Jovana Marojević Материце: poema obscura, део IV 16. – Мéhek: poema obscura, IV - 16. rész

 

Jovana Marojević Nikšić 23. 05. 1985. –

 Материце: poema obscura
 
Део IV - 16.
 
У венама ми је свраб старице. Неко је на мојој доњој усни подметнуо три ватре
да ме подсјете на гријех оца ми и мајке,
и мој.
На количину просутог сјемена. За најмање три моје материце. За Материце свих жена.
Кад је Мјесец млад, и жеђ се надима.
Кад зов пулсира из давнина,
а ја се растегнем као одрана кожа и примим сав ваздух
и постанем гајда, животињска акустика, и крикнем!
Боли ме надланица,
сврби ме рука мог свирача, перем је,
трљам до укрвљења,
хоћу да прође урлик епитела,
да на смрт искрвари урлик неутјешан,
урлик богаљима што се не надају новим рукама, спавачима,
јаловим грлима,
свим откинутим ушима вриштим урлик бешуман!
Земљо, покопај их!
 
Izvor: Јована Маројевић Материце: poema obscura Арто Подгорица 2019.
 
 
Мéhek: poema obscura
 
IV - 16. rész
 
Vénáimban anyókák viszketegsége. Alsó ajkamra suttyomban valaki három tűzfészket rakott,
hogy apám, anyám és saját bűnömre
emlékeztessen.
Az elherdált mag mennyiségére. Legalább három méhemre. Minden asszony Méhére.
Mikor szomjúság kínoz, Újhold idején.
Mikor a hívó szó múltat idéz
én meg nyúzott bőrként nyúlok, a teljes  levegőmennyiséget befogadom,
bőrdudává, állati  hangzavarrá válok és felsikoltok!
Fáj a csuklóm,
karom, zenészem karja viszket, csutakolom,
véresre dörzsölöm,
múljon a hámréteg sikolya,
tűnjön el a vigasztalan sikoly,
mert új kezekben nem reménykednek, a nyomorékokért, alvókért, meddő torkokért
elhangzott sikoly,
minden letépett fülért sikoltok, nesztelen sikoltás!
Anyaföld, temesd el őket!
 
Fordította: Fehér Illés

Duška Vrhovac I da znaš – Jegyezd meg

 

Duška Vrhovac Banja Luka 24. mart 1947. – 

I da znaš   I da znaš da se dešava da nebo duboko u zemlju silazi dešava se a ti ne znaš ni kada ni kako misao nestane i duša se izgubi.

Jegyezd meg   Jegyezd meg előfordul hogy az ég mélyen a földbe süpped előfordul te meg azt sem tudod a gondolat és a lélek mikor és hogyan vész el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/photo?fbid=10151353034063774&set=a.39525483773

I

Snježana Rončević Rđava brava i lanac sa ognjišta – Rozsdás zár és otthonról lánc

  

Snježana Rončević Vrbaška 1959. – 

Rđava brava
i lanac sa ognjišta
 
Ispod nokta mi raste korov kuće.
Ispod dlana boso dijete jauče.
Prepoznatljivo tinja strah
u boju ilovače iz ravnice.
 
Prokleti smo.
Sva su nam staništa tijesna.
Sve topline – kopije vatre.
Svi pragovi – porušene kuće.
Svi prozori – razroke mačije oči uprte u noć.
 
U velikim robnim kućama
privremenih gradova, kradem kofere.
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 38.
 
 
Rozsdás zár
és otthonról lánc
 
Körmöm alatt gaznövény nő.
Tenyerem alatt mezítlábas gyerek jajgat.
A síkság sárgaföld színében
észrevehetően félelem pislákol.
 
Átkozottak vagyunk.
Szűk minden megálló.
Minden meleg – tűzutánzat.
minden küszöb – lerombolt ház.
Minden ablak – éjbe meredő kancsal macskaszem.
 
Ideiglenes városok
áruházaiban, bőröndöket lopok.
 
Fordította: Fehér Illés

Dušan Savić San – Álom

 

Dušan Savić Banja Luka 21. avgust 1952. – 

San        Budim se u košmaru. Skoro svake noći ponavlja se isti san. Putujem na različite lokacije. Nekada vozom, autobusom, a nekad automobilom. Nikad ne letim! Na poslednje, sinoćnje putovanje išao sam biciklom. Prilično sam se izmorio okrećući pedale cele noći.      Put traje, a za mnom ostaju autoputevi i staze. Stižem u nepoznat grad s nekim zadatkom kojeg ne dokučujem. Prvog prolaznika zaustavljam i pitam gde sam, a on mi odgovara da sam u gradu. Nema imena. Počinjem da se plašim nepoznate sredine jer ne mogu da se orijentišem. Ulazim u prvi hotel. Novac mi je dovoljan za samo jedno noćenje. U sobi ležim i ne mogu da zaspim. Prisiljen sam da posmatram senke koje promiču po plafonu. Do jutra. Želim da se vratim kući. Recepcioner me upućuje kako da izađem i pronađem put kojim sam stigao u njihov grad. Po pravilu redovno zalutam i stižem tamo gde više nema asfalta. Našao sam se na periferiji ovog bezimenog grada. Hvata me panika. Noćas je bila najžešća. Polomio sam bicikl. Daleko je do kuće. Šta da radim? Očajan sam!      U poslednjem momentu spasonosno zvoni telefon. Cvrkutav ženski glas saopštava mi radosnu vest:      – Dobar dan gospodine. Želim da vas obavestim da ste postali srećni dobitnik velike nagrade naše kompanije. Od srca vam čestitam...      Ne, ne prekidam je! Poštujem i ostajem ljubazan. Teško se danas opstaje. Devojka se svojski trudi da negde ne zaluta u ovim teškim vremenima.      Svi ponekad negde zalutamo. Samo ostaje pitanje šta je bolje: na javi ili u snu!

Álom        Lidércnyomásra ébredek. Szinte minden éjjel ugyanaz az álom kísért. Utazom. Hol vonaton, hol autóbusszal, néha gépkocsival. Sosem repülök! Utolsó, tegnap esti utamra kerékpárral indultam. Egész éjjel a pedált nyomva igen csak kifáradtam.      Hosszú az út, mögöttem autósztrádák, csapások maradnak. Számomra nem érthető feladattal érek az ismeretlen városba. Megállítom az első járókelőt és kérdem, hol vagyok. Válasza: városban. Névtelenben. Félek az ismeretlen környezetben, mert képtelen vagyok tájékozódni. Az első hotelbe térek. Pénzem csak egy éjszakára futja. Fekszem a szobában, az álom elkerül. Kénytelen kelletlenül a mennyezeten mozgó árnyakat figyelem. Reggelig. Haza akarok menni. Az ügyeletes megmagyarázza, hol a kijárat és hogyan találom meg azt az utat, amelyen ebbe a városba jöttem. Rendszerint eltévedek, most is oda érek, ahol már nincs aszfalt. E névtelen város szélére. Rettegek. Az éj volt a legkeservesebb. Eltörtem a kerékpárt. Messze otthonomtól. Mit tegyek? Kétségek gyötörnek!      Az utolsó pillanatban megmentő telefon csörren. Csilingelő női hang jelenti az örömhírt:      – Jó napot uram. Szeretném közölni, cégünk nyereményjátékának boldog nyertese. Szívből gratulálok…      Nem szakítom félbe! Tisztelem, barátságos maradok. Manapság nehéz a felszínen maradni. A hölgy valóban törekszik, hogy ezekben a nehéz időkben ne tévedjen el.      Mi mindannyian eltévedünk valahol. De marad a kérdés, mi a jobb: a valóságban vagy az álomban!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Savić: Glavnom ulicom, Gradska Biblioteka Karlo Bijelicki Sombor, 2019. str. 19-20.

Anđelko Zablaćanski Еротика – Erotika

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Еротика   Страх те је - а чезнеш да оседлаш пропетог пастува док трепериш у јари над бескрајем зрелости жита и росом расцвале булке а врела као летњи дан у мирису покошене траве.

Erotika   Félsz – de a tűző napon a frissen kaszált fű illatában a végtelen érett búzatábla a harmatos pipacsmező felett a forróságban remegve hőn vágyott kívánságod hogy az ágaskodó csődör nyergébe szállj.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Анђелко Заблаћански: Перо, метафоре, тинта, Удружење књижевника Србије, Београд. 2021. стр: 20.

Turczi István: Kígyószisz és kontyvirág – Siktaj zmije i kozlac

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Kígyószisz és kontyvirág
[Remake: Jaroslav Seifert]
 
Kérdezitek: mit  tudnak  még  a nők. Mindent,  nyilvánvalóan.
Övék a Mennyek országa.  Ez  egy  késő  esti tévévetélkedő,
csak  felnőtteknek.  Ők írják,  játsszák,  rendezik, és  nekünk
is  jut  pár  használható  szerep.  Minden  egyes  adás   kész
aromaterápia.    Költőien:    mint    kancsót    párával   a   víz,
lényüket   titkuk  betölti.   Értik,   amit   mi   másként    értünk.
Szemükben   homokóra.  Türelmesen  nézik,  ahogy  a  vágy
újraönti   arcunk.   Szítják   a   bőr   alatt   megérintett   tüzet.
Alkut  kötnek,  ruhát   és   testet  váltanak,  azután ismertetik
jogainkat.    Mosolyukban   kígyószisz    kékje   keveredik   a
foltos    kontyvirág    mérgező    zöldjével.     Csak    azt    ne
hagyjátok     bebeszélni     magatoknak,     hogy    nem    ezt
akartátok?    De   ha   történetesen    menekülnétek,   velem
együtt  nem tudjátok  miért,  hova.  Meglehet,  igazatok  van,
szeretkezés után az a rövid csönd a halálhoz hasonlít.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Siktaj zmije i kozlac
[Remake: Jaroslav Seifert]
 
Pitate:    šta    još    žene    znaju.    Bez   ikakve  sumnje:  sve.
Njihovo   je   Svet   Nebesa.   To   je    kasnovečernji   tv   kviz,
samo  za  odrasle.  Oni  pišu,  glume, režiraju, po koja zgodna
uloga   i   nama   pripada.   Ama  baš  svaka  emisija  je  prava
terapija  aroma.  Pesnički:  kao voda bokal  s  aparom,  njihovo
biće  tajne  ispunjavaju.  Shvataju  što   mi  drukčije  shvatamo.
U očimaim je peščani sat. Strpljivo gledaju   kako žudnja  naša
lica  ponov  oblikuje.  Potpiruju   ispod   kože  dotaknutu  vatru.
Sporazumeli   su   se,    odelo   i   telo   će    promeniti,    posle
naša     prava     izložiti.    U    njihovim      osmesima     plavilo
siktaja  zmije  se  sa  otrovnim zelenilom kozlaca meša.  Samo
nemojte     pokušati    sebe     u     to     ubediti    da   niste    to
hteli?  Ali  ako  slučajno  na   beg  biste   se   odlučiči,  zajedno
sa  mnom  ne  znate zašto, gde. Moguće je, u pravu ste, posle
vođenje ljubavi ona kratkotrajna tišina smrtu je slična.
 
Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Az utolsó füzet – Poslednja sveska

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Az utolsó füzet¹
 
Mindig is buszvezető akartam lenni egy külvárosi járaton. Üres
füzettel, fém uzsonnás dobozzal. Szünetekben ülni a padon, nézni
a vízesést. Vasárnap délelőtt William Carlos Williams fiatalkori
verseit olvasni. Esténként a helyi bárban kutyasétáltatás ürügyén
lassan meginni egy korsó sört. Verset írni, soronként, fejben, és
ha megkérdezik, azt mondani, nem vagyok költő, elnézést, csak
egy buszsofőr. Na, ez az igazi szabadság! Füzetben vagy filmben
létezik csupán. A többi mindig csak kitalált történet marad.
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs, Budapest  2019.
 
 
Poslednja sveska²
 
Uvek sam na predgradskoj liniji šofer autobusa hteo biti. Sa praznom
sveskom i užinom punom metalnom kutijom. U pauzama na klupi sedeti,
vodopad gledati. Nedeljom prepodne rane pesme Vilijama Karlosa Vilijamsa
čitati. Uveče u obližnjem baru pod izgovorom izveo sam psa
polako kriglu piva piti. Pesmu pisati, red po red, u glavi i ako
upitaju, jednostavno odgovoriti, nisam pesnik, izvinite samo sam
šofer autobusa. Da, to je prava sloboda! Tek u svesci ili na filmu
postoji. Sve ostalo samo izmišljen događaj ostaje.
 
²Džim Džarmušu
 
Prevod: Fehér Illés