Đorđe Šćepović Ribar – Halász

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Ribar

Ako kaniš preći na drugu obalu
pregaziti modru vodu rijeke Misisipi
(jer u odsustvu mosta to je jedini način
da napustiš jednu i stigneš na drugu stranu,
da osvojiš prostor koji ti se oduvijek činio
neosvojivim poput bedema srednjovjekovnih zamaka)

ako se usudiš, da gazeći vodu zanemariš
sopstvenu istoriju
i obilježenu mapu puta,
ne zaboravi da samo sin si ribara,
i da nove slobode i nova osvajanja
nijesu u tvojoj prirodi,
zagrli svoju stranu rijeke
sagradi barku
lovi slatkovodnu ribu
i ljubi ženu koju si prošle jeseni
kupio kod starog domoroca.

Izvor: https://hiperboreja.blogspot.rs/2017/11/prije-objave-ore-scepovic.html

Halász

Ha a túlsó partra akarsz átjutni,

a Mississippi kék vizén átgázolni,

(mert híd hiányában ez az egyetlen mód,

hogy egyik oldalt elhagyva átjuss a másikra,

hogy a középkori várfalként, mindig

bevehetetlennek tűnő teret meghódítsad)

ha a vízen gázolva meg mered tagadni

saját históriádat

és a kijelölt utat,

ne feledd, halász fia vagy,

az új szabadságok, új hódítások

nem veled születtek,

öleld hát folyópartodat,

építs bárkát,

édesvizi halakra halásszál

és csókold az asszonyt, akit tavaly ősszel

egy idős bennszülöttől vettél.

Fordította: Fehér Illés

Mišo L. Korać Matje – Mathieu

Mišo L. Korać Sombor 10. mart 1950. –

Matje Sve lijepe djevojčice zvao   sam  Matje... Svim  lijepim djevojkama dao  sam  ime Matje... Sve lijepe žene bile su Matje... Sve lijepe dame koje liče jeseni zovem Matje... Sve su prolazile pored  mene očarane, zanesene, pjevajući samo  jednu pjesmu, pjesmu njihovih  godina... Matje... Matje...

Mathieu Minden szép kislányt Mathieunak szólítottam... Minden szép kislányt Mathieu névre kereszteltem... Minden szép asszony Mathieu volt... Minden őszre hasonlító szép nőt Mathieunak szólítottam... Az ifjúság igézetében egyetlen dalt énekelve haladtak le mellettem, megbabonázva egyetlen dalt koruk dalát énekelték Mathieu... Mathieu... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dejan Ilić *** (Od sada pa nadalje) – ***(Ettől a pillanattól kezdve)

Dejan Ilić Travnik, 10. novembar 1961. –

*** Od sada pa nadalje, stalno će te pratiti ta iluzija, da se kretanjem nekuda ide. To je početak ostatka tvog života. Početak početka ostatka tvog života. Zenon, aporija, zec i kornjača. I videćeš samo ono što si već video, i u drugim ćeš gradovima biti samo u svom gradu, kao da se nisi ni pomerio. Pozdravi, lica, pogledi, sve će to biti isto, kako si proćerdao svoj život kod kuće, tako ćeš nastaviti da ga trošiš po putevima kojima budeš prolazio.

*** Ettől a pillanattól kezdve kísér az illúzió, mozgással elérsz valahová. Ez maradék életed kezdete. Maradék életed kezdetének kezdete. Zenón, apória, nyúl és teknős. És csak a látottat látod, más városokban is csak saját városodban leszel, talán el sem mozdultál. Köszöntések, arcok, tekintetek, mindig ugyanazok, ahogy otthon életedet elherdáltad, úgy fogyasztod, azokon az utakon, amelyeken gyalogolsz. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://libela0.blogspot.rs/2018/02/pet-pesama-dejan-ilic.html

Enes Halilović Priča – Mese

Enes Halilović Novi Pazar 05. mart 1977. –

Priča

Pita me Srđan Papić
zašto poeziju pišem. I veli:
Znaš šta mi priča Jelena Angelkovska?
Radila u nekoj biblioteci, zamenjivala neku trudnicu,
kaže, za godinu niko nije tražio poeziju,
čitaju ljudi romane, priče… e kaže,samo jednom,
u sumrak, prepala me Jelena, bila zima, duvao vetar
strašan,
čovek ulazi, visok, nije zatvorio ni vrata za sobom,
potpuno sluđen, izgubljen u svemiru,
ulazi on, van sebe, i pita strašnim glasom:
imate li nešto od poezije…
Znam, rekoh mu, ja sam to bio.

Izvor:

Mese

Srđan Papić* megkérdezte

verseket miért írok. És hozzátette:

Tudod mit mesélt Jelena Angelkovska**?

Egy könyvtárban terhes nőt helyettesített

és állította, egy év alatt verseket senki sem keresett,

az emberek regényeket, elbeszéléseket olvasnak... de

egy alkonyatkor, Jelena rám pirított, tél volt, szél fújt,

cudarul,

belépett egy ember, magas, ajtót sem csukva,

átfagyottan, az űrbe veszve,

magán kívül, félelmetes hangon megkérdezte:

verseskötetekkel rendelkeznek.e...

Tudom, mondtam, én voltam.

* Srđan Papić (Papity Szrgyan) fiatal szerb költő

** Jelena Angelkovska (Angelkovszka Jelena) szerb nyev és irodalomtanár

Fordította: Fehér Illés

Željka Janković Koncert u podne – Hangverseny délben

Željka Janković Kragujevac, 23. mart 1989. –

Koncert u podne

Pođi na put, sine.

Otisni se do plavetnila morskog

Daleko od buktinja užarenih

I uroni stopala puna trnja

I ožiljaka milosrdnih

U mek i topao pesak.

Pođi na put, sine.

Kada prođeš kolateralnu raskrsnicu

Naići ćeš na jedan hram pradedovski.

Ne zaboravi upaliti sveću

Ali samo na gornjem nivou.

Pođi na put, sine.

Zapadno će te miris roštilja

Pratiti do čaršije

Na kojoj setno ječe tambure.

Pođi na put, sine.

Barka će te navesti u grad na dve reke.

Tu ima ulica u kojoj su se mirno svili hrišćani, Jevreji i muslimani.

Na vrhu njene kaldrme

Videćeš dobričinu sede brade do kolena

Kako čuva ruševine reči.

poraz civilizacije.

A kad se spustiš ka plućima „bura baruta“

Kojima su šume dale ime

Zastani kraj livade po kojoj veselo trče deca.

Osmotri kako im kameni vršnjaci nemo zavide.

Već sedam desetleća oni ponavljaju razred.

Pođi na put, sine.

Severac će te voditi do grada

Koji je jednom ostao bez mostova.

Tu srdačno lice žitelja

Ljubavlju krči sve bogaze.

A kada se popneš

Na vrh s tri glave

Oslušni kako vetar šapuće reči paganskih bogova:

„Cigani ste vi, večiti nomadi.

Kuda ste krenuli, ne znate ni sami.

No mislite da vas kob ukleta

Ko oluja maslačak

Kovitla u bezdan.

Koledari raspevani

Večno iskate hleb daleko od svog ognjišta.

Dok vam  verige rđaju i zveče

Trčite za nekim mojim, tvojim, njihovim.

Naše zapise ste posekli, a jasenovima žrtve prineli.

Glavu ujedinitelju u gradu vukova odsekli

Srušivši ga potom zarad lažnih kumira.

Vile vam pamet pomutile

Skončaćete igrajuć u vrzinom kolu.“

Pođi na put, sine.

Neka te ne brine taj zvuk.

To su samo sirene.

Naš večni koncert u podne.

Izvor: http://zeljkafr.blogspot.com/

Hangverseny délben

Indulj utadra, fiam.

Menj, érd el a tengerkék tengert,

A felcsapó lángoltól messze

Tüskékkel, sebhelyekkel tele

Talpadat a lágy, meleg

Homokba mártsd.

Indulj utadra, fiam.

Az oldalági útkereszteződés után

Ősi szetegyházat találsz.

Gyújts gyertyát,

De csak a felső szinten.

Indulj utadra, fiam.

Nyugatra a rostélyos illata

Egy településig kísér

Ahol szomrú tambura szól.

Indulj utadra, fiam.

A tutaj egy két folyón fekvő városig visz.

Ott, egy utcájában katolikusok, zsidók, muzulmánok együtt éltek.

A macskaköves út végén

Meglátod az ősszakállú jóságos öreget

Ahogyan a szóromokat őrzi.

A kultúra vereségét.

Ha pedig a “puskaporos hordók” tüdejéig ereszkedsz

Amelyeket erdők kereszteltek

Áll meg a vidám gyerekeket befogadó mező mellett.

Figyeld meg, ahogyan egyidős kőtársaik írigylik őket.

Már hét évtizede ismétlik az osztályt.

Indulj utadra, fiam.

Az északi szél abba a városba visz,

Amelyik egyszer hidak nélkül maradt.

Ott a jóindulatú lakosok

A káromlók között szeretettel törnek utat.

Ha pedig a háromfejű

Csúcsra hágsz,

Hallgasd meg a pogány istenek szavait suttogó szelet:

„Cigányok vagytok, örökös nomádok.

Merre indultatok, magatok sem tudjátok.

De hiszitek, benneteket a sors, az átkozott,

Mint pitypangot a vihar,

Feneketlen mélységben sodor.

Ti ünnepekkor kántáló fiatalok,

A kenyérért szüntelenül otthonotoktól messze könyörögtök.

Míg láncotok rozsdásodik és csörög

Meghatározatlan enyém, tiéd, övék után rohantok.

Jegyzeteinket kiirtottátok, áldozatokat a kőrisnek hoztatok.

A farkasok városában,

Hamis bálványok miatt, a népek egyesítőjének fejét vettétek.

Tudatotokat tündérek zavarták meg,

Átkozott körforgásban végzitek.”

Indulj utadra, fiam.

Azzal a hanggal ne törődj.

Csak szirének.

A mi sírig tartó déli hangversenyünk.

Fordította: Fehér Illés

Gősi Vali Velem maradsz – Ostaješ sa mnom

Gősi Vali Győrszemere 1954. május 29. –

Velem maradsz /- körforgás -/ szívemben a késő nyárból csak a pillanat maradt ahogy a víz tükrére rácsodálkozott a nap a hang a csend - a szinte már nemlét - a szótlan együttlétben rejtőző emlék velem maradsz a szívemben hordalak áradsz a délutánból akár a nyári nap de itt az ősz az esttel sárguló emlék és a perc szalad s te ott állsz a hold-ezüstben a csillagok alatt . velem maradsz a szívemben hordalak talán a tél a hó alatt bújó apró magok a kis fürge rovarok és a kő-nehéz bánat is visszahúz marasztal még nem menekít... marad a fájón is szép furcsa tél valami hófehér szerelem velem maradsz a szívemben hordalak ... vagy a tavasz /ha meglátogat újra majd/ az érti titkomat mit úgy őrzök /bár feszít/ mint mikor rügy fakad nyomában levél és virág végül megint széllel elszálló mag marad velem maradsz a szívemben hordalak

Ostaješ sa mnom /-Kruženje-/ u srcu mom od kasnog leta tek tren je ostao kako je na odsjaj vode namignuo sunce glas tajac - pa već skoro nepostojanje - u nepomičnom zajedništvu skrivajuća uspomena ostaješ sa mnom srcem te čuvam izrastaš iz popodneva kao letnje sunce ali jesen je te uspomena koja sa sumrakom nestaje i prolazi vreme a ti ispod zvezda u mesečevom sjaju stojiš ostaješ sa mnom srcem te čuvam možda zima ispod snega skrivajuće sitna zrna hitre bube i stenoteška čama te povlači zadržava još te ne oslobađa... ostaje i bolno lepa čudna zima nekakva snežnobela milina ostaješ sa mnom srcem te čuvam ...ili proleće /ako će me opet posetiti/ shvata moju tajnu šta tako čuvam /mada me napinja/ kao pupoljak iz kojeg list ili cvet izrasta a na kraju opet sa vetrom nošeno zrno ostaje ostaješ sa mnom srcem te čuvam Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.poet.hu/vers/148871

Balázs József Hóesésben (Színek) – U sneženju (Boje)

Balázs József 1947. augusztus 30. –

Hóesésben (Színek) Szeretlek tiszta fehérben bujaságom izzik lángoló vörösben hiányod gyászolom talpig feketében szemed zöld tavában van minden reményem

U sneženju (Boje) U čisto belom te volim moja pohotnost u plamteće crvenom plamti u crno crnom tugujem za tobom jedina uzda mi je zeleno jezero tvoga oka Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://bazsiart.webpole.hu/files/1222796215_Valogatas.pdf