Biljana Milovanović Živak: Šindlerova lista i strah od struga – Schindler listája és félelem az esztergától

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Šindlerova lista i strah od struga
 
Profesor koji mrzi devojke
U svojoj radionici za mašinsku obradu
Izvodi me ispred table svakoga dana
I postavlja pitanja. Najviše mrzi mene,
Koja sam najlepša u razredu, ali podjednako mrzi
I moju kumu, bucmastu Banaćanku, koja u strug gleda
Kao u nebo prepuno zvezda…
 
Komandat reče: „Napravi mi šarku”,
A Jevrejin skoči, lak, kao prolećni vihor,
Provukavši se kao zmija između Komandanta
I mašine (to će se pokazati kao kobno)
I za tili čas pruži izrađenu šarku.
„Od jutros radiš, a tako si malo uradio”,
Zaključuje komandant i vodi ga na streljanje.
Revolver neće da opali, više puta, uprkos
Želji Komandanta da kazni Jevrejina.
 
Profesor sedi i gleda u mene sa gađenjem
Dok stojim u stavu mirno pred njim
Kao Jevrejin pred SSS komandantom,
I deklamujem teze od korice do korice,
A strug (to vam je mašina u našoj učionici)
Izgleda kao maketa vasionskog broda –
Za nas koji više volimo poeziju.
 
Izvor: : https://covjekcasopis.art.blog/2020/02/26/biljana-milovanovic-zivak/
 
 
Schindler listája és félelem az esztergától
 
A lányokat gyűlölő tanár
Műhelyében, a gépekkel tele tanteremben
Minden nap szólít, a tábla elé állít
És kérdez. Legjobban engem gyűlöl,
Az osztály szépségét, de komaasszonyomat,
A dundi bánátit is gyűlöli, aki az esztergára,
Akár a csillagos égre néz…
 
Szól a parancsnok: „Csuklót készíts”,
Ugrik a zsidó, könnyed, akár a tavaszi szél,
Kígyóként siklik a Parancsnok és a gép
Között, (mint később kiderül, ez lesz a veszte)
És a kész csuklót pillanatok alatt nyújtja.
„Reggel óta dolgozol és csak ennyit tettél”,
Állapítja meg a parancsnok és a vesztőhelyre vezeti.
A revolver egyszer sem sül el, pedig a Parancsnok
A zsidót mindenképpen meg akarja büntetni.
 
Ül a tanár, utálattal néz rám,
Míg vigyázz állásban előtte állva,
Mint a zsidó az SS parancsnok előtt,
Szóról szóra szavalom a tételt,
Az eszterga meg (tantermünkben egy gép)
Űrhajó mintapéldányra hasonlít –
Szerintünk, akik a költészetet szeretjük.
 
Fordította: Fehér Illés

Szente B. Levente Üresedő lelkünk romos oltárán - Na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Üresedő lelkünk romos oltárán
 
és a kenyér mindig elfogy,
csak a kés, a kés – az, ugyanaz marad.
 
kíméletlenül, mint az idő, úgy változik
markolatán az ujjlenyomat hangulat.
 
a teríték mellett, sokan vagyunk egyedül.
emberül tán. letükrözve, akár a régi szép fényképeken is:
 
másoktól, egymásnak. ajándék emlékül, tőlem, neked.  
egy éhes, meg nem értett, örökbefogadott Isten homlokán.
 
és immár, ki-ki a maga Bábelének toronymagas tetején.
a szent dac asztalán. üresedő lelkünk romos oltárán.
 
kenyér. kés. ujjlenyomat.
 
Forrás: a szerző
 
 
Na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše
 
i hleb uvek nestaje,
samo nož, nož – taj isti ostaje.
 
na dršci raspoloženje otiska prstiju
poput vremena nemilosrdno se menja.
 
pored postavljenog stola nas usamljenika mnogo je.
valjda ljudski. snimljeno kao na starim fotografijama:
 
od drugih, jedni drugima. za uspomenu, od mene, tebi.
na čelu jednog neshvaćenog, gladnog, usvojenog Boga.
 
i evo, svako na svom nebosežnom vrhu svog Babela.
na stolu svetog prkosa. na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše.
 
hleb. nož. otisak prstiju.
 
Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Egyszeri üdvözlet – Jednokratna zdravica

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Egyszeri üdvözlet¹
 
Az angyal Franciaországból érkezett, hóna alatt trombitával,
vagyis kis bőrönddel, abban hozta el. Üzenetét. Azt kürtölte
szét a teremben, ahol játszott. És nem is volt különösebben
megrázó, mivel csak annyit bízott rá az Úr, játsszon szépen. 
 
¹Erik Truffaznak
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Jednokratna zdravica²
 
Anđeo je iz Francuske stigao, sa trubom ispod pazuha,
ustvari sa malim koferom u čemu je doneo. Poruku. Šta
je u sali dok svirao, širio. I nije bila posebno potresna,
jer Gospod mu je samo toliko poverio da lepo svira.
 
²Eriku Trufazu
 
Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Kettejükről szól – O njima dvojici

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Kettejükről szól        - Gyere csak! - mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója.      Az is.      - Álmomban színdarabot írtunk. Írtuk, illetve benne is voltunk.      Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kíváncsiságtól.      - Azaz kettőnkről szólt a darab, nem volt készen, folyamatosan írtuk.      Komája megkockáztat itt egy kérdést:      - Aztán miről szólt a darab?      - Hát ez az. Arról szólt, hogy nem tudjuk, miről szól.      - Szóval nem volt kifejlete.      Vadmalac folytatni akarta, de komája áttért konkrétumokra:      - Szedik fel a flasztert. Itt, az utca végén.      Eltátja Vadmalac a száját:      - Hát azt meg miért?

O njima dvojici        – Dođi već! – reče jaranu na samom ulazu. Još nije ni stupio unutra, noga mu u vazduhu visi. Očigledno nešto važno želi saopštiti.      Stvarno je važno.      – U snu smo pozorišni komad pisali. Pisali smo, ustvari i unutra smo bili.      Jaran ga samo gleda, čudom se čudi obrve su mu na čelo ostali. Zbog znatiželje.      – Što smo pisali o nama smo pisali, nismo završili, stalno smo pisali.      Jaran u tom momentu usudio se upitati:      – Pa o čemu govori ono napisano?      – U tome je problem. Govori o tome da ne znamo o čemu govori.      – Znači nema završetka.      Vepar je hteo nastaviti ali jaran nešto konkretno tvrdio:      – Razbijaju pločnik. Tu, na kraju ulice.      Vepar se začudio:      – A to zbog kog đavola?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#179

Turczi István: Akár egy nyitvahagyott mondat – Poput otvoreno ostavljene rečenice

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Akár egy nyitvahagyott mondat
 
                           Reload: Baka István Döbling
 
Indul. Kell a séta. A kerteket a köd még elborítja.
Ha kinyújtja a kezét, és próbálja elérni a Napot,
egy kerítésbe ütközik, ami áramot vezet. Azt érzi,
hogy nem érez semmit. Kihűlt belőle az a finom
remegés, ami a testé. Indul. A démonait sétáltatja.
Belső éje szerteárad. Virrasztásával Isten mit akar?
Hangok követik, visszhang lett maga is. Kevesebb
zajjal jár, ha engedelmeskedik. Úgy tesz, mintha
nem is volna. Nincs tisztább dolog a megérkezésnél.
Az a másik élet, ahogy elgondolja, mit fog csinálni,
ha már nem csinál semmit, az is csak elgondolás.
Semmi sem valódi, kérdés is, válasz is homályba hull,
és nem tudni, hol rontotta el. Kitartott, dallamtalan
zokogás kockázza lépteit. Magyarország nincs többé,
már csak benne él. Kialudt a fényt adó tekintet.
Már csak mások szavaival mondható el, ami maradt.
Érzi gyomrában a görcsöt, ahogy feszül, ahogy nem
akar véget érni, vagy ő nem akarja, hogy véget érjen.
Miért olyan nehéz minden? Ki szülheti őt újra e világra?
Indul. Bátornak kell lennie, tudja. A bátorság, akár egy
nyitva hagyott mondat. Maga ellen fog dönteni, akármi
lesz. Közel a nap, hiába próbálná visszatartani. Hányat,
mondd, hányat kell még aludni addig, Istenem?
 
Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/2296.html
 
 
Poput otvoreno ostavljene rečenice
 
                                 Reloud: Ištvan Baka Debling
 
Polazi. Šetnja je potreba. Vrtove još magla prekriva.
Ispruži li ruku u pokušaju da Sunce dohvati, ogradu
dotiče u kojoj struja struji. Oseća da ništa ne oseća.
Nestade onaj fini drhtaj što telu pripada. Polazi.
U šetnju sa svojim demonima. Unutrašnja noć
mu se raširila. Njegovim bdenjem Bog šta želi?
Glasovi ga prate i on sam je odjek postao. Manja
je galama ako posluša. Pravi se kao da ni ne
postoji. Od čulnog opažanja ništa nije čistije.
I onaj drugi život, kako zamišlja, šta će raditi
kad već ništa neće raditi samo je uobrazilja.
Ništa nije stvarno, i pitanje i odgovor u magli se gubi
te ne zna se gde je pokvario. Izdržao je, korake
bezglasan jecaj šara. Mađarska više ne postoji,
samo u njemu živi. Svetlost u pogledu se ugasila.
Tek rečima drugih se može ispričati šta je ostalo.
Oseća grč u stomaku, kako se napinje, kako se ne
završava ili on sam ne želi da se završi. Zašto je
sve tako teško? Ko može njega ponovo roditi?
Polazi. Zna, hrabar mora biti. Hrabrost je poput
otvoreno ostavljene rečenice. Bilo kako, protiv
sebe će odlučiti. Dan je blizu, zalud želi zadržati.
Bože, koliko, dotle koliko će trebati još spavati?
 
Prevod: Fehér Illés

Dejan Đorđević *** (Budim se…) – ***(Felébresztett…)

 

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. – 

***   Budim se  Zbog pogleda u plavo  Zbog vrtoglavog kruga  U kome se gubim  Možda? Budim se  Zbog onoga što je nacrtano I što može da se izbriše. Budim se  Zbog tvojih koraka  Koje čujem  Jer znam da dolaziš  Zbog dlanova ruku  Koji se znoje pri pomisli. Budim se s pesmom, s tvojim glasom U strahu da tebe ne uspavam  Budim se da bih te voleo.

***   Felébresztett A kék kilátó, A szédítő kör, Melyben esetleg Eltűnök? Felébresztettek A kitörölhető Rajzok. Felébredtem, Lépteidre. Hallom Ahogy közeledsz, Érzem izzad a tenyér, Magára a gondolatra. Dalolva ébredek, hangoddal, Félve, nehogy elaltassalak. Felébredtem, hogy szeresselek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Katarina Sarić Nemušta – A néma nő

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. – 

Nemušta
 
Sinoć mi je rekao te dvije famozne riječi
nakon kojih je uslijedio tajac
opsjene
i naravno pajac
dvorska luda iz mene
koja se opet pita
– da li sam ikada voljela
nježan je i mio
upravo onakav kakav ti nikada nisi bio
i ne pada mi napamet – nemoj ni da pomisliš
ili pogrešno shvatiš
iako je to naša klet
opšte mjesto
kamen spoticanja koji sam obradila i okačila oko vrata
ne viđa se tako često
takav dragulj
izvađen s dna okeana mulj
– da od vas dvojice krpim jednog cijelog
ni crnog ni bijelog
samo kažem
da me pitao plašljivo i stidljivo
kao da mi je nešto kriv
dirljiv
u iščekivanju da mu uzvratim na te dvije riječi
i nisi mi ti preči
tek sam se dosjetila da ih ni tebi nikad nisam rekla
da iz mene nije poteklo o ljubavi ni slovo
nikom
eksplicitno
ni glas jedan nekmoli tih sedam iz tvorbe za to famozno
volim te
nisam od onih koji potpisuju i pečatiraju zaklinju se krupnim riječima
kojima najčešće na kraju sami profitiraju
grozno
žao mi je ali i nije
ja ih živim zgusnuta i akumulirana oko semantičkih polja
po kojima gazim postojana
ni lošija ni bolja
tek dosljedna samo
i sad da me pozoveš nakon ovolikih godina srce bih ti iščupala i na dlanove položila
u vatru i u vodu
tebi
kojem nikad nisam rekla da sam te voljela
ni onda ni u jednom trenu
kamoli zauvijek
a šta tek
onda da kažem njemu
 
Izvor: https://strane.ba/katarina-saric-poezija/
 
 
A néma nő
 
Tegnap este mondta azt a két nevezetes szót melyek után
a látomás néma csendje
következett
és természetesen a pojáca
bennem az udvari bolond
ismét kérdi
– szerettem-e valaha is
gyengéd és kedves
éppen olyan amilyen te sosem voltál
és eszembe sem jut – arra ne is gondolj
tévesen ne értelmezd
igaz ez a mi átkunk
általános hely
akadály melyet feldolgoztam és nyakamba akasztottam
ilyen ék
óceán-mélyről felvett hordalék
ritkán látható
– igen kettőtökből egy egészet gyúrok
se feketét se fehéret
csak mondom
ha félénken szégyenkezve megkérdezte volna
mint egy megbántottól
megható
arra a két szóra feleletemet várja
és a fontos nem te vagy
most jöttem rá eddig még neked sem mondtam
belőlem egy csepp szeretet sem eredt
senkiért sem
egyértelmű
egy hang sem nemhogy arra a híres szeretlek tégedre
gyártott hét
nem tartozom az aláírókhoz és pecsételőkhöz nagy szavakkkal fogadkoznak
melyekkel a végén leginkább egyedül nyernek
iszonyú
sajnálom vagy mégsem
szemantikus mezők között tömören felhalmozva élek
állhatatosan azokon gázolok
nem vagyok se jobb se rosszabb
csak következetes
és most ha annyi év után felhívnál szívedet kicsupálnám tenyeremre
tűzbe vízbe tenném
neked
akinek sosem mondtam szeretlek
akkor sem egy pillanatra sem
nemhogy egy életre
szóval
neki mit mondjak
 
Fordította: Fehér Illés