Mirtse Zsuzsa Sötétek ma itt a vizek – Vode su tu danas tamne

Mirtse Zsuzsa

Sötétek ma itt a vizek Hallgat a túlsó part, álmatlan a csönd az Apátság öreg falai között. Égi malomban az időt felőrlik, leégett megint a nádas, azt mondják. Megnyugtató, hogy mindez évről évre így van. Egyszer minden kiegyenlítődik. A vízen nem jár senki, csak egy kis hal ezüstös teste ring rajta csendesen. Sötét és világos benne megbékül, a végtelen a változóra fekszik, valahogy így kellene megérkezni egyszer, sírás és alkudozás nélkül. Két öreg csónak halkan összekoccan, tisztulna a vér, mint a zavaros bor, az égben egymást keresi két tenyér. Jó lenne tegeződni az élettel, asztalhoz ültetni, vendégül látni, van szőlő és dió, még friss a kenyér. A parti nyárfák hámló törzse alatt konok körökben hízik a faidő, csak az tudja meg, hány évet őriznek magukban, aki majd kivágja őket. Nem érdekes, hogy miért és mit hiszek. Őszidő. Sötétek itt ma a vizek.

Vode su tu danas tamne Šuti druga obala, između starih zidova Samostana budna je tišina. Vreme u nebeskom mlinu melju, tršćar je ponovo izgoreo, kažu. Umirujuće je to da iz godine u godinu to se ponavlja. Sve se jednom izjednačuje. Na površini vode nikoga nema, samo tiho srebrno telo jedne ribe se ljulja. Izmire se u njemu svetlost i tama, beskonačnost u promenu se pretvara, jednom bi tako nekako trebalo stići, bez plača, bez pogađanja. Dva stara čamca istiha se sudare, poput mutnog vina bi se krv čistila, na nebu dva dlana jedan drugog traže. Sa životom bilo bi dobro biti na ti, privoliti ga da uz naš sto sedne, ugostiti, grožđe i oraha ima, hleb još je svež. Na obali ispod oguljenih kora topola vreme stabla u ćudljivim krugovima se deblja, koliko li godina skrivaju saznaće samo taj ko će ih iseći. Nije važno zašto i u što verujem. Vreme jeseni je. Vode su tu danas tamne. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://szorosko.eu/2013/05/mirtse-zsuzsa-4/

Sebestyén Péter Sorakozó – Postrojavanje

Sebestyén Péter Zalaegerszeg, 1967. július 07. -

Sorakozó

                           

                       Tóth Imrének

                  

Holtak után kúszik a folyó, még nem kelt föl a nap.

Egy óra, másfél, aztán vége lesz.

Bámulj: ez az élő isten lábnyoma, az üres lap.

Most már a halál is feltételes

Működésű. Minden baziliszkusz-járású óra

Elégtételt vehet. Puszta szeszély,

Néhány pokoli elhatározás válik valóra

Mikor horizontba lép. Üres héj

                          

A csillag helye. Abortuszra várnak az asszonyok,

Koporsót kell rendelni. Most a láb

Lépjen ki. Kezdődjön a kibiztosított viszonyok

Utolsó kora. Ne adjuk alább.

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Sebesty%C3%A9n_P%C3%A9ter-1967/Sorakoz%C3%B3

Postrojavanje

                        Imreu Totu

Reka za mrtvima puzi, još nije vreme svitanja.

Sat, sat i po i sve će se završiti.

Gledaj: to je trag živog boga, karta prazna.

Sada je već i delovanje smrti

Uvjetna. Svaki sat hoda bazilikusa

Može uzvratiti udarac. Stvar je navike,

Kad na horizont stupi, par paklenih odluka

stvarno se ostvaruju. Mesto zvezde je

                           

Šuplja ljuska. Žene čekaju na pobačaj,

Lijesovi moraju biti naručeni. Sada

Neka noga istupi. Neka počne poslednji vakat

osiguranih odnosa. Al ne ispod našeg standarda.

Prevod: Fehér Illés

Gulisio Timea Gyök – Koren

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Gyök Milyen vagy, mikor senki se lát? Azt akarom ismerni, Amit sem a tükör, sem a falak, Sem a pohár, sem a fésű. Ha nem írsz, nem olvasol, Nem mondasz véleményt. Ha nincs kinek bemutatkozni. Akkor kiderül, a szavakon túl Szólsz-e valamiről.

Koren Kakav si kad te niko ne vidi? Ono želim upoznati Što ni ogledalo, niti zidovi, Niti čaša, niti češalj. Kad ne pišeš, ne čitaš, Mišljenje za sebe zadržavaš. Kad nemaš kome da se predstaviš. Tad će se saznati dal nešto I iza reči izražavaš. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1992438624308435&set=a.1399809060238064.1073741827.100006269500360&type=3&theater

Hajdan Valéria Napramorgó – Gunđanje

Hajdan Valéria Budapest 1962. június 30. –

Napramorgó Forogtál, mint Napra, mért köpködnél szotyit? Nem múlt még el a tél, bár már tavaszodik. Hiányodért szívem, lelkem panaszkodik, Valamiért titkon beléd kapaszkodik. Visszafogom magam csendben válaszodig, Míg hajnal s az éjjel meg nem házasodik. Eljutottunk egyszer már megszokásokig, Ne jussunk el messzebb szörnyű bántásokig. Tiszta fényű folyó is meghártyásodik, Fátyol ül szemeken viszontlátásokig. Rád gondolván addig amíg párásodik, Szelíd félelemmel visszavárásodig. Nehéz vajúdás ez várostól városig, Várom, mi születik, számolok háromig.

Gunđanje Kao da si se oko Sunca vrteo, što bi pljuvao semenke? Zima još nije prošla ali na vratima je proleće. Zbog tvog nedostatka i srce i duša moja se jada, Zbog nečeg potajno za tebe se hvata. Tiho do tvog odgovora suzdržavam se, Dok zora i duboka noć brak ne sklope. Jednom smo već stigli do navada, Neka ne stignemo dalje do zlostavljanja. Kat-kad se zamuti i blistavo sjajna reka, Mrena je na očima do ponovnih susreta. Na te mislim tokom gomilanja para, Pitomom zebnjom do tvog povratka. Teška je to borba od grada do grada, Dok do tri brojim, čekam šta se rađa. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/105251

Márkus László Kortalan elégia – Bezvremešna elegija

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

Kortalan elégia Magányosan baktatok át a zsivajgó téren, nyárfapihék furakodnak hajamba, orromba, tarka tömeget okád az aluljáró szája, iskolatáskák, bevásárlószatyrok hada furakszik ismeretlen mikroviláguk felé, autó dudál, villamos csilingel, troli tülköl, mentő sivalkodik - harsányan zajlik az élet. Szerelmespárra figyelek fel, vidám kalap, menő sapka, midi ruci és koptatott farmer, fogják egymás kezét, andalognak meg-megállva, ölelkezve, gyakorta apró puszikat lehelve, lángol lelkük, szárnyal megújult világuk. Látni, hogy boldogok, miattuk kelt ma a nap, nekik dalolnak rigók, és bókol minden orgona. Átszellemült arcukból gyöngéd vágy sugárzik, a köröttük vibráló fényben megállt az idő, mint valami opálos tükörben magunkat látom, ötvenen túl is mézédes mákony a szerelem.

Bezvremešna elegija Žamorom ispunjen trg samotno prelazim, kosu, nos mi malje topole škakiljaju, grotlo podvožnjaka šarenu masu bljuje, mnoštvo đačkih torbi, kotarice prema nepoznatom mikrokozmosu kreću, kola trube, tramvaj odzvanja, trolejbus zvoni, kola za spasavanje jure – vrvi od života. Primećujem par zaljubljenika, veseo šešir, moderna kapa, midi suknja i izlizana farmerka, zajedno se drže, sporo se kreću, zastajkuju, grle se, često sitne poljupce gutaju, plamte im duše, lebdi njihov obnovljen svet. Vidi se, sretni su, sunce zbog njih se pojavio, kos njima peva i klanja se jorgovan. Lica im nježne zrake isijavaju, oko njih u svetlucanju vreme je zastalo, kao u nekom opalnom ogladalu nas vidim, ljubav je i preko pedesetih preslatka droga. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/187137

Petrőczi Éva Metafora – Metafora

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Metafora Ha megkondul a szerb templom harangja, szivárványszomjamért ne hagyj magamra. Ha megkondul a szerb templom harangja, előbóklászik csámpás kislány-magam – nincs, aki ölbe kapja. Ha megkondul a szerb templom harangja, szivárványszomjamért ne hagyj magamra.

Metafora Ako se zvono srpske crkve oglasi, zbog svoje žeđi za dugom nemoj me samu ostaviti. Ako se zvono srpske crkve oglasi, ja krivonoga devojčica se pojavljuje – niko ju u krilo da uzme. Ako se zvono srpske crkve oglasi, zbog svoje žeđi za dugom nemoj me samu ostaviti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 63. old.

Lőrincz P. Gabriella Párnák és tömegsírok – Jastuci i masovne grobnice

Lőrincz P. Gabriella Beregszász 1982. március 23. – 

Párnák és tömegsírok Megszerethetnénk egymást És szeretném ha a cseléd Irigykedve cserélné ki a lepedőnket Ha kisercenne a vér a hátadon Ha nem engednél szabadulni az ölelésből Persze nem szeretjük egymást Csak mosolygok és valami Fontos kis hülyeséget súgok Hogy jót nevessünk És ne gondoljunk semmire Nem kell az ágyon lepedőt cserélni Az álmok tisztátalansága nem hagy nyomot Nem karcolja föl a hátadon a bőrt Jeltelenek maradunk Mint a tömegsírok

Jastuci i masovne grobnice Mogli bi da se zavolimo I volela bi kad bi sluškinja Našu plahtu sa zavišću promenila Kad bi ti krv na leđima izbila Kad se ne bi iz tvog zagrljaja oslobodila Naravno ne volimo se Samo se smeškam i nekakve Važne sitne budalaštine šapćem Da se dobro nasmejemo I da ni na što ne mislimo Na krevetu plahtu ne treba menjati Nečisti snovi tragove ne ostavljaju Neće ti krv na leđima izbiti Ostajemo bez oznaka Poput masovnih grobnica Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2017-dec-31-1823/faragd-jol-kopjamat-mig-rancba-szed