Hervay Gizella A leckét megtanultam – Naučila sam lekciju – I learned the lesson

Hervay Gizella

Makó, 1934. október 14. – Budapest, 1982. július 2.

A leckét megtanultam bármilyen nyelven fel tudom mondani a nyomort ha már senki sem érti meghalhatok

Naučila sam lekciju oskudicu na bilo kom jeziku mogu ponoviti ako više niko neće razumeti mogu umreti Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://hervaygizella.adatbank.transindex.ro/belso.php?k=20&p=1108



I learned the lesson

I can repeat

in every language

the misery

when nobody gets it

I can die

Translated by Czire Szabolcs and Kathleen Jacobson

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Hervay_Gizella-1934/A_leck%C3%A9t_megtanultam/en/50566-I_learned_the_lesson

Enes Halilović Ugalj – Szén

Enes Halilović Novi Pazar 05. mart 1977. –

Ugalj

Visoravan. Na visoravni je nastalo jezero početkom Miocena,
prije dvadeset tri miliona godina. Nijedan ministar nije svečano
otvorio jezero u prisustvu kamera i uglednih zvanica.

I prije svog nastanka, imalo je veliku ideju.
Trajalo je i čekalo. Jezero.

U vodi je sabiran biljni materijal sa kopna.
Sve što je leglo na dno, taloženo je, a pijesak je pripomagao.
Nastupio je proces karbonizacije. Biljna materija
pretvorila se u treset, potom u lignit, potom u mrkolignit.

I bi sedam faza deponovanja biljne materije.
I ostalo je sedam slojeva uglja. Između slojeva i danas spavaju fosili.

Krajem Pliocena, jezero se ispraznilo: Otišlo je
dva miliona pet stotina osamdeset osam hiljada godina
prije današnjeg jutra. S razlogom se ispraznilo.

Isušenim kopnom prošle su vojske i vojske.
I kopno je ostajalo sinu od oca,
sinu od oca… sve dok pod tabanima ne osjetiše ugalj:
Sto pedeset miliona tona crne tišine
leži
i spokojno čeka da se pretvori u pepeo.

Decembar je. Ciča zima.
I nakon svega,
ti – nezahvalan – uzimaš grumen uglja i bacaš ga u kotao
samo da bi zagrijao zidove
o kojima pišeš.

Forrás: http://poe3ija.blogspot.rs/2014/11/enes-halilovic-tri-pjesme-iz-zbirke.html

Szén

Fennsík. A tó a fennsíkon a miocén elején keletkezett,

huszonhárom millió évvel ezelőtt. Kamerák és közismert

meghívottak jelenlétében, egyetlen miniszter sem avatta fel.

És keletkezése előtt is nagy tervei voltak.

Kitartott és várt. A tó.

A vízben szárazföldi növényi szövetek halmozódtak fel.

Minden, ami medrébe került, leülepedett, és ebben a homok segített.

Megkezdődött az elszenesedés. Tőzeggé alakult

a növényi anyag, azután lignitté, majd barnaszénné.

És a növényi anyag hét fázisban tárolt.

És hét réteg szén képződött. A rétegek között ma is foszilok pihennek.

A pliocén végén kiürült a tó: Ma

reggelig kettőmillió ötszáznyolcvannyolc ezer év

telt el. Nem véletlenül ürült ki.

A kiszáradt mederben seregek és seregek vonultak.

És a meder apáról fiúra maradt,

apáról fiúra… midaddig, míg a szenet, talpuk alatt meg nem érezték:

Százötven millió tonna feket csönd

szunnyad

és nyugodtan várja, hogy hamuvá váljon.

December van. Dermesztő hideg.

És mindezek után,

te – hálátlan – fogsz egy darab szenet és a kazánba dobod,

csak hogy felmelegítsd a falakat,

amelyekről írsz.

Fordította: Fehér Illés



Danilo Kiš Raštimovani klavir – Lehangolt zongora

Danilo Kiš

Subotica 22. februar 1935. – Paris 15. oktobar 1989.

Raštimovani klavir avenijom crnih šuma prođe jedna opatica na biciklu jedan se policajac krsti pred katedralom jedna katedrala od čipaka jedna starica što nudi ljubav za svega trideset franaka plus soba u jednoj radnji na uglu prodaju tople pidžame i žvakaće gume za pse jedan pijani mornar u zagrljaju ulice u jednoj se kafani toče kakao i gorki likeri jedan visoki kongoanac što liči na kengura umire javno od nostalgije oči jedne mlade konobarice u kafani italija podsećaju na oči modiljanijevih žena jedan se pijani nemac seća poljkinje marije kazinske koju je ljubio 1943 s jednom rukom na pištolju s drugom na levoj sisi jedan me raštimovani klavir podseća na luku spasa u parizu gde sam plakao jedne večeri gledajući jedan ljubavni par kako se grli Strasbourg, 1962.

Lehangolt zongora* fekete erdők sétányán kerékpáron halad át egy apáca a székesegyház előtt keresztet vet egy rendőr egy csipkekatedrális egy idős hölgy mindössze harminc frankért kínálja szerelmét meg a szoba ára egy sarki boltban meleg hálóruhákat vesztegetnek és rágógumit az ebeknek részeg matróz az utca ölelésében egy kávézóban kakaót és keserű italokat mérnek egy kengurura emlékeztető hórihorgas kongói nyilvánosan meghal a honvágytól az itália kávézó fiatal pincérnőjének szeme modigliani által megfestett asszonyszemeket idéz a lengyel kazinszka máriára emlékezik egy részeg német akit szeretett 1943 egyik keze a revolveren a másik bal mellén egy lehangolt zongora párizsban mentsvárra emlékeztet ahol egy este látva hogyan ölelkezik egy szerelmespár sírva fakadtam Strasbourg, 1962. Fordította: Fehér Illés**

Forrás: http://hiperboreja.blogspot.rs/2013/01/tri-pesme-danilo-kis.html

*Hogy senki se vádolhasson plagiátummal: Lovas Ildikó fordítása itt olvasható –

http://www.magyarulbabelben.net/works/sr/Ki%C5%A1,_Danilo-1935/Ra%C5%A1timovani_klavir/hu/36304-Lehangolt_zongora

**Köszönöm Lennert Móger Tímeának az értékes kiegészítéseket.



Gősi Vali A búcsú elé – Pre oproštaja

Gősi Vali Győrszemere 1954. május 29. –

A búcsú elé Legyen ma ünnep, sírni is szabad, törje meg csöndünket az utolsó, közös akarat! Szeress még nagyon, mielőtt magamat adom a végtelen ölének: emelj föl, szoríts, egyedül nem bírom tartani magam, erőtlen törpeként nem törhetem át a csönd- kovácsolta, óriás falakat. Ha elválnak útjaink úgyis leomlanak.

Pre oproštaja Neka danas praznik bude, i plakanje je dozvoljeno, nek našu tišinu zadnje, zajedničko htenje prelomi! Voli me, pre no što sebe krilu beskraja predam: podigni me, stegni, sama sebe držati sposobna nisam, kao nejaka ukletva sa strane tišine podignute ogromne zidove probiti ne mogu. Rastaće li se naši putevi ionako će se srušiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lelekhangok.blogspot.rs/2016/07/gosi-vali-csak-szeretni-valogatas.html?spref=fb



Schrenk Éva Kedveseim – Dragi moji

Schrenk Éva 1959. július 30. –

Kedveseim Ha egyszer meghalok az én sírom fölött ne sírjatok. Nézzetek fel az égre; a földre, a fákra, egymás szemébe s megtaláltok ott ahol mindig is voltam születésem előtt fogantatásom pillanatában s ahol most is vagyok.

Dragi moji Budem li umrla nemojte plakati iznad mog groba. Pogledajte nebo, zemlju, drveće, okolo i naćićete me tamo gde sam oduvek bila pre rođenja u trenutku začeća i gde sam i sada. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.poet.hu/vers/385



Szeles Judit Szerelmes vers – Ljubavna pesma

Szeles Judit Csenger, 1969. május 1. –

 Szerelmes vers

Nyersolajtankereken a toronyban
milyen élet folyt, az unalom
eluralta-e az olajos napokat,
Cape Townnál fordultatok-e
észak felé, mert a hajó nagyobb
volt annál, hogy  a Szuezi-csatornán
keresztül közelítsétek meg Rotterdamot,
volt-e rendes kimenő a fekete kontinensen,
vagy csak megérintettétek a fokföldi
ibolyákat, mikor fogod elárulni,
hány fekete nővel feküdtél össze
a toronyban, a hotelban, a bokorban,
hány társad volt, akik ugyanúgy
szenvedtek az unalomtól, és fényesre
sikálták az ultranagy nyersolajszállítót,
oda-vissza ezerszer a négyszáz méter hosszú,
hetven méter széles fedélzetet,
hatalmas méretekről beszélhetünk,
mennyi időbe tellett bejárni és felmosni,
a kéményt milyen színűre kellett festeni,
hova dobtátok az üres sörösdobozokat,
és mi lett a nagy afrikai dobbal, amit
a cape towni bazárban vettél, de túl
nagy volt, hogy Norvégiába hazacipeld,
mondd, hogy jelentkeztél a hajóra
a Perzsa-öbölben, melyik városban vettek fel,
hol nem lőttek rakétákkal rátok,
mit csináltál a szolgálatért kapott
tengernyi pénzzel, mind elittad, vagy
vettél belőle házat, feleséget, kocsit?
Túl sok a kérdés, azt mondod, nem szoktál
hozzá a kíváncsisághoz a szupertankereken,
nem vagy közlékeny, mindent úgy kell
harapófogóval kiszedni belőled,
a csend és az unalom megkérgesített,
mintha a tengeri sóval bevont test
tovább fennmaradna a többi test között,
mintha az alkohollal átitatott szervek
többé nem reagálnának az érzelmi ingadozásokra.
Kimondhatatlanul szeretsz. Rettenetesen szeretlek.
Berge Brioni, Berge Queen, Berge Emperor, Berge Septimus –
mind a Bergesen Hajótársaság tankerei , a hetvenes évek végén
a hét tenger legmocskosabb királynői..

Forrás: http://ujnautilus.info/szerelmes-vers

Ljubavna pesma

Kako je tekao život u tornju

na tankeru za prevoz nafte, dal je

dane ispunjeni uljem savladala dosada,

dal ste kod Kejp Tauna prema severu

skrenuli, jer je brod veći no što

bi se preko Sueskog kanala

Roterdamu približiti mogao,

dal ste na crnom kontinentu imali izlaske,

ili ste samo dotakli ljubičice

Kaplanda, kad ćeš odati,

sa koliko crnkinja si se valjao

u tornju, hotelu, džbunu,

koliko drugara si imao, koji su zajedno

s tobom od dosade patili, i glancali su

supervelik tanker za prevoz nafte,

uzduž i popreko četiristo metara dugačku,

sedamdeset metara široku palubu,

reč je o ogromnim dimenzijama,

koliko vremena je trebalo to proći i oprati,

kojom bojom je trebalo dimnjak premazati,

gde ste prazne limenke piva bacali,

i šta se desilo sa velikim afričkim bubnjem šta si

u bazaru Kejp Tauna kupio, ali prevelik je

bio da bi do kuće u Norvešku teglio,

reci, kako si se u Perzijskom zalivu

na brod javio, u kom gradu su te primili,

gde nisu vas raketama gađali,

šta si sa zarađenom ogromnom imovinom

radio, proćerdario si ili si

kuću, suprugu, kola kupio?

Mnogo je pitanja, kažeš, na supertankeru

na znatiželju nisi se navikao,

nisi razgovorljiv, iz tebe sve

sa kleštima treba izvući,

tišina i dosada te je tvrdom korom obavijala,

kao da sa morskom soli posoleno telo

među ostalim telima duže bi opstalo,

kao da alkoholom zasićeni organi

na promene osećaja više ne bi reagirali.

Neizrecivo me voliš. Užasno te volim.

Berge Brioni, Berge Queen, Berge Emperor, Berge Septimus –

svi su tankeri brodarske kompanije Bergesen, koncem

sedamdesetih najprljavije kraljice sedam mora.

Prevod: Fehér Illés



Vajdics Anikó Óriáslány – Gorostaska

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Óriáslány A templomtorony mellett óriáslány üldögél. Hajkoronája a hold, hajtűjén csillagok, hálóinge felhőfátyol. Dudorászik, hajlong, bebámul az ablakokon, a haranglábat rugdossa. Éjfél után lábujjhegyre ereszkedik, áttáncol a piactéren, és a sikátorok útvesztőjében önmagával kergetőzve elhagyja a várost. Az első kilométerkőnél lefekszik, elalszik. Hajkoronája szétterül a búzakalászokkal teli mezőn. Hajtűjéről a csillagok apró póklábaikon visszamásznak az égre. Így találnak rá hajnalban az aratók.

Gorostaska Pored zvonika crkve gorostaska tumara. Mesec joj je kruna od kose, na ukosnici su zvezde, skut od oblaka joj je spavaćica. Pevuši, sagiba se, preko prozora zuri, skele od zvona caka. Posle ponoći na prste stane, pazar plešući prelazi i u lavirintu sokaka sama sa sobom igrajući se grad napusti. Kod prve kilometarske stene legne, zaspi. Kruna od kose joj se na klasovima punoj  zemlji rasprši. Zvezde sa ukosnice sitnim nogama nalik pauku na nebo prelaze. U svanuću žeteoci tako ju nađu. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/1532206163661140/photos/a.1532217806993309.1073741828.1532206163661140/1797795040435583/?type=3&theater