Milica Milenković Мучник – Lisztesláda

 

Milica Milenković Niš, 12. maj 1989. – 

Мучник   Наш воденичар хрче крај празног мучника. Зна он, за мучник треба много   муке ратарове његове жене мршаве деце   ковчега покојних дедова, испуњених трулежом, непрежаљеним међама, нерођеним синовима,   треба много облака, босих девица, баба са секирама, Станоја дављеника.   Много жртвеног хлеба мирисног тамјана црвених слова.   Наш воденичар уздише крај празног мучника. У воденицу нико не залази.   Зна он, за мучник треба много.

Lisztesláda   Vízimolnárunk az üres lisztesláda mellett horkol. Ő tudja, a lisztesláda sokat követel:   erőfeszítést földművestől, feleségtől, sovány gyerektől,   a rohadékkal, el nem siratott határokkal, meg nem született gyerekekkel telt halott ősök puttonyától,   és még sok felleg, mezítlábas szűz, aljas satrafa, meg fojtogató Stoján1 kell.   Sok áldozati kenyér, tömjén, vörös pecsét.   Vízimolnárunk az üres lisztesláda mellett sóhajtozik. A vízmalomba senki sem tér be.   Ő tudja, a lisztesláda sokat követel.   1Stojan (ejtsd: Sztoján) – szerb férfinév   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Милица Миленковић: Треће крило, Поетикум Краљево, 2021.стр. 11.

V. P. Мислио сам – Azt hittem

 

V. P. Pančevo 3. februar 1953. –

Мислио сам   Мислио сам да је умро Пре више месеци Откад се није оглашавао У периодици Али ова три неспретна стиха Доказ су да још увек покреће руку Па ми је одједном језовито То моје очекивање да умре И ишчезне у фуснотама Као и сам што ћу....   Радујући се унапред што више ником неће пасти на памет Да ризикује и ређа речи: Боквица, прозор, мермер, пламињање Фосфора и гашење шибице негде, некад На неизвесном платоу било чијег Неочекивања...

Azt hittem   Azt hittem Hónapokkal ezelőtt meghalt Amióta az időszakos kiadványban Nem jelentkezett De ez a három esetlen sor Bizonyítja karját még mindig mozgatja És egyszerre vérfagyasztónak tűnt az Ahogy halálhírére várok És eltűnt a lábjegyzetek között Mint ahogy majd én is…   Előre örülve annak Soha többé senkinek sem jut eszébe A szószaporítás: Útifű, ablak, márvány, foszfor- Pislákolás és gyufaoltás valahol, valamikor Egy bizonytalan platón bárki Nem várt…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: В. П.: На одморишту, Народна библиотека „Стеван Првовенчани“ Краљево, 2019. стр. 61.

Balázs F. Attila Történet – Priča

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Történet   és akkor jöttek összeszedték a harangokat ágyúkat öntvén belőlük   aztán ágyúkból öntött harangokat hoztak néma tornyokba   és megint jöttek összeszedvén a harangokat   aztán elfelejtették újraönteni őket –

Priča   i onda su došli zvona pokupili pa u topove pretopili   posle u neme tornjeve iz topova izlivena zvona doneli   i opet su došli zvona pokupiti   posle su zaboravili nanovo ih pretopiti –     Prevod: Fehér Illés

Forrás: chrome-extension://efaidnbmnnnibpcajpcglclefindmkaj/http://mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf

Gulisio Timea Mama hol vagy – Mama gde si

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Mama hol vagy
 
Mama hol vagy
Mikor egyik néni szétszed a másik le se szar
Hogy nem engem tart karban hanem azt ami belőle kilátszik
Ami még maradt
Hogy olyan nő mellett rohadok
Aki még maga előtt se fingik egy nagyot

Mama hol vagy
Mikor a sose-látott unokanővéremmel csókolózok álmomban
És nincs kinek elmondjam
Milyen puha a szája milyen göndör a haja milyen párás szemüvege
Hogy kéne valaki akárki
Aki rám haragszik és nem mindig másra

Mama hol vagy
Mikor lesz belőlem valaki pedig azt mondtad úgyse
Hogy senki vagyok
És kár volt megszülni meg minden erőfeszítésed
Nem volt tejed beálltam az allergiás tápos gyerekek sorába
A melledet azóta is keresem

Mama hol vagy
Mikor bemutatnám a barátnőmet akire azt mondtad sose állna szóba velem
És kiröhögtél miatta
Az orrod alá tolnám a könyveimet amiket a szégyen kategóriába sorolnál
Mert mit szólnak mások a normális emberek
Mintha te az lettél volna

Mama hol vagy
Mikor mindenki nélkülem megy Egyiptomba nyaralni
Nem a piramisok érdekelnek
Csak hogy a múmia ölébe hajthassam a fejem
Mama téged kerestelek mikor még éltél is
A gyerektelenek nem tudnak szeretni a gyerekeseknek van saját

Mama hol vagy
Mama hol vagy
Mama hol vagy
Mama
Hol vagy
Hol
 
Forrás: https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=38598
 
 
Mama gde si
 
Mama gde si
Kad me jedna teta rastrga druga me ni ne pogleda
U naručju ne mene držiš nego ono što od tamo viri
To što je ostalo
Pored takve žene trulim
Koja ni ispred sebe od srca ne prdi
 
Mama gde si
Kad sa nikad-viđenom sestričnom u snu se ljubim
I nemam kome da ispričam
Kako su joj usta mekana kosa prava divota koliko su naočale zamagljene
Da bi trebalo neko bilo ko
Ko se na mene ljuti a ne uvek na drugu
 
Mama gde si
Kad će od mene neko postati a rekla si da ionako neće
Da sam niko
I da ti je uzaludan napor bio da me rodiš
Mleka nisi imala stala sam u red alergičničnih deca koje hrane
Dojke ti od onda tražim
 
Mama gde si
Predstavila bi ti priljateljicu za koju si tvrdila da sa mnom nikad se ne bi družila
I zbog nje si me ismejala
Ispod nosa bi ti moje knjige stavila koje bi u kategoriju sramota svrstala
Jer šta bi drugi normalni ljudi rekli
Kao da si takva bila
 
Mama gde si
Kad svako na letovanje u Egipat bez mene ide
Piramide me ne zanimaju
Samo da mogu glavu u krilo mumije staviti
Mama tebe sam tražila i dok si još živa bila
Koji nemaju dece voleti ne znaju ostali svoje imaju
 
Mama gde si
Mama gde si
Mama gde si
Mama
Gde si
Gde
 
Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás A golf – Golf

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A golf          A hírrel ezúttal is a komája jött: hogy a Golf, az áramlat az Atlanti-óceánban visszafele kezd el folyni.      - Na és?      - El kell hagynunk Makkost - magyarázta a koma -, örök tél következik be. Olyan lesz a vidék, mint ma a kanadai Labrador.      Na, ezt nem kellett volna!      Fiatalkorában egy labrador kutyát uszítottak rá, Vadmalacra. Olyan ez, mint a vizet emlegetni a Napkirálynak. A mosakodást.      Viszont a Golfot mégis elhitte, hallott ugyanis harangozni az El Niñoról, hogy mostanában az is megfordult.      "A végén még kibillentik a Földet a pályájáról", gondolta.      Komájának pedig feltette a keresztkérdést:      - Akkor fordítsam meg a székem, ha veled beszélek?

Golf        Vest je i ovog puta jaran doneo: da Golf, struja u Atlantskom okeanu počeće unazad teći.        – I?        – Makovnjak moramo napustiti – objašnjavao je jaran – večna zima sledi. Kraj će biti kao danas u Kanadi na Labradoru.        No, to ne bi trebalo!        U mladosti jednom ga je, Vepra, pas  labrador jurio. To je isto kao kralju Suncu vodu spomenuti. Kupanje.        Međutim Golf je ipak poverovao, jer čuo je da o El Ninu zvono se oglašava, u današnjici i to se događa.        „Na kraju će i Zemlju sa putanja skrenuti” pomislio je.        A jaranu je potpitanje postavio:        – Dakle, ako s tobom razgovaram da stolicu okrenem?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#89

Turczi István: Bálnahangok – Glasovi kita

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Bálnahangok                          George Crumb zenéjére,                        három futamban   I. Fonikus csend   Fonikus csend asztmásan lihegő áramlatok moszatok algák korallbizsuk közt szelíden ringatózó Idő az egyszeri és örök mélység narkotikuma lebegő kékség s a hullámok: a mindenség kézlegyintése   II. Bálványimádó tenger   Bálványimádó tenger itt nincs könyörület feláldozza teremtményeit felszív összeroppant és a világnyi cella sötétjébe merülve hömpölyög tovább végtelenre tervezett vándorlás ez s a vízütötte mély sebektől nem véd a csontfénypalást   III. Sír a mélység   Sír a mélység mikor a rianó föld egyetlen óvatlan mozdulatától megreped a tenger hasfala és a legkisebb csobbanás is egy-egy vízoszlopok gótikáján áttörő atomrobbanás

Glasovi kita                          Na muziku Džrodža Kramba,                        u tri pasaža   I. Zvučna tišina   Zvučna tišina struje što astmatično dišu alge bičaši između koralskih uresa Vreme pitomo leluja narkotik jednokratne i večne dubine lebdeća plavost i valovi: mahanje svemira   II. More idolopoklonik   More idolopoklonik tu milosti nema žrtvuje svoja stvorenja usiše te i zdrobi i u tamu ćelije sveta utonuto se dalje kotrlja planirana beskrajna skitnja je to od vodom izazvanih rana štit sjaja kostiju ne štiti   III. Dubina plače   Dubina plače kad od jednog jedinog neopreznog pokreta zemlje trbušnica mora se otvori te i najmanji pljusak je po jedna preko gotike vodenih stubova prodirajuća atomska eksplozija   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 60. old.

Milica Milosavljević Rekao mi je – Azt mondta

Milica Milosavljević Novi Pazar 13. april 1990. – 

Rekao mi je   Rekao mi je jednom: činiš se hladna i ohola kao mermer da te nisam dotakao nikad ne bih znao da to u stvari samo veje sneg.

Azt mondta   Azt mondta egyszer: ridegnek és büszkének tűnsz mint a márvány ha nem érintelek meg sosem tudom meg hogy tulajdonképpen csak hófúvás van.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://enklava.rs/poezija_dodatak/225218/milica-milosavljevic-u-igri-dugih-nogu-i-otvorenog-srca.html