Vaskó Ági Bújj meg bennem... – Sakrij se u meni...

Vaskó Ági Maglód 1953. június 12. –

Bújj meg bennem... bújj meg bennem... bújj meg mélyen... hadd öleljen szenvedélyem hadd daloljon testünk vágya szűnjön fájó némasága bújj meg bennem... bújj meg mélyen... hadd ölelje fényed-fényem hadd veszejtse csillagparázs lelkünk tiszta öntudatát hadd váljon az álom létté angyalszárnyú öleléssé bújj meg bennem... bújj meg mélyen... légy nyaram a fagyos télben

Sakrij se u meni... sakrij se u meni... sakrij se u mojoj dubini... neka te moja strast šašolji neka pohota naših tela davori neka njen nemušt bol prestane sakrij se u meni... sakrij se u mojoj dubini... neka tvoj moj sjaj šašolji neka svest naših duša u žaru zvezda nestane neka se san u stvarnost u anđeoski zagrljaj pretvori sakrij se u meni... sakrij se u mojoj dubini... ushit leta budi i u cičoj zimi Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&kat=3237&n=horvathzsoka&blog_kategoria=Vask%F3%20%C1gi

Vercsek Györgyi Szakadék – Provalija

Vercsek Györgyi Budapest, 1971. 09. 13. –

Szakadék Szakadék szélén homályos alak, körülötte fátyolos ködfalak. Dermedten áll és csak bámul maga elé, nem akar már nézni a múltja felé. Szakadék alatt a mélység tátongva várja, vajon életének árja merre lendíti, lelkének gyengülő szele merre repíti. Csak áll és vár némán, az idő oly csendben halad, körülötte lassan oszladoznak a halvány ködfalak. Tisztábban látja már a mélyülő világot, még nem akar a sírjára fehér virágot. De továbbra is áll és bámul az alak, míg újra és újra arra téved az arany alkonyat.

Provalija Tamna prilika je na rubu bezdana, oko njega proziran zid privida. Ukočeno stoji u prazninu zuri, na prošlost više ne želi osvrtati. Ispod bezdana dubina ga čeka, vir njegovog života gde će ga strpati, oslabljen vetar njegovog duha gde će ga ostaviti. Tek stoji i nemo čeka, vreme tako tiho prolazi, proziran zid privida tako sporo razilazi. Svet u nestanku već bistrije vidi, beli cvet na svoj grob još ne želi. Prilika i dalje stoji, samo zuri, a zlatan suton oko njega i dalje kruži. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=horvathzsoka&pid=168606&blog_cim=Vercsek%20Gy%F6rgyi

Hajnal Éva Ötvenedik – Pedeseti

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Ötvenedik

Hideg volt azon a régi napon.
Egyik lábamról a másikra álltam.
Akkoriban sosem volt meleg cipőm.
Talpammal recés ritmust rajzoltam a ropogó hóba.
Csak titokban néztem föl.
Fürkésző, sajnálkozó, kíváncsi pillantások feszültek a tátongó sír körül.
Együttérzésmorzsák.
Éhes cinegék csipegették fel őket a fagyos földről.
Aztán jött az a robaj, a cinegék felröppentek.
Rádobták a földet a koporsóra.
Ketten.
Talán nem tudták, hogy Édesapám fekszik ott.
Az is megeshet, hogy már nincs a koporsóban,
csak nem vettem észre, amikor elment... - ezt gondoltam.
A két lapát szeleteket hasított a hantokból.
Csak a munkájukat végezték.
Utána majd hazaindulnak, a családjuk várja őket.
Az a hang semmihez sem fogható.
Üvölteni akartam.
Akartam üvölteni.
Bent rekedt.
Amikor megszólalt a bányászinduló,
akkor sem értettem semmit.
Szerencse fel?
Hová?
Kinek a szerencséje?
Ilyen a bányász élete?
Milyen?

Az ötvenedik november
ma rozsdazubbonyban vacog.
Még dacol bennem a hétéves kisgyerek.
Lábammal mintát rajzolnék a hóba.
Már másmilyen a minta.

Forrás: a szerző

Pedeseti

Onog dana hladno je bilo.

Sa jedne na drugu nogu sam stala.

U to doba topla cipela mi je nepoznanica bila.

U svež sneg tabanima mrežast ritam crtala.

Pogled tek sam krišom dizala.

Širom otvoren grob su ispitivački, samilosni, radoznali pogledi okružili.

Mrvice saosećanja.

Sa smrznute zemlje su gladne senice brale.

Pa se tresak čulo i senice odletoše.

Na les zemlju bacili.

Dvojica.

Valjda nisu znali, tamo moj Otac leži.

I to je moguće, više nije u lesu,

samo nisam primetila, kad je otišao... – mislila sam.

Dve lopate su iz humki komade otkidale.

Samo posao obavljaju.

Posle kućama kreću, porodica ih čeka.

Onaj glas uporediti se ničim ne može.

Urlati sam htela.

Htela sam urlati.

U grlu mi je ostalo.

Ni kad su marš rudara svirali,

nisam ništa shvatila.

Sretno?

Kako?

Čija je sreća?

Takav je život rudara?

Kakav?

Pedeseti novembar

danas u kabanici rđe cvokota.

Sedmogodišnje dete još u meni prkosi.

U sneg bi nogama šare crtala.
Šare su sad drugačije.

Prevod: Fehér Illés

Szabó Palócz Attila Az apatura ilia haláltánca – Samrtni ples apature ilie

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Az apatura ilia haláltánca Ó, édes Szapphóm, ölelésed oly szoros, s én mégis csak egy árnyat érzek, s bár mondják: Ez helyes! – temetni még nem akarok. Büszkeség kimondani, mert ma már szégyen: láttalak a borús égen. Gongüla és Anakrótia vagy Phaón? Csak azt ne mondd, hogy mindhárom! – örvendve a szónak s jó bornak, bár készültek sokan megváltani a világot, hidd el nekem, csak a rím kedvéért ettek piláfot. És most szólj, Szapphó, valóban oly vadak az érzelmek? Vagy csak te láttad (és láttattad) úgy? Végeredményben nem számít, hisz konok korok elé nézünk, néha talán félünk, de... Igen, volt még valami: Szapphó néni.

Samrtni ples apature ilie O, slatka moja Sapfa, zagrljaj ti je tako čvrst, ja ipak samo jednu senu osećam, i mada kažu: Tako je! – sahraniti još ne želim. Sa ponosom kažem, jer danas je već sramota: na oblačnom nebu video sam te. Gongila i Anaktorija ili Faon? Samo nemoj to tvrditi, da svi zajedno! – mada radovajući se rečima i dobrom vinu mnogi su se spremili svet spasiti, veruj mi, pilava samo zbog rime su jeli. I sad, Sapfa reci, osećaji su zaista tako divlji? Ili samo si ti videla (i dala da se vidi) tako? Na koncu konca sve jedno je, ta tvrdoglava razdoblja stižu, možda katkad bojimo se, ali... Da, bilo je još nešto: teta Sapfa. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Petrőczi Éva Októberi ének – Oktobarska pesma

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Októberi ének Sötétedik. Reviczky utca-torkolat; csaknem húsz évig itt cikázott és szaladt taní-tani, a hálátlan pesti ég alatt. És mára boldog attól is, ha esti lépeit köszöntve egy ál-régimódi utcai lámpa, az álmok baktere, fehéredő hajára szétszórja fényeit.

Oktobarska pesma Smrkava. Ušće ulice Revicki; maltene dvadeset godina pod nezahvalnom nebom Pešte vaspi-tati* tu je jurio i sevao. A danas već je i zbog toga sretan, ako pozdravljajući njegove večernje korake jedna lažno-starinska ulična lampa, stražar snova, njegovu sedu kosu ozari. *Stih iz pesme: Moj rođendan Atile Jožefa Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Göldner Ildikó Mikor ébredéskor – Kad prilikom buđenja

Göldner Ildikó Baja, 1950. november 2. –

Mikor ébredéskor Mikor ébredéskor már az újabb éjszakát várom egy húron pendül mindkét semmirekellő hű barátom életem és halálom

Kad prilikom buđenja Kad prilikom buđenja već novu noć čekam oba moja dva ništavna prijatelja život i smrt na istom instrumentu sviraju Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://versholdak.hu/mikor-ebredeskor/

Enes Halilović Linea – Linea

Enes Halilović Novi Pazar 05. mart 1977. –

Linea I prođoše vremena. Tolika prođoše vremena, a nijedna kazaljka nije se pobunila. Nijedna sekunda nije se umorila. Ni zub vremena nije stradao od karijesa. Ni dan se nije izgubio, ni sedmica, ni godina. Ni sat za satom nije zakasnio. Nijedan tren nije pretrčao tren. Nigdje se ništa nije razvezalo. Ni minut se nije okliznuo. I dođoše vremena.

Linea És elmúlt az idő. Annyi idő elmúlt, de egyetlen óramutató sem lázadt fel. Egyetlen másodperc se fáradt el. Az idő fogát a fogszuvasodás nem kezdte ki. Egyetlen egy nap se, hét se, év se veszett el. Óra sem késett le óráról. Percet egyetlen perc sem hagyott el. Sehol semmi sem vált nyilvánvalóvá. A pillanat sem botlott meg. És eljött az idő. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://okf-cetinje.org/enes-halilovic-diskretna-matematika/