Đorđe Kuburić Сећање је раскошно – Emlékünkben a fényűzés

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Сећање је раскошно   Потопило је Панонско море Сву  нашу земљу Остадоше атоли који исмислише градове Недовршене и непокретне Настањене сенкама витких младих жена Панонија се батрга у сопственом  глибу А Венеција смрди на устајалу воду Сећање је раскошно И супростављено  свету што тоне.

Emlékünkben a fényűzés   Elöntötte földünket A Pannón tenger Maradtak a kecses fiatal lányárnyak lakta befejezetlen és mozgásképtelen Városokat teremtő atollok Pannónia saját mocsarában fetreng Velencében meg az állott víz bűzlik Emlékünkben a fényűzés És a süllyedő világgal szembeszáll.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Клепсидра. Културни центар Новог Сада, 2020.

V. P. Кисеоник у чврстом стању – Éleny szilárd állapotban

 

V. P. Pančevo 3. februar 1953. –

Кисеоник у чврстом стању   А мало даље гробови   И кириџије на колима промичу крај слепих прозора, дозивајући се и псујући товарне коње... Као у некој старој песми...   Ти камени прозори слепи као боквица или ноћурак – што остају у слици нестајања   што још мало допире из закутка свести... Па се угаси као та свест без да ће се икад више укресати да обасја скоро па вечни предео...   Кашаљ ноћника и очајников леш под земљом као у речнику који ће заувек остати склопљен   У чистом кисеонику...

Éleny szilárd állapotban   Amott meg a sírok   És kőablakok előtt szekereken vonulnak az igavonó lovakat biztató, szidalmazó kocsisok … Mint valami régi dalban…   Vakok ezek a kőablakok akár az útifű vagy a sárga ligetszépe – melyek szertefoszló képekben maradnak   talán a tudat valamelyik sarkából még feltűnnek… Majd kihunynak mint a tudat a nélkül hogy valaha is felvillanna hogy az örökös tájat megvilágítsa…   A virrasztó köhögése és a kétségbeesett teteme a föld alatt úgy marad mint a mindörökre összecsukott szótár   A tiszta élenyben…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: На одморишту, Народна библиотека „Стеван Првовенчани“ Краљево, 2019. стр. 60.

Dušan Gojkov № 21 - № 21

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 21   jedan izveštačeno slobodan skok i ono što je ostalo klati se na vetru vrlo neumesno u ovakvoj prilici ubrzo zbog sunca i vrućine, svakako počinje da smrdi kroz vekove čak   dugo razmišljam bez razočarenja u suštinu te misli samo tako o punoći boje na primer   tvrdim da ne bi vaskrs'o da ga nisu izdali uvek vaskrsnu izdani

№ 21   egy mesterségesen szabad ugrás és az ami marad a szélben leng ilyen helyzetben hamarosan a napon, a hőségben, mindenképpen visszataszítóan, századokon át csak bűzt áraszt   illúzióvesztés nélkül elmélkedek egy gondolat lényegéről csak úgy például a szín teljességéről   állítom ha nem árulják el nem támad fel az elárultak mindig feltámadnak   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 43.

Dejan Đorđević Svakome treba rat – Háború mindenkinek kell

 

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. –

Svakome treba rat   У очима. У ноздрвама. На језику. У песмама и романима. Рат. И ви који га немате Измислите га. Ратујте дубоко у себи И тешите се. Смрт нећете промашити.

Háború mindenkinek kell   A szemekben. Az orrlukakban. A nyelven. A versekben és a regényekben. Háború. Ti is akik mellőzitek Találjátok ki. Dúljon a háború mélyen magatokban És vigasztalódjatok. A halált majd nem vétitek el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dejan Đorđević: Kraj i beskraj Radio Gornji Grad Zagreb 2018.

Jász Attila Skandináv folyó – Skandinavska reka

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Skandináv folyó*
 
A skandináv gitáros zokniban játszik. Hátradőlök, hallgatom a triót.
Nem zavar, hogy meg vannak világítva a régies, klasszikus hangulatú
színpadon. Olyan jól játszanak. Visz a zene, úszom a folyón. A folyó-
ban. A folyóval. Úszunk csak, a trió, a folyó és én. Miközben az utcákon
ömlik az eső. Átázik a cipő, zokniban kell játszani. Vagy a loopok miatt.
Mindegy. Áradjon csak a folyó, nyugodtan gázoljunk bele zokniban is.
 
* Jakob Bro-nak
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Skandinavska reka*
 
Skandinavski gitarist u čarapi svira. Opustim se, trio slušam.
Ne smeta mi što su na staromodnoj pozornici klasičnog štimunga
osvetljeni. Tako dobro sviraju. Muzika me nosi, na reci plivam. U
reci. Sa rekom. Tek plivamo, trio, reka i ja. Dok su ulice kišom
preplavljene. Cipele se promoče, u čarapi treba svirati. Ili zbog
loopa. Sve jedno je. Neka raste reka, i u čarapi slobodno gazimo.
 
* Jakob Bro-u
 
Prevod: Fehér Illés

Csák Gyöngyi Candide fárad – Kandid se mori

 

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Candide fárad   Csak az útkereszteződések a választás kényszere   a megismerés mellé a felismerés beismerés megdöbbenés rádöbbenés mint járulékok   rácsain kívül sem szabad az ember magánya vetkőzteti félelme adja bérbe

Kandid se mori   Samo raskršća prisila biranja   pored spoznaje kao prilozi prepoznavanje priznanje zgražanje saznanje   čovek ni izvan rešetaka nije slobodan samoća ga svlači a strah u najam daje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://deakkert.dfmvk.hu/hu/vers/csak-gyongyi-versei

Turczi István: Sem por, sem parázna – Niti prašina, niti pohotni

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Sem por, sem parázna   Hol az a kőtábla, mely léted felkent törvényeit fennen hirdeti? Mely utat mutat és ösztöneid labirintjában eligazít?                              Ha lenne is,                              természeted ellen való.                 Sem por,                 sem parázna angyalok nem röpíthetnek akaratod túloldalára. Inkább tévelygésed óriásléptei. Inkább égbolt-szakadék.                 A magadé vagy,                 már végképp magadnak.                 Nincs törvény, mely megrögzött                 dobbanásaidtól eltávolít.                 Sem por, sem parázna angyalok.                              Ezt mondod ma,                              tehát végleges. Szemedben dacos álmok gyűlnek. Kristályfonálon kötnek átalkodottságaid. Maradsz hát konok tömb, csend lakója, a lemenő nap vörösében kérleletlenül                 vakító üvegbarát.                 Nem vagy egyedül.                              Követnek                              tengerrel változó, fényérzékeny halottjaid.

Niti prašina, niti pohotni   Gde je ta kamena ploča koja uzvišene zakone tvog opstanka na sav glas oglašava? Koja put pokazuje i u lavirintu tvojih nagona te usmerava?                              Ako bi i postojala,                              protiv tvoje naravi je.                 Niti prašina,                 niti pohotni anđeli ne mogu te na drugu stranu tvoje volje baciti. Pre ogromni koraci tvoje bludnje. Pre provalija nebesa.                 Svoj si,                 sam sebi si ostao.                 Ne postoji zakon, što će te                 od ukorenjenih koraka odvratiti.                 Niti prašina, niti pohotni anđeli.                              To danas tvrdiš,                              dakle konačno je. U oku ti se prkosni snovi gomilaju. Tvoje ukorenjene navike na kristalnoj niti vise. Pa tvrdoglava gomila, stanar tišine, u crvenilu zalaska sunca neumoljivo bleštav                 prijatelj stakla ostaješ.                 Zapamti, nisi sam.                              Tebe tvoji                              na svetlo osetljivi mrtvaci koji se sa morem menjaju prate.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 46. old.