Đorđe Kuburić Док ветар треском удара – Míg a szél dübörög

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Док ветар треском удара
 
Три ујутро.
Шетају мачке и пси мокрим двориштима.
 
И ми, некоћ, лута смо овом улицом.
 
Ловили смо окаснеле пацове
и поклањали их пијанцима.
 
Звецкају кораци у магли. Свеће горе на терасама.
 
Окружена си пругастим мраком
из ког, попут тигра, излеће
откуцај сата или гонга.
 
Оштар звук,
благи псећи угриз,
пријаће ти попут срка леденог чаја, додира хладне постеље.
 
Зато, хоћу да будеш ту, ноћас, док ветар треском удара
и разбија сва врата.
 
Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016.
 
 
Míg a szél dübörög
 
Hajnali három.
A vizes udvarokban macskák és kutyák sétálnak.
 
Mi is, egykor, ebben az utcában bolyongtunk.
 
Kései patkányokra vadásztunk
és ajándékként részegeknek adtuk.
 
A ködben lépések hallatszanak. A teraszokon gyertyák égnek.
 
Csíkos köd vesz körül,
melyből, tigrisként száll ki
az óra vagy a gong ütése.
 
Éles hang,
gyenge kutyaharapás,
jól fog esni, akár a jeges tea szürcsölése, vagy a hideg ágy érintése.
 
Ezért akarom, légy itt, ma éjjel, míg a szél dübörög
és ajtókat tör.
 
Fordította: Fehér Illés

Dušan Gojkov № 5 - № 5

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 5
 
/ vidiš li me / kako sedim s glavom u šakama / dok kiša / dok ptice / a dok sunce /
 
/ ogromna činija puna grožđa na stolu / otkud mi ta uspomena / to je valjda bila neka proslava / ne znam / bilo je i čaša s vinom / moja lula / ona keramička / jedan fotoaparat amaterski / nečiji / gomila prljavih tanjirića / kašičica / moj musav pulover / prebačen preko naslona stolice / palica za kriket / pažljivo naslonjena na zid / peglaš moje košulje / gola do pojasa / prebacuješ kosu iza uha / hranim ptice mrvicama / sipam ih na prozorski sims / ptice u gomili / bore se za hranu / skaču jedna preko druge / guguču / guču / guču /
 
/ dišem duboko /
 
/ tvoja ruka u džepu mog mantila / prsti glatki hladni / kao smaragdi / ali to je neka druga priča / venecijanska /
 
/ iz moderne / neudobne / metalne stolice / posmatram odsjaj zalaska na sveže opranom prozoru / prijatelj gleda nekako preko mog ramena / u zid verovatno / o nečemu misli / u daljini u magli u sumraku / grade se nova naselja /
 
/ u uglu zablista komad stakla / bolest / visi na zidu / više kao dekor / nežan / plavičast dodir / puka slučajnost / bolje obavi poslove oblaci neće pobeći biće uvek na nebu iako ne baš isti no to i nije toliko važno / ne čekaj više telefonski poziv ili ono značajno pismo više nema nikog ko bi te pozvao bolje obavi poslove / misli na budućnost / eh / budućnost / pluća puna dima izbezumljene oči / pada / pada / zbijene duše ispod strehe / nebo eksplodira / dečak što se guši / u trolejbusu / punom senfa / a između zidina / debelih / ja sedim / patiniran / smeđa muzika / tamna pruga na svetloj pozadini / lelujavo prilazi / približava se / sve više / ljudima što sede / posmatraju svoje utrobe / kako sluzavo smrde s poda / gledam iz prikrajka / stresam se od zadovoljstva /
 
/ danas / kad pokušavam da se prisetim / gde sam sve bio / koja sam sve mesta / u životu / video / kakve sam crvenoplave zalaske sunca / posmatrao / u kojim sam se morima / kupao / kojim šumama / hodio / ne mogu /
/ glupo / ali ničeg se ne sećam / šteta / bilo je tu puno lepog /
/ verovatno /
/ ipak /
/ pamtim /
 
/ (degutantno, no šta ću) /
 
/ skoro svih mesta / i svih prilika / kad sam /
 
/ u automobilu / što je vozio serpentinama oko konjica / mnogo pre ovog najnovijeg / rata / bio sam još mali / preko svoje usnule sestre / ona je bila besna / a meni / iako mi je bilo loše / meni je ipak bilo zabavno / jer uvek je ona bila ta koja je meni smeštala zvrčke / u bolnici / kad su mi vadili krajnike / pa je i medicinska sestra / neka mlada / (mislim) / i lepa / (volim da mislim) / sedela na ivici mog kreveta / plakala / jer je detetu / meni / tako strašno loše / buffet brioni / u ulici ive lole ribara / tačno preko puta krčme boka / sad srušene / čučavac / eh da / u toaletu finog francuskog restorana / negde u aziji / pa u vojsci / kad smo opet kolektivno / jako sunce / i loš ručak / a kuvara nigde / da ga priupitaš / u svom krevetu kad sam / no to nije ni važno / osvestilo me je / pa sam prestao / kad me je neki momak / onako / reda radi / lupio u stomak / nasred ulice / u sred belog dana / baš bez razloga / a nisam ga ni poznavao / kad sam posle boce vina / otišao u podrum / gde je bilo puno ljudi / i muzika svirala glasno / pa na povratku / s kratkog službenog puta / po pantalonama kolege iz ’naše borbe’ / u autobusu punom novinara / e tad me baš nije bilo sramota / tad sam stvarno pokvario stomak
 
eto ovo me je podsetilo / ne znam kako / na ćebe na kojem smo / prostrtom po podu / prvi put vodili ljubav / a koju godinu kasnije u njega zamotali psa / kad je uginuo / mrtav pas u našem ćebetu / to mu dođe normalno / (kažu da se čak i šamael na kolenima moli / ali to ne pomaže / bar ne meni) /
 
/ eto i ti / crvenoplavi zalasci sunca / ma sigurno ih je bilo /
 
oh,
 
/ kako su lepi / čempresi uz groblje
 
Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 13 – 16.
 
 
№ 5
 
/ látod / ahogy fejemet tenyeremben tartva ülök / míg az eső / míg a madarak / míg a nap /
 
/ az asztalon szőlővel megrakott hatalmas tál / honnan ez az emlék / talán holmi ünnepély / nem tudom / borral tele pohár is volt / a pipám / az a kerámia / egy amatőr fényképezőgép / valakié / egy halom piszkos tányér / maszatos pulóverem / a szék karfáján lógott / krikett ütő / óvatosan a falhoz állították / ingemet vasalod / félmeztelenül / hajad füled mögé dobod / morzsával madarakat etetek / az ablakpárkányra szórom / az ételért harcolnak / egymáson keresztül ugrálnak / csiripelnek / csipcsirip / csipcsirip /
 
/ mélyen lélegzek /
 
/ kezed kabátom zsebében / ujjaid simák hidegek / mint a smaragd / de ez másik mese / velencei /
 
/ modern / kényelmetlen / fémszékből / a frissen mosott ablakon keresztül figyelem a naplementét / barátom valahogy vállam felett nézi / valószínű a falat / gondolatban / a messzeségben a ködben az alkonyatban / új települést építenek /
 
/ a sarokban üvegdarab villan / betegség / a falon lóg / inkább díszítésként / mellékes / kékes érintés / inkább tedd a dolgod a felhők nem szöknek el mindig az égen lesznek igaz nem ugyanazok de ez nem is olyan fontos / a telefonhívást ne várd többé azt a fontos levelet se senki sincs aki hívhatna inkább tedd a dolgod / a jövőre gondolj / ej / jövő / füsttel tele tüdő kétségbeesett szemek / esik / esik / lelkek szorosan egymás mellett az eresz alatt / robban az ég / a fulladó gyerek / a mustárral tele / trolibuszban / a vastag / várfalak közt meg / én ülök / patinásan / szürke zene / a világos háttérben sötét vasút / lebegve jön / közelít / mind jobban / az emberekhez akik ülnek / bensőjüket figyelik / ahogy a földről bűzt árasztanak / félre állva szemlélem / a megelégedettségtől remegek /
 
/ ma / mikor fel akarom idézni / mi mindenhol voltam / életemben / hány helyet / láttam / milyen vörös-kék naplementéket / figyeltem / mely tengerekben / fürödtem / milyen erdőkben / csatangoltam / nem tudom /
/ ostobaság / de semmire sem emlékszem / kár / sok minden szép volt /
/ valószínű /
/ mégis /
/ megjegyeztem /
 
/ (visszataszító, de mit tehetek) /
 
/ szinte minden helyet / minden alkalmat / amikor /
 
/ gépkocsiban vagyok / amely a konjic¹ körüli szerpentineken járt / jóval a legújabb / háború előtt / még gyerek voltam / alvó nővéremen keresztül / dühös volt / de számomra / pedig rosszul voltam / mégis mulatságos / mert mindig ő volt az aki velem pimaszkodott / a kórházban / mikor mandulaműtétem volt / még a nővér is / valami fiatal / (gondolom) / és szép / (szeretek képzelődni) / ágyam szélén ült / sírt / mert a gyerek / én / olyan rosszul van / büfé brijuni² / ivo lola ribar utca / pontosan a boka kocsmával szemben / a most ledöntöttel / guggolda³ / na igen / egy előkelő francia étterem mosdójában / valahol ázsiában / majd a katonaság / amikor ismét kollektíva vagyunk / erős napsütés / és rossz ebéd / a szakács sehol / hogy megkérdezd / saját ágyamban vagyok / de ez nem fontos / kijózanított / és abbahagytam / mikor egy suhanc / csak úgy / kedvtelésből /gyomron vágott / az utcán / fényes nappal / minden ok nélkül / és nem is ismertem / mikor egy üveg bor után / a pincébe mentem / ahol sok ember tartózkodott / és hangos volt a zene / majd hazafelé / a rövid hivatalos útról / munkatársunk „harcunkból eredő” nadrágjáért / az újságírókkal tele autóbuszban / na akkor éppen nem szégyenkeztem / akkor gyomrom tényleg émelygett
 
íme ez emlékeztetett / nem tudom hogyan / a takaróra / a padlóra terítettre amelyen / először szeretkeztünk / melybe pár évvel később a kutyát takartuk / mikor kimúlt / a takarónkban döglött kutya / ez természetes / (állítják még sámuel is térdelve imádkozik / de ez nem segít / legalábbis nekem) /
 
/és azok / a vörös-kék naplementék / biztosan voltak
 
ó
 
/míly szépek / a sír melletti fenyők
 
¹Konjic – (Konyic) – helység Bosznia-Hercegovinában és a Neretva mellékfolyója
²Brijuni – szigetcsoport, helység, nemzeti park Horvátországban
³guggolda – guggolós wc, egyetemista koromban használt kifejezés
 
Fordította: Fehér Illés

Katarina Sarić 100 godina sa Aleksandrom Kolontaj – 100 év Alekszandra Kollontajjal

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. – 

100 godina sa Aleksandrom Kolontaj
 
A htjela sam da vas štitim i branim
da sahranim
svako sjećanje na bolne zametke i amanete
na društvene nepravde
rovove i u korov zarasle krovove
Htjela sam da vam oči izbodem zlatnom kopčom
da progledate
Da odglumim ležećeg policajca
kurvu s ćoška ulice
siroče
bolesnika
udovicu
sveticu
grešnicu
boksersku vreću
pljuvaonicu
sam htjela
samo da vama lakše bude
Da se smanjim na zrno graška
sivo popodne bez vazduha daška
da budem glas one prve trube
i naoštrene na tocilu sablje
ralo od motike i grablje
da od kolijevke do groba svaku rak ranu iskopa
i prva u nju dragovoljno legnem
Htjela sam za vas zube da stegnem
da vas u tijelu bojažljivog kržljavca protegnem
i kičmu da polomim
da vam dokažem koliko vas volim
djelima a ne floskulama
Da porazbijam vam prozore
i vještačke nokte
displejeve
i šoferšajbne
da vas za kose izvučem na talase
neke nove revolucije
da riječ novu za nju izmislim a da ne izvisim
na otkinutoj deklaraciji
potrošačkoj korpi s brašnom i uljem na akcijskom popustu
otiraču za noge na izlasku
iz Delte
kesici supe
vreći prekrupe
Da budem vaša Lupe
izrodim vam Romula i Rema
da na forumima izgradimo svijet novi vrli
pa da pohrli
sve što još diše uzvodno i slobodno
protivkolotečno i vječno
ne ostane za bruku
Iz šake pepela
za vas da ustanem
sam htjela
da ste mi mogli oprostiti
ispruženu ruku
 
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-poezija/
 
 
100 év Alekszandra Kollontajjal
 
Önt akartam védeni fedezni azzal
hogy eltemetem
az emlékeket a fájó magzatokra hagyatékokra
a társadalmi igazságtalanságokra
a lövészárkokra a kóróval benőtt tetőkre
Szemét arany kapoccsal akartam kiszúrni
hogy végre lásson
El akartam játszani a fekvő rendőrt
az utcasarki szajhát
az árvát
a beteget
az özvegyet
a szentet
a vétkest
a homokzsákot
a köpőcsészét
csak azt akartam
önnek legyen könnyebb
Hát legyek borsószemnagyság
legyek fuvallat nélküli szürke délután
legyek hang az első trombitáé
a köszörűkőn élesített szablyáé
ásó kapa eke
tárjon fel a bölcsőtől a sírig minden sebet
belefekszek az első leszek
Önért akartam fogaimat összeszorítani
hogy önt a félénk korcs testből kihúzzam
és gerincét törjem
hogy megmutassam mennyire szeretem
nem üres szólamokkal tettekkel
Hogy összetörjem ablakait
műkörmeit
kijelzett adatait
és szélvédőjét
hogy hajánál fogva egy új forradalom
hullámaira húzzam
hagy új kifejezést érte találjak ki de ne maradjak hoppon
a leszakított nyilatkozaton
a leszállított áron vásárolt liszttel olajjal tele bevásárló kocsin
a Delta kijáratánál lévő
lábtörlőn
a zacskó levesen
a tasak búzadarán
Hogy az ön Lupeja legyek
és Romulust és Remust szüljek önnek
hogy a fórumokon új jobb világot építsünk
és minden ami még ár ellen szabadon
kihívóan és mindörökre gyalázat nélkül
lélegzik
ide csődüljön
Egy marék hamuból
önért
akartam felkelni
hogy kinyújtott karomat
megbocsáthassa
 
Fordította: Fehér Illés

Predrag Bjelošević Људи коме да се приклоним – Emberek, hová csatlakozzak

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –  

Људи коме да се приклоним   Човјек и још један човјек су људи човјек и још један човјек ријетко се виђају заједно   Човјек и још један човјек су људи мноштво људи је чопор чопор јединством застрашујућим дјелује   На људе   Људи су само човјек и још један човјек стојим између људи и чопора коме да се приклоним   Људима што у својој разњежености посташе жене Чопору што у свом режању на људе поста погубан за народ

Emberek, hová csatlakozzak   Egy ember és még egy ember emberek egy ember és még egy ember együtt ritkán van     Egy ember és még egy ember emberek az embersokadalom csoport egységével a csoport elrettentően hat   Az emberekre   Emberek csak egy és még egy ember az emberek és a csoport között állok hová csatlakozzak   Az emberekhez akik érzékenységükben asszonyokká váltak A csoporthoz az emberekre vicsorogva végzetessé a nemzetre vált   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aleksandar Đoković Nokaut – Kiütés

 

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

Nokaut   od sporta sam odustao rano oko trinaeste   kad sam dobio pljusak bokserskih rukavica po licu i rebrima   i shvatio da mora mnogo da se trči i eskivira   od sporta sam odustao rano ali ne i od prihvatanja pravila   ne spuštaj ruke i ne udaraj ispod pojasa čak i ako tebe udari protivnik ili život   primi udarce kao nezvane goste što su svratili da te pitaju kako si

Kiütés   a sporttól hamar elálltam tizenhárom évesen   mikor arcomat bordáimat bokszkesztyűvel sorozatütés érte   és megértettem sokat kell szaladni és kitérni   a sporttól hamar elálltam de nem a szabályok elfogadásától   karod ne engedd le övön alul ne üss akkor se ha téged ellenfeled vagy az élet üt   az ütéseket hívatlan vendégként fogadd aki meglátogatott és kérdi hogy vagy   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://kulturnikisobran.com/poezija-aleksandar-dokovic-sve-bice-u-redu/

Zoran Bognar Има још људи који имају – Vannak még emberek, akik

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Има још људи који имају   Има још људи који имају унутрашњи мир, сродне душе, Озирис у грудима.   Има још људи који имају пут вере, слух за Ново, хоризонт и дугу у очима.   Има још људи који имају селективну глувоћу, немушти језик, осећај за меру, почетак и крај.   Има и људи који имају све, а не осећају ништа, не чују ништа, не виде ништа.   Има људи који имају све, а, заправо, ништа немају ни од (остварених) жеља, ни од живота, ни од снова.

Vannak még emberek, akik   Vannak még emberek, akik rendelkeznek belső nyugalommal, rokon lelkek, mellkasukban Oririsz.   Vannak még emberek, akik követik a hit útját, az Újat hallják, szemükben a láthatár és a szivárvány.   Vannak még emberek, akik szelektíven hallanak, nyelvük néma, érzik a mértéket, a kezdetet és a véget.   Vannak olyan emberek is, akiknek mindenük van, de semmit sem éreznek, semmit sem hallanak, semmit sem látnak.   Vannak emberek, akiknek mindenük van, valójában semmijük sincs, hisz semmi sem maradt a (megvalósított) vágyakból, az életből, az álmokból.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Зоран Богнар: Крв и мед, Центар за културу, Младеновац, 2021.

Hankuša – Hanka Hamzagić Slika žene – A nő

 

Hankuša – Hanka Hamzagić Novi Pazar 15. oktobar 1069. –

Slika žene   Vuče sve ceste Ko i vrijeme Za sobom Rukama podigla Asfalt Da pod njim Zemlja Procvjeta U rukama joj ibrik s vodom.

A nő   Maga után húzza Az utakat Az időt Az aszfaltot Kezével emeli fel Hogy alatta A föld Virágba boruljon Kezében vízzel teli csupor.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.avlija.me/poezija/tri-pjesme-hanke-hamzagic