Méhes Károly Sátorok balladája – Balada čadra

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Sátorok balladája   Eltűnik a sikátor mélyén. Csak megy utána. Ötszáz éves kövek, valami rossz ajtó. Beképzelt pojáca. Mindig felnéz, ha bizonytalan. Azok az idegen hegyek, hiába kékebbek, mint az ég. A talpa viszket, a keze remeg. Hideg testében a vér. Miféle körmenet? Kancsal Madonna, megáll az ész. Talán holnap, holnapután. Igen, igenis: fél. Nem létezik az egész. A hold is beteg, sárga, néz rá bután. A szerelem, persze, a vajákos vegyész. Számíthatott volna erre. Az álom kelepce, hallani, pereg a mész. A rosszban is minden mindenre rímel: ugyan, merre mész? A sikátor végén a rabul ejtő csönd. A hegyek, a szemed. Régóta vártuk önt. Legyen, ki eltemet. Egy gödör, egy kis mész megint. Hányszor akarta, hogy más legyen. De nem idegen kéz, ami földet hint. Sehol egy kántor. Hogy feledné a kínt.

Balada čadra   Nestaje na kraju sokaka. Tek ide za njom. Petsto godina stare stene, nekakva stara vrata. Umišljen pajac. Uvek gore gleda kad je nesiguran. Ona strana brda zalud su od neba jače plave. Tabane su mu svrbe. ruke drhtaju. Krv u hladnom telu. Kakva povorka? Razroka Madona, pamet stane. Možda sutra, prekosutra. Da, da: plaši se. Čitav ne postoji. I mesec je bolestan, žut, tupo gleda. Ljubav je, naravno, sujeveran hemičar. Na to mogao bi računati. San je klopka, čuje se, otpada žbuka. I u lošem sve na sve rimuje: ideš li, kuda? Na kraju sokaka je tišina koja osvaja. Brad, tvoje oči. Odavno smo vas čekali. Da bude neko ko će nas sahraniti. Jedna jama i malo kreča. Koliko puta je hteo, da neko drugi bude. Ali ruka koja zemlju baca nije strana. Kantora nigde. Da patnju zaboravi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: Röntgen, Parnasszus Könyvek, Budapest. 2012.

Biljana Milovanović Živak Zalihe voska za crne dane – Viasztartalékok az ínséges napokra

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Zalihe voska za crne dane
 
Otišao si, a rekla sam da ostaneš,
Ti voliš kada ti naređujem, glumiš dečaka
I govoriš o sebi kao naivnom, gle, u očima nam
Trepti rosa nemo – naš bolnički park je obala!
S tobom sam samo u pesmama, nedostaješ mi na obali.
Penelopa je prela, a ja sam pevala, Penelopa je
Čekala, a ja sam zavodila mornare sakrivajući im
Zalihe voska za crne dane. Možda si zato otišao.
 
Izvor: https://libartes.rs/biljana-milovanovic-zivak-poezija/
 
 
Viasztartalékok az ínséges napokra
 
Elmentél, pedig marasztaltalak,
Szereted, ha parancsolok, a gyereket színleled
És magadról, mint naivról beszélsz, íme, szemünkben
Harmat rezeg, némán – kórházi parkunk a part!
Veled csak versekben vagyok, a parton hiányzol.
Pénelopé font, én daloltam, Pénelopé várt,
én matrózokat csábítottam, elölük a viasztartalékokat
Az ínséges napokra rejtettem. Talán ezért mentél el.
 
Fordította: Fehér Illés

Ljiljana Stejić Живот – Az élet

 

Ljiljana Stejić Bečej, 1952. – 

Живот   Препуштен ишчекивању уживај у затишју живота кад на трен устукне жестина јер није само радост путања његових свечаности Он шенлучи покадкад и кад у болу кркљаш кад те затамни пораз кад си на коленима када би зубима откинуо маску година и изгребао боре искуства упозорен да ниче дан и да се види вино поспано у врчу бдења затетурано ка коначишту   Ћутљива тајанства ругају ти се дошаптавају интриге и кад се не надаш злом овијеној мистерији што неуверљивим признањима призивају ослонац предајући се оштрици свакодневице гурају се под њен кишобран а киша никако да стане да оде у заборав

Az élet   Mert az ünnepek pályája nem csak öröm várakozás közben mikor egy percre az indulatok megtorpannak élvezd az életben a szélcsendet Előfordul hogy lustálkodik mikor fájdalomban fetrengsz mikor a vereség árnyékol mikor térdre kényszerülsz mikor az év jelmezét fogaddal tépnéd és a tapasztalat ráncait vájkálnád figyelmeztetnek indul a nap és látszik a bor a virrasztás kancsójában elcsigázottan lakosztály felé tántorog   Hallgatag rejtélyek gúnyolnak fondorlatokat suttognak mikor nem is reméled az álnoksággal övezett talányhoz vitatható vallomásokkal keresnek támpontot a mindennapok gyötrelmeibe belenyugodva tolakodnak esernyője alá az eső meg sehogy-sem áll meg feledésbe nem vonul   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Љиљана Стејић: Гавранов лет, Арка, Смедерево, 2020. стр. 10

Vasa Pavković Хронопије – Krónika-fogyasztók

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Хронопије   Као да су умрли сви ти старци...   Безуби лекар и првоборац који није имао лево око...   И ватрогасац који се није одвајао од позеленеле трубе... Распоп са узнемирујућим тиком мигања...   И остали са сеоске клупе, крај куће на углу, а близу млина...   И с њима су умрла сва та наоко важна питања: да ли је старији Растко или Стефан Првовенчани и да ли је Душан Силни ослепео Стефана Дечанског (или овај њега?)...   Све то није нимало важно тамо на сеоском, жалосно запуштеном гробљу, где између гробова врлуда бели попонац…

Krónika-fogyasztók   Azok az öregek mintha kihaltak volna…   A fogatlan orvos és az élharcos akinek bal szeme hiányzott…   És a tűzoltó, aki a megzöldült trombitától el nem vált… A nyugtalanul pislogó rendből kilépett pap…   És a ház melletti, malom közelében lévő falusi padról a többiek…   Velük együtt a látszólag fontos kérdések is eltűntek: Rastko volt az idősebb vagy Stevan Prvovenčani és Dušan a Hatalmas szúrta ki Stefan Dečani szemét (vagy ez utóbbi a övét?)…   Mindez ott, a szomorúan elhagyatott falusi temetőben, ahol a sírok között apró szulák virít, már semmit sem jelent...   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: У варљивом животу, КОВ, Вршац, 2012. стр: 31.

Željka Avrić Јато – Sereg

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Јато   из колевке у гнездима под покровом   од првог до последњег   у земљи под воду звезданом своду   под штитом митром плаштом и скиптром   окупљени у миру спремни за рат

Sereg   a bölcsőből a fészkekbe a tető alá   az elsőtől az utolsóig   a földbe a víz alá a csillagos ív felé   a pajzs a talár a palást és a jogar alatt   csendben gyülekeztek háborúra készek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić У име очева – Az apák nevében

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

У име очева   у име оца мог и његовог оца и свих отаца пре ова претешка чаша овај зачарани врч вино од туге и радовања опојна песма и одсјај огња трава спарушена и мирис омана душе и тамјана у име свих нас који били смо и јесмо за оне који долазе за све будуће лепоте за сав будући сјај овај пехар наде и вере постојане ево испијам и њиме призивам дођите на извор у његовој бистрој води своје лице да сагледате

Az apák nevében   apám és apja és minden apa nevében emelem e súlyos poharat ezt az elvarázsolt kancsót a bánat és a derű borát bódító dallam láng-visszfény hervadt fű teleki-virág lélek meg tömjén illat mindannyiunk nevében akik voltunk és vagyunk a jövendőkért minden jövendő szépért minden jövendő fénysugárért íme ürítem ezt a reménnyel hittel tele serleget és ezzel szólítalak benneteket a forráshoz gyertek arcotokat kristálytiszta vizében vegyétek szemügyre   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Gergely Tamás Zenebohóc – Pajac muzičar

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Zenebohóc        Megigazította hátán még egyszer a plakátot, amire elöl is, hátul is vörössel írták fel: CLAUDIA-BOHÓC, majd rápaskolt a fenekére, hogy mehet. Vállára vette a tangóharmonikát, s miközben tárcsázott, a nagy gonddal betanult indulót dúdolta.      - Szükségünk van egy mentőre – mondta.      - Hova? Mikor? Miért? – kérdezte egy hang.      - A Róm a felé vezető országútira, azonnal, szirénázni.

Pajac muzičar        Plakat na što je na prednjoj strani i poleđini crveno napisano: KLAUDIA-PAJAC, na leđima još jedanput je namestio, udario guzicu te može krenuti. Uzeo je harmoniku dugmetara i dok brojeve birao, napamet naučenu koračnicu pevušio.      – Hitna pomoć nam je potrebna – reče.      – Gde? Kada? Zašto? – pita nepoznat glas.      – Na putu što prema Rimu vodi, odmah, uključite sirenu!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.