Turczi István: Betépve tudom a Bibliát –Naprasno znam Bibliju

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

 Betépve tudom a Bibliát
[5Mózes 30:15, 19, Tánjá 17:1]
 
 
Bejött  a  Szombat  az  ablakomon.  A  lemenő   nap  épp  most
szeli   két   féltekére  arcomat.   Verítékben   úszva  hunyorgok,
akár egy elévült próféta.  Lásd,  eléd tettem az életet és a jót, a
halált és a rosszat. Ülve támasztom a falat,  csak  lazán, ahogy
mindig   is   kellene,   lazán,    hogy   minden   rostot    kitöltsön
bennem   az   üresség.   Mózes   még    utoljára    figyelmezteti
népét,    hogy    maradjanak   hűek    Istenhez   és    Tórájához.
Szádban   és   szívedben  van,  hogy   megtegyed.  Szándékok
véredényeiben   a   tűz  már  rég  feketére   dermedt.   Városok
hajóznak     el    a    királyi    csontokat     csiszoló   árapályban.
Szentélyek     fénye     imbolyog,    nyomorúságos,     gyönyörű
korok  vonulnak  előttem.  Rég  betemetett   erdei   utak   őrölte
mályva  por  ajz.  Zúg  a  nemlétdaráló.  Hány   látomás   hever
rakáson.  Mennyi  szenteletlen  hiány.   A  csuklóban  rejlő  időt
kérdem. Az életet és a halált tettem eléd, az áldást és az átkot.
Válaszd tehát az életet, hogy életben maradj.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Naprasno znam Bibliju
[5Mojsije 30:15, 19, Tanja 17:1]
 
 
Subota  je  preko  mog  prozora  ušla.  Sunce  na zalasku lice mi
na   dve   hemisfere   baš  sad  deli.  Poput   zastarelog  proroka
znojem   obliveno   treperim.   Gle,   iznesoh   danas    preda  te
život   i   dobro,   smrt   i   zlo.   Na   zid   sedeći   se  naslanjam,
opušteno,   kako   bi   uvek   trebalo,   opušteno,    da  praznina
u    meni    svako    vlakno    ispuni.   Mojsije   još    svoj   narod
zadnji    put    opomene,    da    Bogu    i   Troji    ostanu    verni.
U   tvom  srcu   i   ustima   je  da  uradiš.  U   krvnim   sudovima
namera    vatra    je    već   odavno    crno    ukočena.   Gradovi
u     oseci     plimi    plove     koja     kraljevske     kosti      glača.
Leluja   svetlost   svetilišta,   ispred  mene  čemerna,  prekrasna
razdoblja  porolaze.  Prah  sleza  zdrobljen  od  odavno  zasutih
staza šuma podstiče. Zuji mlin nepostojanja. Gomile  priviđenja
razbacano   leže.   Koliko   neposvećenog   manjka.   U  članak
zatvoreno   vreme  pitam.  Stavio  sam  pred  vas  život  i  smrt,
blagoslov i prokletstvo; zato izberi život, da budeš živ.
 
Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Üres – Prazno

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

 Üres
 
Barátaim, ma reggel töröljétek tisztára tükreiteket.
Hátha meglátjuk benne magunkat, fényesen, ahogy
minden nap kéne. Igazi arcunkat. Ahogy soha többé.
Csak jövőre, ha újra törölgetnünk kell ezt a kopott,
üres tükörfelületet. De ma hadd legyen vége az évnek.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Prazno
 
Prijatelji, danas ujutro očistite svoja ogledala. Možda
ćemo ugledati sebe, sjajno, kako bi svaki dan trebalo.
Naše pravo lice. Kako nikad više. Samo dogodine,
kad ovu otrcanu, praznu površinu ogledala opet
brisati trebamo. Ali danas neka se ova godina svrši.
 
Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Vissza – Nazad

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Vissza   Egy cukrászdában ültek: Malacka, Vadmalac, meg a komája. Kint sütött a nap, hát Vadmalac ráérősen filozofált. Arról, hogy a vaddisznók felejtenek. Hogy minden visszarázódik. A folyók a medrükbe visszatérnek. Illetve, hogy a Makkos történetében mindig... Kivárt, kint sütött a nap. Bármilyen békésen mondta, komája megijedt a jóslattól. Semmi konkrét dolog nem jutott eszébe, hogy például betörik a cukrászda ajtaját, hogy őket elvezetik, a közeli folyóba lövik, nem, csak a félelem tört rá, akár a légnyomás. Aztán fenyegető sötét felhők takarták el az eget. Az egüket. Valami például átfestette náluk a demokráciát. Valaki tankokat küldött be, keresztül cserjén, bozóton. Valaki azt képzelte magáról, hogy mindenható, elkezdett dekrétumokkal dobálózni. Valakik horogkeresztet rajzoltak. Vadmalac mást nem tudott, magához szorította Malackát meg Kismalacot.

Nazad   U nekoj slastičarni su sedeli: Prasica, Vepar i njegov jaran. Vani je sunčano bilo, pa Vepar dokono filozofirao. O tome da divlje svinje zaboravljaju. Da ama baš sve kad tad na svoje mesto dođe. Reke u svoja korita se vraćaju. Odnosno da u istoriji Hrastovika uvek… Sačekao je, vani je sunčano bilo. Iako je pomirljivo rekao, od predskazanja jaran mu se uplašio. Ništa konkretno mu nije palo na pamet. Na primer da će vrata slastičarne neko probiti, da će ih odvesti i u obližnju reku upucati, ne, samo ga je strah obuzeo kao vazdušni pritisak . Pa su nebo tamni, zastrašujući oblaci prekrili. Njihovo nebo. Na primer nešto je kod njih demokraciju prefarbao. Neko je preko šikare, grmlje tenkove slao. Neko je zamislio da je svemoguć, i dekretima je počeo mahati. Neki su kukaste krstove crtali. Prigrlio je Prasicu i Prasića, Vepar uraditi nešto drugo nije znao.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#139

Radomir Andrić Praznina – Üresség

Radomir Andrić Ljubanje 3. mart 1944. –

Praznina   Pod čelom mi strašna praznina cveta ne znam reći šta joj korenje hrani da li osmeh iz bivšeg deteta ili pisak jastrebova preteći dok se gnezdi na paklenoj grani.

Üresség   Homlokomon félelmetes üresség virul nem tudom gyökerét mi táplálja vajon a volt gyerek mosolya vagy a héja vijjogása míg vészmadárként fészkét az átkozott ágra rakja.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://antonijevi.blogspot.com/2011/11/radomir-andric-roko.html

Srđan Opačić: Дангубљење – Naplopás

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Дангубљење   Чамим на станици, не знам чега, и чекам, не знам шта. Наилази нешто, и опет не знам, да ли је то нешто, нешто посебно, или је тек било шта? Коначно схватам: то нешто, што је пролазило поред мене, био је мој живот; и он би заиста био, нешто посебно, да га нисам прочамио, на станици, не знам чега, чекајући, не знам шта!

Naplopás   Állomáson senyvedek, nem tudom miért, és várok, nem tudom mit. Megérkezik valami és ismét nem tudom, az a valami valami különleges vagy csak egyszerűen bármi? Végül megértem: az a valami, ami mellettem haladt el, életem volt; és az tényleg különleges lett volna, ha nem herdálom el, az állomáson a nem tudom miért várva a nem tudom mit!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/photo?fbid=10159081019538774&set=gm.4574244472602481

Srđan Sekulić Kiše – Eső

 

Srđan Sekulić Priština 23. novembra 1993. – 

Kiše   Овакве су кише падале и овако је небо тамно било онда када сам са мајком, сестром и братом дошао у Војводину   Било је лето као и сада што је   Били смо избеглице   И вечна вода сапирала нам је образе и лице   а мени се чинило да сам на крају неке литице, на концу равнице.   Овакве су кише падале као и сада што падају.   И сетим се оца како нас прати и стоји на сред улице, испред наше куће коју заувек напуштамо и одлазимо   из косовске а долазимо у војвођанске равнице, ту на крају литице   ми избеглице.

Eső   Így esett az eső ilyen sötét volt az ég mikor anyámmal nővéremmel és bátyámmal Vajdaságba jöttem   Nyár volt ahogyan most is   Menekültek voltunk   És arcunkat az örökös víz mosta   nekem meg úgy tűnt a síkság fonalán lévő meredek szikla szélén állok.   Akkor is így esett ahogy most is esik.   Apám jut eszembe követ bennünket majd megáll az utca közepén házunk előtt amelyet örökre elhagyunk távozunk   a koszovói síkságból a vajdaságiba jöttünk, itt a szikla szélén   mi menekültek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.stojanbog.net/?fbclid=IwAR0KKHZQhvEaMtEIcLw2WujrRhrN3yjOhz3EYLVxeMMsKW-iRlxheJpBDhQ

Faiz Softić Kažiprst – Mutatóujj

 

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Kažiprst   Bože, koliko grijeha i krvi u jednom prstu…

Mutatóujj   Istenem, mennyi bűn és vér egyetlen ujjban…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor