Vlasta Mladenović Савети старом песнику – Tanácsok az agg költőnek

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Савети старом песнику Буди мудар, дар свој носи, не певај без разлога, не стварај од себе непријатеља свога, не дозволи да те сујета воли, одбаци њену љубав, као што Енкиду учинио није, свету поезије посвети се сав. Јер то си ти и ништа више. И шта ће ти више.

Tanácsok az agg költőnek Légy bölcs, őrizd tehetségedet, vaktába ne dalolj, önmagadból ellenséget ne tégy, ne engedd meg hogy büszkeséged vezessen, szeretetét utasítsd el, bár Enkidu ezt nem tette meg, a költészetre tedd fel életed. Mert ez vagy te és semmi más. És ne kelljen más. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић Фуснозе за Мокрањца Културисток Неготин 2016. стр: 32.

Branislav Prelević Planina – Hegy

Branislav Prelević Zelenik 7. januar 1941. – 17. februar 2018.

Planina Ispred mene je planina, ona na koju nikada nisam pomišljao, zaogrnut tajnom. Možda sam samo sanjao da sam je prešao, u stvarnosti – nikada. Pitao sam drvoseče šta da radim. Ništa, odgovoriše mi. U njoj su zli dusi, i niko iz nje ne može da se vrati. Govorio sam im da moj put preko nje vodi. Rekoše mi da ga zaboravim. Ali ja ne mogu da se mirim. Otvaram vrata – i planina se ruši a za njom nestaju obrisi praga i puta. Šta si uradio čoveče, upitaše me. Nisam mogao da odolim i tada shvatih da moram na drugu stranu. Ali i tamo se isprečila ista planina, ona na koju nikada nisam pomišljao, zaogrnuta tajnom. Odlučio sam da nikoga ništa ne pitam i krenuo planinskom stazom. Neko je, negde, u tom trenutku, otvorio vrata… Više se ničega ne sećam.

Hegy Előttem hegy, az, amelyikre sosem gondoltam, a titokba burkolt. Talán csak álmodtam, hogy átszeltem,  a valóságban – sosem. A favágóktól kérdeztem, mit tegyek. Semmit, válaszolták. Rossz lelkek otthona, onnan vissza senki sem térhet. Azt mondtam nekik, utam arra visz. Hangoztatták, felejtsem el. De én nem nyughatok. Kinyitottam az ajtót – a bérc összeomlott, vele együtt eltűnt a küszöb is, az út is. Ember, mit tettél, kérdezték. Ellenállni nem tudtam és megértettem, a másik oldalra kell jutnom. De ott is ugyanaz a hegy magasodott, az, amelyikre sosem gondoltam, a titokba burkolt. Elhatároztam, senkit sem kérdezek és elindultam a hegyi csapáson. Valaki, valahol, abban a pillanatban kinyitotta az ajtót... Másra nem emlékszem. Fordította: Fehér Illés

Izvor: In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije  Bijelo Polje 2008.

Simon Simonović Ni traga od vatrice – Tűz sehol

Simon Simonović
Vranje 1946. – Beograd 2020.

Ni traga od vatrice Ne dodiruj me, ne obraćaj mi se više, Ne opominji me šta je dobro, a šta ne, Pusti me da zaspim, kao da se ništa Nije desilo. Ne kinji me, ne mrcvari, Gospode moj, nek odletim, odlepršam, Pokunjen, smrvljen, bez zaokruženog sna. Dobio sam to što jesam, i tačka, Najčešće odoka, a bogme i ponešto Što mi baš lično nije bilo namenjeno. Ostavi mi ovo malo prnja, zavežljaj Ispod levog pazuha i ne pitaj me Za zamršeno klupko u nedrima. Predugo smo zajedno, otkada Bez dodira, primećuješ li, ogrubeli, Sleđeni od pogleda oči u oči: Svukud ugarci, ni traga od vatrice.

Tűz sehol Ne érj hozzám, többé ne szólj hozzám, Ne figyelmeztess arra, mi a jó és mi nem, Hagyj aludni, mintha semmi sem Történt volna. Uram, ne sanyargass, Ne gyötörj, elszállnék, elröppennék, Csüggedten, eltiporva, álom fosztottan. Kaptam amit kaptam, és pont, Csak úgy, szemmértékre, de biz isten itt-ott Azt is, ami szmély szerint nem nekem szánt. Hagyd meg nekem ezt a néhány rongyot, Hónom alatt a köteget és ne kérdezd meg, Keblemben az összekuszált halmaz mit jelent. Túl soká vagyunk együtt, amióta Érintés nélkül, észreveszed-e, eldurvultunk, A szemtől szembeni tekintektől dermedten: Mindenütt csak üszök, tűz sehol. Fordította: Fehér Illés

Izvor: In Zoran Bognar: Novo raspeće Ratkovićevi večeri poezije  Bijelo Polje 2008.

Zoran Bognar Ivenen somniferum – Ivenen somniferum

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Ivenen somniferum Šta se dogodilo sa svom onom nebeskom vatrom koja nam je osvetljavala put… Kao da nismo ni postali krug. Još uvek smo dvoje u jednom, ali ne celina i ne isto, zajedno ali odvojeni svetovi kao krv i kost, domaćin i gost… Dali smo sve od sebe i ostali ranjeni i uznemireni našim opitima, našim opisima, našim snovima. O, kako je bilo jadno odreći se vreline flamenka samo zato što se nije uklapala u očekivani akord! Kao da smo se predali prosečnosti. I šta sad? I kako dalje? I kuda? Šta može da radi žrtva bez dželata osim da se prepusti nostalgiji za prošlošću… Ostao mi je još samo miris tvoje kože, tvoje kose, neobičan i neodoljivo privlačan, zakucan u nozdrvama, u memoriji, nastanjen u svakoj čakri… O, kako sam ga samo gutao poput pohotne anakonde. Dugo nisam mogao da ga odgonetnem, ali sad znam: to je miris šumskog maka, ivenen somniferum. Sad znam: on je moja leukemija, moja molitva, moja katedrala, moja Santa Maria della Salute! Beograd, 2001

Ivenen somniferum Mi történt mindazzal az égi tűzzel, ami utunkon ragyogott... Mintha nem is egységet alkottunk volna. Még mindig, mint kettő az egyben vagyunk, de nem egészként és nem ugyanúgy, együtt, de különvált világok, mint vér és csont, vendéglátó és vendég... Mindent megtettünk, mégis próbálkozásainkkal, ábrázolásainkkal, álmodozásainkkal együtt sebesültek, nyugtalanok maradtunk. Ó, míly szánalmas volt, csak azért, mert a várt ütemmel nem hasonult, megtagadni a flamenco igézetét! Mintha a szokványosnak adtuk volna át magunkat. És most? Hogyan tovább? Merre? Hóhér nélkül az áldozat, azon felül, hogy a múltidézésnek adja át magát, mit tehet... Maradt számomra a különleges és ellenállhatatlanul vonzó, orrsövénybe, emlékezetbe vésett, minden energiaközpontba betelepedett bőröd, hajad illata... Ó, falánk anakondaként raboltam, tettem magamévá. Sokáig nem tudtam megfejteni, de most tudom: az alpesi mák illata az,  ivenen somniferum. Most tudom: vérrákom ez, fohászom, katedrálisom, Santa Maria della Salute-ám! Belgrád, 2001. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.zoranbognar.com/pesme

Larisa Softić-Gasal Sada – Most

Larisa Softić-Gasal

Sada Ljubav, to je neodlaganje. Sada. Ne-bijedni izgovori: Nemam posao. Zbunjen sam. Friško razveden. Ili: Nisam sposoban da volim. Ljubav, sada to je. Gladujmo. Glupavo zurimo jedno u drugo. Recimo „zauvijek da” pred pužem golaćem. Njegovim slatkastim i šašavim pipcima. Ili: Mi znamo voljeti. Ljubav, to je pogled boje „vrijedi živjeti”. Loš zadah pretočen u zvijezdu. Povjerenje u osuđenog lopova koji blatnjavu kišnicu zavrti u nebo, nebo u kišnjavu baru. Ili: Zaigrajmo igru neba.

Most Szerelem, ha halaszthatatlan. Most. Gyarló kifogások nem kellenek: Nincs munkám. Zavarban vagyok. Most váltam el. Vagy: Személyem képtelen szeretni. Szerelem, ha most van. Éhezzünk. Egymásra bárgyún tekintsünk. A meztelen csiga előtt mondjuk „igen, örökre”. Édeskés, bohókás csápjának. Vagy: Mi tudunk szeretni. Szerelem, ha a tekintet színe „élni érdemes”. A csillagá változtatott kellemetlen lehelet. Az elítélt rablóba vetett bizalom, aki a sáros esővizet az égre, az eget az esőáztatta mocsárba dobja: Vagy: Ropjuk az égi táncot. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Stefan Višekruna Ne laj u prazno! – Vaktába ne ugass!

Stefan Višekruna Trebinje 9. decembar 1991. –

Ne laj u prazno! Ne laj u prazno poput bijesnog psa  koji izgubi kontrolu nad sobom! Pregrizi beton na putu ka svojim snovima bez straha da će ti ispasti zubi! Ljudi su hramovi straha koji preziru  galebove, a poistovjećuju se sa krticama! Pakleni rug je družiti se sa oblacima,  a prositi mrvice od zemlje !  Ne plaši se samoće, u njoj ćeš otkriti  svoje pravo lice!

Vaktába ne ugass! Veszett kutyaként vaktába ne ugass! Az álmaidhoz vezető úton, fogsorodat nem féltve, harapd át a betont! Az emberek vakondokokkal azonosuló, sirálygyűlölő félelembástyák! Gyalázat a fellegekkel barátkozni, de morzsákat a földtől koldulni! Ne félj a magánytól, benne valós arcodat találod! Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Predrag Bjelošević Petak – Péntek

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. - )

Petak Ako me neko tog dana primijeti neka mi slobodno priđe i podsje ti da je Petak i da sam dva nare dna dana slobodan da budem s voj i mrtav za okolinu Zahvaljuj ući toj pažnji možda ću već sutr a ozaren subotom slaviti i u ned jelju i to sve zbog majčice noći k oja me svake subote čeka rašire nih ruku i na zvjezdanom ćilimu drži do jutra da bih joj po ko zna koji put pričao uspavanku o Petk u u kog iskreno vjerujem jer je o duvijek za mene imao najviše lju dskog razumijevanja mada svi tv rde da je četvrtast ćoškast crn i d a ne sluti dobru ++++++++++++

Péntek Ha valaki azon a napon észrevesz nyugodtan lépjen hozzám és eml ékeztessen Péntek van és a köve tkező két napon szabad a magam ura vagyok és környezetem szám ára halott E figyelemnek köszönv e talán már holnap a szombat sug arában vasárnap is ünnepelek any ám estje után aki minden szombat on tárt karokkal vár és a csillagsz őnyegen reggelig tart hogy ki tud ja hányadszor a Péntekről mesé lve altassam őszintén hiszek ben ne hisz a legtöbb emberi megért ésben részesített pedig mindenki állítja a négyzet szögletes fekete és jót nem sejtet ++++++++++++ Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://strane.ba/predrag-bjelosevic-pjesme/