Csák Gyöngyi Candide fárad – Kandid se mori

 

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Candide fárad   Csak az útkereszteződések a választás kényszere   a megismerés mellé a felismerés beismerés megdöbbenés rádöbbenés mint járulékok   rácsain kívül sem szabad az ember magánya vetkőzteti félelme adja bérbe

Kandid se mori   Samo raskršća prisila biranja   pored spoznaje kao prilozi prepoznavanje priznanje zgražanje saznanje   čovek ni izvan rešetaka nije slobodan samoća ga svlači a strah u najam daje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://deakkert.dfmvk.hu/hu/vers/csak-gyongyi-versei

Turczi István: Sem por, sem parázna – Niti prašina, niti pohotni

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Sem por, sem parázna   Hol az a kőtábla, mely léted felkent törvényeit fennen hirdeti? Mely utat mutat és ösztöneid labirintjában eligazít?                              Ha lenne is,                              természeted ellen való.                 Sem por,                 sem parázna angyalok nem röpíthetnek akaratod túloldalára. Inkább tévelygésed óriásléptei. Inkább égbolt-szakadék.                 A magadé vagy,                 már végképp magadnak.                 Nincs törvény, mely megrögzött                 dobbanásaidtól eltávolít.                 Sem por, sem parázna angyalok.                              Ezt mondod ma,                              tehát végleges. Szemedben dacos álmok gyűlnek. Kristályfonálon kötnek átalkodottságaid. Maradsz hát konok tömb, csend lakója, a lemenő nap vörösében kérleletlenül                 vakító üvegbarát.                 Nem vagy egyedül.                              Követnek                              tengerrel változó, fényérzékeny halottjaid.

Niti prašina, niti pohotni   Gde je ta kamena ploča koja uzvišene zakone tvog opstanka na sav glas oglašava? Koja put pokazuje i u lavirintu tvojih nagona te usmerava?                              Ako bi i postojala,                              protiv tvoje naravi je.                 Niti prašina,                 niti pohotni anđeli ne mogu te na drugu stranu tvoje volje baciti. Pre ogromni koraci tvoje bludnje. Pre provalija nebesa.                 Svoj si,                 sam sebi si ostao.                 Ne postoji zakon, što će te                 od ukorenjenih koraka odvratiti.                 Niti prašina, niti pohotni anđeli.                              To danas tvrdiš,                              dakle konačno je. U oku ti se prkosni snovi gomilaju. Tvoje ukorenjene navike na kristalnoj niti vise. Pa tvrdoglava gomila, stanar tišine, u crvenilu zalaska sunca neumoljivo bleštav                 prijatelj stakla ostaješ.                 Zapamti, nisi sam.                              Tebe tvoji                              na svetlo osetljivi mrtvaci koji se sa morem menjaju prate.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 46. old.

Aranyi László A Szerencse – Sreća

 

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

A Szerencse
 
               Életterünk zsugorodik,
 
a Föld satnyul.
          Herélt Megváltó a proszektúrán…
 
Csak úgy dől belőle a híg, habos hányadék,
     vastagon,
mint a ló dereka.
          A Főpapnő nyaka-szegetten lógó fejét emeli,
 
     mögöttük a Bolond önfeledten hahotázik.
A Mágus sír.
 
          Változatlanul minden változásban, (mert az is illúzió;
mozdulatlanná dermedő állóképek halmaza,
     amit érzékelni vélünk).
A kerék nem mozdul,
          a Szfinx kérdése Oidipusz agyafúrt koholmánya.
 
Reszkető alabástrom-mellek hegyén vöröslő bimbók,
     béka ugrál egyikről a másikra, szétnyíló combok között
nyálkás, gőzölgő barlangszáj.
Törpe, torz faun négykézlábra ereszkedve araszol felé,
     friss, lebegő méz-íz csalogatón átüt a telihold fátylán .
 
Halott bújik élőhöz,
     élőt csókol a rothadó.
Az első eggyé válik az utolsóval.
Győztes a legyőzött.
 
Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/8704-aranyi-laszlo-a-szerencse
 
 
Sreća
 
               Smanjuje se prostor života,
 
Zemlja kržljavi.
          U prosekturi škopljeni Iskupitelj…
 
Iz njega tečna, penušava bljuvotina šiklja,
     obilno,
kao stegno konja.
          Glavna sveštenica odrubljenu glavu diže,
 
     iza njiih Budala razdragano grohota.
Mag plače.
 
          Bez promena je sve se menja (jer i to je iluzija;
skup nepokretnih, ukočenih slika je to
     što mislimo da osećamo).
Toćak se ne miče,
          pitanje Sfinga je Ojdipova prefrigana izmišljotina.
 
Na vrhovima drhtavih alabastar-grudi pupoljci se crvene,
     sa jednog na drugi žaba skača, između raširenih butina
slinava, isparljiva usta pećine.
Kepec, nakazan faun prema gore četveronoške se vuče,
     preko skuta punog meseca svež okus meda lebdi, mami.
 
Mrtvac do živog se primiče,
     živog koji je u raspadu ljubi.
Prvi se sa poslednjim poistovećuje.
Pobeđen je pobednik.
 
 Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Búcsúzik – Oprašta se

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Búcsúzik        Vadmalac búcsúzott a tavasztól. Kifeküdt Malacka mellé a pázsitra, együtt kémlelték az eget.      - Szép tavaszunk volt - törte meg Malacka a csendet.      Szép, Vadmalacnak ugyanaz volt a véleménye, mégis hiányérzete támadt. Valamit megígért magának, s nem váltotta be az ígéretét. Mert az igaz, hogy sok mindent megértett a világból filozofálgatásai során, meg másoknak is megmagyarázott, viszont azt, hogy... "honnan ered a gyűlölet?", hát annak a titkát nem tudta megfejteni. S az most kínozta, hiába születtek az égen szebbnél-szebb felhőalakzatok.      - Félek tőlük! - bökte ki Vadmalac, mire Malacka megfogta a kezét.

Oprašta se        Vepar od proleća se opraštao. Na tratinu pored Prasice je legao i zajedno su nebo promatrali.      – Proleće nam je lepo bilo – razbila je Prasica  tišinu.      Da, lepo je bilo, Vepar se sa konstaticijom složio, ipak nešto mu je nedostajalo. Nešto je sebi obećao i svoje obećanje nije ispunio. Jer je istina da je tokom svog filozofiranja od sveta puno što šta shvatio čak i drugima objasnio ali to… „mržnja odakle potiče?”, tu tajnu odgonetnuti nikako nije mogao. I sad ga je ta činjenica mučila, zalud su na nebu bezbroj krasnih, najrazličitijih oblika oblaka pojavili.      – Bojim se od njih! – izustio je Vepar a Prasica mu je ruku uhvatila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#57

Viola Szandra Ívelő – Svod

 

Viola Szandra

Ívelő   Egyszer csak kilyukad a valóság, napi teendőid  húsodig szivárognak, megkezdődik a módosulás a testben, azon kapod magad, hogy gyakran elalszol, elájulsz vagy álmodozol napközben… A horizont mentén összevarrt ruha feslik, kifordítom: álom, a visszája: valóság.

Svod   Odjedanput stvarnost se probuši, svakodnevne obave do mesa ti se uvlače, u telu započinje proces modifikacije, primećujes da tokom dana često zaspiš, padaš u nesvest ili sanjariš… Na rubu horizonta sašiveno odelo se para, izvrnem: san je, naličje: stvarnost je.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://irodalmijelen.hu/2015-nov-16-1205/tajbol-vers-viola-szandra-versei

Bak Rita: Ünnep – Praznik

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Ünnep   Megáll az idő. A csend ívén  átbukom, majd újból egyensúlyozom a hétköznapok kifeszitett kötelén.

Praznik   Stade vreme. Preko svoda tišine padam, pa na ispruženoj žici svakodnevnice opet balansiram.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://deakkert.dfmvk.hu/hu/vers/bak-rita-versei?fbclid=IwAR3mw_QqOOMDGXB-jj_vy_feXL8DIn2bHq8C6D4r8DchtyFlRwv6cfOApto

Zoran Bognar Цена избављења – A feloldozás ára

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Цена избављења   Кажем: свако има цену свог избављења. И круг пакла над главом којег носи као ореол. Хоћемо, у сваком тренутку, да знамо колико смо јаки: но, ко не преживи сва искушења која су му суђена тај и није достојан поруке записа из ветра који асоцира на хоризонт, који позива на Пут.

A feloldozás ára   Állítom: feloldozásunk ára hagyaték. És a fejünk felett dicsfényként viselt pokol is. Minden pillanatban tudni akarjuk, milyen erősek vagyunk: ám, aki a kiszabott megpróbáltatásokat nem éli át,  nem érdemes  a láthatárral kacérkodó, Útra hívó szél üzenetére.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Зоран Богнар: Крв и мед, Младеновац. 2021.