcseppek mesélnek a múltról, vetített képben álmodik a remény... - főnyeremény lenne számomra a halál, de már az sem talál menedéket bennem... Eleresztem így a fájdalmakat, hisz bűntudat sosem volt igazán szívemben, harcokat vívtam önmagammal, s színes álmokat kergettem önfeledten... Ennyi csupán a lét, kiherélt vágyak, s beszürkült emlékfoszlányok kavarognak agyamban, bár megmaradtam naív álmodónak, rámtalált a sötétség, s fészket is keresett magának szavaimban... Esőben ázik szikrázva a fény... - vajon erény-e még a könyvekből nyert szellemi erő...? Sárba ragadva szűköl az élet, s éhes férgektől hemzseg a rózsaszínre festett, elhamvadó idő... /2016, május/

Opadanje …u vencu tišine se budim, nemost mi je i les i raj… – svet tek postoji, i sve što još živeti može greši… Sebe ispitujem, sa mog lica uspomene jutarnja kiša spira… – napokon probudiću se valjda… Zastrašujuća je smirenost kako u meni talasa i potone… – ponovo prilegla te unutra laganu tišinu dalje slušam. Moja svest je univerzalna, ali i to prećutim da na meni nikakvo mesto zahvata ne bi ostao, jer sadašnjost je tek gomilanje reči, a sebi sam zasad još priuštila, da živim… – ali tek ustegnuto plamtim. O prošlosti kapi kiše pričaju, nada na projektiranoj slici sanja… – smrt bi za mene glavni zgoditak bila, ali ni ona utočišta u meni ne nalazi… Pa otpuštam bolove, jer svest krivice u srcu nikad nisam imala, borbe sam sa sobom vodila, i ružičaste snove bezbrižno jurila… Tek toliki je opstanak, uškopljenje težnje i potamnele krhotine uspomena vrte mi se u glavi, mada sam naivna sanjarka ostala, pronašla me je tama te u mojim rečima i gnezdo je našla… Kisne svetlost sa varnicama… – dal je još vrlina iz knjiga stečena duhovna snaga…? Život u kaljuži potopljeno cvili, u ružičastom obamrlom vremenu gladni crvi vrve… /maja 2016./ Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szező



Standovár Ágota Széltánc – Ples vetra

Standovár Ágota Pécs 1961. április 17. – 

Széltánc nézd ahogy a tó tükrén álmot ring a kis ladik esőcseppek nászában búcsút int a nádas is nézz csak nézz te szem láss át opálos fátyladon és nevess és táncolj úgy szaporázd te két remegő láb ahogy a szél susog s a nyár után legyint ne félj ott zsong neked muzsikál a kar távolodik mégis téged akar társnak e bálba fejét öledbe hajtva hálna át egy más világba ahol ellágyul a dum-dum is és nem kényszerből löki ütemét a test ne sírj csak a tiéd ez az őszi est hát táncolj ringjon a csípőd körbe csak körbe ritmusra old és szorít minden izom csak táncolj ne hidd el hogy fáj hiába fujtat és zihál nem változhatott tűpárnává tüdőd még nem ért el a tél hát szaporázd ha feszültséget old nem a jég rian és sikolt nézd csak az a kis ladik ring a part felé megint és a nádas rejtekén kiköt bár a szél a nyártól már az ősz felé szökött

Ples vetra gledaj kako na površini jezera tegljenica sna talasa u piru kapi kiše i trščar se prašta gledaj samo gledaj prozri preko svog opalnog skuta i smeši se i igraj vi noge drhtave tako brzajte kako vetar šumi i za letom mahne ne boj se tamo šušti hor tebe pozdravlja udaljuje se ipak u tom balu on samo za tebe zna glavu u tvoje krilo sangnuvši u neki drugi svet bi gde se i dum-dum smekša i telo na takt ne zbog prisile titra ne plači to jesensko veče je tvoja imovina pa igraj neka zaljulja tvoj kuk kruži samo kruži na ritam svaki mišić opušta i steže samo igraj ne veruj da tišti zalud dahćeš i hropotaš tvoja pluća nisu se mogli u iglenicu pretvoriti zima još nije stigla pa ubrzaj kad već napetost stiša nije led što krikne i puca gledaj ta tegljenica opet prema obali kreće i u skrovištu trščara pristaje mada vetar od leta već prema jeseni pobeže Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=KedvencVers&file=song&c_id=1394

Polgár Julianna Egyszázkilencvenkilencedik hálaének – Stodevedesetdeveti hvalospev

 

Polgár Julianna Budapest 1958. április 8 -

 

 

Egyszázkilencvenkilencedik hálaének

(Szárnyalás-születés)

..........................................................................Gyönyörű Gyöngyszavúmnak
....................(és Füst Milán, valamint Nagy László emlékének születésnapján)
Szél szél sziklaszirt-szövetség
szédület - szárnyalás-születés -
Szél szél szikráztató szentség
szivárványt szólongató szépség

Szél szél szökellő-szöktető szerelemszigony a szende szívben

Szél szél szenvedélyszakadék
szitokszirom a szenvedő szájon

Szél szél szerencseszállató szükségszaggató szabadság

Szél szél szavakkal szederjes
számadás - szószáműzetés -
1996. július 17., Dömsöd, Petőfi-tölgyfa

 

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?channel=92&n=nagyuska&pid=30726#musor

 

Stodevedesetdeveti hvalospev

 

(Let-rađanje)

 

...................................................... Mom Krasnom Bisernogovorniku

……..(i povodom rođendana u spomen Milana Fista, te Lasla Nađa)

 

Vetar vetar savez-hridine

zanos - let-rađanje -

 

Vetar vetar iskre bacajuća svetinja

dugu oslovljavajuća lepota

 

Vetar vetar skakuta-otima

u čednom srcu harpun ljubavi

 

Vetar vetar provalija pohote

na propaćenim ustima lat psovke

 

Vetar vetar provetravaoc talije

sloboda trgača nužde

 

Vetar vetar sa rečima zagasito plav

progon izraza - izveštaj -

 

17. jula 1996. Demšed, Petefijev hrast

 

Prevod: Fehér Illés

 

 



A. Túri Zsuzsa: Összekapaszkodva – Zagrljeno

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Összekapaszkodva Valaki régóta követ Az utamon, Lépésről lépésre, Keze a vállamon, Valaha ismertem, Valaha szerettem, Úgy rémlik, kértem is, Maradjon mellettem, De az út rögös lett, Hosszabb, mint gondoltam, Én sem vagyok már oly Vakmerő, mint voltam, Bezárult a szívem, De ő csak jön velem, Szólnék, de nem tudok, Küldeni nem merem. Ki tudja mért van itt, Ki tudja, mit vár még, Ha szívéhez egyszer Új utat találnék, Megkérdezném talán, Miért hisz még bennem? Miért nem enged el, Hogyha el kell mennem? Összekapaszkodva Lépkedünk és tudom, Sokáig így lesz még: Keze a vállamon, Szótlanul s remélve Hogy túl a közönyön, Megállok majd egyszer, S mindezt megköszönöm.

Zagrljeno Odavno me Već neko prati, Iz koraka u korak, Na ramenu mi je njegova ruka, Nekad sam ga poznavala, Nekad ga volela, Čini mi se da sam ga i molila, Neka ostane, Al cesta je glibava postala, Duža, no što sam mislila, Ni ja nisam više tako Odvažna, kao što sam bila, Zatvorilo mi se srce, Ali on sa mnom korača, Oglasila bi se, ali ne mogu, Odaslati ga kako bi smela. Ko zna zbog čega je tu, Ko zna, šta još čeka, Ako bi do njegovog srca Novu stazu našla Možda bi upitala, Zašto još ima u meni poverenja? Ako već otići moram, Zašto me ne pušta? Zagrljeno Koračamo i znam, Još ćemo dugo tako: Na mom ramenu mu je ruka, Šutke i nadajući se Da s one strane nehaja Staću jednom I za sve ću biti zahvalna. Prevod: Fehér Illés

Forrás: A. Túri Zsuzsa: Befejezetlen szimfónia, Underground kiadó, 2016. 20-21. oldal



Gyukics Gábor Eső után – Posle kiše

Gyukics Gábor Budapest, 1958. május 9. –

Eső után Amikor az eső alábbhagyott, Leráztad csukott ernyődről az esőcseppeket, Kikerültél egy-két pocsolyát, És az úttól kissé távol állva Vártál a mindig késve érkező buszra. Lélegzeted látszott Az isten izzadó testétől Párás levegőben. Az eső utáni csendben Újra nyitottad esernyődet. És felemelkedtél Az öregúrhoz.

Posle kiše Kad je kiša jenjala, Stresla si kapi kiše sa zatvorenog kišobrana, Par lokvi zaobišla, I od puta pomalo udaljeno Čekala bus što uvek kasni. Od oznojenog tela Boga Vlažnom zraku Videlo se tvoj dah. U tišini posle kiše Ponovo si otvorila kišobran. I uzdigla se Do gospodina starca. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.jelenkor.net/userfiles/archivum/2000-12.pdf