Nagy L. Éva Istenem – Gospode moj

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Istenem a szám félkörívére tapadt az éjszakák didergése a tiltás jégverése a könnyek keserű íze a köznapok szigorúsága a hétköznapok magánya a törtszárnyú madár segélykérő hívogatása kitárt könyörgő karjaimmal zsoltáraimmal így jövök hozzád zuhanok hozzád Istenem

Gospode moj drhtaj noći grad zabrane gorak okus suza strogost svakodnevnica samoća radnih dana u pomoć dozivanje ptice slomljenog krila na usne mi se lepilo raširenim molećivim rukama hvalospevima tako dolazim padam ispred tebe Gospode moj Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/beszelgetes-nagy-l-eva-koeltvel-ujsagiroval-a-montazsmagazin-riporterevel/



Faiz Softić Pod vješalima – Bitófa alatt

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Pod vješalima O svakoj zvijezdi – omča Blijedi, neispavani, gledamo svako uz svoj konopac. Bogom osuđeni, Čekamo. Posljednju komandu. Bez tla. Tijela upredena Da se otegnu. I ako punu vjetrovi Nećemo se zanjihani, sudarati.

Bitófa alatt Minden csillagról – hurok Sápadtan, bágyadtan, mindannyian saját kötelünket mustráljuk. Isten elitéltjeiként, Várjuk. Az utolsó rendeletet. Talajt vesztetten. A testek enyészetre Készek. És ha a szél feltámad Meglengetve nem ütközünk. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor



Vercsek Györgyi Miért én... – Zašto baš ja...

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Miért én... Vajon honnan jöttem én, s mit akart az élet velem, amikor felcsillant a csodákra epekedő könnyes tekintetem. Miért pont az a két sejt… s miért nem a többi, nem kérdezte senki, hogy szeretnék-e világra jönni. Nos, jó ideje már, hogy itt vagyok, gondolkodom, lélegzem, dobbanok, ameddig a Föld érdes kérgébe bele nem roppanok. (2017. 01. 20.)

Zašto baš ja... Pitam se odakle potičem, i život sa mnom šta je hteo kad je moj čuda željan suzan pogled konačno zasjao. Zašto baš one dve ćelije... a ne one druge, niko nije upitao želim li na ovaj svet doći. Pa odavno sam već tu, razmišljam, dišem, koračam, sve dotle dok se u hrapavu koru Zemlje konačno ne stropoštam. (20. 01. 2017.) Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Jugoslav Ćuga Sivić Ne znam za vas – Nem tudom, mit terveztek

Jugoslav Ćuga Sivić Subotica 14. decembar 1977. –

Ne znam za vas Dobro jutro, dobro moje čovečanstvo. Da li ste lepo spavali? Da li vam je krevet bio udoban? Da li vam je jastuk odgovarao? Hoćete li da vam pustim neku muziku? Kakvu kafu pijete? Eno voda već vri. Ili ste možda za neki čaj? Dugo ste spavali. Trebalo bi malo da protegnete noge. Jutro je zaista divno. Izađite i radite ono što najviše volite! Nastavite tamo gde ste stali juče. Ostavljajte đubre za sobom! Zagađujte i vazduh i vodu i zemlju! Istrebite nekoliko vrsta! Ubijajte se za svaki komad zemlje i za svako zrno peska! Slepo slušajte vođe i ubijajte se u ime vere, u ime naroda, u ime ko zna čega! Stvarajte istoriju i neka bude krvava i puna grešaka iz kojih ćete posle izvlačiti pouke ponavljajući te iste greške iz dana u dan! Izađite i radite ono što najviše volite, mogućnosti su vam neograničene. Ne znam za vas, ali ja znam šta ću. Ležaću na grudima moje drage i slušati je kako diše.

Nem tudom, mit terveztek Jó reggelt, jó emberek. Jól aludtatok? Kényelmes volt az ágy? Megfelelt a párna? Kellemes dallamal ébresszelek-e benneteket? Kértek-e kávét? Igen, a víz már forr. Vagy éppen teát innátok? Sokáig aludtatok. Egy kis testmozgás nem fog ártani. Tényel gyönyörű a reggel. Mozduljatok és tegyétek azt, amit legjobban szerettek! Ott folytassátok, ahol tegnap abbahagytátok. Magatok mögött szennyet hagyjatok! Fertőzzétek a levegőt, a vizet és a földet is! Néhány fajt irtsatok ki! Gyilkoljatok minden talpalatnji földért, minden szem homokért! A vezéreket vakon kövessétek, öljetek a vallás nevében, a nép nevében, ki tudja még kinek a nevében! Írjátok a történelmet, legyen véres, hibákkal teli, melyekből levonva a tanulságot napról napra ugyanazon hibákat kövessétek el! Szabadon tegyétek, amit legjobban szerettek, lehetőségeitek végtelenek. Nem tudom, mit terveztek, de én tudom, mit teszek. Kedvesem keblén nyugodva hallgatom, hogyan lélegzik. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Szabó Palócz Attila Maradandó – Trajno

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Maradandó A történetek jöttek-mentek mindig is – csak mi maradunk

Trajno Događaji su se uvek smenjivali – tek smo mi stalni Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző



Danyi Zoltán Miniatúrák V. – Miniature V.

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Lombhullató Villódzó levelek a szélben. Az egyetlen bizonyosság. Nem menti Alma a földön. Nem emeli fel, nem viszi magával. Nem menti meg. Ott áll Zöld ív zárja majd körül, mint vizet a sárguló pohár.

Listopadan U vetru sevajuće krošnje. Jedina izvesnost je. Ne spašava Jabuka je na zemlji. Ne diže, ne nosi. Spasiti neće. Tamo stoji Optočiće ga zelen svod, kao požutela čaša vodu. Prevod:: Fehér Illés

Forrás: http://terebess.hu/haiku/danyiz.html



Hajnal Éva Telefon – Telefon

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Telefon Fölhívtál reggel... azóta a mosolyod bennem mosolyog

Telefon Nazvao si me... od onda tvoj osmeh u meni se smeši Prevod:: Fehér Illés

Forrás: a szerző