Živko Nikolić Поглед је додир – A tekintet-érintés

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Поглед је додир   поглед је додир чудесна незнанко ма колико разиграно безубо је моје око хтео сам боју осмеха да ти упамтим зашто се тако нарогушена окрећеш када се у истом смеру различитим странама приближавамо   20. 10. 2001. – 29. 10. 2004. Београд/Копривница

A tekintet-érintés   te csodálatos ismeretlen a tekintet érintés szemem akármennyire is játékosan foghíjas szemed színét meg akarja jegyezni miért fordulsz el ily dühösen hisz ugyanabba az irányba különböző irányokból közeledünk   2001. 10. 20. – 2004. 10. 29. Belgrád/Koprivnica   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Певање, прах и нада/ Le chant, la poussiere et lʼespoir, Књижевно друштво Свети Сава, Српски песници париског круга/ Poètes serbes du cercle parisien Београд/Paris, 2014. стр. 48.

Risto Vasilevski (О)да води – Óda a vízhez

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

(О)да води   Вода је магија која не умире, магија која саму себе ствара. Тело је које само себе одржава у свим облицима; мистрија која прави поредак у свим световима; пупчана врпца која све држи на окупу.   Вода је мач који сам себи крчи пут; огледало у коме се све види ма чиме било упрљано; нирвана која може себе и све друго да умири.   Вода је невидљиви кључ за све браве постојања; смола која може све да расточи или да оживи; светлост која се може освештати и по њој обожено ходати, – у којој се ни вера ни крст  не могу изгубити.   В(ода) смо сви ми – текући од рођења до смрти – који се кроз кодове и гене опет враћамо да с њом наставимо живот.

Óda a vízhez   Halhatatlan varázslat a víz, önmagát teremtő varázslat. Minden alakban önmagát fenntartó test; minden világban rendszert teremtő rejtély; mindent összetartó köldökzsinór.   Utat önmagának nyitó kard a víz; tükör, melyben minden látszik bármivel is piszkolt; önmagát és minden mást megnyugtató nirvána.   A víz a lét minden reteszének láthatatlan kulcsa; mindent szétbontani vagy feléleszteni képes gyanta; fény, melyet meg lehet szentelni és rajta istent tisztelve járni, – melyben sem a hit, sem a kereszt nem veszhet el.   Mi mindannyian vízből vagyunk – cseppfolyósak születésünktől halálunkig – mi, akik kódokon és géneken keresztül ismét visszatérünk, hogy az életet vele folytassuk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Grujičić Ulice – Utcák

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Ulice   Dovoljno je da se raspitaš za Jakšićevu ili Knez-Mihailovu      i već si na konju: Tu ti je stari poznanik  koji se osmehuje na ulazu bilo koje kuće      i otvara vrata prije nego si pokucao.   Svejedno je šta ćeš popiti      i šta ispričati      starom znancu kako si do sad živio      i kuda se dao poslije svoje desete godine. On će se pretvarati da sluša jer postao si svoj čovek i sopstvena nada.   Usput se žališ na mnoge bulevare      i bezbrojne ulice tužiš se na imena      čestih nobelovaca patent-stručnjaka      i ostalih što imaju podočnjake.   Urazumiće te nadareni prijatelj u zanosu objašnjavajući kako su ulice munje što raznose duše      i stanovnike do najbližeg oltara samoposluge fabrike ili stadiona.   Zahvaljuješ na crnoj kavi      i savjetima klanjaš se do zemlje zatim zalupiš vrata s najlonskim prozorom      i pred očima      ukaže se prizor: Jedna uličica s tvojim imenom!

Utcák   Elég ha érdeklődsz hol van a Jakšić1 vagy Knez-Mihailo2 utca      és már helyben vagy: Itt van a régi ismerős bármelyik ház bejáratából rád mosolyog      ajtót nyit mielőtt kopogtatnál.   Mindegy mit iszol      régi ismerősödnek      mit mondasz el eddig hogyan éltél      tizenévesen    hova jutottál. Színleli hallgat mert önmagad embere lettél önmagad reménye.   Közben számtalan      körút és utca      miatt zsörtölődsz kifogásolod a gyakran előforduló      Nobel-díjasra feltalálóra és megannyi      karikás-szeműre utaló elnevezéseket.   Tehetséges barátod térít észre elragadtatva magyarázza az utcák villámok a lelkeket      és a lakókat a legközelebbi oltárig önkiszolgálóig gyárig vagy stadionig viszik.   Megköszönöd a feketekávét      és a tanácsokat tisztelegsz majd becsapod magad mögött az ajtót a műanyag ablakkal      és szemed előtt      feltűnik a látvány: Egy utca a te neveddel!   1Đura Jakšić (ejts: Gyúra Jaksity 1832. – 1878.) szerb költő, festő 2Mihailo Obrenović (ejtsd: Mihailo Obrénovity 1823. – 1868. szerb fejedelem)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://riznicasrpska.net/knjizevnost/index.php?topic=234.0

Biljana Milovanović Živak: Трка – Verseny

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Трка   Код оних, који се стално такмиче, Такмичење ама баш никада не престаје Чак ни у болести, чак ни у смрти   Неки се хвале својим болестима Не би ли пажњу задобили, а неки их крију, Како би пажњу одвратили   Неки се стиде, јер бити болестан Може значити не бити узоран хришћанин И да те је Господ „казнио”   Здрави се старци хвале својим здрављем, Као да су због тога – што су здрави, Бољи људи, као да су они,   За разлику од болесних, Здравље заслужили. Као да болест бира по заслузи.

Verseny   Az állandóan versenyzők számára A verseny sosem ér véget, Sem a betegségben, sem a halálban   Vannak, akik betegségükkel kérkednek, Hogy felkeltsék a figyelmet, mások titkolják, Hogy elkerüljék   Egyesek szégyenkeznek, mert ha beteg vagy Esetleg nem lehetsz példás keresztény, Hisz az Isten „büntetett”   Az idős edzettek egészségükkel dicsekednek, Mintha azzal – hogy egészségesek, Jobb emberek lennének, hisz ők   A betegekkel ellentétben, Egészségüket kiérdemelték. Mintha a kór érdem szerint választana.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Биљана Миловановић Живак: Ти, међутим, Књижевна општина Вршац, Вршац, 2022.

Željka Avrić Земна п(ј)есма – A föld dala

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. –

Земна п(ј)есма   *** дођеш ми у сну босоноги отиску дјетињства   простирко и покрову прах си који исцјељује све   сипиш кроз прсте попут кишног дана почиваљко мог родитеља   падаш на срце као прастара чежња гладна твоје близине     *** кажу не лудуј куда ћеш шта ту има што нигдје нема можда су звијезде ближе али су одавде видније можда је дан добар али је овај бољи можда се љепше пјева али је овако тужније   кажу ћути исто ти дође земља и тамо и овдје   какав је живот којем ништа не фали

А föld dala   *** te gyerekkorom mezítlábas nyoma álmomba lépsz   te terítő és takaró mindent gyógyító por vagy   te szüleim nyugvóhelye ujjakon keresztül esős napként szemerkélsz   a szívet ősi óhajként hódítod közel-létedre vágyok     *** mondják ne bolondulj hová igyekszel ugyan mi van itt ami sehol máshol nincs talán a csillagok közelebb vannak de innen jobban látszanak talán jó a nap de ez jobb talán szebben énekelnek de így szomorúbb   mondják hallgass teljesen mindegy itt is ott is föld van   milyen az az élet amelyben semmi sem hiányzik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ivana Milankov Večera sa ribom i ogledalima – Vacsora hallal és tükrökkel

 

Ivana Milankov Beograd 24. mart 1952. – 

Večera sa ribom i ogledalima   Ne lutaj toliko, natprirodno je. Ni Svemir nije tako sam, tih je i plemenit u staklenoj bašti sa bogovima. Ne zamišljaj samoću tako astralno. Čuo si pogrešne priče O zvezdama i hladnoći. Ušao u pogrešne sobe Sa mumijama i balzamom. Poverovao si stvarima. Stvari su daleke, bude se u muzejima, izvan njih počinje Bog Sa svojim suptropskim dušama. Ima nečeg veselog u prizoru sa Bogom. Pokloni mu tišine tvojih ponora. Zamisli ga - milosrdna školjka. Ne lutaj toliko. Čuješ li kako se komete završavaju? Čuješ li, ludilo je toplo, belo, oblo, dolazi iz Alžira. Ne lutaj toliko. Ljubičice imaju latinsku prefinjenost, a riba se jede u izdvojenim sferama. Viljuške su od peska i srebra. Svemir te čeka Sa citrom i ogledalima. Tako je mirno na dnu stakla. Ne lutaj više. Neko sa Urana traži tvoj lik.

Vacsora hallal és tükrökkel   Ne bolyong annyit, természetfeletti. Az Űr sincs oly egyedül, az üvegházban az istenekkel csendes és nemes. A magányt ne csillagászként képzeld el. A csillagokról és a hidegről Hamis meséket hallottál. Múmiákkal, balzsammal tele Téves szobákba mentél. A tárgyaknak hittél. A tárgyak távol vannak, múzeumokban ébrednek, az Úr szubtrópusi lelkeivel együtt rajtuk kívül kezdődik. Van valami vidám az Úr tüneményével. Mélységed csendjét ajánld fel neki. Képzeld el – irgalmas kagyló. Ne bolyongj annyit. Hallod-e, az üstökösök hogyan járnak? Hallod-e, az őrület meleg, fehér, gömbölyű és Alzsírból érkezik. Ne bolyongj annyit. Az ibolyák latinosan igényesek, a halat meg különálló szférákban fogyasztják. A villák homokból és ezüstből vannak. Citrommal és tükrökkel vár az űr. Az üveg mélyén oly nyugalom van. Ne bolyongj többet. Valaki az Urániumról alakodat keresi.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ady András Ha meglepnek az ősök – Ako te preci iznenade

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Ha meglepnek az ősök   hallgasd meg az öregeket egyre kevesebben kapták napi parancsba hogy hallgassanak hogy ne emlékezzenek emlékeikben se ellenkezzenek hallgasd őket a legkevesebb lehet hogy tanulsz tőlük s ugyanakkor a legtöbb lehet s mindezek után figyeld ahogy mégis ebben a műfélelmekkel szteroidozott való-valamiben figyeld ahogy félni kezdenek s míg eljutnak a rettegés teljesen elfogadott-imádott mindennapi adagjáig hogyan kúsznak végig összkomfort-artrózisos kapcsolataik kommunalka szobáin miként szomjúhozzák a parancsolt a küldött sugárzott félelmet egy felmentőbb diktatúráig hogyan rettentenek el attól hogy nehogy nagybetűsen és üres-halmazosan teljesen értelmetlen értelemmel félni ne kezdjél te is mert a legkevesebb lehet hogy tanulsz tőlük s ugyanakkor ez a legtöbb lehet

Ako te preci iznenade   poslušaj starce od njih su sve manje dobili dnevnu naredbu da ćute da se ne sećaju da ni u uspomenama ne usprotive poslušaj ih u najmanju ruku a istovremeno i najpovoljnije može da se desi da učiš od njih i nakon svega posmatraj kako u tom veštačkim strahovima steroidima punom stvarnom-nečemu ipak počnu da strahuju i stižu do svakodnevnog potpuno prihvaćenog obroka strepnje kako puze preko komfornih soba sa svojim udobnim ali bolesnim vezama kako priželjkuju naređenu poslatu zastrašenost od jedne druge manje stroge diktature kako se plaše od toga da ni ti ne počni ispražnjeno velikim slovima pisano besmislenim smislom da se plašiš jer u najmanju ruku a istovremeno i najpovoljnije može da se desi da učiš od njih   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Ady András: Triptichon, Csíkszeredai kiadóhivatal, 2024.