Zoran Bognar Utopljenik – A vízbe-fúlt

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Utopljenik Nema izgleda. Nema ni trunke izgleda da se iskopam iz situacije ove. Oko mog života okovano je more, okovano je pravo bodljikavo more. Ono me guši, steže mi vrat, krade mi snagu, nudi mi rat... Ne mogu da ga prihvatim, jer nisam za to spreman, voda oko mene, ispod mene i u meni, postaje prava nepodnošljiva neman. U oku mome nađe se zemlja. Zadnje trunke snage usmerih prema njoj. Iznad moje glave jato sretnih roda. Još jedan zaveslaj... Još jedan... do obale koja ne postoji, čitav svet postao je voda...

A vízbe-fúlt Esélyem nincs. Arra esélyem sincs, hogy ebből a helyzetből kikecmeregjek. Életem körül vasra-vert a tenger, vasra-vert a tüskével-tele tenger. Fojt, nyakat szorít, erőt csen, háborúra szólít… Nem fogadhatom el, erre nem vagyok kész, víz van körülöttem, alattam, bennem, valódi elviselhetetlen szellem. Szemem földet észlel. Utolsó erőtartalékommal arra tartok. Fejem felett vidám gólya-raj. Még egy evezőcsapás… Még egy… a nemlétező partig, vízzé vált a  világ… Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin, Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 17.

Ana Seferović * (suprotno i nadole) – * (ellenkező irányba és lefelé)

Ana Seferović Beograd 1976. –

* suprotno i nadole dole kroz nejasne tunele dole kroz baršunaste naslage sve do čiste posteljine u majčinoj kući do zveckanja šoljica za kafu koje čuješ kroz polusan i radija koji objavljuje vesti kao da svet postoji.

* ellenkező irányba és lefelé lenn homályos alagutakon keresztül lenn bársonyos hordalékokon keresztül egészen anyám házában a tiszta ágyneműig a félálomban hallott kávéscsésze kopogtatásáig és a rádióban közétett hírekig mintha a világ létezne. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ana Seferović: Zvezda od prah-šećera Udruženje književnika i književnih prevodilaca Pančevo 2012. str. 44.

Snježana Rončević Samo me zima odnese iz ruke jeseni – Az ősz kezéből csak a tél visz el

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Samo me zima odnese iz ruke jeseni                        tvoja pesma Ponoć. Sneg. Hiljade belih leptira, krilima prekriva zemlju mog detinjstva. Zalutan u horizontu očekivanja, tražim rumenilo tvoga lica. Jedno u drugo, jezera se kroz zenice prolamaju. Zimzelena je hladnoća u prstima kojim ću ti dotaći. Tišina. Šum pahulje nebo je postalo, kosu da ti pomiluje. Najavi dane. I odraz mojih cipela u snegu.

Az ősz öleléséből csak a tél visz el                 a te költeményed   Éjfél. Hó. Gyermekkori otthonomat számtalan fehér lepke-szárny takarja.   A várakozás láthatárán eltévedve keresem arcodról azt a pírt.   A tavak egymásba szembogarakon keresztül zuhognak.   Ujjamban, mellyel megérintelek, örökzöld a fagy.   Csend. Ég küldte a pehely-susogást, hogy hajadat simítsa. Napokat hirdessen. És a hóban cipőm kopogását.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 81.

Szabó Palócz Attila Tamás – Tom

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Tamás Emlékszel, Tamás, ahogy aznap Andris a sírodhoz rohant?

Tom Tom, sećaš li se kako je tad Vuk do tvog groba jurio? Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás Köpnek – Pljuju

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Köpnek Az idegen meséli: tizenhárom éves volt, térdepelve és tátott szájjal várta, parancsra, hogy a lágerőr harákoljon végre össze, amennyit az ő szájába beköphet. Ha nem nyelte le azonnal, büntették. Ha kihányta, büntették. Vadmalac hallja a harákolást, érzi a hányingert. Mit tehet - odamegy és megöleli az idegent.

Pljuju Stranac priča: imao je trinajst godina kad klečeći, otvorenim ustima čekao, na komandu, da čuvar lagera grakće dotle dok mu u ustima ne sakupi toliko da mu usta pljune. Nije li odmah progutao, kazna je sledila. Izbljuvao li, kazna je sledila. Čuje Vepar graktanje i oseća mučninu. Šta može – ode do stranca i zagrli ga. Prevod: Fehér Illés

 Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#18

Turczi István: Két perc gyűlölet – Dva trena mržnje

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Két perc gyűlölet Villanófény, óra indul. Arcizom se rezdül; allűrmentes koncentráció. Betartani a játékszabályt. Az üldözés célja az üldözés. A kínzás célja a kínzás. Egy a cél, s a célkereszt. A mozdulat a szándékra merőleges. A tekintet is aláaknázva. Itt te nem lehetsz szőke és kékszemű. Ép a múltad, más a logikád, öntörvényeid szerint élsz és gondolkozol, tehát átmenetileg bevégeztetett. A kör az esetek többségében bezárul. Menekülésed útját elzárja a bomló lelkiismeret. Elkárhozni kellene. El, nagyon messzire. A bűn, ó, hogy összezsugorítja a szívet.

Dva trena mržnje Blic, sat krene. Mišić lica ni da zadrhti: koncentracija bez alira. Držati se pravila igre. Cilj gonjenja je gonjenje. Cilj mučenja je mučenje. Jedan je cilj i krst cilja. Na nameru pomak je okomit. I pogled je miniran. Ti tu blond i plavook ne možeš biti. Prošlost ti je netaknuta, a logika drugačija, prema vlastitim zakonima živiš i razmišljaš, dakle privremeno je okončano. Krug u većini slučajeva se zatvara. Put bekstva ti savetst u raspadu zatvara. Trebalo bi proklet postati. Trebalo bi u dalj nestati. Greh, oj, srce kako potlači. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Fabó Kinga A titok viselőjével… – Sa nosiocem tajne…

Fabó Kinga

A titok viselőjével… A titok viselőjével együtt sírba száll, míg teste mélyén megdermednek a mozdulatok. Mintha a repedések mentén szivárgott volna elő. Nem tudott átvergődni a foltokon. Ül halk kertben, félkörívben. Az igazság és a hazugság közötti vékony repedésben.

Sa nosiocem tajne… Zajedno sa nosiocem tajne ide u grob, dok u dubini njenog tela pokreti se ukoče. Kao da se duž pukotina iskrala. Preko mrlja provući se nije mogla. Tiho u vrtu sedi, u polukrugu. U tankoj pukotini između istine i laži. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Fab%C3%B3_Kinga/A_titok_visel%C5%91j%C3%A9vel%E2%80%A6