Mórotz Krisztina Elválás – Rastanak

 

Mórotz Krisztina 1968. november 4. –

Elválás Eres kezekkel simogattál. Izületes ujjaid eldeformálódtak a munkától. Akkor jó a tészta, ha elválik az edény falától, mutattad a titkot továbbadók arckifejezésével, ám csak a szemedben bujkáló mosolyra tudtam figyelni. Kecses mozdulattal vitted fel a kézkrémet, ahogy cseléd korodban eltanultad a zongora- művésznőtől. Az utolsó tésztát egy keddi napon gyúrtad. Kifehéredett bütykeidre koncentráltam, hátha így el tudom terelni gondolataimat a pupilládban kigyúlt mécsesekről. Hiábavaló igyekezet volt. Épp akkor váltál el az edény falától.

Rastanak   Žilavim rukama si me milovala. Prsti su ti zbog teškog rada deformisani. Testo je dobro ako se od zida posude odvaja, pokazala si izrazom lica onih koji tajnu odaju, ali samo sam ti u očima skriven osmeh primetila. Kremu za ruke elegantnim pokretom nanela kako si još kao služavka od umetnice učila. Zadnje testo jednog utorka si mesila. Tvoje blede, čvornate ruke promatrala, možda na taj način misli u tvojim očima upaljenih uljanica mogu oterati. Uzaludna revnost je bila. Baš si se od zida posude tad odvojila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=40545

Jász Attila A tökéletesség vágya – Želja savršenstva

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

A tökéletesség vágya   A figyelem világokat hozhat létre. Lassanként megtanulom megismételni a repülés mozdulatait is. Elfogadni a szabadság érzését. Még meg kell próbálnom elhagynom a testemet. De úgy, hogy azért tovább világítson nélkülem. Még nem vagyok tökéletes. Beszélek. Álmomban már tudok repülni.

Želja savršenstva   Pažnja svetove može stvoriti. I pokrete letenja polako naučim ponoviti. Prihvatiti osećaj slobode. Još moram pokušati vlastito telo napustiti. Ali tako da i bez mene dalje svetli. Još nisam savršen. Govorim. U snu već znam leteti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019. 

Ljiljana Lalić Старица се чешља – Fésülködik az anyóka

 

Ljiljana Lalić, Banja Luka 25.12. 1958. –

Старица се чешља   Бијелу косу бијелим чешљем ишчешљала у косу је мјесечину уплитала. На дно ока звијезде потопила Црне власи бијелима мијењала Црне ноћи дању је сањала А по ноћи очи не склапала. Мислила је да смислит не може ништа што би утјеха јој била, Самсонову слабост презирала.   љето, Кистање, 2018.   Izvor: autor

Fésülködik az anyóka   Fehér haját fehér fésűvel igazgatta hajába a holdfényt fonta. Szeme mélyébe a csillagokat dobta A fekete szálakat fehérre váltotta Fekete éjről nappal álmodott Éjjel meg virrasztott. Hitte megnyugvás számára nincs már megvetette Sámson puhányságát.   Kistanje, 2018 nyara.   Fordította: Fehér Illés

Zoran Bognar U zatvoru svoje samoće – Magányod börtönében

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

U zatvoru svoje samoće   Kažem: kada si u zatvoru svoje samoće, zarobljen kao u mreži izgladnelog pauka, najgore što (možeš da) vidiš jeste da se spolja život i dalje (neometano) odvija bez tebe…   Beograd, 2012.

Magányod börtönében   Mondom: mikor magányod börtönében vagy, fogoly a kiéhezett pók hálójában, a legrosszabb amit (láthatasz) látsz igen a külvilágban az élet továbbra is (zavartalanul) zajlik nélküled…   Belgrád, 2012.   Fordította: Fehér Illés

Izor: Zoran Bognar: Insomanija, bele noći Draganić Beograd 2013.

Anđelko Zablaćanski Поганима – A pogányokhoz

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Поганима   на чијем прагу седиш расутих мисли пољима жита, чије су ноћи проливених суза уденуте у твоје празно јуче, твоје простоте – и од страха ињем прошаране косе   на чијем огњишту грејеш од студени утрнуло срце, сићушно у осами, на чијем гробљу сваке ноћи се из сна будиш, дршћући хладан у својој мекој и врелој постељи   на чије знамење jelkép своју си поган безочно просуо, крв чију на свој бес си точио, а манастирску воду, за искуп греха испод крста пио

А pogányokhoz   búzamezőkön szétszórt gondolatokkal kinek a küszöbén ülsz, üres tegnapodba, faragatlanságodba félelemtől dérrel festett hajadba – kinek az éjszakákon át folyt könnye hull   magányban összezsugorodott, fagyban dermedt szíved kinek a tűzhelyén melegíted, puha, meleg fekhelyeden dideregve, éjjelenként álmodból kinek a sírján riadsz   pogányságod arcátlanul kinek a jelképére szórtad, gyűlöleted kinek a vérével oltottad, a szenteltvizet meg, bűnbocsánatért a kereszt alatt ittad   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dragan Jovanović Danilov Pesma o bračnim parovima iz prohladnih severnih zemalja – Vers a hideg északi országokból jött házaspárokról

 

Dragan Jovanović Danilov Požega 7. novembar 1960. –

 Pesma o bračnim parovima iz prohladnih severnih zemalja

Sasušeni starci i starice
 koje je zahvatila neumitna jesen,
 još uvek zaljubljeni bračni parovi iz
 prohladnih severnih zemalja, drže se
 za koščate ruke i obilaze Beograd.
 Nesumnjivo, pošteno su odradili svoj
 radni vek, već su izživeli svoje živote,
 godine su brzo prošle i sve što će im se
 u danima koji slede dogoditi, čist je dar.
 Dokoni, verovatno bogati, a možda i
 pobožni, sa iznenađujućim ponosom
 idu s jedne destinacije na drugu,
 a ja se ne mogu oteti utisku da oni zapravo
 ne idu nikuda. Obasjani prolećnim suncem,
 žure se da snime sve znamenitosti grada.
 Vide ono što gledaju, gledaju ono što ne vide.
 Ništa za njih nije tako dovoljno nezanimljivo
 da se ne bi moglo posetiti i fotografisati.
 Smirene iznutra, potpuno neuzrujane,
 onako mušmulasto-zgužvanih lica,
 zamišljam te postarije evropske bračne parove
 pred Keopsovom piramidom i grobnicama
 što otimaju čoveka od prolaznosti.
 Ti ljudi očigledno znaju svoju meru i kao
 graditelji iz faraonskih vremena zasigurno
 nisu gradili ono što nisu mogli dovršiti.
 Dok mi, odlazeći prema Kalemegdanu,
 lagano izlaze iz vidokruga, svraćam pogled
 na jedan drugi beogradski prizor: napokon,
 kraj fontane tu su i nezasitni golubovi –
 uz klepet krila otimaju se o mrvice.
 Mali, pernati zlikovci ne mogu znati da su im
 te mrvice ostavili zaljubljeni bračni parovi
 iz prohladnih severnih zemalja, što nastavljaju
 da žive u tužnoj pesmi koju sam napisao
 u ovaj zimski sumrak, neraspoložen,
 depresivan, sklon samoubistvu.

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=38.0

 

Vers a hideg északi országokból jött házaspárokról
 
Az elkerülhetetlen ősz
hatalmába kerített töpörödött öreg
férfiak és nők, a hideg északi országokból jött,
még mindig szerelmes házaspárok csontos kezüket
egymásba kulcsolva ismerkednek Belgráddal.
Vitathatatlan, munkaidejüket becsületesen
teljesítették, életüket már megélték, gyorsan
múltak az évek, számukra minden, ami
ezután következik, gyönyörű ajándék.
Ráérő emberek, valószínű gazdagok és talán
istenhívők is, egyik célponttól a másikig
meghökkentő büszkeséggel mennek, én meg
másra sem gondolok, ők tulajdonképpen
sehová sem mennek. A tavaszi napsugárban
sietve fényképezik a város nevezetességeit.
Látják azt, amit néznek, nézik azt, amit nem látnak.
Számukra semmi sem olyan érdektelen,
amit nem lenne érdemes megnézni, lefényképezni.
Ahogy legbelül nyugodtak, kiegyensúlyozottak,
amolyan naspolya-gyűrött arcukkal
ezeket az idős európai házastársakat
Kheopsz piramisa és az embereket
a mulandóságtól elraboló sírok elé képzelem.
Ezek az emberek tudják mire képesek, mint
ahogy a fáraók idejében az építészek sem
építettek olyant, amit nem tudtak befejezni.
Míg mi Kalemegdán* felé haladunk,
ők eltűnnek látókörünkből, tekintetem egy
másik belgrádi kép felé fordult: végre,
a szökőkút mellett itt vannak a falánk galambok is –
a morzsákért szárnyukat csattogtatva küzdenek.
A kicsi, tollas bűnözők nem tudhatták, hogy
a morzsákat a hideg északi országokból jött
szerelmes házaspárok hagyták meg nekik,
akik ebben a téli alkonyatban mélabús,
öngyilkosságra hajlamos, rosszkedvemben írt
szomorú költeményemben élnek tovább.
 
*Kalemegdán – belgrádi városrész
 
Fordította: Fehér Illés

Vlasta Mladenović ГМО – GMO

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

ГМО   Томиславу Маријану Билоснићу   Ћутим и слутим, Ново долази време – Ниче зло семе.

GMO*   Tomislav Marijan Bilosnićhoz   Hallgatok, sejtem Új időszak közeleg – Démoni mag hajt.   *GMO – génmódosított szervezet   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vlasta Mladenović: Drainac i druge pesme, Kulturistok-Presing, Mladenovac 2018. str. 66.