Lukács Flóra Üveggolyó – Staklena kugla

 

Lukács Flóra Budapest 1994. január 24. –

 

Üveggolyó   Padkán ülve, szétvetett lábakkal a szétnyílt kagylócsont közül harapom ki a húst. Lehunyom a szemem. Így könnyebb elképzelnem bármit: felhőkarcolók árnyékában tömbházakat, bambusszal benőtt épületeket, szmogtól felpuffadt eget, piacok standjain áradó giccset, hazavinném neked mindet: a szétvizezett alkoholt, a kakaólevéllel hígított Marlborót, a megfizethetetlen antikboltból a legkisebb amulettet, a szétázott kalligráfiákat, a bőrömbe ivódott bűzt, a hajamra ragadt szmogot, az állatkertben szűkölő rab vadak tekintetét, a tavak és  a folyók hűvös ölét, az indulásokat és érkezéseket. A távolság köztünk, mint giccses üveggolyó kiszínezi a valóságot, benne apró tárgyak, flitterek és dobókocka idő.

Staklena kugla   Razbacanim nogama na banku sedeći meso između otvorenih kostiju školjke grizem. Zatvaram oči. Ovako mi je lakše bilo šta zamisliti: stambene blokove u senci nebodera, bambusovom trskom obrasle zgrade, od smoga nabreklog neba, gomile kiča na tezgama pazara, sve bi ti kući odnela: razvodnjenog alkohola, listom kakaoa razblaženog Marlboroa, najmanjeg amuleta iz najskuplje antikvarnice, raspale kaligrafije, u moju kožu upijenog smrada, na moju kosu slepljenog smoga, poglede zarobljenih zveri iz zoološkog vrta, blaženstvo naručja jezera i reka, polaske i stizanja. Udaljenost između nas stvarnost poput šarene staklene kugle ulepšava, u njoj su sitnice, fliteri i kocka za bacanje vremena.   Prevod: Fehér Illés



 Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2016-jan-21-1220/tavolsag-mint-uveggolyo-lukacs-flora-versei







Timár Judith Legyek – Neka budem

 

Timár Judith Csíkszentdomokos 1972. november 30. –

 

 

Legyek Legyek tavaszod, csírázó mag, a csoda. Benned fakadó szó. Életadó fény, hiány. Legyek szemgolyódban látszó násztánc, mit a nap s a hold hagy hajnalok léttaván. Jégszívedben. Legyek időtlen szerelem. Született végtelen, az örök. Töretlen most és jövő, a múltból fakadó remény. Csupa életrész, bánat, nevetés; a lent, a fent, bűvös fényű kör; a perc, a vég, tekintetedben enyésző lét.

Neka budem Neka budem za tebe proleće zrno što klija, čudo. U tebi sazrela reč. Svetlost koja oživi, odsustvo. Neka budem odraz plesa neveste u tvom oku što iza sunca i mesca u jezeru života zore ostane. U srcu tvom ledenom. Neka budem bezgranična ljubav. Večna, kao rođena beskonačnost. Netaknuta sadašnjost i buduđnost, iz prošlosti izvirajuća nada. Delovi postojanja, smešak, čama; gore, dole, krug čaroban; tren, kraj, u tvom pogledu opstanak. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.rs/2016/06/timar-judith-versei-legyek-lesz.html

Klaus Merz Licht – Fény – Sjaj

Klaus Merz Aarau, 3. Oktober 1945. –

Licht Es gibt Sätze die heilen und Tage leichter als Luft. Es gibt eine Stimme die ich wiedererkenne noch bevor sie mich ruft.

Fény Vannak mondatok amelyek gyógyítanak és napok amelyek könnyebbek a levegőnél. Van egy hang amelyet újra felismerek mielőtt még szólítana. Fordította: Benő Eszter

Forrás: 

http://www.planetlyrik.de/klaus-merz-aus-dem-staub/2012/06/

http://www.magyarulbabelben.net/works/de/Merz%2C_Klaus-1945/Licht/hu/61281-F%C3%A9ny

Licht Es gibt Sätze die heilen und Tage leichter als Luft. Es gibt eine Stimme die ich wiedererkenne noch bevor sie mich ruft.

Sjaj Postoje rečenice koje leče i dani od vazduha lakši. Postoji jedan glas kojeg opet prepoznam i pre no što bi me pozvao. Prevod: Fehér Illés



Szegedi-Szabó Béla Antonio Pusic hajóskapitány históriája – Dogodovština kapetana broda Antonija Pusića

Szegedi-Szabó Béla, Zenta 1970. május 15. –

Antonio Pusic hajóskapitány históriája

Győrffy Ákosnak

Én, Antonio Pusic kapitány,  Születtem 1760 decemberének egyik éjjelén,
Úgy döntöttem, hogy elhajózom innen.
Hogy eddig itt éltem, az csak a furcsa véletlen műve.
Sose gondoltam, hogy ily hosszan
Időzöm majd Raguzában,
S hogy éveken át csodálom az adriai hajnalokat,
Amelyek semmilyen más hajnalokhoz
Nem hasonlítanak és nem hasonlítottak soha.
Egy jelre vártam,
Egy furcsa jelre,
Amely talán csak annyi;
Egy olajfa ágának rezgése a szélben,
Egy meztelen szikla,
Mely meg-megvillan a verőfényben,
És messzi távolok illatát hozza, –
Egy női kéz, amely kenyeret dagaszt,
S amelynek fehérsége
Makulátlanabb a sosem látott hónál.
Úgy gondoltam,
A végtelen és mozdulatlan kékség
Egyszer majd választ ad a kérdéseimre.
De rájöttem: a válasz mindig máshol keresendő,
Az örök úton-levésben.
Abban, ahogy halált kémlelő szemünk előtt
Akár a vad, zabolátlan lovak,
Futnak az ismeretlen tájak,
Abban, ahogy felismerjük az irgalom egyszerre boldog és boldogtalan perceit.
Akad, amit csak a látás szerve érzékelhet és érthet.
Így láttam én.

1800. december 14. Raguza.

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/node/8000

Dogodovština kapetana broda Antonija Pusića

Akošu Đerfiju

Ja, kapetan Antonije Pusić,

Rođen jedne decembarske noći 1760.

Odlučio sam, otploviću.

Da sam do ovog trena tu živeo, samo je čudna slučajnost.

Nikad nisam mislio da ću se tako dugo

U Dubrovniku zadržati.

I diviću se godinama zori Jadrana

Koja ni jednoj drugoj zori

Nije slična, niti je ikada bila.

Jedan znak sam čekao,

Jedan čudan znak,

Koji je možda samo tolik;

U vetru drhtaj jedne grane masline,

Jedna gola stena

Koja u zracima sunca treperi

I miris daljina donosi, –

Jedna ženska ruka koja hleb mesi

Čija belina je

Od nikad viđenog snega čišća.

Mislio sam

Bezgraničan i nepomičan plavet

Na moja pitanja odgovoriće jednom.

Ali doznah: odgovor uvek drugde se traži,

U večnom putovanju.

U tome, kako ispred naših očiju koji sa smrću se suočavaju

Kao divlji, neubuzdani konji

Nepoznati krajevi jure,

U tome, kako odjedanput sretne i nesretne trenutke milosrđa prepoznajemo.

Nađe se i to što samo organ vida može osetiti i shvatiti.

Ja sam tako video.

14. decembar 1800. Dubrovnik.

Prevod: Fehér Illés



Birtalan Balázs Heuréka – Eureka

Birtalan Balázs

Budapest, 1969. október 12. – Budapest, 2016. május 14.

Heuréka

– szakadt fel ziháló mellkasából a megkönnyebbült sóhaj,
miután pár percig hülyén állva zárt ajtaja előtt,
jobb híján ismét végigfutotta a várost,
s az öltözőben,
kétségbeesett kapkodással tapogatva
otthagyott ruhái redői között,
végre rámarkolt
saját lakáskulcsára.

Forrás: http://birtalan.blogspot.rs/2016/03/heureka.html

 Eureka

– oslobodio se iz njegovog

grudnog koša olakšavajući uzdah,

kad je nakon zabezeknutog stajanja ispred zaključanih vrata,

brže bolje ponovnog pretrčavanja grada,

očajničkog

žurnog preturanja nabora

u svlačioni ostavljenih komada odela

konačno zgrabio ključeve

vlastitog stana.

Prevod: Fehér Illés



Kovács J. Judit Negyvenegy köszönet – Četrdesetjedna hvala

Kovács J. Judit 1974. július 25. –

Negyvenegy köszönet Köszönöm, hogy VAGY szeretsz bízol hiszel megírod megölelsz elmeséled meghallgatod felemeled kiveszed leporolod felvagdalod lepucolod megtartod kihúzod átnézed megforgatod odavezetsz megjavítod kinézed megtörlöd felfújod megérted megkérdezed kiereszted elrakod összeszereled kitalálod felmelegíted felporszívózod átgondolod bepakolod felolvasod boldogítasz elfogadod elengeded megérted kifacsarod elcipeled megfogadod

Četrdesetjedna hvala Hvala ti što POSTOJIŠ voliš me uzdaš se veruješ napišeš grliš me ispričaš poslušaš podižeš izvadiš oprašiš narežeš očistiš zadržiš izvadiš pregledaš okrećeš dovodiš me popraviš pronalaziš obrišeš naduvaš shvataš upitaš ispustiš odlažeš sastavljaš izmisliš zagriješ usisivač koristiš promisliš spakuješ na glas čitaš mene usrećuješ prihvataš otpustiš shvataš iscediš odneseš poslušaš Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Wanek Judit-Klára Eget kékítő – Nebo plavi

Wanek Judit-Klára Szatmárnémeti, 1962. március 22. – 

Eget kékítő Mikor úgy érzed, szürke tömbökben hull alá az ég, nézd a bokrok víg zöldjét és meghallod város-zaj fölött is a rég beköltözött dolgos feketerigók eget kékítő- megtartó füttyét!

Nebo plavi Kad ti se čini da nebo u sivim gromadama pada, gledaj veselo zeleno čestara i čućeš i iznad vreve grada cvrkut odavno useljenog marljivog crnog kosa što nebo plavi- održava. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző