Aca Vidić Дубљење на глави – Fejtetőn

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Дубљење на глави   Нећеш заспати ни ноћас Јер ти си рупа на сопственом падобрану А твој сан је падобран И ових ноћи се нема сна Обликујеш позадину стварности Дубљењем на глави А   п о т о м СВОЈ ПОНОС ПРОГУТАЈ! Шта носиш у себи Видим када пљујеш (Пљујем и у лице Ако не разумеју ме!) Све смо ближи месту смрти НИКО НЕЋЕ ЗАСПАТИ Тамо су сенке: Одлазе и долазе ............................. Једном сео сам у погрешан воз А кочничар је почео да виче: "ПЕВАЈ АКО СИ СРЕТАН!" Више НЕ!

Fejtetőn   Ma éjjel sem alszol el Mert saját ejtőernyődön vagy luk   Álmod pedig az ejtőernyő És ezen éjjeleken nincs álom   A valóság hátterét formálod Fejtetőn   M a j d N Y E L D   L E   B Ü S Z K E S É G E D!   Mit hurcolsz magadban Meglátom mikor köpsz   (Szembe is köpök Ha nem értenek meg!)   A halál helyéhez egyre közelebb vagyunk SENKI SEM ALSZIK EL   Ott árnyak vannak: Mennek és jönnek ………………….   Egyszer téves vonatra szálltam A fékező meg elkezdett ordítani: ‟DALOLJ HA BOLDOG VAGY!”   Immár NEM!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Bíró Tímea cél – cilj

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

cél   megmártotta szárnyait a férfi testében kapálózó lábait maga alá húzta behunyta szemét és azt kívánta szakadjon le az ég ne kelljen felszállnia többé   el kell vágnia az első csirke nyakát akkor lesz elismert feleség

cilj   uronila svoja krila u telo muškarca razbacane noge pod sebe povukla oči zatvorila i poželela neka se sruši nebo da više ne mora da poleti   mora da preseče vrat prvog pileta tad će da bude priznata supruga   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 63. old.

Gergely Tamás Minden halál – Svaka smrt

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Minden halál        – Akkor azt mondd meg – fordult Vadmalachoz a komája – hogy egyforma-e minden halál?      ”Halál.” Vadmalac lehúnyta a szemét.      Egy összedőlt állomásépületet lát meg, ”Kramatorszk” – gondolja.      "Minden halál" – hallja meg a koma kérdését, visszhangzik a szó a tudatában.       A földön egy női test, fej nélkül.      "Bomba – gondolja Vadmalac – a légnyomás a fejét leszakította.”      – Nem tudod, Apu? – kérdi Kismalac.   Hangjában enyhe csalódás.      "Azt tudom, hogy megtalálták a fejet is, lett belőle egy holttest."      Kinyitja a szemét, egy őrült néz ki a fejéből. Malacka hozzá lép, és megöleli.

Svaka smrt        – Pa reci mi – obraća se jaran Vepru – da li je svaka smrt jednaka?      „Smrt.” Vepar zatvorio oči. Srušenu zgradu železničke stanici ugledao, „Kramatorsk” – mislio je.      „Svaka smrt” – čuje pitanje jarana, odzvanja reč u njegovoj svesti.      Na zemlji žensko telo, bez glave.      „Bomba – pomislio Vepar – pritisak vazduha otkinuo glavu.”      – Ne znaš, Oče? – pita Prase. I u njegovom glasu razočaranje se oseća.      „To znam da su i glavu našli te je leš postala.”      Otvori oči, iz njegove glave luđak gleda. Prasica prišla i zagrlila ga.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Hajnal Éva Rétegek – Slojevi

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Rétegek   először a madarak a pacsirta legkivált aztán a szürke árnyak a derengés majd a hármas busz csak négyen és a sofőr mindig ők   vágyak helyén zajok vonszolják köteleiket sáros cipők cuppogása hagy nyomot panelházakban vízforralók sipognak   vége kezdődik

Slojevi   prvo ptice pre svega ševa posle sive senke svitanje pa bus trojka samo četvorica i šofer uvek oni   na mestu žudnje svoje konopce graje tegle trag cmokanje blatnjavih cipela ostavlja u višekatnicama čajnici šište   kraj počinje   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 47. old.

Barbara Novaković На дну – A mélyen

 

На дну   На дну чаше је вино. И осмијех. Развезан језик. Здравица. И славље. На дну чаше је пјесма. И промукли глас. Плес. Дрхтава кољена. И искра ока. На дну чаше је истина. И немир. Страх. Бол. И сузе. На дну чаше је све. Осим заборава...

A mélyen   A pohár mélyén bor. Meg mosoly. Eleredt nyelv. Köszöntő. Meg ünnepelés. A pohár mélyén dal. Meg rekedt hang. Tánc. Remegő térdek. Meg szikra a szemből. A pohár mélyén az igazság. Meg a nyugtalanság. A félelem. A fádalom. Meg könnyek. A pohár mélyén a minden. A feledésen kívül…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Miodrag Jakšić Izgubljeno – Elveszett

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. – 

Izgubljeno   Izgubljeno. Sve njeno. I moje… Za oboje.

Elveszett   Szertefoszlott. Minden, ami az övé volt. Meg az enyém… Vesztett, mindkét fél.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vlasta Mladenović Danas je Tvoj rođendan, Ljubavi usnula – Születésnapod van, elszenderült Kedvesem

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Danas je Tvoj rođendan, Ljubavi usnula   Danas je tvoj rođendan, Ljubavi usnula, šta da slavimo, kako da slavimo, tužni ja i naš sin dolazimo ti na grob. O, strašna je kob! A pre nekoliko dana spremali smo se za slavlje, kako dalje, kako dalje?... Pitao sam te: Šta da ti poklonimo? Rekla si, rekla si, o zašto si to rekla: Ne treba ništa, ništa mi ne treba. Sad imaš sve darove neba, neka te anđeli čuvaju i neka slave sa tobom. Šta ću, šta ću sa sobom?

Születésnapod van, elszenderült Kedvesem   Születésnapod van, elszenderült Kedvesem, mit ünnepeljünk, hogyan ünnepeljünk, szomorú én és fiunk sírodhoz megyünk. Ó, micsoda sors! Még pár nappal ezelőtt ünnepre készültünk, hogyan tovább, hogyan tovább?... Kérdeztelek: Ajándékba mit adhatok? Azt mondtad, azt mondtad, ó, miért mondtad: Semmi sem kell, nekem semmi sem kell. Tiéd most minden égi ajándék, vigyázzanak rád az angyalok, veled ők ünnepeljenek. És én magammal mit tegyek?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vlasta Mladenović: Jasnina poljana, Presing, Mladenovac, 2024. str. 31.