Vlasta Mladenović Асвини, Диоскури – Ashwin, Dioszkürösz

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

 

Асвини, Диоскури   Мом безименом брату близанцу, који је првога дана отишао у вечну ноћ.   Браћа смо по духу и крви, не зна се ко је први, а ко други, ваздан на стражи, он у тами, а ја на јави, и тако вечито, ја њега, а он мене тражи.

Ashwin, Dioszkürösz   Névtelen ikertestvéremnek, aki az örökös éjbe az első napon ment.   Testvérek vagyunk, lélekben és vér szerint is, nem tudni ki volt az első és ki a következő, állandóan őrállásban, ő a homályban, én a valóságban, és így örökkön örökké én őt, ő meg engem keres.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић: Локалитет и свет шаркаменских рима, Културисток-Пресинг 2017

Anđelko Zablaćanski Без освртања – Visszapillantás nélkül

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Без освртања   На којој пијаци снова Да продам живота траље И новом дану Купим росама јутро умивено Без освртања на све прошло Корачам напред, даље Да увек буђење ново Врати ме теби, жено

Visszapillantás nélkül   Az álmok melyik piacán Adjam el az élet viselt öltözékét És vegyek az új napnak Harmatban fürösztött reggelt A múltra visszapillantás nélkül Haladok előre, tovább, Hogy mindig, minden ébredés Hozzád vezessen, asszonyom   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Анђелко Заблаћански: Пијано праскозорје, Српска књига 2014. стр. 8.

Duška Vrhovac Drugovi – Barátok

 

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. –

Drugovi   Moji drugovi ponovo čitaju svete knjige. Deca im rastu, žene ih napuštaju, vera u sopstvenu genijalnost opada. Neki su pojeli sami sebe. Neke su pojeli drugi. Retki se još otimaju i sebi i drugima, iznalaze nove i zaboravljene molitve, došaptavaju se s prošlim i budućim i veruju da im je u uzdrhtalom svetu samo telo smrću ugroženo. Moji drugovi se više ne smeju široko, ne veruju jedni drugima i nemaju zajedničke ciljeve ni poglede na svet. Mada su svi pojedinci i drugovi jedni hoće sve, drugi neće ništa, a svi zajedno se jedino slažu da su im drugi skrojili kapu i da im je svima tesna. Pri iznenadnim susretima, na sastancima sa drugim drugovima, tek usput nostalgično zaključe da proleće kasni i da sada sleće još samo među mlade, one što još nisu stigli ni dobiti ni izgubiti.

Barátok   Barátaim ismét szent könyveket olvasnak. Gyerekeik nőnek, a nők elhagyják őket, saját zsenialitásukba vetett hitük oda.   Van aki önmagát falta fel. Van akit mások faltak fel. Önmagukkal és másokkal kevesen dacolnak, új és elfeledett imádságokat találnak, a múlt- és jövőbelivel suttognak és hiszik, ebben a felkavart világban testüket csak a halál fenyegeti.   Barátaim mosolya többé nem széles, egymásnak nem hisznek, közös céljuk, egységes világnézetük nincs.   Jóllehet mindannyian egyének és barátok, egyesek mindent akarnak, mások éppen semmit, de egyetlen egy dologban egyetértenek, sorsukat mások szabták és igencsak szűkre.   Váratlan találkozásokkor, baráti összejöveteleken visszavágyva nyugtázzák, késik a tavasz, most csak a fiatalok közé száll, azok közé, akik még nem érkeztek se nyerni se veszíteni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.duskavrhovac.com/knjige/godine/tako.html

Fabó Kinga Férjvonal – Linija muža

 

Fabó Kinga

Férjvonal   Első férjem kutyás volt. Jó gazdi. Szeretett idomítgatni. Szoros gyeplő, rövid póráz: mindenhova követett, gyanakvó volt feltétlen hűséget várt, követelt.   Aztán jött a macskajaj. Hóbortos kóborlovag. A hőn várt külön utak. Nem zavartuk egymás köreit. Ám legyek kéznél, ha közelit. Hüvelyből ki a töltényt! Döntöttem: nem lesz több férj.

Linija muža   Prvi moj muž pse je voleo. On je gazda. Voli da dresira. Pritegnute uzde, kratak povraz: u stopu me je pratio, Podozriv je bio, bezuslovnu versnost očekivao, zahtevao.   Pa je mačka stenjala. Hirovit kavaljer. Stranputica, željno očekivana. Naše obaveze nismo remetili. Ali ako prilazi, neka budem pri ruci. Višak je metak u čahuri! Odlučila sam: muža više neće biti.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Fabó Kinga: Bebához, Gondolat kiadó, Budapest 2020. 10. old.

Ady András Bjútiország – Bjutizemlja

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Bjútiország   Gyönyörű, nálunk a legszebb a világ, s ha itt pazar, máshol csak retkebb lehet... láttam apró csengővel a nyakában egy öreget, aki állami támogatásért csellengett, csak hallják hogy jön, a pestises múlt nem más, kikerüli a pakurabűzös állam, s más sokkal egészségesebb vének között, semmit sem kérők között arat, csépel, rendet vág a sztét of dí árt traktor-sztét...láttam hogyan cigányozza a cigányt a roma képviselő, elhúz még pár fehér hétszilvafásnak némi nótát s alszik különben egész integrált életeket egy csatorna-pléh örök bölcsőben...láttam miként írnak kurvaanyákat aktákra de szépen, s mint süvegeli a kedvességet az adófizető, mint engedi előre mindenféle életekben a közügyektől terhesen maradtnak tűnő bürgermeistert a meddő polgár, pedig csak terhelt ő... láttam, s bár vakultam volna meg jó régen, mielőtt még vérszemet kapok...befejeztünk minden aratást, önmagát csépeli a termény, a gyárakban legyártották az új ember-elvtárst, a poszt-proto-nemzetest, a pap-sebészt és virológus természetgyógyászt... s most új rendelésen dolgoznak a werkek: önjelölt princeknek új, komilfó princípiumot vernek.

Bjutizemlja   Krasno je, svet je kod nas najlepši, i kad je već krasno, drugde je tek mrljaviji… video sam jednog straca sa sitnim zvoncem na vratu, socijalnu pomoć je iskao, samo da čuju da dolazi, kao da sama kuga dolazi, ogavno smrdljiva država ga zaobilazi, između zdravih starkelja koji ama baš ništa ne traže žanje, vrši, kosi taj stejt of di art traktor-stejt… video sam kako narodni poslanik rom ciganina ciganinom naziva, nekolicini kvazi gospodinu bele puti nešto odsvira i tokom čitavog integriranog života u limenoj večnoj kolevci spava… video sam na akte kako jebem ti mater pišu, ali lepo, kako se porezni obveznik pred ljubaznost klanja, jalov građanin u svakodnevnom životu kako napred pušta valjda od javnih poslova izmorenog nekad važnog palančanina, mada je samo on izmoren… video sam, bar da sam se odavno oslepio, pre no što se osokolio… svaku žetvu smo završili, plod sam sebe vrši, novog druga u tvornicama već su proizveli, post-proto-generaciju, hirurga popa i travara virologa… sad izabrani na novom poretku rade: samozvanim carevima nov, pristojan princip stvaraju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Turczi István: Pneuma spiritualis – Pneuma spiritualis

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Pneuma spiritualis
 
Nincs  új  a  Nap  alatt.   Megtelt   az  égi kalendárium.
Minden   éjjel  lesed.   Látod.   Odafigyelsz   s   tudod.
Megnevezed.   Egy   marék   remény.  Nagy  terveket
forgatsz.  Ami  itt,  és  mégis  máshol.  Az önmagánál
súlyosabb   anyagban.  Kezed  alá  simuló  kis  fürge
múmiákkal. Megborzongsz.  Átnevezed.  Archiválod.
Ez  lesz  módszered.  Az élet: cselekvést jelentő szó.
Szubrutin.    Nők,    reggelek,    cseréptetők   hívása. 
Lépések   sehovái.   Minden   szöglet   magánterület.
Tilos  az  áthalás.  Létjogosult  vagy.  Legalább   egy
kicsit  még.  De  érzed  már, ahogy lassan el. Az  arc
parttalan  hűvössége.  A  hang  legbelsejéig nőnek a
fák. A szem  találkozik  a szemmel. Végtelen  szigor
kádenciája.     Töröl     a     memóriád.     Kezdhetsz
folytatódni:  azt sem tudod, hogy nem tudod.  Csak
új van a Nap alatt.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Pneuma spiritualis
 
Ništa novo pod  ovim Suncem.  Nebeski kalendar je
pun.   Svaku   noć   vrebaš.  Vidiš.  Pripaziš   i  znaš.
Imenuješ.     Šaka    nade.    Velike    planove   vrtiš.
Što je tu, ipak  negde drugde je.  U materiji od sebe
težoj. Sa sitnim hitrim mumijama koje ti  ispod ruku
se   provlače.   Naježiš  se.  Preimenuješ. Arhiviraš.
To  će  tvoj metod  biti. Život: reč  akciju  označava.
Subrutina.   Žene,   jutra,   zov  krovova  od  crepa.
Nigde  koraci.   Svaki   ugao  je  privatna   teritorija.
Umreti  zabranjeno  je.  Imaš  pravo  živeti. Bar još
malo.   Ali   već   osećaš,   kako  pomalo  nestaješ.
Bezizlazan  hlad  lica. Drveća  do  najdublje  tačke
glasa rastu.  Oko  sa  okom se susreće. Kadencija
bezgranične  strogosti.  Memorija  ti  briše. Možeš
početi  nastaviti  se:  ni ne znaš da ne znaš. Samo
novo je pod Suncem.
 
Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Orvul szeretlek – Kradom te volim

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Orvul szeretlek   Egy ablakra tapadt leheletnél hasított belém hogy lehetnél és mindjárt az is hogy persze lehetnék képlékenyebb anyag egy szobrász kezében csak bízni kell kellene abban a kézben nagyon makacsul így viszont orvul szeretlek a kulcslyukon kileslek mert nem lesz talpalatnyi hely hova nélkülem nyugodtan lefekhetsz                    úgy legyen                    mindörökre

Kradom te volim   Pri jednog na prozor zalepljenog daha mi je sinulo da bi mogla biti i istovremeno i to da u ruci jednog vajara i ja bi mogao biti obradivija materija samo bi toj ruci verovati trebalo i te kako zadrto ovako pak kradom te volim preko ključaone te vrebam jer ni pedalj zemlje neće biti gde bi bez mene mirno mogla leći                    neka tako bude                    za vek vekova   Prevod: Fehér Illés

 Forrás: Podolszki József: Barna, Forum Újvidék, 1982. 83. old.