Keresés ebben a blogban

2025. december 2., kedd

Hajnal Éva Otthon – Dom

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Dom
 
Szerelmes verset írok.
Neked.
A születésnapodra.
Torta is van benne,
meg csók.
Most épp azt írom,
hogy jó hosszan csókolózunk a lépcsőházban.
Aki látja, mind azt gondolja,
ebben a mi életkorunkban ez nem valami illendő...
Ők nem tudnak arról,
hogy te voltaképpen az a kamaszfiú vagy a miuccánkból.
A Szerelmem.
Én pedig az a kamaszlány.
 
A hosszú csók után bent még hosszabban ölelkezünk.
Sok időt kell bepótolnunk.
 
Aztán meggyújtom a gyertyákat a tortádon,
de
nem jutok a végére,
mert fontosabb a következő csók,
a következő ölelés.
Közben lángvirágok nyílnak.
Csak nekünk.
...meg persze zene is szól,
tisztán, hangosan, ahogy szereted.
Peter Gabriel, Sting,
a Karom kitárva Cseh Tamástól, a sokénekes-változat,
és
mi körbe forgunk,
forgunk,
csak forgunk körbe együtt,
rácsodálkozva,
hogy domborulataink
épp egymás homorulataiba illenek.
 
Hazaérkeztünk.
 
Ahol így szeretnek,
az az otthon.1
 
1 Vendégsor, Halmai Tamás: Kicsi a szívem című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.119-120. old.
 
 
Dom
 
Ljubavnu pesmu pišem.
Tebi.
Za tvoj rođendan.
Sadrži i tortu
i poljupca.
Sad baš to navodima
da u stubištu dugo se ljubimo
Ko to vidi, misli,
da u našim godinama to nije baš pristojno…
Oni ne znaju
da ustvari onaj deran si iz našegsokaka.
Moja ljubav.
A ja sam ta šiparica.
 
Posle dugačkog poljupca još duže se grlimo.
Mnogo vremena moramo da nadoknadimo.
 
Posle palim sveća na torti,
ali
ne stižem do kraja,
jer je važniji sledeći poljubac,
sledeći zagrljaj.
U međuvremenu trajnice cvetaju.
Samo nama.
…i naravno muzika se čuje,
čisto, glasno, kako ti voliš.
Peter Gabriel, Sting,
Ruke su mi raširene od Tamaša Čeha, varijanta sa mnogo pevača,
a
mi se vrtimo,
vrtimo se,
samo se vrtimo, zajedno,
čudeći se
da naša ispupčenja
baš odgovaraju našim udubljenjima.
 
Stigli smo doma.
 
Gde se tako voli,
to je dom.1
 
1Citat iz pesme: Srce mi je malo Tamaša Halmaija
 
Prevod: Fehér Illés

 


2025. december 1., hétfő

Gergely Tamás A Dumás – Lupetalo

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A Dumás
 
Azt írja Dumás, hogy annyian vagyunk kisebbségi magyarok, hogy ha összefognánk, mi lennénk a többség. Jaj, Dumás, nagyon megvigasztaltál. Mert már nem tudtam, hová tartozom. Tartozok, a nyelvjárásom szerint. Romániából menekült stockholmi magyar - van ilyen? A könyvtáramba tévedt románok elfogadnának románnak, mert jó a kiejtésem, a svédek svédnek, mert õk demokratikusak, de hát magyar... Láttam nemegy táblát, mely szerint nem vagyok igazi magyar. Hû, azoktól a tábláktól nagyon megijedek. S akkor te most megbíztatsz ott lenn Zentán, hogy nemcsak magyar, de ha összefognánk... Dehogy is akarok én bárkivel összefogni, de jól esik egy ilyen kis bíztatás, kinyomtatom, s elteszem az emlékfüzetembe...
 

Lupetalo
 
Piše Lupetalo, da nas Mađara u manjini ima toliko, kad bi se ujedinili mi bi bili većina. Joj, Lupetalo, sad si me utešio. Jer više nisam znao gde pripadam. Pripadam po osnovu korišćenja narečja. Izbeglica iz Rumunije Mađar u Štokholmu – postoji li tako nešto? Rumuni koji su zalutali u moju biblioteku prihvataju me za Rumuna jer mi je izgovor dobar, Šveđani za Šveđana jer oni su demokrate, ali Mađar… Video sam ne jedan natpis, prema kojem nisam pravi Mađar. Od onih natpisa uvek se uplašim. I sad me možeš da ovlastiš da tamo negde na jugu u Senti, ne samo Mađar, ali kad bismo se ujedinili… Ma ne želim ja niskim da se ujedinim, ali prija mi takvo bodrenje, odštampaću i u svoj spomenar ću da stavim…
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nadežda Purić Jovanović Тотем – Totem

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 1974. – 

Тотем
 
гујин свлак скидам
и остаје ми гујино тело
 
под којим се кријем
ко гуја ноге
 
преластила сам Еву
преластићу и тебе
 
гуја ми из недара
довикује
 

Totem
 
leveszem a kígyó bőrét
marad a teste
 
alatta rejtőzöm
kígyólábként
 
legyőztem Évát
téged is legyőzlek
 
a kígyó bensőmből
szólít
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

2025. november 29., szombat

Dejan Spasojević Aфоризми III. – Aforizmák III.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми III.
 
Вјетрови у леђа претворили су се у несносан смрад.
 
Бити на висини задатка је успјех,
Бити на ширини задатка је подвиг
Предоизрани званичношћу љубоморно чувају дозер за себе.
Била је то ера невиђеног развојништва.  
 
 
Омиљени философ данашњице: Шопингхауер.
 
Нема шале са онима који раде - Нон шалантно.
Зашто се фазе преговора зову рунде'',
кад све предајемо без борбе?
 
 
 
И он је режимски човјек, стално на неког режи.
 
Стање ни тамо ни овамо - Безвезионизам.
Гинули су за слободу – не гине им ропство.
 
 
Пустио бих мозак на пашу,
кад бих знао да ће ми све овце бити на броју.
 
Све(т) је приватно власништво.
Мало нас је, али смо зато много себични.
  

Богати политичари имају сигурно богате архитетке.
 
У вртлогу лудила дигитализација тоалет папира била би прави изазов.
Моја прва п(а)лата је ниска!
 

Aforizmák III.
 
A hátszél elviselhetetlen bűzzé változott.
 
 
A feladat magaslatán állni siker,
a feladat mértékén lenni bravúr.
A hivataloskodásban túladagoltak az adagolót féltékenyen őrzik.
Ez a rablógazdálkodás példátlan korszaka volt.
 
A manapság kedvenc filozófusa: Shoppinghauer
 
Ne viccelj azokkal, aki – viccből dolgoznak.
 
Miért nevezzük a tárgyalási szakaszokat „meneteknek”
mikor harc nélkül mindent feladunk.
 
 
Ő is a rendszer embere, valakit mindig rendbe tesz.
 
A se itt, se ott állapot – irracionalizmus.
A szabadságért haltak – rabság a jussuk.
 
 
Gondolataimat elengedném,
ha tudnám, csordám hiánytalanul megmarad.
 

A világ(minden)ség magántulajdon.
Kevesen vagyunk, ezért vagyunk smucigok.
 
 
A gazdag politikusnak biztosan gazdag műépítésze van.
 
Az őrület örvényében a toalettpapír digitalizálása valódi kihívást jelentene.
Első b(érem) mit sem ér!
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

2025. november 28., péntek

Nenad Grujičić Снег – Hó

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Снег
 
Пада снег.
Ко то види?
 
Нико ништа не види,
а
и ако види,
неће да види.
 
Ми који, заиста, видимо,
ћутимо
и не видимо.
 
Зашто бисмо видели?
 


 
Esik a hó.
Ki látja?
 
Senki semmit sem lát,
és
ha lát is,
látni nem akarja.
 
Mi, akik tényleg látunk,
hallgatunk
és nem látunk.
 
Miért is látnánk?
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Miodrag Jakšić Nedodirom spojeni – Érintés nélkül karöltve

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Nedodirom spojeni
 
Čuvam te
u najlepšem delu tela svoga,
u srcu samom,
u sebi duboko.
Da mi krvotokom latentno, uznemirujući lako,
svaki trenutak života uzneseš, podigneš, a smiriš...
Živiš sa mnom.
U boli, obično, kad, moramo biti,
nedodirom spojeni.
Ograničeni samo na ljubav. Jedinu, upisanu u nas.
 
Izvor : autor
 
 
Érintés nélkül karöltve
 
Legszebb testrészemben,
mélyen önmagamban,
szívemben
őrizlek.
Hogy vérkörömmel rejtve, könnyedén zavarva,
az élet minden percét magasztald, felemeld, nyugtasd…
Velem élsz.
A fájdalomban, általában, amikor léteznünk kell,
érintés nélkül karöltve.
Csak a szerelem éltet. Az egyetlen, ami belénk vésett.
 
Fordította: Fehér Illés


Obren Ristić У горама чудо – Csoda a hegyekben

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –

У горама чудо
 
                               Слободану Стојадиновићу
 
Чудовит сонет мним али не не зимски бели
У горама високим једино песми тесно није
Док дува кошава и петнаест испод нуле је
Овде снегом прекривена жеља у срце се сели
 
Вазда са планине вриште митски коњаници
И на огњишту предачком ватре распаљују
Ту згрејаће кости посланица древна коју
Од гласова и слова у језику носе у бројаници
 
Мудро у благости зборе сељаци у завичају
Чим се магла спусти са Старе планине
У глуво доба кад пси чувари ланце кидају
 
Душа у зубима низ кланце и клисурине
Е тек са првом зором виде се трагови и двери
У снегу и тору: Какве ли нас походише звери
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
 
 
Csoda a hegyekben
 
Slobodan Stojadinovićhoz1
 
Csodás szonettet álmodtam de nem nem téli márvány
A magas csúcsokon egyedül a költemény érzi jól magát
Míg tizenöt fokkal fagypont alatt a kosava zihál
Itt a hóval fedett kívánság otthont a szívben talál
 
A hegyekben mesebeli lovasok sikoltanak
Tüzet az ősök otthonában szítanak
Az ősi hírnök csontozatát itt melegíti akit a hangok
És betűk olvasójában nyelvükben hordanak azok
 
Akik az őshazában bölcsen nyugalomban élnek
A parasztok amint a köd a Stara hegységből2 leszáll
Éjnek idején amikor a kutyák láncokon vergődnek
 
A lélek meg a szurdokok szakadékok között vibrál
Akkor az első virradtkor látszanak a hóban a sárban
A nyomok a várak: Bennünket milyen zsarnokok igáznak.
 
1Slobodan Stojadinović (ejtsd: Szlobodán Sztojadinovity, 1948 – 2011) szer költő, elbeszélő, irodalmi és szépművészeti kritikus.
2Stara (ejtsd: Sztára – Öreg) hegység – 560 kilométer hosszúságban vonul Szerbia keleti részéből keleti irányban Bulgária középső részén keresztül a fekete-tengeri Emine-fokig. 
 
Fordította: Fehér Illés