Deder, naspider mi
Usuđujem
se da napišem ovu prostotu,
ja sam žena koja je uspjela u životu,
sebe skućila,
sama sebe prehranjuje,
ja sam žena koja se ne smanjuje
po potrebi svoga gospodara,
niti imam gospodara,
nikome ne moram dolijevati rakiju
k’o u onoj seriji — deder, naspider
mi –
ja sam žena koja svoju sobu ima
u oblacima do kojih se sama uspela,
ja sam žena koja je uspjela
da za samu sebe
i od same sebe
preživim.
I
usuđujem se da napišem ovu grehotu,
ja sam žena koja je uspjela u životu,
budale ne sluša,
što želi pokuša,
svakakve gluposti i nemogućnosti sniva
ja sam žena
živa
u svakom mogućem značenju življenja,
ja sam žena koja zna nužnost protivljenja
događajima i mislima koje nemaju smisla,
ja sam žena koja se nije stisla
u mali otisak prsta u socu usred malog
fildžana,
i ja sam žena puna mana
u kojima po svome izboru
uživam.
I
usuđujem se da predočim tu divotu:
ja sam žena koja je uspjela u životu,
sama močvaru svoje nesreće
isušila,
nikome dužna,
nikome pušila,
ni u kom ratu bila ubica ili žrtva,
ja sam žena koja nije mrtva
koja u sebi nosi svoj svjetionik
pa ga sama po svojoj volji
gasi,
i ja sam žena koja sebe spasi
i potpuno svjesna svog spasenja,
i ja sam žena koja ima neograničena htijenja
u životu,
u pjevanju o životu,
u pjevanju u posteljini,
ja sam žena koja sebe čini
sama sebi sagradila kapiju
a nikome ne mora dolijevati rakiju, k’o u onoj seriji,
deder naspider mi.
I
usuđujem se da kažem ovu ljepotu,
ja sam žena koja je uspjela u životu,
svoju glavu imala,
svoju glavu bistrila,
i svoju pamet kako htjela
koristila
na sve moguće načine,
ja sam žena koja ne trpi
pljuvačine
ni junačine
koji u ime neke ideje od prije suviše vijekova kolju,
ja sam žena koja ima svoju volju
i ne dopušta da se ta volja
izbriše,
i kažem, k’o u onoj seriji, deder,
naspider mi,
kažem
sve nas je
više.
9. decembar 2008.
Izvor: Ivančica Đerić Sa moga prozora, odličan je moj život Rende Beograd 2009.
Nosza, tölts a kupámba
Nosza, tölts a kupámba
Bátorkodom leírni ezt a faragatlanságot,
olyan nő vagyok, aki eredményes az életben,
otthont teremtettem,
ellátom önmagamat,
olyan nő vagyok, aki ura kívánságára
nem húzza össze magát,
de uram sincs,
pálinkát senki poharába nem kell töltenem,
mint abban a sorozatban – nosza, tölts a kupámba –
olyan nő vagyok, akinek szobája ott van,
ahová jutottam, a fellegekben,
olyan nő vagyok, akinek
sikerült önerőből
önmagát
ellátni.
Bátorkodom leírni ezt a faragatlanságot,
olyan nő vagyok, aki eredményes az életben,
bolondokra nem hallgat,
amit megkíván, megpróbál,
mindennemű bolondságról, képtelenségről
álmodik,
nő vagyok,
élő,
az élet minden lehetséges értelmében,
olyan nő vagyok, aki ha kell, minden
értelmetlen
eseményt, gondolatot ellenez,
nő vagyok, aki
nem húzta meg magát a kávéscsésze alján
lévő
ujjlenyomatban,
én is nő vagyok, tele hibákkal,
melyekben belátásom szerint
élvezetem lelem.
Bátorkodam ezt a kisugárzást feltárni:
olyan nő vagyok, aki eredményes az életben,
balsorsom mocsarát saját magam
szárítottam ki,
senkinek sem tartozom,
senkiét sem szívtam,
háborúban gyilkos vagy áldozat nem voltam,
nő vagyok, aki nem halott,
aki mécsesét magában hordja,
így kénye-kedve szerint
oltja,
én is olyan nő vagyok, aki önmagát menti
meg
és megmentésével tökéletesen tisztában van,
én is olyan nő vagyok, akinek kívánságjegyzéke
határtalan,
dalol az életben,
dalol az ágyban,
olyan nő vagyok, aki önmagát építi,
kaput önmagának épített,
pálinkát, mint abban a sorozatban – nosza, tölts a kupámba –
senkinek sem kell töltenie.
Bátorkodam ezt a kisugárzást feltárni,
olyan nő vagyok, aki eredményes az életben,
saját fejével gondolkodik,
vág az esze
és kénye-kedve szerint
minden
lehetséges módon használja,
olyan nő vagyok, aki nem tűri
a köpködőket,
de a hősöket sem,
akik elavult évszázados eszmék jogán
gyilkolnak,
olyan nő vagyok, aki saját akaratával
rendelkezik
és nem engedi, hogy azt az akaratot
felszámolják,
és vallom, mint abban a sorozatban, nosza, tölts a kupámba,
vallom
egyre többen
vagyunk.
2008. december 9.
Fordította:
Fehér Illés
