Petrőczi Éva Csak kis Tit… – Samo mala Tit…

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

 

 

Móra Ferenc szerelmével, Kalmár Kicával 1932. nyarán Balatonföldváron.

Ferenc Mora sa svojom ljubavi Kicom Kalmar u Balatonfeldvaru leta 1932.

 

Csak kis Tit…                Móra Ferenc a ravatalon   Csak kis Tit lepke-érintése hiányzott utolsó földi napodon. Szokás- és illem-kalodába zárva csak ő nem juthatott virágerdős ravatalod, eleink nyelvén a castrum doloris, a fájdalom háza közelébe: harminckettő nyarának tóparti Tündér Ilonája.   Szilvakrampusszá aszott, aprócska tested, galambszárny-forma hófehér hajfürtöd hiába várta-várta a múzeumi kupola alatt, hogy más-asszonya asszonyod belép, s testednek adja, utoljára, szerelmes keze melegét.   Így indult el, vacogva, Móra Márton fia, a végső utazásra.

Samo mala Tit*…             Ferenc Mora na odru   Tvom zadnjem ovozemaljskom danu samo ti je doticaj leptira, male Tit falio. Zatvoreno u klade običaja i pristojnosti samo ona nije mogla do tvog cvećem krcatog odra, jezikom naših predaka castrum doloris-a, kuće bola stići: Vila Jelena sa obale jezera leta tridesetdruge.   Tvoje krhko, do šljivovraga osušeno telo, te snežnobeli uvojak oblika golubovog krila zalud je čekao-čekao ispod kubeta muzeja da žena-tuđa tvoja žena uđe i tvom telu toplinu njene zaljubljene ruke zadnji put da.   Ovako je krenuo, drhteći, sin Martona More na zadnje putovanje.   *Mađarski pisac Ferenc Mora (Móra Ferenc) svoju zadnju ljubav, udanu Ilonu Kalmar (Kalmár Ilona – Kica) od milja oslovljavao sa „mala Tit” (kis Tit). Njegove, decenijama zatajene, njoj pisane ljubavne pesme nedavno su izdane pod naslovom „Knjiga bez naslova”(Címtelen könyv).   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: https://www.facebook.com/masikMora/photos/pcb.1275258979167347/1275258709167374/?type=3&theater

A “Címtelen könyv” – (“Knjiga bez naslova”)

 

 



Szegedi-Szabó Béla Szókratész beszéde magához – Govor Sokrata samoj sebi

Szegedi-Szabó Béla Zenta, 1970. május 15. –

Szókratész beszéde magához   „Mennyi mindenre nincs szükségem.”                                               Diogenész Dühöng a nép, a piacon vízzel öntözik A felforrósodott kövezetet. Fordítsunk Hátat e mérgező jelennek: a szél Boros lelkünkbe fúj, a víz cseppjei Pihenőt ajándékoznak a fáradt elmének. Csak azt akartam, hogy lásd Ablakodon át az új világot! Tengernyi Végtelent, mely előtt nem illik a szó, Tört kancsó minden gondolat. A test ráng, a többi mégis halhatatlan? Mintha valaki intene a távolból: de te Visszafordulván is maradsz. Legyen a félelem kevesebb, mint e ruha itt: hisz Most e nehéz kékség közös halójába hullsz. Ragadd hát önként         Magadhoz a méregpoharat.

Govor Sokrata samoj sebi “Koliko predmeta su mi bespotrebni.”                                                      Diogen Besni narod, na pazaru uzavrelu kaldrmu Vodom zalevaju. Okrenimo leđa Toj sadašnjosti koja truje: vetar U naše opijene duše duva, mornom umu Predah kapi vode daruju. Samo sam hteo da preko svog prozora Vidiš novi svet! Nepreglednu Beskonačnost, ispred koje reči su suvišne, Svaka misao je razbijen krčag. Telo se trga, ipak besmrtno je sve ostalo? Iz daljine kao da neko mahne: ali ti I osvrnuvši ostaješ. Neka strah bude manja od tog ruha tu: jer sad U zajedničku moriju tog teškog plaveta padaš. Pa čašu otrova                  oberučke zgrabi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-0956/szegedi-szabo-bela-versei-szokratesz-beszede-magahoz-szent-orsolya-szent-eulalia



Acsai Roland Ráragadtak a csillagok – Na nju su se zvezde slepile

 

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

 

 

Ráragadtak a csillagok   Az első tavaszon Zsófi Babakocsijának kerekére Apró, fehér szirmok tapadtak,   Mintha nem is egy pesti járdán, Hanem a tejúton toltuk volna, És ráragadtak volna a csillagok.

Na nju su se zvezde slepile   Prvog dana proleća na točkove Dečje kolice Žofike sitne, Bele latice su se prianjale,   Kao da nismo na pločniku Pešte Nego na Kumovoj slami koračali, I na nju bi se zvezde slepile.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: http://kulter.hu/2013/06/acsai-roland-versei/



B. Kiss Tamás Mellékszereplő – Sporedna uloga

B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

Mellékszereplő Életem filmjét epizódszerepemmel Isten rendezi.

Sporedna uloga Film mog života tu sporednu ulogu Gospod režira. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1126902570714215&set=a.572823129455498.1073741829.100001834493058&type=3&theater

Petrőczi Éva A pataki könyvek éneke – Pesma knjiga iz Pataka

 

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

 

 

 

 

 

A pataki könyvek éneke A Nemzeti Múzeumban, 2006 márciusában Annyi tekintet melegében feledjük Novgorod fagyát, port és penészt, s a ránk mért kézbe-már-nem-vesznek halált. Annyi szép szóval simogatnak, a lapozás ígéretét úgy hordozza e gyöngéd zsongás, hogy hallanunk gyönyörűség. Vándor, ki eljöttél ma hozzánk, ne szörnyű sebeinkre nézz, tudd, feltámadnunk, itthon aligha lesz nehéz.

Pesma knjiga iz Pataka   U Nacionalnom Muzeju, marta 2006.   U toplini mnoštva pogleda zaboravljamo mraz Novgoroda,   prašinu i buđ, i na nas odmerenu u-ruke-te-više-ne-uzimaju moriju.   Tolikim prisnim rečima miluju nas, taj blagi žamor tako nosi u sebi   obećanje listanja, da nam je slušati milina. Putniče, ti ko si   nas danas posetio, nemoj naše užasne rane gledati, znaj, vaskrsnuti valjda kod kuće teško neće biti.   Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=nagyuska&pid=36675&blog_cim=Petr%F5czi%20%C9va%20%20versei

 

 

 



Csák Gyöngyi Kéréseid – Tvoje molbe

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Kéréseid Világítsak – kérlelsz, felgyújtott erdő ropogjon ereimben; vérezze fel talpam nyomkereső ösztön elmém rezervátumában őseim jussanak levegőhöz, mondjam el még e szorongássá alázott ringben az arcok élén sorvadozó reményt, boldogság-látszatot minden feltápászkodás után, a kapott sebek hogyan válnak életben tartó rémületté –,   múlás csapásaitól miként zsibbad el visszavontahatlan, kacér szózatunk, tünékenyben a reménység hiába vérszegénylik az éhség éhség marad és szomj a szomj.

Tvoje molbe Da svetlim – moliš me, u mojim žilama nek zapaljena šuma ropta; moje tabane nek poriv tragača rani u rezervatumu mog uma nek vazduh moji preci udišu, nek ispričam još u tom do strepnje poniženom ringu na ivicama obraza sahnulu nadu, privid blaženstva nakon svakog ustajanja, kako se dobivene rane u krepkost održavajuću jezu pretvaraju –, od udaraca prolaza kako obamire naš neopoziv, kočoperan proglas nada u išćezavajućem zalud krvavi glad ostaje glad a žeđ žeđ. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.rs/2013/03/csak-gyongyi-versei-huseg-kiuresedes.html



Pilla - Sárközi Mariann Egy élet – Jedan život

Pilla – Sárközi Mariann

Egy élet Életét hordja a remegő hátán; két táska terhe, és kopottas füle jelzi, személyijén nem él a házszám. Arcán az élet már duzzadtan lapul; ráncai mélye, ajkának fehére mutatja, lelkében fájdalom vadul. Hontalan teste ma még gyógyítást kap; erei szűke, szívének üteme talán halottak. Vajon ma jön a pap?

Jedan život Život na drhtavim leđima nosa; teret dve tašne i trošne drške javljaju, na njegovoj ličnoj karti nema kućnog broja. Život na licu nabreklo se skriva; dubina bora, belina njegovih usana pokazuju, u duši mu patnja divlja. Bezimeno telo još će vidanje dobiti; možda su mu već uzane žile i ritam srca mrtve. Paroh da li će doći? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.montazsmagazin.hu/pilla-ismet-egy-fiatal-tehetseg-a-koelteszet-palettajan/