Keresés ebben a blogban

2023. február 14., kedd

Turczi István: Az irodalom jelene – Sadašnjost literature

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Az irodalom jelene
 
                        „Volt itt bármi is, bárhol?”
                             (Mordechay Avi-Shaul)
 
Kint forróság, nincs benne semmi költői.
Levegő, képzelet egy hete mozdulatlan.
A szívek öblében horgonyzó buborékok
kipukkannak, mire a felszínre jutnak.
Néhány hang, ami gyorsítja a légmozgást.
Apró remegések, a zene súlytalansága.
Már az ég kegyes kékje is inkább fáj.
Sötétzárka ez a nyár. Nem akarni semmit.
Nem akarni semmit, ami már volt.
 
Az irodalom jelene lezárt szárnyakkal,
lehunyt pillákkal, önmagába burkolózva,
az árnyékban félájultan piheg. Friss szél
hiába borzolja, egy ideje mozdulatlan.
Az elődeire gondol, hozzásimítja bőrét
kurrens jelzőihez, és halkan felsóhajt:
Fuck you, gyógyuljanak a sebek maguktól!
Az irodalom jelene nem akar semmit, ami
már volt. Köröskörül lanyha múzsaáramlás.
 
Most az a rész jön, hogy amit az ifjúság
egyszer beragyogott, nem múlik el soha.
Ugye, milyen szép? Olyan szép, mint a versek
a padláson porosodó régi Szép versek-antológiákban.
És olyan szavak vannak bennük, mint „örökké”,
„mindig”, „mindörökké”. Ó, szent felismerés!
Tarkómon érzem jelentésük felszabadító hűvösét.
Most jó. Fellélegzem, ahogy kihull belőlem az idő.
Mielőtt felborul, mindig helyreáll a rend.
 
Forrás: a szerző
 
 
Sadašnjost literature
 
                        „Da lʼ je tu išta, igde bilo?”
                                     (Mordehaj Avi-Šaul)
 
Vani je vrućina, u njoj ništa poetičnog.
Vazduh, mašta nedelju dana su nepomične.
U krilu srca usidreni mehuri
dok na površinu stignu raspuknu.
Nekoliko glasova ubrzaju pomicanje vazduha.
Sitni drhtaji, bestežinsko stanje glazbe.
Već i milosrdno plavetnilo neba izaziva bol.
To leto je tamna ćelija. Ništa ne želi.
Ništa ne želi, što je već bilo.
 
Sadašnjost literature zatvorenim krilima,
spuštenim kapcima, u sebi zatvoreno
u hladu polumrtvo dahće. Svež povetarac
zalud ga golica, neko vreme je nepomičan.
Na predake misli, svojom kožom uz njihove
česte atribute se priljubi i tiho uzdahne:
Fuck you, rane neka se same leče!
Sadašnjost literature ništa od onoga što je već bilo
ne želi. Svuda okolo mlitav tok muza.
 
Sad taj deo stiže što je mladost već
jednom ozario, nikad neće proći.
Zar nije lepo? Lepo je kao pesme na tavanu
u starim, prašnjavim Lepe pesme antologijama.
I takve reči su unutra, kao „doveka”,
„uvek”, „zauvek”. O sveto prepoznavanje!
Oslobađajući hlad značenja im na potiljku osećam.
Sad je dobro. Odahnem, kako vreme iz mene ispada.
Pre no što se prevrne, red se uvek uspstavlja.
 
Prevod: Fehér Illés


2023. február 13., hétfő

Márkus László Ábránd – Sanjarija

 

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

Ábránd
 
ugyan ki hallja meg
a tóba fúló esőcsepp sóhaját
mindig fent vagy lent
ej de unja már
szívesebben lenne vízipisztoly
esetleg
felhők fölött szálló gépmadár.
 

Sanjarija
 
ko li čuje
uzdah kapi kiše šta se u jezeru gubi
vazda gore ili dole
dosadilo joj je
rađe bi vodeni pištolj bila
ne daj bože
među oblacima lebdeća ptica mašina.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Márkus László versei - SzövetIrodalom (szovetirodalom.com)

Valentina Novković Под сузом – Könnyes szemmel

 

Valentina Novković Beograd, 16. 05. 1973. – 

Под сузом
 
Учим да трпезу многољудном
учиним, а сама јој се радујем.
И прсте да се додиру приклоне,
једном кад се догоди.
Непце да сладом љутину
назове, на невиђено.
У време страшћа, кротка да постанем.
Учим да тањир je вршнији од лонца
кад очи на довољно навикну.
А човек бескрајем испуњен, ако
се под сузом уме насмејати.
 

Könnyes szemmel
 
Tanulom, a terített asztalt sokadalommal úgy
körülvenni, hogy annak egyedül én örüljek.
Ujjam fogadja el az érintést,
ha egyszer megtörténik.
Szám, az indulatot, látatlanba,
figyelmességnek nevezze.
És legyek szelíd a szenvedély idején.
Tanulom, a tányér fontosabb a fazéknál,
mikor a szem a bőséghez szokott.
Az az ember meg a végtelennel telt, aki
könnyes szemmel is mosolyra késztet.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Валентина Новковић: Небогледни пев АСоглас д.о.о. Зворник, 2022. стр. 9.

2023. február 11., szombat

Vasa Pavković Bezimeno popodne – Névtelen délután

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Bezimeno popodne
 
Posle kiše sunce je obasjalo
Prozore devojačke sobice
(tačnije belu zavesicu).
Iz susedstva čuli su se krici
Rozele (papige), a neko je sa razlogom
Ili bez razloga lupao vratima.
 
Travnjaci su blistali, a po terasama
Pušili su starci i dečaci koji su
Verovatno više uživali u dimu.
Prošao je mladić u otrovnozelenoj košulji
I devojka u belom nalik labudu ili
Još tačnije: labudici.
 
Verovali ili ne i ja sam sedeo na terasi
Tog sparnog septembarskog popodneva
I pišući ovu pesmu mislio na nešto
Što nije imalo ime ali je
Poput kragne pivske pene
Izazivalo dug uzdah.
 

Névtelen délután
 
Eső után kisütött a nap,
Fényárban a lányszoba ablaka
(pontosabban fehér függönye).
A szomszédból rikoltások hallatszottak,
Rozellák (papagájok), valaki meg okkal
Vagy ok nélkül, az ajtón dörömböl.
 
Csillogott a pázsit, a tornácokon meg
Öregek cigarettáztak és gyerekek is, akik
A füstöt valószínű sokkal jobban élvezték.
Egy fiú méregzöld ingben ment el előttünk,
Mellette a lány hattyú, pontosabban
Hattyúhercegnő fehérben.
 
Hiszik vagy nem, azon a szeptemberi,
Fülledt délutánon én is a tornácon ültem
És verset írva névtelen
Valamire gondoltam,
Mint a sör hab-nyakkendője,
Hosszú sóhajt váltott ki.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: Knjiga o lastavicama, Matica srpska, Novi Sad 2000.

2023. február 10., péntek

Dušan Gojkov № 30 - № 30

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 30
 
izađem izjutra
ona još spava
na ulicu
vlažnu
od jutarnjih polivača
povedem i psa
njenog
našeg
naravno
šetamo tako
psić i ja
ko koga šeta
više niko ne zna
uostalom
obojica smo u penziji
umirovljeni
upravo tako
jasno
dok nas dvojica dolazimo do kafea
ona još spava
vidi se reka
svetluca mazut po njoj
konobar
dok sedamo
prinosi moje novine
njegov keks
za omanje životinje
jedan kup ruž
za mene
razblažen vodom
(jer tako ona
-koja-još-spava
od kelnera zahteva)
pas ide da piški
kaki
ali se vrati
dok listam umrlice
u novinama
gotovi smo
nema više potrebe
da sedimo u kafeu
proleće lako prevari
može i da se nazebe
dakle
penjemo se stepeništem
tiho
(ona još uvek spava)
ulazimo u stan
polagano otključavajući bravu
ne lajemo
skidam psu povodac
šešir sebi
kaput
cipele
obuvam kućne papuče
gledam je
(dok spava)
najznačajniju ženu na svetu
ženu šezdeset godina staru
pogledam psa
već umornog
i on ima svojih dobrih šesnaest
sad bi joj valjalo pripremiti kafu
(ona to voli izjutra)
odlazim
u kuhinju
ali
dok sipam vodu iz uzavrelog čajnika
opečem desnu ruku
ćutim
sâm sam kriv
idem u kupatilo
ormarić za prvu pomoć
mažem ruku kantarionovim uljem
to uvek imamo u kući
za svaki slučaj
onda žena moja
ustaje
jer pseto cvili
gunđa
dok mi previja ruku
starče glupavi
sa sedamdeset se ne prilazi
kuhinji
gledam je
osećam njen topao miris
nakon sna
zaljubljujem se
ponovo
 

№ 30
 
reggel van
ő a nő még alszik
a hajnali utcamosás utáni
még vizes
utcára megyek
a kutyát is vezetem
természetesen
az övét
a miénket
így sétálunk
a kutya és én
ki kit sétáltat
ezt senki sem tudja
különben is
mindketten nyugdíjasok vagyunk
nyugalmazottak
pontosan így
egyértelmű
míg mi ketten a kávézóhoz érünk
ő a nő még alszik
látszik a folyó
rajta olajfoltok csillognak
a pincér
míg helyet foglalunk
újságomat hozza
kekszet
a kis állat számára
meg nekem
egy kupa
vízzel hígított gint
(mert ő a nő
aki-még-alszik
a pincértől így kéri)
a kutya félrevonul pisil
kakil
de visszajön
mire a gyászjelentéseket
átnézem
készen is vagyunk
nincs értelme
tovább a kávézóban ülni
a tavasz könnyen megtéveszt
meg is lehet fázni
tehát
a lépcsőházban csendesen
megyünk
(ő a nő még mindig alszik)
a zárat óvatosan kinyitva
lépünk a lakásba
nem ugatunk
a kutyáról a pórázt
 magamról a kalapot
a kabátot
a cipőt veszem le
papucsba lépek
őt a nőt nézem
(míg alszik)
a világ legfontosabb asszonyát
a hatvanvalahány éves nőt
a kutyára nézek
már fáradt
ő is vagy tizenhat éves
jó lenne a kávét elkészíteni
(ő a nő reggel szereti)
a konyhába
megyek
de
míg a teáskannából a forró vizet öntöm
jobb kezemet megsütöm
hallgatok
én vagyok a hibás
a fürdőszobába megyek
az elsősegély szekrényhez
kezemet orbáncfű olajjal kenem
mindig van a házban
legyen
feleségem
felkel
mert nyüszít a kutya
dohog
míg kezemet kötözi
vén bolond
hetvenévesnek nem kell a konyhába
lépni
nézem
érzem alvás utáni
meleg illatát
újra
szerelmes vagyok
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 59-61.

2023. február 9., csütörtök

Živko Nikolić Све – Minden

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Све
 
на прозор када станеш
све моје у тај рам је стало
 
14. 5. 2016. Београд
 

Minden
 
mikor az ablak elé állsz
minden ami az enyém abba a keretbe fér
 
Belgrád, 2016. 5. 14.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Одбегле слике, Смедеревска песничка јесен, 2021. стр. 64.

2023. február 8., szerda

Đorđe Kuburić Алкохоли са севера – Tömény északi italok

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Алкохоли са севера
 
Ваља бити устрајан и крепак
те не утопити се у живом панонском блату.
А на салашима и убогим селима,
сецесијким и сецеонистичким градовима
обликују се руже ветрова:
источних, западних, северних.
И јужних.
Лепо каже Воја: и овде и овде и овде.
Где дува пакосни северац,
и лудаје повраћају с неба.
А на сеоским славама
ђилкоши, припити и пијани,
наждерани овчијег паприкаша,
са вртоглавог рингишпила
гађају се брисама.
Којима ће, сутрадан, на њиви,
док фруштукују
сећи дебелу белу сланину, парадајз
и леба фришка.
Кô да ништа било није.
 

Tömény északi italok
 
Legyen kitartó és friss az ember,
ne süllyedjen az élő pannonsíksági sárba.
A tanyák és isten-háta mögötti falvak,
a szecessziós és újszecessziós városok felett
meg szélrózsák keletkeznek:
keleti, nyugati, északi.
Meg déli.
Ahogy Vójó mondja: itt is, itt, itt is.
Ahol a gonosz északi szél fúj,
az égen még a tökök is öklendeznek.
A falusi védőszenti ünnepségeken meg
a gyilkosok, a becsípettek és a részegek,
a birkapaprikással tele-zabáltak
a szédítő körhintán
egymást seprűvel célozzák.
Akik, másnap, a mezőn,
míg reggeliznek,
egymásnak vastag szalonnaszeleteket, 
paradicsomot, friss kenyeret vágnak.
Mintha mi-sem történt volna.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016. str. 34.