Kőhalmi Ildikó Ha megreped – Ako prsne

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Ha megreped milyen könnyen hűlnek ki a burkok és egyszerűen lesz metsző hideg a világ mindig attól pattan el hogy odafönn a mennybolt megreped olyankor indul el papírkabátban nevei mögött az egy - a semmi az idő véghetetlen árkai között annyit tud csak hogy menni menni s beszélni kinek-kinek arról mit riadalmában hallani akar s ahogy rendeltetett erőssé tenni sziklaívvé akár csak megtámasztani valahogy mielőtt összehull és szétborul vagy átadja magát a rögnek kisbolygók zuhognak szemébe mögötte részegek durván röhögnek nem számít mondja nem ez számít oda se figyelve fel se nézve megy abban a gyűrt papírkabátban megy konokul ki tudja hány ezer éve

Ako prsne opna kako lako se ohlade i jednostavno biće ciče zime uvek se zbog toga pokida svet da gore beskrajna plavet prsne u kaputu od papira tada krene iza svojih imena jedan – ništa između nepreglednih jaruga vremena samo to zna koračati koračati i pojedincima o tome pričati što u svojoj prestrašenosti čuti želi i kako je nešto poput stene čvrstom stvoriti teži bar nekako na bilo koji način podupreti pre no što raspada razbaruši ili sebe grudvi predaje u njegove oči male planete padaju iza njega pijanci grohotaju nije bitno veli to nije bitno ni na što ne obraćajući pažnju u tom izgužvanom kaputu od papira ide okorelo ide koliko hiljadu godina ko zna Prevod: Fehér Illés

Forrás. http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/990-kohalmi-ildiko-ha-megreped

Faiz Softić Susret – Találkozás

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Susret Bila je subota. Breze su bile u žutom. Sretoh djevojku od prije rata poznanicu. U izanđalu kaputu. Jedino plave oči i toplina dlana, Bjehu još njeni. Snebivala se, a onda kao iz groba: “Znaš li gdje dobrog hodžu? Rat me dokusurio”. Bila je subota. Žutjele su breze. Oko mene, svak je, Ponekud, žurio.

Találkozás Szombat volt. Sárgák voltak a nyírfák. Lánnyal találkoztam háború előtti ismerős. Foszlott kabátban. Egyedül szeme kékje és tenyerének melege maradt az övé. Szabadkozott, majd mintha a sírból szólna: „Ismersz egy igaz hodzsát? Tönkretett a háború”. Szombat volt. Sárgultak a nyírfák. Körülöttem mindenki sietett, valahová. Prevod: Fehér Illés Köszönöm Lennert Móger Tímeának a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Timei Lener Moger za korisne savete tokom prevođenja.

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku, NVO Bihor. 2017. 36. str.

Lőrincz József Azon az éjszakán – One noći

Lőrincz József Székelydálya 1947. november 14. –

Azon az éjszakán szétrúgtuk a gyermekkor minden ártatlan álmát. Mint pelyvát, úgy szétrúgtuk. Hogy mit teszünk, hogy mit tettünk, mi magunk sem tudtuk akkor. Mire a csillagok a kékségbe vesztek, kölyökkorunk szirmait új rétek ringatták; valami bódulat suhant át a földön, s megszűntek a csodák.

One noći rasuli smo nevine snove doba detinjstva. Poput pljeve smo rasuli. Šta radimo, šta smo radili, tad ni mi nismo znali. Dok su se zvezde u plavetu gubile, latice naše mladosti novi ritovi su ljuljali; preko zemlje neka omama je plovila, i čarolije su prestale. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Podolszki József Az aknavájatok falára írva – Na zidove prokopa napisano

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Az aknavájatok falára írva Kék itt a hideg s kék a messzeség fekete szikla minden gondolat a zöld viszont csak a szemnek való hogy megpihenjen halványan pirosló küzdelme után de csak a kezdet ez jer alagútjaimba köveim alá az aknavájatok falára írva találsz meg engem tértől megfosztott állatok legelnek ősi edények úsznak a semmiben s közöttük füst bolyong kéken vörösen zöldesfeketében figyelj bűvölésem tompa hangjaira termést az embernek s termést a földnek így akarom

Na zidove prokopa napisano Plav je tu mraz i plava je daljina svaka postavka je crna stena a zeleno pak je samo za oko da se nakon bledo crvenih okršaja odmori ali to je tek početak dođi u moje tamnike ispod kamenja naćićeš me na zidove prokopa napisano od prostora lišene životinje pašu iskonski sudovi u ništa plove i između njih dim kruži u zelenkasto crnom plavo rumeno na tupe glasove moje čarolije obrati pažnju rod čoveku rod zemlji tako želim Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum – Újvidék, 1982. 53. old. 

Lennert Móger Tímea Nőstény – Ženka

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Nőstény szárny és fészek álmában nyeli el mint a legtöbb embert az élet a madár jel anyai kézfogást idéz ahogy eltörpül a magasságtól

Ženka krilo i gnezdo proguta u snu kao život većinu đidiju ptica je znak majčinsko draganje priziva kako se u visu sve više gubi Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Igazában az igazság – Istina mu je u istini

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Igazában az igazság Hja, az igazság! – mond csak ki bátran: Eb ura fakó! – mond el nekik mi az igazság. Az igazság, az legyen igazság. Kertelés nélkül. Egyszerűen és igazul, igazságos. Mondjuk, – könnyed, de kőkemény. Tartós. És igaz, mindenekelőtt persze. Mond csak ki, hadd tudja meg azt mindenki – már hogy mi is az igazság! Tudják csak meg, az igazságban mindig minden igaz kell legyen. Igaz is, ki kellene már fejtenie valakinek. Mert arra aztán hiába várunk, hogy azt teszem fel, tömegesen vallják. Igenis! Az igazat vallani lehet! És kell is. Abban van az igazság. S hogy el ne feledjem: ha kimondtad aztán, például nem a jó helyen, nem a megfelelő időzítésben, akkor aztán...

Istina mu je u istini O da, istina! – samo hrabro, reci: Svako svome jatu! – ispričaj im šta je istina. Istina neka bude istina. Bez uvijanja. Jednostavna i istinska, istinoljubiva. Recimo, – neusiljena, ali kao kamen tvrda. Trajna. I naravno pre svega istinita. Reci samo, neka svako sazna – šta je ustvari istina! Neka saznaju, da u istini uvek sve mora biti istina. Istina je, neko bi već morao razložiti. Jer zalud čekamo, samo nagađam, na masovno prihvatanje. Ipak! Istina može biti prihvaćenja! A i treba biti. U tome je istina. I da ne zaboravim: ako si izgovorio, na primer na neprikladnom mestu, ne u pravom trenutku, onda... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Ismet Bekrić Kad misliš da si oblak – Mikor elhiszed, felhő vagy

Ismet Bekrić Banja Luka 26. maj 1943. –

Kad misliš da si oblak Kad misliš da si visoko, i pod tobom je svijet, otvori bar jedno oko i vidjet ćeš – iznad tebe je cvijet. Kad misliš cvijet da si, koji vrhunac krasi, otvori oči latica i vidjet ćeš – iznad tebe je ptica. Kad misliš da si ptica, što letom nadvisi zrak, podigni svoja krilca i vidjet ćeš – iznad tebe je oblak. Kad misliš da si oblak, tako visok i lak, kao nebesko ćebe, shvatit ćeš – sve je i iznad tebe, u tom čudesnom beskraju, u kom se ogledaju i cvijet na vrhuncu, i ptica što leti suncu, i ti, najljepši stih, i svoj, i dio njih.

Mikor elhiszed, felhő vagy Mikor elhiszed hogy odafenn vagy, és alattad a világ legalább fél szemmel kukkants és meglátod – feletted egy virág. Mikor elhiszed, a csúcsnak szirmot bontott virága vagy ott, szemed legyen nyitva már és meglátod – feletted egy madár. Mikor azt hiszed, a légben madár vagy, ki megnőtt egekbe terjed, szárnyaid bontsd ki már és meglátod – feletted a felleg. Mikor azt hiszed, felleg vagy, lég-könnyű és oly nagy, mint az ég a takaróban, megérted – minden feletted van, ebben a csodálatos végtelenben, ott áll, magával szemben a virágzásban lévő virág is, a nap felé szálló madár is, és a legszebb költemény, te is, részed is, részük is. Prevod: Fehér Illés Köszönöm Sebestyén Péternek a fordítás során nyújtott értékes kiegészítéseket. Zahvaljujem se Peteru Šebešćenu za korisne savete tokom prevođenja.

Izvor: autor