Szente B. Levente (kiáramlás előtt és után) – (pre i posle strujanja)

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Halmágyi Csaba festménye

(kiáramlás előtt és után) minden öregember halálával egy nagy könyvtár vész el ki tudja hová tűnik az ember könyv mikor a földre írt vérrel könnyel történetünk énekkel tűzben pírban szégyenben büszkeségtől elbotlik meghal és születik és hal él rajongva szenved szeretve gyűlöl elismer de megtagadva szívet tudatot anyagot hasít mégis ég ha az égbe imákkal ér fel

(pre i posle strujanja) smrću svakog starca jedna velika biblioteka se gubi ko zna čovek knjiga gde se gubi kad krvlju suzama na zemlju pisana naša priča pesmom u vatri rumenilu sramu od oholosti se spotakne premine i rodi se i umire živi obožavajući pati voli i mrzi priznaje ali poricajući srce razum materiju seče ipak plamti kad gore u raj molitvom stiže Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Podolszki József Egy még ki nem művelt zene – Jedna još neoblikovana pesma

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Egy még ki nem művelt zene

Dél volt az álmunk

zsúfolt narancsszekér karcsú banánok

lányok omló nevetése fügeligetek

vad sós illatok s egy még ki nem művelt zene

halászok szeme amint megcsillan fémes halhátakon

kék zöld bárányzó fehér színtengerek

kelmesereg a pálmasoron

forgatag zaj enyhe zűrzavar a már nem tudott

s a még nem eszeveszett ködös határain

bolyongás

a sziklaárnyak súlyos bolyhai

bennünket rejtenek

és az ősiség talákozásaink fehér tiszta ölén

tágas és üde

erre várlak most buja vacsorák ízeivel

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum – Újvidék, 1982. 89. old.

Jedna još neoblikovana pesma

Naš san jug je bio

narančom puna kočija vitke banane

neobuzdan smeh devojaka gajevi smokve

divlji slani mirisi i još jedna neoblikovana pesma

pogled ribara kako na metalastim leđima riba zasija

plave zelene lepršave bele more boja

u nizu palmi mnoštvo tkanina

vreva galama blag metež na maglovitim granicama

još neznanog i neobuzdanog

lutanje

nas teške malje senki stena

sakrivaju

i u naručju naših belih iskonskih susreta

prostranstvo i svežina

okusima bludnih večeri na to te sad čekam

Prevod: Fehér Illés

Lennert Móger Tímea Homo labilis – Homo labilan

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Homo labilis barlangom vagyok érintőm vagy megérintelek mintha maszturbálnék félek magamtól ezért bántalak könnyebb sikerül megölelni a tükörképem a gyengém vagyok kőtörő vagy nem vihetsz el ha ott maradok barlang bejárat nélkül kijárattal ember rákjárással méh-szárnyon másokban lelem halálom

Homo labilan vlastita špilja sam moj doticaj si dotičem te kao da masturbiram od sebe se bojim zato te vređam lakše je uspevam svoj odraz zagrliti vlastita slabost sam kamenolomac si odneti me ne možeš ako tamo ostajem špilja bez ulaza izlaza čovek hodom raka na pčelinim krilima moja smrt je u drugima Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://drot.eu/article/szivig-rag-moger-timea-harom-verse

Filip Tamás Döntés – Odluka

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Döntés A tenyered füstöl, ahogy átveted magad a dogmák izzó rácsain. Égett húsod szagától nem undorodsz, de többé nem tudsz írni sehogy. Egyetlen szót pörgetsz magadban: átjutottam. És nem érted, a többiek hogyan képesek ugyanezt mondani, miközben ők megtorpantak a rács előtt.

Odluka Preskočivši užarene rešetke praznoverja dlanovi ti dime. Ne gadi ti se miris vlastitog opečenog mesa, ali više ne možeš ni pisati. U sebi jednu jedinu tezu vrtiš: prešao sam. I ne shvataš, ostali kako mogu isto pričati, dok će u isto vreme ispred rešetke zastati. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1601/mind-el-filip-tamas-versei

Ady András Bakasztori – Vojnička priča

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Bakasztori veled a mindennapi szerelem állandó harc, óvatos felderítés, sikeres, rövid csapásmérés, eredményelemzés, vagy a felszámolást megelőzendő, szinte azonnal, és helyesen felfogott kudarc, visszavonulás pihenő, sípszó, újraindulás semmi sem kedvez annyira a dezertálásnak, árt annyira ennek a harcos morálnak, mint egy hétvégi kényszer- eltávozás a folyamatos tűztől távoli egyedül való otthonmaradás. 2016. május 27.

Vojnička priča je s tobom svakodnevna ljubav, stalna borba, oprezno izviđanje, uspešno odmeravanje udarca, analiza rezultata, ili da bi se uništavanje izbeglo, monetalno i ispravno shvatanje promašaja, povlačenje odmor, glas pištaljke, ponovo počinjanje dezertiranju toliko ništa ne pogoduje, ovom ratobornom moralu toliko ne šteti, kao prinudan odlazak za vreme vikenda od vatre neprekidno udaljeno usamljeno čučanje doma. 27. maj 2016. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=51264

Bak Rita A valóság partján – Na obali stvarnosti

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

A valóság partján Tehetetlen ringok a semmiben. Gyanútlan alszom a valóság partján. Aztán – jelre alattomos, hűtlen árnyak döfnek. Lüktetve morajlik az univerzum törvénye. A nagy Bumm után mezítláb melegszem millió évig. A nap langyos. Suta törvény ír elő szabályt. Uram, hűtlen, hideg patások törtek át a pusztán.  És mégis: ülök a percek zajában. Isten énekel.

Na obali stvarnosti U praznini bespomoćno se ljuljam. Na obali stvarnosti nepodozrivo spavam. Zatim – na neki znak podmukle, neverne sene me bodu. Zakon univerzuma kucajući šumi. Posle velikog Buma bosa u nedogled se grejem. Sunce je mlak. Propise nezgrapni zakoni propisuju. Gospode moj, preko pustare neverni, hladni kopitari su probijali. Ipak: u vrevi minuta sedim. Gospod peva. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.irodalmijelen.hu/2016-aug-10-1350/vasbeton-fenymennyorszag-ajanlo-bak-rita-bomlo-perspektiva-cimu-verseskotetebol

Kőhalmi Ildikó Ha megreped – Ako prsne

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

Ha megreped milyen könnyen hűlnek ki a burkok és egyszerűen lesz metsző hideg a világ mindig attól pattan el hogy odafönn a mennybolt megreped olyankor indul el papírkabátban nevei mögött az egy - a semmi az idő véghetetlen árkai között annyit tud csak hogy menni menni s beszélni kinek-kinek arról mit riadalmában hallani akar s ahogy rendeltetett erőssé tenni sziklaívvé akár csak megtámasztani valahogy mielőtt összehull és szétborul vagy átadja magát a rögnek kisbolygók zuhognak szemébe mögötte részegek durván röhögnek nem számít mondja nem ez számít oda se figyelve fel se nézve megy abban a gyűrt papírkabátban megy konokul ki tudja hány ezer éve

Ako prsne opna kako lako se ohlade i jednostavno biće ciče zime uvek se zbog toga pokida svet da gore beskrajna plavet prsne u kaputu od papira tada krene iza svojih imena jedan – ništa između nepreglednih jaruga vremena samo to zna koračati koračati i pojedincima o tome pričati što u svojoj prestrašenosti čuti želi i kako je nešto poput stene čvrstom stvoriti teži bar nekako na bilo koji način podupreti pre no što raspada razbaruši ili sebe grudvi predaje u njegove oči male planete padaju iza njega pijanci grohotaju nije bitno veli to nije bitno ni na što ne obraćajući pažnju u tom izgužvanom kaputu od papira ide okorelo ide koliko hiljadu godina ko zna Prevod: Fehér Illés

Forrás. http://holdkatlan.hu/index.php/irasok/vers/990-kohalmi-ildiko-ha-megreped