Menta Éva Én és a vers – Ja i pesma

Menta Éva

Én és a vers Én...? nem szégyennel fejet hajtani. Ágyat vetni, ahol szépek az álmok, elfogadni zúgó zajokat, jósolt reményeket, kigyótojásokon lépkedve mosolyogni. Erdélyben gyökereztem, lelkem Nagyanyja – örök emlékezés, virágok pora,  vizek, Isten csodái, napfény és kristály. Rám hűséget rótt, terhet könnyedén cipelni. Ez vagyok. Vers... ? fertőz, magával ragad bal felem várj,  még nem szóltam, kifogyott a tinta. Lassan haladok – életem része vagy.

Ja i pesma Ja...? bez sramote sagnuti glavu. Krevet pospremiti, gde su snovi snovi, šumeće šumove, predskazane nade prihvatiti, na jajima zmije koračajući smeškati. Koreni su mi u Transilvaniji, Baka moje duše – večno prisećanje, poleni cveća, vode, čude Gospoda, sjaj sunca, kristali. U amanet mi je vernost ostavila, teret olako podneti. Ta sam. Pesma...? zarazi, ponese moja druga strana čekaj, još nisam progovorila, tinta je nestala. Polako napredujem – deo si mog života. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Lennert Móger Tímea Naplószerűség – Dnevniku nalik

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Naplószerűség Mavan …nincsenek-szavak vannak csak… ma:  semmise (csakiste) jut eszembe- nap, nagyhangú némaság, dőltbetűk… életbevágó olló…leszokni rólad: hagyjuk abba, kedves labda…te, visszapattanó… Definíció szép seb: nélküled mindenáron, magzat-magammal köd- táncban… szeretet-csillagok feszessége, nagyonkéne-béke, örök-hegy a megmászhatatlan… Lélekharang az voltam, boldog, a szó legigazibb és legbanálisabb értelmében az, szívhang a csendig: megingathatatlan, könnybe lábadt szemű- szívű hang…

Dnevniku nalik Danasje ...samo nepostojeće-reči postoje... danas: ništa (samo ti) mi ne pada na pamet- dan je, jednoličan muk, kurzivi... makaze koje život kroje... od tebe se odviknuti: ostavimo, prijatna lopto... ti, što odskačeš... Definicija lepa rana: pošto-poto bez tebe, sa vlastitom zametkom sama u magla-plesu... ukočenost volim-zvezda, tišina-mnogoželjena, neosvojivost je gora-večna... Zvono ispraćaja da, bila sam, sretna, u pravom i najbanalnijem smislu reči, da, glas srca do smiraja: bezuslovan glas suznih očiju, suznog srca... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2010.html

Petrőczi Éva A kályhacsináló estéje – Veče furundžije

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

A kályhacsináló estéje „A meleg (szélesebb értelemben) az az áldott elem, mely az egész külső és belső természetet élő folyásban tartja, s amely nélkül a mindenség egy véghetlen halottá meredne.” Bolyai Farkas: Köz haszonra intézett munkácska Tüzét elosztogatta, s hogy elfogyott a tűz, fázva fázik, vállán az avitt farkasbunda már csak molyokat melegít. Vak távcső, néma hegedű, tört kréta, üres tábla őrzi a gazdát, s egy útrakész koporsó: utolsó tele ez, s a telet lebírni kevés erőtlen mágiája. Haláltáncot jár odalenn a sok csillagnéző dáma, a hegedűben egerek tanyáznak, s a kapu előtt a külső sötétség fenyeget. Hallgat szülötte földje, hallgat Göttinga, Bolya, Vásárhely, Nagyenyed – elhagyta az „áldott elem” és dideregve várja, míg az éter auditóriumába végső vitára szólítja a halál, a Legfőbb Geométer.

Veče furundžije „Toplina ( u širem smislu) je onaj sveti element, koja čitavu vanjsku i unutrašnju prirodu u životu održava i bez koje bi se svemir u nepreglednog mrtvaca  pretvorila.” Farkas Boljai1: Rad namenjen za široku upotrebu Vatru je razdeljivao, i jer je vatra nestala, zimom zimuje, istrošena bunda vuka na njegovom ramenu tek moljce grije. Slep dvogled, nema violina, razbijena kreda, prazna ploča čuva gazdu, i jedan les na put spreman: ta mu je zadnja zima, slabašna mu je magija da zimu savlada. Mnoštvo dama od zvezde očarane dole samrtan ples igra, u violini miševi stanuju, a ispred kapije vanjski mrak preti. Šuti srodnik zemlje, šuti Getinga, Bolja, Vašarhelj, Nađenjed – “sveti element” ga je napustio i cvokotajući čeka da ga u auditorij vasione smrt, Glavni Geometar na konačnu raspravu zove. Farkaš Boljai1 (1775 – 1856) slavan matematičar Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszeb versei, AB-ART, 2017. 20-21. old.

Hajnal Éva *** (van aki elmegy) – ***(neki odlaze)

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

***(van aki elmegy)1 van aki elmegy és mégis itt marad míg világ a világ

***(neki odlaze) neki odlaze ipak ovde ostaju sve dok je svet svet Prevod: Fehér Illés

¹Nyírfalvi Károly (1960 – 2017) emlékére

 U spomen Karolja Njirfalvija (1960 – 2017)

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1825141027803494&set=a.1385047408479527.1073741827.100009228427405&type=3&theater

Nagy Teréz Voltam – Bila sam

Nagy Teréz Martonos, 1951.09.19. –

Voltam Sóhajod voltam egy röpke reggelen, kihűlt ágyadban múló pillanat; végveszély, letarolt búzaföldeken, konkoly a tiszta ég alatt. Lepedőd gyűrött illata, illanó máglyaláng, sorsod villanásnyi része, útszélen kékülő katáng. Lobbanó pipacsod voltam, véremből csordult a nász, vágy villanásokból vénült körénk a perzselő láz. Foglyod voltam egy röpke reggelen, kihűlt ágyadban múló pillanat, picinyke tollpihe gyanánt feslett párnád alatt.

Bila sam Bila sam ti uzdah jednog kratkog jutra, u tvom ohlađenom krevetu prolazan trenutak; na opustošenim pšeničistima sudba, ispod čistog neba izmetak. Miris tvoje naborane plahte plamen lomače što nestaje, momentani deo tvoje sutuke, pored ceste plavet cikorije. Bila sam ti plamteća bulka, iz moje krvi potekla svadba, žudnja, oko nas iz bleskova nastala omama. Bila sam ti sužnjica jednog kratkog jutra, u tvom ohlađenom krevetu prolazan trenutak, ispod tvog pocepanog jastuka paperje, sićušna. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Danja Gašpar Đokić Mala studija o početku – Kis tanulmány a kezdetről

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Mala studija o početku ne znaš ti kako je kad u suzi vremenom svemir zatreperi i nikad nećeš razumjeti kako je to kod mene uvijek sve na početku ima u tome neke ljepote kad zaiskriš sav od iščekivanja jednu malu vječnost našu vječnost pa se prepustiš voleći bez riječi i ljubeći riječima smisao ne razlikuješ početak je uvijek dobar svakom početku jer ide kronološki (mada odavno već moj život pobija sve zakone logike) ima u tome neke tragike što se svi moji krajevi događaju uvijek ispočetka

Kis tanulmány a kezdetről nem tudod milyen mikor az űr idővel megeremeg a könnyben és sosem fogod megérteni hogy nálam csak kezdet létezik van valami szépség abban mikor a várakozástól fellángolva egy csepp végtelenségre a mi végtelenségünkre vársz és átengeded magad szótlanul szeretni és szavakkal csókolni nem érzed a jelentésbeli különbséget kezdetben minden kezdet remek mert időrendet tart (bár életem már időtlen idők óta a logika minden törvényét megcáfolja) van valami végzetes abban hogy életemben mindig minden újra kezdődik Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Faiz Softić Sam na drumu – Egyedül az országúton

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Sam na drumu Svi konaci zatvoreni – crne reze na vratima. Paučina preko brava, nigdje dima, nit laveža, ni pijetla, kamoli pjesme. Ja na drumu s neba pao, tražim sebe. Nigdje traga, ni od vraga. Zemlja cvili kroz kamenje. Jedan oblak crn me prati sve u stopu ko da će me darivati. Naprijed idem, a vraćam se! Sve poznati gorolomi i hridine razasute po obzorju. Ja na drumu, sam sa sobom, čak ni oro da nadleti – da se čovjek raspameti. Iz gnijezda napuštenih sikću zmije i crvenim jezicima, polen kupe s miloduha. Zaliveno zemlja šuti, dok kroz rebra prebrajana na mahove sjever puše. Živjet mi je s uhodama i sa drumom kroz pustinju gradit kuću na sred sebe za izbjeglu sirotinju.

Egyedül az országúton Zárva minden fogadó – az ajtókon fekete reteszek. Póhálóba burkoltak a zárak, füst sehol, kutyaugatás sincs, kakas sincs, nótaszó még úgy se. Égből pottyanva az országútra, önmagamat keresem. Démonok se járnak erre. Köveken keresztül jajgat a föld. Fekete felleg kísér, nyomomban van, mintha ajándékot osztogatna. Előre megyek, de visszatérek! Szétszórtak az ismerős magaslatok és bércek a láthatáron. Egyes egyedül vagyok az országúton, sehol egy madár – ez már maga a tudathasadás. Az elhagyatott fészkekből kígyók sziszegnek és piros nyelvükkel a lestyánról virágport gyűjtenek. Öntözötten is hallgat a föld, míg a megszámlált bordákon időnként északi szél hatol át. Besúgókkal kell élnem és a pusztán kereztül vezető úttal saját magamon építek házat a menekült szegényeknek. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iz zbirke pesama: Dok vode teku, NVO Bihor. 2017. 27-28. str.