Živko Nikolić Долином зидова – A falak völgyében

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13. 11. 1958. –

Долином зидовa   1. више волим бујицу слика и одсјаја зато у ово тихо предвечерје ослушкујем како ми мисли високо узлећу и не хају за зидове   2. испрва та сура линија није ни до колена допирала али је упорно вијугала у инат трави и праху у инат небесим и расла је раздрагано толико високо да се од ње ни зањихани чуперак не види   3. уз зид стадох у сенку   тек сам ту себе самог нашао   своје равнице своје брегове   4. неко је у меку бетонску масу утиснуо дланове и они су заувек ту остали да повезују камен и воду мисао и убрзано дисање   5. на зид се попела раширила руке и певала белим белим облацима   6. кад зид сенку баци облак је наткрили и све нагло утихне да и врапци слећу и одлећу нечујно   7. да ли се разликују зидови које су други наметнули од оних које смо у себе уткали   8. докле допире ум пред тим урвинама где застаје када се са земљом стапа   или је то линија која крај не познaје   6. 8. 2015–30. 6. 2019. Београд

A falak völgyében   1. a képek és a visszaverődés áradatát szeretem ezért ebben a csendes alkonyatban gondolataimat figyelem ahogyan a falakkal nem törődve a magasba szállnak   2. először az a vonal-szúra térdig sem ért de dacolva fűvel és porral dacolva a mennyek országával fáradhatatlanul tekergett és repesve nőtt oly magasra hogy lebegő hajtincse sem látszott   3. a fal mellé álltam az árnyékba   síkságomat hegyvidékemet   önmagamat csak itt találtam meg   4. valaki tenyerét a lágy betonmasszába mártotta örökre ott maradt hogy összefűzze a vizet a kővel a gondolatot a gyors légzéssel   5. a falra mászott karjait széttárta és a fehérrel a fehér felhőknek énekelt   6. mikor a fal árnyékot vet a felhő betakarja és egyszerre minden elhallgat a verebek is nesztelenül szállnak le és szállnak fel   7, különböznek-e a mások által emelt falak azoktól amelyeket önmagunkba mi építünk   8. ezen romok előtt meddig ér az elme hol áll meg mikor a földdel egyesül   vagy ez az a vonal amelyik véget nem ismer   2015. 8. 6. – 2019. 6. 30. Belgrád Prevod: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Светлост на дну, Граматик, Београд, 2020.

Hajnal Éva az a nap – taj dan

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

az a nap
 
az a nap olyan volt
mint a kislány a piacon
a sarokban ült és babrálta a zokniját
szakadt koszos zoknit babrált
több helyen lyukas zoknit több sebből vérzőt
babrálta és közben mintha mormolt volna valamit
egy távoli világ dallamát vagy ritmusát
vagy csak egy dallam vagy ritmus foszlányait
nem lehetett pontosan érteni mit
egészen úgy mormolta
mintha a szakadt koszos zokniért tenné
az a nap olyan volt
ült a sarokban egy repedezett falnak dőlve
felismerhetetlenül koszos ruhában
igen
azt a napot csak ugyanígy tudnám leírni
mintha
szakadt koszos zoknit babráló
mormoló kislány volna az a szerda
amikor megloptál
 
Forrás: https://kepiras.com/2023/01/hajnal-eva-negy-verse/
 
taj dan
 
taj dan je takav bio
kao devojčica na pijaci
u ćošku je sedela i sokne pipala
pocepanu prljavu soknu je pipala
na više mesta pocepanu iz više rana krvareću soknu
pipala i usput kao da je nešto mrmljala
melodiju ili ritam nekog dalekog sveta
ili samo delove neke melodije ili ritma
nije se moglo tačno razumeti šta
baš tako je mermljala
kao da to radi radi prljave sokne
taj dan je bio takav
u ćošku je na trošan zid naslonjeno sedela
u neprepoznatljivo prljavoj haljini
da
taj dan samo tako bi mogla opisati
kao
da je ona sreda
kad si me pokrao
devojčica koja prljavu soknu pipa
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea Firka – Škrabotina

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Firka   másik gyerekkort rajzoltunk a falra de anyánk csak színes firkáknak látta nem értettük a fakanalat miért nem csak főzéskor használja és miután vörösre ütötte a karunkat miért utánozza a fürdőszobában a sírásunkat

Škrabotina   na zid smo drugo detinjstvo crtali ali za našu majku su obojene škrabotine bile nismo shvatili kutlaču zašto ne samo za kuvanje koristi te nakon što je naše ruke do crvenila tukla u kupatilu naše plakanje zašto imitira   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 25. old.

Méhes Károly Június – Jun

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Június   Belefúlni a zöldbe belehalni a nyárba elolvadni a melegben vagy inkább büntetésül élni tovább   Egy bot amint eljátssza egész életedet Egy fény amint pukkanva kihuny Egy arc amint a távolba csobban   A pályán egy vagon pipacs és egy tartálykocsinyi égbolt vesztegel

Jun   U zeleno se utopiti u leto umreti u vrućini se rastopiti ili rađe za kaznu dalje živeti   Jedan štap ti čitav život odsvira Jedan zrak svetla uz prasak nestaje Jedno lice u daljinu pljusne   Na tračnici vagon bulke i komad neba u cisterni kopni   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Döbbenet – Zaprepaštenje

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Döbbenet             Hervay emlékére   „Ránézett - azt hitte, inteni akar és felé dobott egy égő csikket.”

Zaprepaštenje                 U spomen Hervaija1   „Pogledao ju je – pomislio da mahnuti želi i prema njoj užaren čik bacio.”   1Gizela Hervai (Hervay Gizella 1934 - 1982) je mađarska pesnikinja, pisateljica i prevoditeljka iz Transilvanije.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Ana Seferović *(živi u prostoru...) – *(a térben…)

 

Ana Seferović Beograd  9. decembar 1976. – 

*   živi u prostoru između tačke A i tačke B u prašnjavom telu na stanicama aerodromima privremenom smeštaju uživa u Hi-Bye odnosima džepnim izdanjima bežičnoj povezanosti

*   a térben az A és B pont között poros testtel állomásokon reptereken átmeneti szállásokon él az Üdvözöllek-Isten veled ismeretségeket zsebkiadásokat drótnélküli kapcsolatokat élvezi   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ana Seferović: Zvezda od prah-šećera Udruženje književnika i književnih prevodilaca Pančevo 2012. 9. str.

Vasa Pavković Ваљало би заборавити – Jó lenne elfeledni

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Ваљало би заборавити   Ваљало би заборавити Да је ово некад био светионик На ушћу – и видети само Згњечену конзерву, кондоме, Конфете сувог корова ... у сенци Пустог торња.   Ваљало – ал зашто? Бесмислено – као сумрак утопије – Распад старих идеала је не мање бесмислен Од успона нових ...   И тако живот ће још једном бити Понављање заборављеног градива Из крви, нације, тамањења и мржње.   Нема ничег у томе – Као у напуштеном, прљавом простору торња Где помиче се једино Цвет суре паучине на разбијеном Инциденту окна.

Jó lenne elfeledni   Jó lenne elfeledni, hogy Ez egyszer a torkolatban világítótorony Volt – és a puszta torony árnyékában Csak konzerv-roncsokat, kondomokat, Száraz kórómaradványokat  Látni…   Jó lenne – de miért? Értelmetlen – mint az ábrándok alkonya – A volt eszmények enyészete legalább annyira Értelmetlen, mint az újak hódítása…   És az élet még egyszer A vérből, nemzetből, irtásból, gyűlöletből álló Elfeledett tananyag ismétlése lesz.   Itt semmi sincs – Akár a torony elhagyatott, piszkos környékén Ahol a széttört ablakon Egyedül a pókháló-virág Mozdul.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.skd.rs/wp-content/uploads/biblioteka/VasaPavkovicUvarljivomZivotu.pdf