Janáky Marianna Nyitott ajtók – Otvorena vrata

Janáky Marianna Hódmezővásárhely 1955. február 6. –

Nyitott ajtók

Pelenkázta. Megpuszilta a fenekét.
Pelenkázta. Látta a felfekvéseket a fenekén.

Összeturmixolta a főtt sárgarépát a csirkemájjal.
Összeturmixolta a főtt sárgarépát a csirkemájjal.

Hallotta a sírását.
Hallotta a szipogását.

Megteáztatta. Tegnap kapott először pohárból. Etette, gügyögtek. Megtörölte az előkével a száját.
Megteáztatta. Holnap vennie kell szívószálat, gondolta. Etette. Nem beszéltek. Letörölte a konyharuhával a száját.

Odakészítette a fürdőlepedőt. Magához ölelte, majd betette a kádba. Boldogan rúgkapált.
Odakészítette a törülközőt. Besegítette a kádba. Elnyúlt az erőtlen test.

Kezével csapkodta a vizet, nevetett. Orrára habos ujjával pöttyöt nyomott.
A pára a homlokáról a szájára csorgott, szorította a szivacsot. A babaszappan ázott.

Szúnyog zümmögött a szobában. Bedugta a riasztót.
Egy pók mászott a falon. Keresztes volt.

Szájába tette a cumit. Figyelte, ahogy cuppog.
Beadta a gyógyszert neki. Figyelte, ahogy szuszog.

Nem kapcsolta le a lámpát, és nyitva hagyta az ajtót.
Lekapcsolta a lámpát, és nyitva hagyta az ajtót.

Forrás: Janáky Marianna: Novellák regénye

Otvorena vrata

U pelene je povijala. Guzicu joj je poljubila.

U pelene je povijala. Na guzici rane od ležanja je primetila.

Kuhanu mrkvu je sa pilećom džigerom samlela.

Kuhanu mrkvu je sa pilećom džigerom samlela.

Čula je njen plač.

Čula je njeno šmrkanje.

Čaj joj je dala. Iz čaše juče je prvi put dobila. Hranila ju je,

tepali su. Usta joj je salvetom brisala.

Čaj joj je dala. Setila se, sutra mora neku sisaljku kupiti. Hranila ju je. Nisu pričali. Usta joj je maramicom obrisala.

Pripremila je plahtu za kupanje. Prigrlila ju je i u kadu stavila. Sretno se koprcala.

Pripremila je peškir. Nekako ju je stavila u kadu. Ispružilo se bespomoćno telo.

Rukom je vodu tapšala, smejala se. Na nosić penušavim prstom pegu je stavila.

Para je sa čela na usne curila, spužvu stiskala. Bebisapun se močio.

U sobi komarac je zujio. Uključila je alarm.

Na zidu pauk je puzio. Krstaš je bio.

U usta dudicu je stavila. Promatrala je, kako cmoka.
Lek joj je dala. Njeno disanje je promatrala.

Lampu nije ugasila, vrata su ostala otvorena.

Lampu je ugasila, vrata su ostala otvorena.

Prevod: Fehér Illés

Utassy József Hazamegyek – Doma idem

Utassy József

Ózd, 1941. március 23. – Zalaegerszeg, 2010. augusztus 27.

Hazamegyek Nem vár senki: a kapuból hiányzol, a kertből hiányzol, a házból hiányzol, gyászol minden almafa, gyászol, reszket a ribiszkebokor érted: nem érintheti kötényed, térded, sírvafakadnak a szőlőtőkék, zokog a lugas, bár nincs eső rég, pereg a könnye a körtefának, szakad a könnye a szilvafának, csak én állok itt, akár az állat, nyüszítek érted, kikaparnálak, de csak vakogok: és várlak, várlak.

Doma idem Niko me ne čeka: fališ iz ulaznih vrata, fališ iz vrta, fališ iz domaćeg kutka, žali za tobom svaka jabuka, žali za tobom, drhti za tobom i ribizla: tvoja kecelja, noge ne mogu joj grane taknuti, plaču čokoti grožđa, plače senica, mada kiše odavno nema teku suze kruški, i šljiva suzi, samo ja tu stojim, poput životinje za tobom cvilim, iskopao bi te ali samo zavijam: i čekam te, čekam te. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://hycry.wordpress.com/2010/09/25/utassy-jozsef-hazamegyek/

Aranyi László Önkívület – Bunilo

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Önkívület

Könnyűnek tűnt a válasz. (Oidipusz
ugyanígy járt, az érzékelhető
       sokszor csak illúzió.) Látszik, de nem lát, míg
              a láthatatlan mindenütt megbújt szfinxként figyel.
Fáklyafürt-völgy, kagylóhéj-fül a kunyhó,
küklopsz-szem a Hold; méz-íz és illat,

       mézhús érintésű. Krokodil nővér eljut
az Alvajárók Ligetébe, talányos
üzenet formálódik az ouija-tábla
betűiből:
„a Pálca gyermeke a Hét Kiskirály,
a Tőré a Hét Néma,
örvény-Körök szülötte a Hét Nyiszlett Gnóm,
Kehelytől való a Hét Pénztelen Vándor…”

Forrás: a szerző

Bunilo

Činilo se da je odgovor lagan. (Ojdip

isto tako je prošao, to što se oseća

       često je tek iluzija.) Vidi se al ne vidi dok

              nevidljivo poput svugde skrivene sfinge promatra.

Koliba je grozd baklja-dolina, ljuska školjka-uvo,

Mesec je kiklops-oko; okus i miris meda,

      doticaj mesa od meda. Sestra krokodil

u Gaj Mesečara stiže, sa slovima

ouija-ploče zagonetna poruka se

formira:

„Dete Štapa je Sedam Kraljevića,

Bodeža je Sedam Nemih,

Sedam Žgoljavih Gnoma je potomak Krugova vira,

od Pehara je Sedam Ubogih Hajdara...“

Prevod: Fehér Illés     

Hajnal Éva Villanás – Blesak

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Villanás

minden délutánban van valami szomorúság
ez nem olyan szembetűnő
nem látható azonnal
csak mikor már szétesett
s darabkái lecsorognak az ereszcsatornán
kicsipkézik a kerti tó tükrét
szilánkokat menekítve a fényből
riasztó
hamarosan vége
újra véget ér valami gyönyörű
valami csoda
elmúlik az örökkévalóból egy pillanat
ám amikor végleg átadnád magad a csüggedésnek
olyasmi történik amire nem vagy felkészülve
eljön a pillanat amit legjobban vártál mégsem szeretnéd
nehéz búcsú
egy villanás ami bearanyoz minden létezőt
rögtön elillan
az imént még láttad de pár pillanat múlva eltűnik a horizontról
még marasztalnád húzva az időt
valóban csak egy szempillantás
megállítanád
megőriznéd
lepréselnéd
le is rajzolnád
csak időzne még egy picit
végül ő rajzol körbe téged
magára húzza a hegyeket
hosszú csendekkel takarózik
narancsban izzó örömével még utoljára emlékeztet
milyen gyönyörűség élni

Forrás: a szerző

Blesak

u svakom popodnevu ima nešto tužnoga

to nije tako očigledno

ne može se odmah primetiti

samo kad je već raspalo

i delovi niz oluka se spuštaju

naboraju ogledalo jezerca u vrtu

tek krhotine svetla spašavaju

zastrašujuće je

uskoro je kraj

opet se nešto krasno završava

neko čudo

iz neprolaza jedan tren se gubi

ali kad bi se klonulosti potpuno predala

desi se nešto na što nisi spremna

stiže žarko željen ipak neželjen trenutak

težak rastanak

jedan blesak što postojanje zlatom obavija

te odmah i nestaje

malo pre još si osetila ali za koji čas isčezne sa horizonta

vreme odugovlačeći još bi ga zadržavala

ustvari samo je jedan treptaj

zaustavila bi

sačuvala bi

preparirala bi

još bi ga i nacrtala

samo da se još malo zadrži

na koncu on će te zaokružiti

na sebe brda navlači

dugačkim ćutanjima se pokriva

sa svojom narandžastom radošću poslednji put te podseća

krasno je živeti

Prevod: Fehér Illés

Podolszki József Homokrajz – Crtež u pesku

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Homokrajz

Hosszú sivatag peremét kutatva kerengünk

félszeg ellipszisekbe hajló köröket rajzolunk szavakkal

a dobhártyákra tapadó sötétség ellen védekezünk

önricsajunkba belemerülve

és belevakulva a távolról könyörtelenül tüzelő napsugarakba

tevevezetőink: árnytalan hitet! – így követelik

                    mindenkitől

félelemperzselte arcok maszkja köszön

s kiátkozzuk a nem köszönőket

már hálni se jár belénk a lélek

és nincs olyan vétek

mit egyetlen fanyar mosolyért el ne követnénk

itt a szürkeségben homokkal dúcolt emelvényeinken

sürög a képzelt valóság

fű

    fa

        rügy

                virág

a flórára ruházott örökigazság

gyökérszárny

                   szár

                           ág és

                   levél

és hogy éppen ezért innen már menni s menekülni soha senkinek

nos: ezt

és csak ezt nem fogjuk fel soha

mert azért tartozunk mi is valahova

hosszú sivatag körellipszise rajzolja utunk

Forrás - Podolszki József: Barna, Forum 1982. 39. old.

Crtež u pesku

Istraživajući rub duge pustinje kružimo

rečima u stidljive elipse pretvarajuće krugove crtamo

u vlastitu graju utopljeno

i od sunčevih zraka šta iz daljine prže oslepljeno

protiv na bubno opno zalepljenog mraka se borimo

naši kamilari: neosenčenu veru! – od svakoga

                  tako zahtevaju

maske strahom oprženih lica pozdravljaju

i one koji ne pozdravljaju proklinjamo

duh i za vreme sna nas obilazi

i nema takvog greha

što ne bi učinili zbog jednog oporog osmeha

tu u sivilu na našim peskom poduprenim podijima

zamišljena stvarnost vrvi

trava

        drvo

                pupoljak

                              cvet

večna istina flore

korenje

            peteljka

                         grana i

            list

i baš zbog toga odavde već otići bežati nikad nikome

dakle: to

samo to nikad ne shvatamo

jer ipak i mi negde pripadamo

naš put elipsa duge pustinje crta

Prevod: Fehér Illés

Faiz Softić Sanak – Álom

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Sanak Eh da mogu ispjevat djevojku sa strukom ko jabukovim kalemom Sa obrazima poput behara jabukova. I moja da je. U vijeke vjekova. Da je zaludu traže u kuću prebogatu iz koje odive u prviče dolaze na hatovima vilenim sa djeverima viđenim. Da joj ruže uz jastuk prislanjam nek joj u san mirisom bez kraja udaraju. Eh da mogu ispjevat djevojku vilinsku. S usnama poput sunčeva zalaska nad Bjelasicom. Sa pjegama u očima kao krompirove zlatice. Koja bi s godinom rađala sinove zlatnih ruku a ja dijelio djeci zvjezdane ogre kao muštuluke.

Álom Bár tudnék a nádszál derekú almapiros arcú lányról dalolni. És az enyém lenne. Míg a világ világ. És hiába keresnék a dúsgazdag házában ahonnan az eladó lányok talpig selyemben neves menyasszonykísérőkkel mennek. Párnájára rózsát helyeznék hogy álmában rózsaillat kísérje. Bár tudnék a tündérlányról dalolni. Akinek ajkán a Bjelasica-i* lenyugvó nap sugarai. Szemében aranyszeplők. Éveken keresztül aranykezű fiúkat szülne én meg számukra ajándékként a csillagos eget hoznám. *Montengeróban 2139 m magas hegy. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 81. str.

Sead Husić Borba – Harc

Sead Husić Tuzla 28. april 1986. – Crtež: Safet Berber

Borba

Od Homera do danas traje

borba. Ne pitaj kako je bilo

prije Homera. Bilo je?

U šumi, kao u snu, teško je

spoznati istinu i teško uvidjeti laž.

Laž nije a istina jeste da od Homera do

danas Ademov sin se i dalje valja u blatu.

U glibu svoje zablude traži travke

besmrtnosti i plodnosti, sanja budućnost

i s one strane stvarnosti, u sjeni, tješi se,

umirući u snu kao u borbi.

Ademov sine, ovo je knjiga o nama!

Ako usniš vođu i vidiš da na Mliječnom

putu i dalje sanja o besmrtnosti, pusti ga.

Ne kvari zabludu onih koji bi ovo

čitati mogli. I ne zaboravi?

Uruk je grad u kojem je jedan vladar

spavajući umro. Da si ga mogao vidjeti tog dana,

mislio bi da spava.

Izvor: Sead Husić: Stvari, Dobra knjiga Sarajevo, 2017. str. 18.

Harc

A harc Homérosztól napjainkig

tart. Ne kérdezd, Homérosz

előtt mi volt. Volt?

Az erdőben, mint álomunkban nehéz

az igazságot felismerni és a hazugságot belátni.

Nem koholmány, való igaz, Ádám fia Homérosztól

napjainkig sárban fetreng.

Rögeszméjének mocsarában keresi a halhatatlanság

és termékenység csíráját, a jövöről álmodozik és

a valóság túloldalán, árnyékban vígasztalja magát,

majd álmában, mintha harcolna, éri a vég.

Ádám nemzedéke, ez a könyv rólunk szól!

Ha eleltatod a vezért és látod a Tejúton

továbbra is a halhatatlanságról álmodik, ne zavard.

Azoknak a rögeszméjét, akik e sorokat olvasnák,

ne háborgasd. És ne feledd?

Uruk az a város, amelyben egy felséget

álmában ért a halál. Ha aznap jelen vagy,

azt hitted volna, alszik.

Fordította: Fehér Illés