Turczi István: A hordó – Bure

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

A hordó   (I.) Ahol a Nagyhideghegy elsőt tüsszent, és egész az Ipolyig folyatja le nyálát, ott láttam először, hogyan készül. Kocsánytalan tölgyet hoztak szekéren. Nagyapám bajuszmozgása mutatta: mit, miért, hová. Le a kérget, ki az odvát, szálirányban felhasítva, ami ép. Vékonydongájú voltam én is, úgy tizenkét éves, kétbalkezes városi lélek. Később láttam, ahogy a szabad ég alatt szárított dongákat összepászította, körbe- vágta, befenekelte, végül abroncsot húzott rá. „Ez üres”, kiáltottam, mikor belestem a lyukon. „Ne bánd”, mozdult nagyapám ádámcsutkája, „a hordó egyszer úgyis megtelik.”     (II.) A kádáripari időknek vége. Elillant évek szőlőhegyén állunk, körös-körül emlékeink érett fürtjei. Összeérnek az ízek, élesebbé válik sok apró részlet. Álmaink visszahulló alkonyívén mennyi ismerős madár! Hallgat az út, csak mi beszélünk. Boldogsága a parafa dugónak, ha ár sodorja. A levegő résein ki-be járnak az egymásra préselődött, régi szavak. Az élet és a bor idelenn folyik, nem fönt, a magunk mértékén kívül ácsolt égi karám szféráiban. Itt vagyunk, és mégis másutt. Miféle egyezséget kötöttünk a sorssal?! Belenézünk a lyukba, és azt kérdezzük: „Ez üres?” „Nem az”, mozdul nagyapám ádámcsutkája ma is. A hordó egyszer úgyis megtelik.

Bure   (I.) Gde Velikahladnagora prvi put kihne a njena slina skroz do Ipolja curi, tamo sam prvi put video, kako se pravi. Na kočiji hrast bez peteljki donesen. Ded pomacima brkova je pokazivao: šta , zašto, gde. Koru dole, srž vani, što je zdravo u pravcu niti cepati. Ja sam tanušan bio, dvanaestak godina staro, nespretno gradsko dete. Kasnije sam video kako ispod vedrog neba sušene duge sastavio, rezao, dno postavio i na kraju obruč navukao. „Prazan je”, povikao kad sam preko rupe upao. „Ne brini”, pomerila se dedina jagodica, „bure će se jednom ionako napuniti. ”     (II.) Vreme kablara je prošlost. Na vrhu vinograda prošlih godina1 stojimo, oko nas sazreli grozdovih naših uspomena. Ukusi spojeni, mnoštvo sitnih detalja su jasniji. Na povratnom svodu sutona naših snova koliko poznatih ptica! Cesta samo šuti, tek mi pričamo. Blaženstvo je čepa od pluta ako ga struja nosi. Stare nagomilane reči preko otvora vazduha unutra-vani trčkaraju. Život i vino tu, dole teče, ne gore, u sferi nebeskog obora stvorenog izvan naših merila. Tu smo, ipak negde drugde. Sa sudbom kakav smo sporazum potpisali?! Pogledamo u otvor i pitamo: „Zar je prazno? ” „Nije”, pomeri se dedina jagodica i danas. Bure će se jednom ionako napuniti. 1Naslov jedne pesme Endres Adija   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/1884.html

Gergely Tamás Érvényes – Punovažan

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Érvényes   Juhász Gábornak        Komája egy olyan medvét látott az erdőben, amelyik üdvözölte őt.      - Bíz'isten, felemelte a mancsát, amikor meglátott.      Vadmalacnak az volt a józan napja, így szólt hát:      - Biztosan szeder után nyújtózkodott.      - Á, dehogy nem is volt ág a közelben.      - Na és melyik mancsát emelte? - tudakolja erre Vadmalac.      - A balt, látom még most is.      Mit válaszol erre Vadmalac...      - Tiszta szerencse. Akkor az érvényes üdvözlet volt.      Komája nem érti.      - Mert jobbjukat a diktátorok emelik.

Punovažan   Gaboru Juhasu        Jaran je takvog medveda video u šumi, koji ga je pozdravio.      – Boga mi, kad me je ugledao, podigao šapu.      Vepar je tog dana baš trezven bio, pa tako se oglasio:      – Zasigurno kupinu je brao.      – Ma ne, u blizini grana nije bila.      – No dobro, koju šapu je digao? – interesirao se dalje Vepar.      – Levu, još i sad vidim.      Šta na to Vepar odgovori…      – Prava sreća. Jer u tom slučaju pozdrav je punovažan bio.      Jaran ne shvaća.      – Jer desnu diktatori dižu.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: : https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#66

Anđelko Zablaćanski Блудни сан – Feslett álom

 

Anđelko Zablaćanski Glušci kod Bogatića 4. decembar 1959. –

Блудни сан   Нека ми се Све на главу сруши Псовке бесних кочијаша јаве Сузе и клетве Преварених жена Све колевке нерођене деце. Ако се пробудим – Нека ми суде Пастири чедности и поштења Невесте ноћи Пред олтаром стида Све чежњиве очи обичних људи. Ако сан заборавим Јутром бола И заробе ме ланци самоће Тад нећу знати Где сву ноћ сам био – Лежећи уморан У постељи.

Feslett álom   Legyen Minden rám szakadjon A dühös kocsisok a valóság szitka A megcsalt nők A meg nem született gyerek-bölcsők Könnye és átka.   Ha felébredek – A szégyen oltára előtt Az egyszerű emberek vágyakozó tekintete Az ártatlanság és becsületesség őre Az éj jegyese ítélkezzen felettem.   Ha reggeli fájdalmammal Álmom elfeledve A magány rabja leszek Nem fogom tudni Holt töltöttem az éjt – Fáradtan ágyban Fekve.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.azpoezija.rs/2013/05/andjelko-zablacanski-bludni-san.html?fbclid=IwAR3LHKQU5oYFGLjA8Z9sq7MY7oWeUzikv3SWbdroO7-78DNHFLfIcTmkXv4

Vlasta Mladenović Usud poezije – A költészet sorsa

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. –

Usud poezije   Moje je da pevam, svedočim o svemu, braneći istinu sam. Znam tu cenu.   Ne tražim milost, nemam Mecenu, niti sam istinit ikome potreban.   Ja sam jasan: pevam za sutra,  poštujući samo vreme, jedini, relavantni Sud.   Priznajem poezije usud.

A költészet sorsa   Költő vagyok, ahogy tanúskodok, az igazságot védem. Az árát ismerem.   Nem kérek kegyelmet, nincs Mecénásom, senkinek sem kellek, mert az igazságért kiállok.   Nem tagadom: az időt, az egyetlen mérvadó Bíróságot tisztelem és a holnapért kiáltok.   Beismerem a költészet sorsát.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Đorđe Kuburić Чигра – Búgócsiga

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Чигра
 
Када дете заврти чигру, оно не зна је завртело свет. Да покренуло је спирални вртлог,
чија путања непредвидљива је и мистична.
Може се заокретати конопцем, па и бичем.
Наликује боровој шишарци, морском пужу и жиру.
Врти се као жироскоп.
Шупље тело испуњено јој је кошмарном празнином .
Са ње су узлетале птице, што настанише се у Аристофановом птичјем граду.
Када стане, набочи се постранце.
Сагне се да плаче (а понекад и риче).
Јер слути да умире.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020
 
 
Búgócsiga
 
Mikor a gyerek megpörgeti búgócsigáját, nem tudja, hogy a világot pörgeti. Megmozdul a spirális örvény,
útja öntudatlan és varázslatos.
Forgatni zsineggel lehet, de ostorral is.
Tobozra, tengeri csigára, makkra hasonlít.
Foucault ingájaként pörög.
Üres teste dermesztő sivársággal telt.
Róla röppennek fel az Arisztophanész madárvárosába települő madarak.
Ha megáll, félre dől.
Leborul és sír (néha zokog is).
Mert sejti, haldoklik.
 
Fordította: Fehér Illés

Маriја Najthefer Samo u snu – Csak álmomban

 

Маrija Najthefer Popov Sivac 11. mart 1958. –

Samo u snu   O, snu O, lepote O, magije Ljubavi tu si Nisam snena U budnom sam snu O, snu O, svemoćni O, slatki Poljubi me kao prvi Kao poslednji Uzmi me Kao što si Ti jedini Javu pretvarao u san O, snu O, traj Raskošan O, budi večan Budi predskazanje O, budi java O, snu O, svemogući Jedini gde me ljubi Poslednji Kao i prvi put. O, lepote Samo u snu

Csak álmomban   Ó, álom Ó, Szépség Ó, bűvölet Szerelem, itt vagy Nem alszom Ébren álmodom Ó, Álom Ó, mindenható Ó, édes Csókolj meg elsőként Utolsóként Végy magadhoz Mert te Az egyetlen vagy Álommá varázsoljuk a valóságot Ó, álom Ó, időtálló Pompás Ó, légy halhatalan Légy jövendő Ó, légy valóság Ó, álom Ó, mindenható Az egyetlen aki utoljára Csókol Csókoljon mint először. Ó, szépség Csak álmomban   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Adam Puslojić Pismo deseto – Tizedik levél

 

Adam Puslojić Kobišnica, 11.03.1943. –

Pismo deseto   Prebrojao nas anđeo : dvoje Zmija nas je izbrojala : troje Dvaput nas je anđeo brojao : dvoje Triput nas je zmija izbrojala : troje Kazala je : anđeo moj ne laže Kazao je : u pravu je zmija moja A kao anđeo plakala je zmija njena: Anđele brate tako smo sami u pustom raju

Tizedik levél   Megszámolt bennünket az angyal: ketten vannak Ahogy a kígyó számolt: hárman vannak Kétszer számolt meg bennünket az angyal: ketten vannak A kígyó harmadszorra is: hárman vannak Szól a kígyó: az én angyalom nem hazudik Szól az angyal: kígyómnak igaza van És mint az angyal sírt a kígyó kígyója: Testvérem angyalom a puszta mennyben oly egyedül vagyunk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.kul-tim.net/11/09/2009/poezija/adam-puslojic-pesme-okajnice/