Predrag Bjelošević: Тишине говор – A csend beszéde

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. –

Тишине говор   Онај који није чуо говор тишине постаће блато   Само блато говори (у) себи   А онај који говори само (у) себи тишина је   Тишина кад говори све заћути   А све заћути кад си мртав а мртав си јер познајеш говор тишине   Говор тишине може бити пресудан говор тишине може бити фасцинантан   Говор тишине све своје поданике претвара у уво   Сједиш поред ува лежиш на уву волиш уво страх те од ува   Од ува до ува кола говор тишине   И чини ти се све рјечитији и чини ти се све универзалнији   И чини ти се да нијемиш од помисли да се претвараш у своју крајност

A csend beszéde   Az aki nem hallotta a csend beszédét sár lesz.   Önmagának csak a sár beszél.   Az pedig aki csak önmagának beszél maga a csend   Mikor a csend szól minden elhallgat   És minden elhallgat mikor halott vagy halott vagy mert ismered a csend szavát   A csend beszéde sorsdöntő is lehet a csend beszéde káprázatos is lehet   A csend beszéde minden alattvalóját füllé változtatja   Fül mellett ülsz fülön fekszel szereted a fület félsz a fültől   A csend beszéde fültől fülig kereng   És úgy érzed egyre meggyőzőbb és úgy érzed egyre egyetemesebb   És úgy érzed berzenkedsz a gondolattól hogy önmagad végletévé válj     Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković С вилама к очима – Vasvillával a szem felé

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

С вилама к очима                (Сећање на Славонију)   Краве личе на чунове ... Трава топло мирише... Кад се заврши хитри летњи пљусак, појављује се дуга, без бриге.   У рибњаку, у том далеком свету, живе лињаци и језови...   Био сам матурант, у то доба.   А мирис сена, господе, а тек мирис сена!   – Помириши, рекао би мој ујак, – покој му души! – помириши и запамти! – и вилама би ми приносио навиљак.   – Кад дођу виле к очима! зачуо сам мајчин глас који је најављивао будуће време (ово садашње и сва будућа...).

Vasvillával a szem felé                              (Szlavóniára emlékezve)   A tehenek csónakokra hasonlítanak… Meleg fűillat… A hirtelen jött nyári zápor után megjelenik a szivárvány, mindig.   A halastóban, ebben a távoli világban compók és domolykók élnek…   Akkor érettségi előtt álltam.   És a szénaillat, istenem, az a szénaillat!   – Szagold meg, mondaná nagybátyám, – nyugodjon békében! – szagold meg és jegyezd meg! – és vasvillával köteget nyújtana felém.   – Mikor kerül a vasvilla a szem elé! hallatszott anyám hangja, a jövőt idéző (ezt a mait és minden jövőbeli…)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 28.

Risto Vasilevski Nepodnošljiva sudbina – Elviselhetetlen sors

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Nepodnošljiva sudbina   Nekad se do donjeg sveta stizalo lako. Hermes je bio jedinstven a put siguran i dobro znan. Odande se moglo i natrag, ako se ne ponovi Orfejeva greška dok je izbavljao Euridiku.   Trebalo je znati smerne reči, odenuti ih u plavnu muziku i njima razgaliti srce kamena kojim su zatvarane dveri Hada. I ići, ne osvrtati se za sobom, dok se ne pređe granica između smrti i života.   Sad do pakla vode mnogi putevi, i svi su zakrčeni putnicima nad kojima ne bdiju anđeli, niti božji pev zemaljskih sveštenika. Sad savremeni, surovi Hermesi putnike vode izdaleka, iz svojih tajnih jazbina, sa svojih javnih govornica. I, u sveopštoj gužvi, ne može se čuti štedar glas, niti prepoznati zov Euridike, koja nas odavno moli za spas.   Nepodnošljiva je ova naša sudbina, čim smo tako zaboravljeni od života, čim smo tako lako prepušteni smrti!

Elviselhetetlen sors   Egykor az alvilágba könnyen el lehetett jutni. Hermész felülmúlhatatlan volt az út meg biztos és jólismert. Onnan visszaút is létezett, ha Orpheusz hibáját, miközben Euridikét mentette, nem követik el.   Ismerni kellett a hozzáillő kifejezéseket, túláradó dallamba foglalni és azzal a pokol ajtaját elzáró kövek szívét meglágyítani. És menni, vissza nem tekinteni, míg a halál és az élet közötti határt az egyén át nem lépi.   Most a pokolba sok út vezet és mindegyik törtető utasokkal tömve, akik felett sem angyalok, sem istenhez szóló pásztordalok nem virrasztanak. Most az utasokat a jelenkori, kegyetlen Hermészek titkos barlangjaikból nyilvános szószékeikről vezetik. És az általános zűrzavarban a méltányos hang nem hallatszik, sem Euridiké hívogató hangja, mely ősidők óta a megváltásért könyörög.   Elviselhetetlen ez a mi sorsunk, hisz bennünket az élet oly könnyen feled, hisz a halál könnyű prédai vagyunk!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Danijela Trajković Mrvice - Kenyérmorzsák

 

Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Mrvice   Lepa kao imperija po snegu Ptica sakuplja mrvice Ceo hleb nema za nju.

Kenyérmorzsák   A havon egész birodalom A madár kenyérmorzsákat gyűjt Számára egész kenyér nem jut.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Đorđe Kuburić Не умачи хлеб у вино – Borba kenyeret ne márts

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 29. april 1958. – 

Не умачи хлеб у вино
 
Буди сам на улици! 
 
Јесен тек што није, а ти се ниси довољно нашетао.
Кад осване, видећеш снег, угледаћеш дугу у свим дугиним бојама.
 
Треба да знаш; непорочна сам и плава.
 
Пијеш ракију. А шта је са вискијем?
Шта ће бити са травњаком из ког избија коров?
 
Дозови се.
Мани се Персеида и пуног месеца.
Спавај до поднева, ако можеш.
Не хватај ветар.
Снатри по магли.
(Ускоро ће јесен па зима, рекох ти)
 
И, не умачи хлеб у вино.
Присешће ти.
 
Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народба библиотека „Стеван Првовенћани“, Караљево 2016. стр. 35.
 
 
Borba kenyeret ne márts
 
Légy egyedül az utcán!
 
Őszelő, te meg még nem sétáltál eleget.
Hajnalhasadáskor havat látsz, minden színében a szivárványt látod meg.
 
Tudnod kell; feddhetetlen vagyok és szőke.
 
Pálinkázol. És mi van a whiskyvel?
Mi lesz a kóróval benőtt pázsittal?
 
Eszmélj.
Ne törődj Perszeusszal és a teliholddal.
Aludj délig, ha tudsz.
Hagyd a szelet.
Ködben bolyongj.
(Megmondtam, hamarosan itt az ősz, meg a tél.)
 
És borba kenyeret ne márts.
Megárt.
 
Fordította: Fehér Illés

Živko Nikolić Одбегле слике – Elillant képek

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Одбегле слике   слике не хају за зидове не лепе се не остају неће нико њихов проток да заустави посматрај само како се вртложе како прекривају хоризонт у тиркизни хаос како се преобликују слике теби поспаном одбегле спремне облак да зауставе спремне нови потоп да начине   3. 5 – 28. 6. 2017. Београд

Elillant képek   a képek a falakkal nem törődnek rá nem ragadnak ott nem maradnak áramlásukat senki sem állítja meg nézd csak hogyan kavarognak hogyan takarják a láthatárt hogyan alakítják türkizkék káosszá a képek a tőled a bágyadtól menekülni kész felhőket megállítják új vízözönt készítenek elő   Belgrád, 2017. 5. 3. – 6. 28.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 8.

Aleksandar Đoković Jubilej – Jubíleum

 

Aleksandar Đoković Vrnjačka Banja 27. januar 1986. –

Jubilej   danas nam je godišnjica i ja oblačim svoju košulju zelenu sa crnim kvadratima ispeglana je i miriše na jorgovan danas nam je godišnjica češljam kosu na stranu stavljam omiljeni parfem koji mi je poklonila danas nam je godišnjica i odlazim na pijacu da kupim cveće za našu vazu u dnevnoj sobi kupiću ono žuto mirišljavo cveće koje ona najvše voli zaboravio sam kako se zove ali znam kako izgleda kupiću bosiljak i malo đurđevka svežu piletinu i domaći sir onaj koji ona voli kaže da se topi u ustima i da joj miluje hormone sreće danas nam je godišnjica naduvavam gume na svom biciklu spustiću se niz ulicu kojom ona prolazi mislim da ću kupiti i pečurke jer da ona voli pečurke i voli da trči ne voli svoju užu rodbinu kaže naporni su danas nam je godišnjica i otvaram najskuplji konjak dinstam piletinu i pečurke dodajem beli luk ona ne voli beli luk ali pravi se da joj ne smeta dodaću onaj sir u sve to i dobro ću začiniti ona ne voli konjak voli belo vino voli decu i aretu frenklin ja volim kad je okrenuta ka prozoru kroz koji ulazi sunce i kad se smeje zatvorenih očiju ima pravu crnu kosu i veliko čelo rekao sam joj da spusti malo šiške danas nam je godišnjica i proslavićemo je tradicionalno kao i svake godine ona u americi sa dečkom ja ovde sa mačkom

Jubíleum   ma van az évfordulónk és a zöld fekete kockás ingemet veszem fel kivasalt orgonaillatú ma van az évfordulónk hajamat oldalra fésülöm a kedvenc parfümöt használom azt amit ajándékba tőle kaptam ma van az évfordulónk a piacra megyek virágot venni vázánkba a nappali szobába azt a sárga illatos virágot veszem amit legjobban szeret már elfelejtettem hogyan hívják de felismerem bazsalikomot és gyöngyvirágot veszek meg friss csirkehúst és házi túrót azt amit ő szeret mondja olvad a szájban és az öröm hormonjait simogatja ma van az évfordulónk kerékpáromon felfújom a gumikat azon az utcán hajtok végig melyen ő jár valószínű gombát is veszek mert szereti a gombát és szeret futni rokonait nem szereti mondja fárasztóak ma van az évfordulónk a legdrágább konyakot nyitom ki dinsztelem a csirkehúst és a gombát fokhagymát adok hozzá a fokhagymát nem szereti de úgy tesz mintha nem zavarná hozzáadom a sajtot mindent jól ízesítek nem szereti a konyakot a fehér bort szereti szereti a gyerekeket és Aretha Franklint szeretem mikor a napsütötte ablak felé fordul és mikor csukott szemmel nevet valódi fekete hja van meg magas homloka mondtam neki frufrut hordjon ma van az évfordulónk és megünnepeljük hagyományosan mint minden évben ő amerikában egy fiúval én itt a macskával   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Aleksandar Đoković: Sve biće u redu, Interprint Beograd, 2019. str. 5-7.