Fabó Kinga Beszélgetnek: a Hölgy és a Halál – Pričaju: Dama i Smrt

Fabó Kinga

Beszélgetnek: a Hölgy és a Halál   (Baba bömböl. Jön valaki.) – Hát maga ki? (Vacsora és feszült hármas.)   – A Halál vagyok; megismersz? Már jártam itt. Igaz, másik alakomban. A távollétemben szoktam   megesni. Akkor jó voltam; most nem? Gyere már! – Megy a rosseb.   Csak a holttestemen át. – Nem mondod?! Rosszkor jöttem volna? Egyáltalán van tested?   – Nem mondja?! … Ha megestem. – Egyáltalán jöhetek én jókor? Nem mondom.   Ritkán hívnak önszántukból. Te sem hívtál. Jöttem magam. Régóta szemmel tartalak.   Amennyit az életemből beléd öltem! Kész öngyilkosság! Kaput. A belőlem átment töltet   nem robban; holtpontra jut. Bepöccintem. Mellétrafa? Az nem lehet. Árnyék vagy már;   mire vársz még, vén satrafa? (Így a Halál. Korteskedik egyfolytában. A Hölgy már nem. Holtteste a válasz.)

Pričaju: Dama i Smrt   (Dere se dojenče. Neko dolazi.) – A ko ste vi? (Večera i nategnutost u troje.)   – Smrt sam; prepoznaješ li me? Već sam bio ovde. Istina, u drugom obliku. U mom odsustvu zna se to   desiti. Tad sam dobra bila, sada ne? Dođi već! – Nek ide ko hoće.   Preko mene mrtve. – Nemoj?! Možda sam u krivo vreme došla? Da li uopšte imaš telo?   – Nemojte?! …Pa tu sam. – Da li sam ikada dobrodošla? Ništa ne kažem.   Samovoljno retko me zovu. Ni ti me nisi zvala. Sama sam došla. Odavno te pratim.   Koliko sam od mog živita u tebe ugradila! Pravo samoubistvo! Gotovo. Misao koja od mene potiče   ne eksplodira; na mrtvu tačku stiže. Razjarena sam. Nismo se nagodili? To nije moguće. Sena si već;   na što čekaš, stara kurđelo? (Tako Smrt. Bez predaha govori. Dama više ne. Odgovor je njen leš.)   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Fabó Kinga: Bebához, Gondolat kiadó, Budapest 2020.

Podolszki József Remeg a dobhártya – Drhti bubno opno

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Remeg a dobhártya   Híreket hallgatunk remeg a dobhártya és szorul a szív már megint magyaráznak és döntenek megint oly értelemben hogy az ellenük vétett bűn több mint a bűn maga javítóvizsgára nem lesz alkalom

Drhti bubno opno   Slušamo vesti drhti bubno opno steže se srce opet objašnjavaju i ponovo u tom smislu odlučuju da prema njima učinjen greh veći je od samog greha za popravni prilike neće biti   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum Újvidék 1982. 53. old.

Turczi István: ’Wir sind nicht einig’ – ’Wir sind nicht einig’

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

’Wir sind nicht einig’
[Gaál József Gnóm című festménye mögé]
 
Szólok    hozzá,    rám  se   hederít.    Grimaszokat    vágok,
mutogatom,  amit  szeretnék,  semmi. Éjből érkező,  szenes
tekintet;  a  távollevők  méltóságával  vakul  a  semmibe.  A
száj  helyén  groteszk,  feneketlen  űr: üvöltés  fészke  vagy
egy   fennakadt  nevetésé, nem tudom. Lélegzete nem ajtó,
amin  csak  úgy   beléphetek.   Valami  biankó-végszót  tart
foglyaként   az   arc   fonákja.   Egykedvű    gomolygás   és
hallgatásüledék.  Arra  jár, amerre senki. Abban a világban,
amit  benépesít  magával,   nincsenek  nevek,  se  múlt,  se
jövő.  A  szerafinok  elméjén  hamarabb   hatol   át   a  fény.
Nincs   honnan    érteni   a   test    törekvését.   Kicsit   még
maradjon  minden  a  rosszabbik   helyén,  aztán   úgyis  el.
Talán   arra   készül,   hogy  visszavegye,  amit   meg   sem
kapott.   De   már   az   is  mindegy,   ahogy   tárul  a  mély,
annyira  mindegy  az  is.  A  falnak ütődő  fej nem ver több
zajt, mint a teljes erőből tengerbe dobott kavics.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
’Wir sind nicht einig’
[Povodom slike Gnom Jožefa Gala]
 
Pričam   mu,  а  оn  ni  da   me  pogleda.    Grimase    pravim,
pokazujem,  šta  bi  voleo,   ništa.  Iz  noći  dospeo,  pougljen
pogled;  sa  dostojanstvom   odsutnih   u  ništa  se  gubi.   Na
mestu usta  groteskna, bezgranična  praznina: da li je gnezdo
krika  ili  zastalog  smeha, ne  znam.  Njegov dah  nije kapija,
kroz   koju   tek   tako   mogu   proći.   Naličje   njegovog  lica
nekakvu  bjanko  završnu  reč drži.  Ravnodušno  gomilanje i
talog   ćutanja.  Tamo   korača   gde  niko.  U  tom  svetu, što
sam sa sobom naseljava  ne postoje imena, niti  prošlost, niti
budućnost.  Svetlost   preko  duha  serafina  pre  će  prodreti.
Nastojanja  tela  nema  odakle  da  se  shvati. Još malo neka
sve  ostane  na  svom  lošijem  mestu,  posle  ionako nestaje.
Možda  se  sprema   da  uzme   natrag  ono  što  nije  nije  ni
dobio.  Ali  već  je  svejedno   i   to,  kako  se  dubina  otvara,
baš  je  i  to  svejedno. Glava  koja  se o zid udari veću buku
no što je u more iz sve snage bačen belutak, ne pravi.
 
Prevod: Fehér Illés
 

Boda Edit Tavasz. Médallion. Sziklaszirt – Proleće. Medaljon. Litica

 

Boda Edit 1975. –  (Önarckép) 

Tavasz. Médallion. Sziklaszirt   Talán boldognak lenni jöttem én ide? Belül az idő tüskés pacsirtahús. Most jéghideg. Halkuló föld. Kenyérdúc. Végül csak csobogás. Víz és vér.

Proleće. Medaljon. Litica   Možda da budem sretna zato sam tu došla? Iznutra vreme je bodljikovo meso ševe. Sad je ledenohladno. Zemlja se stiša. Golubinjak od hleba. Tek žubor. Voda i krv.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://ujkafe.website/?p=93954

Jász Attila Csendállat – Tišina životinja

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

 

Csendállat   A csend egy vadállat. Rád ront váratlanul, miközben elmélyülten bámulsz egy fát. Nem enged tovább. Mindent megállít. A patakot, a felhők alakzatait, a nap- lementét, a szavakat. Lazíts hát végre egy kicsit. Ne siess. Néhány pillanat után eltűnik, eltűnünk úgyis. Így is.

Tišina životinja   Tišina je zver. Iznenada te napada, dok neko drvo produbljeno posmatraš. Dalje te ne pušta. Baš sve zaustavlja. Potoka, obličje oblaka, zalaska sunca, reči. Opusti se konačno. Ne žuri. Posle nekoliko trenutaka nestaje, ionako nestajemo. I ovako.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.

Gergely Tamás Malacka zuhan – Prasica pada

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Malacka zuhan   Malacka valami képet látott, amelyiken valaki zuhan. Már annyira távol tőle, hogy nem ismeri fel, férfi vagy nő az illető. Csak annyit figyel meg, hogy fejét a két kezébe fogja. De ha közelebb került a fényképhez, akkor azt látta, hogy mindössze fentről fényképezték a színészt, aki egy fekete padlón fekszik. Fekete - vagyis egynemű, és sötét, akár az éjszaka. Akár a szakadék éjjel. Az űr. Vadmalac értette a képet, átérezte Malacka félelmét, s hogy megnyugtassa, előhozakodott a saját élményével: - Éjjelenként azt álmodom, hogy zuhanok. Mindegy, hogy honnan. Ablakból, háztetőről. - És? - Kezdetben próbáltam védekezni, megszakítani például az álmot. - És? - Újabban hagyom. Zuhanok tovább.

Prasica pada   Prasica je nekakvu sliku videla, na kojoj neko pada. Zbog udaljenosti nije prepoznala, ta osoba da li je muškarac ili žena. Samo toliko je opazila da glavu sa dve ruke drži. Kako se fotografiji približila, tek tad je primetila, da glumca, koji na crnom podu leži iz visine su snimili. Crn – dakle jednopolan je i taman je, kao noć. Kao tokom noći provalija. Kao vasiona. Vepar je shvatio sliku, osećao strah Prasice i da nju na neki način umiri, izloži joj vlastito mišljenje: – Tokom noći stalno mi se vraća san da padam. Svejedno je, odakle. Iz prozora, sa krova. – I? – U početku pokušao sam se braniti, na primer san prekinuti. – I? – U zadnje vreme pustim. Dalje padam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#181

Dušan Gojkov № 8 – № 8

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 8   i piše tako moj poznanik o ljudima što nose imena poznatih a koji kobajagi žive u njegovom kvartu o ženama nekakvim zavodljivim nedostupnim raduje se kad završi priču pa mi je obavezno pročita nije to loše kažem ja mudro spustim telefonsku slušalicu odem do pisaćeg stola nastavim da zurim u svoju praznu stranicu   često mi on govori sve ovo što si mi sad rekao zapiši to je dobra literatura još kad bih se ja sećao onoga što sam mu kazao bilo bi to –

№ 8   nos ismerősöm ír az ismert személyek nevét viselő emberekről akik állítólag városnegyedében élnek az úgymond elérhetetlen csábos nőkről örül ha a mesét befejezi majd következetesen felolvassa nem rossz mondom én bölcsen leteszem a telefonkagylót íróasztalomhoz megyek és csak bámulom az üres lapot   többször hangoztatja mindazt amit most elmondtál írd le ez valódi irodalom és ha még emlékeznék arra amit neki mondtam az lenne az igazi –   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 19.