Bak Rita Fénybeburkolt – Sjajem optočen

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Fénybeburkolt Fénybeburkolt szótlansága. Az út itt van, olyan közel. Mindig közel, nem enged el. Nejlonzacskók lobogása koromsötét tölgyfák ágán. Messze futó acélsínek Vasbetonon fénymennyország.

Sjajem optočen Nemost sjajem optočenog. Put je tu, tako blizu. Uvek blizu, ne pušta te. Vijorenje najlonskih kesa na garnocrnim granama hrasta. U dalj jureće čelične tračnice Na armiranom betonu nebesko carstvo sjaja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2016-aug-10-1350/vasbeton-fenymennyorszag-ajanlo-bak-rita-bomlo-perspektiva-cimu-verseskotetebol



Vercsek Györgyi Szellem-vonat – Voz duha

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Szellem-vonat elmém sínjein száguld a szellem-vonat nincs végállomás

Voz duha na šinama mog uma voz duha juri stanice nigde Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=786230588202293&set=a.756976697794349.1073741837.100004460767875&type=3&theater

Jász Attila Után – Iza

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Után Sanyinak Bátorságot kaptunk tőle. Ahogy a kövér lány mászott előttünk a sziklán. Ha ő meg tudja csinálni, mi is. Araszolni lefelé a függőleges sziklafalon tériszonyba kapaszkodva. Alattad a tenger csapkodja a sziklát, nem nézel le, csak hallod. Meg talán majd minket is, ha már. De nem volt idő gondolkodni, mászni kellett tovább a kövér lány mellett, miközben folytonos szédülés fog el. Lehetetlen, hajtogatjuk félhangosan. Hogy itt lehet csak lejutni. Hogy egyáltalán. A hercegnő sziklafalakkal elzárt strandjára, magányterületre. És elképzelni se tudtuk, a frissítő mártózás után hogyan is mászunk majd vissza. Egyáltalán. És maga a hercegnő hogyan juthatott le. Titkos ajtón talán. És szegény Rilke, ő hogy. Nem tudom, némák a duinói gyíkok. Most figyelni kell, mászni. A kövér lány után.

Iza Saši Smelost smo dobili od nje. Kako je debeljuca ispred nas na steni puzila. Ako ona može, možemo i mi. Hvatajući u strah od prostora na okomitoj steni silaziti. Ispod tebe stene more udara, ne gledaš dole, samo čuješ. I možda će i nas, ako već. Ali za razmišljanje nije bilo vremena, trebalo je pored debeljuce dalje puziti, dok te stalna vrtoglavica hvata. Nemoguće je, ponavljamo poluglasno. Da je silazak samo tu moguć. Uopšte. Na hridinama obavijenu zatvorenu obalu princeze, na prostor samoće. I ni zamisliti nismo mogli, posle osvežavajućeg kupanja kako ćemo se popeti. Uopšte. I kako je mogla sama princeza tu stići. Možda preko neke tajnovite kapije. I jadan Rilke, on kako. Ne znam, gušteri Duina su nemi. Sad paziti treba, puziti. Za debeljucom. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.lyrikline.org/de/gedichte/utan-7625#.WL5mDdI18dU



Acsai Roland Az éjszaka olajszennyeződése - Uljem uprljana noć

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Az éjszaka olajszennyeződése Jegesmedve úszik a jégtáblák között, Nyakában bocsával – Úszik a tenger nyakában a jegesmedvével, Úszik a föld nyakában a tengerrel, Úszik a galaxis nyakában a Földdel, Úszik a mindenség nyakában a galaxissal, És úszik a semmi Nyakában a mindenséggel, De a jegesmedvék erről mit sem tudnak. Fejük fölött Az éjszaka olajszennyeződése Lassan szétárad az ég vizén, És fuldokolni kezd benne a Nagymedve Csillagkép a Kismedvéjével.

Uljem uprljana noć Među sante leda sa mečetom na vratu severni medved pliva – Na vratu sa severnim medvedom more pliva, Na vratu sa morem zemlja pliva, Na vratu sa Zemljom galaksija pliva, Na vratu sa galaksijom svemir pliva, I na vratu sa svemirom Ništa pliva, Ali severni medvedi o tome ništ ne znaju. Nad njihovom glavom Uljem uprljana noć Na vodi nebesa polako se širi, I u njoj sazvežđe Veliki Medved sa svojim Malim Medvedom počinje da se davi. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Acsai Roland: Szellemkócsagok, versek. 2016.



Weiner Sennyey Tibor 1956 – 1956

Weiner Sennyey Tibor Eger, 1981. május 10. –



1956 Amikor két összeforrt macskakő szorosan roppantja a sietős asszony lépésének pillanatnyi lélegzetvételét a térbe; És látod az arcot a napsütésben, amint a tincs az imént csókolt archoz tapadva még libben a hullámzó szemek előtt. Két utcasarok között futott, és nem csak egy régi képen; méhében erjedt az új élet. Egy perccel később halott volt. Talán csak szerelmes lett belé a lövedék, mint a kő alatti földbe a balsors.

1956 Kad stopljena kaldrma trenutačan dah koraka žene koja je u žurbi čvrsto prasne u prostor; I u sunčanon sjaju vidiš lice, kako malo pre poljubljena lokna ispred talasanja očiju uz lice priljubljeno se još zaljulja. Između dva ugla je trčala, i ne samo na nekoj staroj slici; sa zametkom novog života u maternici. Minut kasnije mrtva je bila. Kao zla kob u zemlju ispod kamena, možda se samo džebana u nju zaljubila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/89/weiner3.html

Lennert Móger Tímea Életjel – Znak života

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Életjel (H)óféle szitál. Ebben a városban. Ebben a veremben. (T)érfigyelő kamerák. A tél nem mindig hosszú. A nyár nem mindig vidám. Nincs minden. Ahogy van. Előbb a test vagy a lélek hagyja el. Amit érzek. Soványság pillanatok alatt. Elhízott szavak. Százkezű. Csontkezű fa. Madártestű árnyam. Egy látomásban. Lenni vágyom. Udvara a napnak. Mintha hold volna. Elzárt csatornáit az égnek. Ki kinyitja Ezeregy nevű férfi. (Sz)ép nők. Akik sokáig élnek. Ha minden. Úgy volna. Ahogy van. Nem volna véges.

Znak života (Ne)što nalik snegu rominja. U tom gradu. U tom bezdanu. Kamere (o)smatračnice. Zima nije uvek dugačka. Leto nije uvek veseo. Nije uvek tako. Kako je. Telo ili duša napušta pre. Što osećam. Mršavost u hipu. Ugojeni izražaji. Storuka. Drvo koštenaste ruke. Svoja senka telom ptice. U jednoj viziji. Želim biti. Krug sunca. Kao da je mesec. Zatvorene kanale neba. Ko otvara muškarac je imenom Hiljadujedne. Skladne žene. Koje dugo žive. Ako sve. Bi tako bilo. Kako jest. Kraja ne bi bilo. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/141/lennert.htm

Faiz Softić Nepreplovno more – Átúszhatatlan tenger

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Nepreplovno more Ti imaš zvjezdani oreol. Ja: uzengije sjajne. Ti: svoje more, obalu, pjesmu i u pjesmi cvijet. Pred vratima te čeka lađa pozlaćena. Mene: konj bez konjanika. Svake večeri, sa obale plave, mašeš brodovima i ribolovcima. Bosa, sa oreolom oko vrata. Ja: čekam, vadajući konja da se probudiš na dušeku mom. Da ti ogrijem noge, ozeble na mjesečini. Ti imaš: more, sunce, nebo, obalu i mjesec. Ja: konje, livade, koprivnjak i behar u ogradi. A dijeli nas samo pramen tvoje kose i jedno nepreplovno more u tišini.

Átúszhatatlan tenger Neked csillagokkal ékes dicsfény jutott. Nekem: csillogó kengyel. Tiéd: a tenger, a part, a dal és dalban a virág. Ajtód előtt aranyozott bárka vár. Engem: lovas nélküli ló. Esténként a kék partról hajókat és halászokat köszöntesz. Mezítláb, dicsfénnyel övezve. Én: befogva az időt, várok, tán egyszer vánkosomon ébredsz. Hogy a holdfényben kihűlt lábadat melengessem. Tiéd: a tenger, a nap, az ég, a part és a hold. Enyém: a ló, a mező, a csalános és a virágözön a kerítésen. És csak egy hajtincsed választ el bennünket meg egy átúszhatatlan tenger a csendben. Fordította: Fehér Illés Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.

Izvor: Iz zbirke pesama: Dok vode teku, NVO Bihor. 2017. – 44. str.