Snježana Rončević (Ne)imanje – (Nem)lét

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

(Ne)imanje Ništa ni u šta ne postaje. Ništa ničemu ne oprašta. Ništa nikome ne dohodi. Ništa iz ničega ne rađa. Niko nikome, kao ja tebi. Na ovom svetu ništa nije naše, do nas samih.

(Nem)lét A semmi semmivé nem válik. A semmi semminek sem irgalmaz. A semmi senkihez sem közelít. A semmi semmiből nem keletkezik. Senki senkinek, mint én neked. Ezen a világom semmi sem a miénk, önmagunkon kívül. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 88.

Hodo Katal Kad ugasne svjetlo – Mikor a fény kialszik

Hodo Katal Vrbe kod Tutina 10. aprila 1958. –

Kad ugasne svjetlo

Kad svjetla večernja zgasnu najljepša žena Hessena

korača po mraku, svjetiljku traži, zvijezdu na nebu…

Onda se sjeti svitaca u polju, ljetnih večeri kad je trčala

da joj slete na dlanu. Žita su šuštala, znam, a polja uzavrela,

male vatre množile se u njenim očima. Šume su gorjele

od ognja živog,

livade i polja plamtjela beznadežna,

kao boje na platnu Aldemara Ibrahimovića

vidio sam to jedne večeri sa Pogleda

dok daljine mjerih koracima do tebe.

I nisam se umorio,

nit me je stigla žeđ.

Noć me je nosila na krilima da stignem do tebe

prije jutra,

prije sunca,

prije svijetla,

da odagnam strah i samoću

da odagnam mrak iz sobe tvoje,

koja u trenutku tom, najljepša ženo Hessena, postade

planeta.

I mi, izgubismo se u kosmosu prostranom,

među zvijezdama.

Ti to dobro znaš

i ja znam.

Izvor: Hodo Katal: Žena iz Hessena Verlag A Frankfurt am Main 2018. str. 7.

Mikor a fény kialszik

Mikor az esti fény kialszik, Hessen legszebb asszonya

a sötétben lépdel, lámpást keres, az égen csillagot…

Majd eszébe jutottak a szentjánosbogarak, ahogy nyári estéken

a mezőn futkározva tenyerére szálltak. Susogott a kalászos, tudom,

forrt a mező, szemében tüzek sokasodtak. Az élet tüzétől

borultak lánga az erdők,

mezők, reménytelenül lángoltak a rétek is,

akár a színek Aldemar Ibrahimović¹ vásznán,

ezt egy este a Kilátóról láttam

míg a távolságot a hozzád vezető léptekkel mértem.

És nem fáradtam el,

szomjas se voltam.

Szárnyakon vitt az éj, hogy reggelt

napot,

fényt

megelőzve hozzád érjek,

hogy a félelmet, magányt száműzzem

hogy szobádból a  homályt száműzzem,

mely abban a pillanatban, Hessen legszebb asszonya,

bolygóvá vált.

És mi elvesztünk az irdatlan világűrben,

a csillagok között.

Te ezt jól tudod

és én is tudom.

¹Aldemar Ibrahimović (19662 – ) Montegróban született ismert bosnyák festőművész.

Fordította: Fehér Illés

Nenad Trajković Rat na selu – Háború a falun

Nenad Trajković Pirot 1. jun 1982. –

Rat na selu

leta provedena na selu ne plaču
baba Stanija nije živa
a još ponekad opsuje
i plaši nas otrovnom kupinom
da možemo ostati nepokretni
deca smo
i tu je najveća laž pronikla
u očima odraslih

igramo se rata i delimo po naklonosti
dok rat na prostoru sfrj besni
po nekim drugim podelama
na to nas podseti dnevnik
kamere vole leševe
crno beli televizor ne razvodnjava plač
u toj velikoj sobi za goste
komšije dolaze i svi zajedno gledaju
jer strah je najbolje podeliti

kada odrasli primete jure nas napolju
baka kaže
sa nemcima je uvek tako
prolazi sve
samo se moraš dugo igrati
onda se okrene u pravcu manastira sv. Prohora Pčinjskog
ja je i dalje posmatram
i kroz šapat je čujem
sveti oče slatki oteraj zlo

žmurke su idealne za veče
malo veća deca sa dalekih poljana
dovela su stoku
svi žmurimo u mraku
ispod stare šljive još nedozrele
juče sam povraćao
večeras krišom molim Boga
da rata nestane
i za malu izgubljenu cipelicu sa ekrana
da pronađe svog dečaka
jer to je leto moralo biti hladno

Izvor: autor

Háború a falun

a falun töltött nyarak nem sírnak

Stanija mama nem él

de néha még káromkodik

és mérgezett szederrel ijesztget bennünket

mi gyerekek

bénák maradhatunk

és itt a legnagyobb hazugság

a felnőttek szemében kelt életre

háborúsdit játsszunk rokonszenv szerint csoportosulunk

míg sfrj¹ területén ahogy dúl a háború

a csoportok más elvek alapján alakulnak

a híradók erre emlékeztetnek

a kamerák szeretik az elesetteket

a fekete-fehér tv a sírást nem csitítja

ebben a nagy vendégszobában

itt vannak a szomszédok is együtt nézik

mert a félelmet legjobb megosztani

mikor a felnőttek észrevesznek kizavarnak bennünket

nagyanyám állítja

a németekkel mindig így van

minden elmúlik

csak hosszan kell játszani

majd a szt. Prohor Pčinjski kolostor felé fordul

én most is őt figyelem

és hallom suttogását

édes istenem űzd el a rosszat

bújócskázni legjobb este

a nagyobb gyerekek a távoli mezőkről

állatokat tereltek ide

a sötétben szemünket mindannyian behunyjuk

tegnap még hánytam

az éretlen gyümölcsű szilvafa alatt

ma titokban Istent kérem

szűnjön meg a háború

és a képernyőről az elveszett cipellő

találja meg gazdiját

mert ez a nyár hideg nyár

¹A volt Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szerb rövidítése

Fordította: Fehér Illés

Danijela Trajković Слушалац – Hallgató

Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Слушалац Нико више не жели да слуша о мојој љубави ни најбоља другарица ни Бог ни ти ипак постоји неко ко је вољан да слуша ето га ту је мало даље од мене турпија рогове и удара репом од задовољства у мраку знам да ме и даље слуша по ударцима и ужасном грохоту нека га не јурим га тамо одакле је дошао бар ме слуша

Hallgató Szerelmemről immár senki sem akar hallani legjobb barátnőm se Isten se te sem mégis van aki meghallgat íme itt van tőlem nem messze szarvát hegyezi és farkával elégedetten csapkod ahogy csapkod és kíméletlenül röhög tudom a sötétben továbbra is rám figyel legyen így oda ahonnan jött nem zavarom legalább figyel rám Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Zoran Bognar Suton – Alkony

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Suton Kao odbačeni prosjak kojeg ništa ne nadahnjuje, koji ne veruje ni u Isusa Hrista, ni u nešto što je veće od duše, lutam okolo u usamljenu zoru, u napušteno vreme, u odbačene sate... Kao odbačeni prosjak koji je i čovek đavolji i čovek božji, ničiji sluga i ničiji večno, okružen praznim ulicama i grobnom tišinom, okružen soliterima, spomenicima samoće, gospodarim prostorom, napuštenim svetom. I dok sledim tragove, stopala smrti, uživam u osećaju što sam jedini na svetu, istovetan sa sudbinom, istovetan s Bogom, daleko od istine, daleko od laži...

Alkony Kitagadott koldusként akit semmi sem lelkesít, aki nem hisz Jézus Krisztusban sem, sem valami lélekemelőben, magányos virradatban, elhagyott időben, eldobott órákban bolyongok … Kitagadott koldusként aki ugyanúgy az ördögé mint istené, senki szolgája és soha senkié, üres utcákkal és halottcsenddel körülvett, toronyházakkal, magány-emlékművekkel, elfoglalt terekkel, elhagyott világgal körülvett. És míg a halál nyomában járok, élvezem az érzést, a világon egyedül én vagyok azonos a sorssal, azonos Istennel, távol az igazságtól, távol a hazugságtól… Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 38.

Đorđe Kuburić Пасји живот – Kutyaélet

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Пасји живот Мртав, пијан. Спавам, сањам: чопор дивљих паса. Трче, јуре. У лов. Ја предводник. Будим се. Нешто капље. Отишла је. Мокро. Киша или крв. Пас- ја. Људска. Крај мене. Она. Гледам је. Не знам чијим. Очима заумним. Кољем. Очњацима. Ништа није осетила. Можда спава. Два језера где слива се крв, врт- лози и зенице чекају (чекају ме/ смеју се кикотом) да сване

Kutyaélet Holt, részegen. Alszom, álmodok: vad kutyafalka. Szaladnak, rohannak. Vezérük vagyok. Ébredek. Valami csepeg. A nő távozott. Nyirok. Eső vagy vér. Ku- tyáé. Emberé. Mellettem. A nő. Nézem. Nem tudom. Kinek az éles szemével. Gyilkolok. Szemfogakkal. Semmit sem érez. Talán alszik. Két tó ahová vér ömlik, örvények és szembogarak várják (engem várnak/ kacagva kacagnak) a virradatot. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Đorđe Kuburić: Zašto volim viski i druge izabrane pesme. Niški kulturni centar, 2006.

Iskra Peneva Kruženje – Körforgás

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Kruženje Čovek S rečima u srcu Živi svoj San Smrt Izlazi iz sobe Kroz vrata Čovek S rečima u srcu Zatvara Oči Smrti Kuda Zar se u krug Stiže do Cilja

Körforgás Szívében szavakkal Éli Álmát Az ember A szobából Ajtón keresztül távozik A halál Szívében szavakkal Hunyja le Szemét Az ember Te halál Hová Hát a célba Körbe Jutunk Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://alas.matf.bg.ac.rs/~mr99056/izbor.html#kruzenje